Új Magyarország, 1993. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

Volt egyszer egy Március Egy nap mozgástere 1848. március 15., szerda Mekkora mozgástér kell egy forradalom elindításához és ki­bontakoztatásához? Azt gon­dolnánk - tán mert a szóhoz: forradalom, a nagy és tág terek képzete is társul - a forradal­mak nem férnek el, nem telje­sedhetnek ki szűk helyen, ki­csiny távolságokon belül. Ha az 1848. március 15-i forradalom­ról (Petőfi napjáról, ahogyan majd a márciusi ifjak legifjabb­­ja, az akkor huszonegy éves Vajda János öregkorában, 1895- ben egy visszaemlékezésében e napot nevezi) tízenket megkér­deznének, kilencen azt vála­szolnánk: ennek a történelmi napnak nagy hely, sok levegő kellett, a szabadság nem férhe­tett meg szűk zugokban. Pedig hát az az igazság, hogy Petőfiék mozgástere meglepően kicsiny volt, s az események helyszínei közötti távolságok többnyire pár száz méteresek voltak. Az egymástól legmesszebb lévő két pont között - mai mérté­kegységgel - talán háromeze­rötszáz méter mérhető. Hogy ez túlzás, lefokozás? Szó sincs róla. Pest és Buda ma is meglévő hajdani helyszíneit be­járva,­­ könnyen ellenőrizhető minden távolság, s minden ese­mény pontos helye. Vegyük kiindulópontnak Pe­tőfi Sándor pesti lakását. Végtére is március 15-én, szerdán kora reggel onnan indulnak a nap eseményei. Petőfi és felesége, Szendrei Júlia 1847 novemberétől a Dohány utca és a Síp utca sar­kán álló, 373. helyrajzi és 7. utcai (ház) számot viselő, úgynevezett Schiller-házban, az első emelet Dohány utcára néző három szo­bájában lakott. Albérlőjük volt Jó­kai Mór. Az utcák mai neve is ugyanaz, bár a ház már nem áll. Helyén épült fel a Tolnai Világlap­ja háza és nyomdája. Ez most az Egyetemi Nyomda, a Dohány utca 10-14. alatt. Petőfi tehát innen indult a Pil­vax kávéházba. Ez az Úri utca (vagy: Urak utcája) 7. szám alatt, a Libasinszky-féle házban volt, s ekkor tulajdonképpen már Pil­­linger János kávés bírta (1846-tól), de az előző tulajdonos nevét őrizte meg. Az Urak utcája ma a Petőfi Sándor utca. A Liba­­sinszky-házat (mely éppúgy át­járóház volt, mint a mellette lévő, ma is álló Károlyi-Trattner ház) 1911-ben lebontották. Petőfi a Pilvaxhoz a Hatvani (ma: Kos­suth Lajos) utcán át jutott. En­nek, s az Új világ (ma: Semmel­weis) utcának a sarkán állt az or­vosegyetem épülete. Ide jönnek majd nemsokára a márciusi ifjak. A régi épület helyén ma a Gour­mand cukrászdát és a Puskin mo­zit is magába foglaló ház áll. A szemben lévő sarkon (a mai Orosz Kultúra Háza, a régi Or­szágos Kaszinó épülete helyén) volt az az Arany Sas fogadó, ahonnan Petőfiék és Jókai a kosz­tot hordatták. A másik sarkon, a mai Astoria Szálló helyén pedig az a Kälber-ház állott, ahol Petőfi mint a Pesti Divatlap segédszer­kesztője lakott, s 1844 végén és 1845 elején A helység kalapácsát és a János vitézt írta. A Pilvaxtól nem messze, az Urak utcája és a Zsibárus (ma: Párizsi) utca sarkán volt, a Laffert­­házban, az Ellenzéki Kör székhe­lye. E kör nevezetes tagjai voltak: Batthyány Lajos gróf, Klauzál Gá­bor, Nyáry Pál. A Laffert-házzal szemben hatalmas épület maga­sodott: a Károly laktanya, azaz a mai fővárosi önkormányzat épü­lete. Kissé tovább menve észak felé, a Szervita (Martinelli) és Kristóf téren át, érintve a Váci ut­cát egy rövid szakaszon, kijut­hattunk a Színház (Vörösmarty) térre, ahol a Dunára néző Redout (Vigadó) épületéhez támaszkod­va (a mai üvegkalicka irodaház helyén) állt a német színház. A Gerbeaud-épület helyén a Har­mincad hivatal épülete terpesz­kedett. De ha a Pilvaxtól a Kígyó utcán át (ma is ez a neve) Petőfiék a Duna felé mentek, a Városház térre értek. Itt - a mai bölcsész­kar, azaz a piarista rendház és gimnázium helyén­­ állt a pesti városháza, amelyet a szép térrel együtt, 1900-ban tüntettek el, az Erzsébet híd pesti hídfőjének ki­alakításakor. Ha a Kígyó utcán visszamentek, jobbra fordulva a Barátok terén (Ferenciek tere) a ferences templomot, s mellette a műegyetemi épületet találták. Lefelé haladva elérték az egyete­met az Egyetem (Kecskeméti, il­letve Károlyi Mihály) utcában, de előbb elhaladtak a Károlyi-palota előtt. Akkor a templom melletti épületben egyik felől (a mai jogi kar helyén) a jogi és a bölcsész­kar, másik felől a Papnevelde ut­cában a papi szeminárium ka­pott helyet. Ha az akkori Kecske­méti utcában tovább haladtak, kiértek a Széna piacra (ahol az­nap épp vásár volt), melyet ma Kálvin tér néven ismerünk. A templom már állott, amint­­1846 óta­­ állt a Múzeum épülete is, az Ország út (Múzeum körút) mel­lett, egy rendezetlen, jókora kert közepén. Innen a Hatvani utca felé haladva elértek a Hatvani és Kerepesi út (Rákóczi út) sarkán lévő Grassalkovich-telekhez, melyre a Nemzeti Színház épült.­­Ma itt van a csupa üveg iroda­ház. Innen pedig csak egy ugrás volt a Dohány és a Síp utca sarka a Schiller-házzal. De a Hatvani és a Kerepesi út sarkán fordulhattak balra is, és akkor, a Hatvani és a Szép utca (ma is ez a neve) sarkán, a ma is álló Horváth-ház földszintjén a neves nyomdához, Landerer és Heckenast urak intézetéhez értek. E nyomda helyén van ma a bú­tor- és képantikvárium. A Lande­­rer-nyomda Petőfi lakásától 450 méterre volt. A városháza nyolc­százra. A jogi egyetem hétszázöt­venre. A Pilvax és a Múzeum egyaránt hatszázra. És amikor estefelé a forradalmi ifjak s a tö­meg átmentek a hajóhídon Bu­dára (a hajóhíd a Nagyhíd - ma: Deák Ferenc - utca vonalában helyezkedett el), fent a Várban a Helytartótanács épületéig (ez a mai Magdolna-torony melletti területen állt), illetve Táncsics börtönéig (a Bécsi kapu - Tán­csics­­ utcai József laktanya épü­lete ma is áll, Táncsicson kívül itt raboskodott Kossuth Lajos is 1837-40 között) sem kellett töb­bet megtenni Petőfinek a lakásá­tól számítva, mint körülbelül há­rom és fél kilométert. Mai fogalmaink szerint ezek nem távolságok. Igazából nem voltak azok a forradalom napján sem, hiszen Pest akkor már kö­rülbelül 105 ezer lakosú nagyvá­ros volt. Működött a Középponti Magyar Vaspálya indóháza (nagyjából a mai Nyugati pálya­udvar helyén), ahonnan V­ácra és Szolnokra indultak a vonatok. Majdnem készen állt a Lánchíd, és a Lipótvárosban, egy óriási térség közepén (a mai Szabadság tér helyén) ott ült a hatalmas Neugebäude, az Újépület, később annyi szabadságharcos szenve­désének börtöne, s az első felelős magyar kormány miniszterelnö­kének, Batthyány Lajos grófnak a vesztőhelye. Kivégzésére s an­nak helyére a Batthyány-mécses emlékeztet. Hát ennyi hely, ekkora tér kel­lett Petőfi napja kiteljesedésé­hez. A márciusi ifjaknak elég volt. Talán mert a fiatalságuk (a kilenc legnevesebb ifjú átlagélet­­kora 24 év!) nem utcákban, terek­ben, épületekben mérte a forra­dalmi szellem mozgásterét. Ezek csak kényszerű keretet adtak, de nem korlátoztak, nem fékeztek. Aligha is tehették volna, amikor már kemény szél fúj­t, s lángra ka­pott a szikra... Takács István A pesti régi városháza A Nemzeti Múzeum Landerer és Heckenast nyomdája Táncsicsot diadalmenetben viszik Pestre A Váczi utca a régi Pesten BUDA­PEST 1848. március 15-én 0 W M MO *00 WC • X31Sm§.K/1'£c. III. évfolyam 61. szám 1993. március 13., szombat

Next