Új Magyarország, 1993. március (3. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
Volt egyszer egy Március Egy nap mozgástere 1848. március 15., szerda Mekkora mozgástér kell egy forradalom elindításához és kibontakoztatásához? Azt gondolnánk - tán mert a szóhoz: forradalom, a nagy és tág terek képzete is társul - a forradalmak nem férnek el, nem teljesedhetnek ki szűk helyen, kicsiny távolságokon belül. Ha az 1848. március 15-i forradalomról (Petőfi napjáról, ahogyan majd a márciusi ifjak legifjabbja, az akkor huszonegy éves Vajda János öregkorában, 1895- ben egy visszaemlékezésében e napot nevezi) tízenket megkérdeznének, kilencen azt válaszolnánk: ennek a történelmi napnak nagy hely, sok levegő kellett, a szabadság nem férhetett meg szűk zugokban. Pedig hát az az igazság, hogy Petőfiék mozgástere meglepően kicsiny volt, s az események helyszínei közötti távolságok többnyire pár száz méteresek voltak. Az egymástól legmesszebb lévő két pont között - mai mértékegységgel - talán háromezerötszáz méter mérhető. Hogy ez túlzás, lefokozás? Szó sincs róla. Pest és Buda ma is meglévő hajdani helyszíneit bejárva, könnyen ellenőrizhető minden távolság, s minden esemény pontos helye. Vegyük kiindulópontnak Petőfi Sándor pesti lakását. Végtére is március 15-én, szerdán kora reggel onnan indulnak a nap eseményei. Petőfi és felesége, Szendrei Júlia 1847 novemberétől a Dohány utca és a Síp utca sarkán álló, 373. helyrajzi és 7. utcai (ház) számot viselő, úgynevezett Schiller-házban, az első emelet Dohány utcára néző három szobájában lakott. Albérlőjük volt Jókai Mór. Az utcák mai neve is ugyanaz, bár a ház már nem áll. Helyén épült fel a Tolnai Világlapja háza és nyomdája. Ez most az Egyetemi Nyomda, a Dohány utca 10-14. alatt. Petőfi tehát innen indult a Pilvax kávéházba. Ez az Úri utca (vagy: Urak utcája) 7. szám alatt, a Libasinszky-féle házban volt, s ekkor tulajdonképpen már Pillinger János kávés bírta (1846-tól), de az előző tulajdonos nevét őrizte meg. Az Urak utcája ma a Petőfi Sándor utca. A Libasinszky-házat (mely éppúgy átjáróház volt, mint a mellette lévő, ma is álló Károlyi-Trattner ház) 1911-ben lebontották. Petőfi a Pilvaxhoz a Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utcán át jutott. Ennek, s az Új világ (ma: Semmelweis) utcának a sarkán állt az orvosegyetem épülete. Ide jönnek majd nemsokára a márciusi ifjak. A régi épület helyén ma a Gourmand cukrászdát és a Puskin mozit is magába foglaló ház áll. A szemben lévő sarkon (a mai Orosz Kultúra Háza, a régi Országos Kaszinó épülete helyén) volt az az Arany Sas fogadó, ahonnan Petőfiék és Jókai a kosztot hordatták. A másik sarkon, a mai Astoria Szálló helyén pedig az a Kälber-ház állott, ahol Petőfi mint a Pesti Divatlap segédszerkesztője lakott, s 1844 végén és 1845 elején A helység kalapácsát és a János vitézt írta. A Pilvaxtól nem messze, az Urak utcája és a Zsibárus (ma: Párizsi) utca sarkán volt, a Laffertházban, az Ellenzéki Kör székhelye. E kör nevezetes tagjai voltak: Batthyány Lajos gróf, Klauzál Gábor, Nyáry Pál. A Laffert-házzal szemben hatalmas épület magasodott: a Károly laktanya, azaz a mai fővárosi önkormányzat épülete. Kissé tovább menve észak felé, a Szervita (Martinelli) és Kristóf téren át, érintve a Váci utcát egy rövid szakaszon, kijuthattunk a Színház (Vörösmarty) térre, ahol a Dunára néző Redout (Vigadó) épületéhez támaszkodva (a mai üvegkalicka irodaház helyén) állt a német színház. A Gerbeaud-épület helyén a Harmincad hivatal épülete terpeszkedett. De ha a Pilvaxtól a Kígyó utcán át (ma is ez a neve) Petőfiék a Duna felé mentek, a Városház térre értek. Itt - a mai bölcsészkar, azaz a piarista rendház és gimnázium helyén állt a pesti városháza, amelyet a szép térrel együtt, 1900-ban tüntettek el, az Erzsébet híd pesti hídfőjének kialakításakor. Ha a Kígyó utcán visszamentek, jobbra fordulva a Barátok terén (Ferenciek tere) a ferences templomot, s mellette a műegyetemi épületet találták. Lefelé haladva elérték az egyetemet az Egyetem (Kecskeméti, illetve Károlyi Mihály) utcában, de előbb elhaladtak a Károlyi-palota előtt. Akkor a templom melletti épületben egyik felől (a mai jogi kar helyén) a jogi és a bölcsészkar, másik felől a Papnevelde utcában a papi szeminárium kapott helyet. Ha az akkori Kecskeméti utcában tovább haladtak, kiértek a Széna piacra (ahol aznap épp vásár volt), melyet ma Kálvin tér néven ismerünk. A templom már állott, amint1846 óta állt a Múzeum épülete is, az Ország út (Múzeum körút) mellett, egy rendezetlen, jókora kert közepén. Innen a Hatvani utca felé haladva elértek a Hatvani és Kerepesi út (Rákóczi út) sarkán lévő Grassalkovich-telekhez, melyre a Nemzeti Színház épült.Ma itt van a csupa üveg irodaház. Innen pedig csak egy ugrás volt a Dohány és a Síp utca sarka a Schiller-házzal. De a Hatvani és a Kerepesi út sarkán fordulhattak balra is, és akkor, a Hatvani és a Szép utca (ma is ez a neve) sarkán, a ma is álló Horváth-ház földszintjén a neves nyomdához, Landerer és Heckenast urak intézetéhez értek. E nyomda helyén van ma a bútor- és képantikvárium. A Landerer-nyomda Petőfi lakásától 450 méterre volt. A városháza nyolcszázra. A jogi egyetem hétszázötvenre. A Pilvax és a Múzeum egyaránt hatszázra. És amikor estefelé a forradalmi ifjak s a tömeg átmentek a hajóhídon Budára (a hajóhíd a Nagyhíd - ma: Deák Ferenc - utca vonalában helyezkedett el), fent a Várban a Helytartótanács épületéig (ez a mai Magdolna-torony melletti területen állt), illetve Táncsics börtönéig (a Bécsi kapu - Táncsics utcai József laktanya épülete ma is áll, Táncsicson kívül itt raboskodott Kossuth Lajos is 1837-40 között) sem kellett többet megtenni Petőfinek a lakásától számítva, mint körülbelül három és fél kilométert. Mai fogalmaink szerint ezek nem távolságok. Igazából nem voltak azok a forradalom napján sem, hiszen Pest akkor már körülbelül 105 ezer lakosú nagyváros volt. Működött a Középponti Magyar Vaspálya indóháza (nagyjából a mai Nyugati pályaudvar helyén), ahonnan Vácra és Szolnokra indultak a vonatok. Majdnem készen állt a Lánchíd, és a Lipótvárosban, egy óriási térség közepén (a mai Szabadság tér helyén) ott ült a hatalmas Neugebäude, az Újépület, később annyi szabadságharcos szenvedésének börtöne, s az első felelős magyar kormány miniszterelnökének, Batthyány Lajos grófnak a vesztőhelye. Kivégzésére s annak helyére a Batthyány-mécses emlékeztet. Hát ennyi hely, ekkora tér kellett Petőfi napja kiteljesedéséhez. A márciusi ifjaknak elég volt. Talán mert a fiatalságuk (a kilenc legnevesebb ifjú átlagéletkora 24 év!) nem utcákban, terekben, épületekben mérte a forradalmi szellem mozgásterét. Ezek csak kényszerű keretet adtak, de nem korlátoztak, nem fékeztek. Aligha is tehették volna, amikor már kemény szél fújt, s lángra kapott a szikra... Takács István A pesti régi városháza A Nemzeti Múzeum Landerer és Heckenast nyomdája Táncsicsot diadalmenetben viszik Pestre A Váczi utca a régi Pesten BUDAPEST 1848. március 15-én 0 W M MO *00 WC • X31Sm§.K/1'£c. III. évfolyam 61. szám 1993. március 13., szombat