Új Magyarország, 1993. május (3. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-19 / 115. szám
! MI NEM VAGYUNK SVÁJC, DE .. . A4 B Csipkay Zsolt, a Munkástanácsok Szövetsége nyugdíjbiztosítási listájának vezetője - Ha rajtam múlna, én Svájcra szavaznék! Nem május 21-én, mert ilyen nevű szakszervezeti tömörülés ugye nem indul a társadalombiztosítási választáson... De ha létrejönnek a társadalombiztosítási önkormányzatok, véleményem szerint előbb-utóbb a svájci nyugdíjbiztosítási rendszer irányába kellene elmozdulnunk. Világos, áttekinthető, kiszámítható - s mindenekelőtt - igazságos. Csipkay Zsolt közben rajzolgatni kezd. Nagyon csúcsos, karcsú háromszög mellé kis köpcös széleset. Aztán egy erőteljes vonallal elmetszi őket. - Látja, ez két jövedelmi piramis. A középvonal azt a bizonyos középréteget jelzi, amelyikből mostanában egyre többen szakadnak le. A társadalmi igazságosság azt követeli, hogy ezt a réteget erősítsük, szélesítsük. A „létező szocializmus”, vagyis most már csak „létezett szocializmus” - nem ebbe az irányba mozdult el, s még ma sem az igazságosság felé haladunk. A svájci nyugdíjbiztosítási rendszer viszont - bár az aktív időszakban nagy jövedelmi különbségek vannak az állampolgárok között - igazságos. Hatvan, illetve hatvanöt éves korban mindenki kap egy meghatározott minimális alapot - meg lehet élni belőle - de ennek tudatában korábban bárki köthet magának öreg éveire különféle kiegészítő biztosításokat. De az állami garanciájú kötelező nyugdíjbiztosításból még egy vezérigazgató is csupán ennek a kétszeresét kaphatja meg. Azaz nem alakulhatnak ki akkora égbeszökő különbségek két azonos beosztásból nyugállományba menő üzemmérnök között, mint minálunk - ha történetesen az egyik tíz éve érte el a hatvanat, a másik ma. A minimum pedig értékálló. - De mi nem vagyunk Svájc... - A Munkástanácsok Szövetségének programja -amelynek kidolgozásában, mint közgazdász részt vehettem - szintén többlépcsős nyugdíjbiztosítási rendszer kialakítását tűzte célul. Az első lépcső a központi társadalombiztosítás, a második a kölcsönösségen alapuló kiegészítő rendszer - az önkéntes pénztárak-, s a harmadik lépcsőt jelentik az egyéni megoldásokra épülő biztosítási és takarékossági formák. Az első lépcsőn belül, tehát a központi társadalombiztosításban, szét kell választani az alapnyugdíjat és a hozzá kapcsolódó, szolgálati időtől is függő keresetarányos nyugdíjat. Az alapnyugdíj esetében Magyarországon is meg kell teremteni az értékmegőrzés lehetőségét. A keresetarányos, résznél csökkenteni kellene a szociális elemeket, így fokozatosan megteremthető a munkás évek alatt befizetett járulék és a majdan kifizetendő nyugdíj közti kapcsolat. S ellenőrizhető a megválasztott önkormányzaton át, de közvetlenül, személyesen is a névre, időre szóló elszámolásokon. Kanadában például a nyugdíjjárulékot fizetők minden évben megkapják ezt az elszámolást. - Mit javasolnak a jövőre nézve? - Az új nyugdíjbiztosítási rendszer külön kasszában tartaná a járulékokat. A Munkástanácsok elképzelése szerint bankszerűen működő nyugdíjpénztárban, a most majd rendelkezésére bocsátott vagyonnal együtt. Tisztességesen kamatozó üzleti befektetésekkel ez megsokszorozható. Franciaországban is ezt teszik, csak tőzsdézni nem szabad a vagyonnal. Azaz: nem szabad kockáztatni a több millió biztosított közös jussát. Munkahelyemen, az ÁCSZ Logisztika Rt.-nél kicsiben már modelleztük elképzelésünket. A számítások azt igazolják, hogy terveink országos méretekben is működőképesek. Gündisch Mónika A Munkástanácsok Szövetsége úgy gondolja: • a társadalombiztosítási vagyon közös vagyon, közösen kell döntenünk róla, • ez a vagyon jó gazda kezében megjavíthatja 10 millió ember életét, - rajtunk is múlik, milyen tesz az életünk jövőre. Döntsünk közösen az egészségügyi és nyugdíj-ellátésről ! fcoArtk) V\kí^ cn‰4 H III. évfolyam, 115. szám BELFÖLD 1993. május 19., szerda SZ CI* G 3 -kis-KM-É ^y-vM^L A magyar főnemesség ma élő tagjait jól ismerő és könyveiben tudományos megalapozottsággal bemutató Gudenus János Józsefhez fordultunk, ugyan derítené fel, él-e kis hazánkban Rhédey Claudiának leszármazottja. A válasz szinte azonnal megszületett, hiszen báró Bánffy Terézia rokonságban állt a nagyasszonnyal, és innen már akadálytalanul gombolyítható a família fonala egészen Fémet Béla osztályvezető főorvosig. A budapesti Szent Imre Kórházban kértük telefonhoz az orvos-tanárt. Kérdésünk arra irányult, szerepelt-e az előjegyzési naptárában találkozás II. Erzsébettel. A válasz egyértelmű nem volt, a rokonság távoli fokára való hivatkozással. A megbeszélt időpontban a Tétényi út ismert kórházának alagsorában baktatunk az épületet átszövő közműcsövek alatt az izotóplaboratórium felé. Levegőtlen, nyirkos bugyra ez az egészségjavító intézménynek. Itt csak a szellem és a lélek nemessége szárnyalhat magasan. - Tanár úr, mennyire tartja ön számon a családfáját? - A Rhédey oldalról valóban összeköthetők a rokoni szálak, de ez sohasem tudatosult, mert nem tartottunk rá igényt és talán nem is volt alapja igazán. Anyám, aki Bánffy lány, egyenes ági leszármazott, de ő sem hivalkodott ilyesmivel. Az az elvünk, hogy az ember ne a származásával büszkélkedjen, hanem azzal, amit csinál, de az se legyen harsány megnyilvánulás. Édesapám alaposan ismerte családunk történetét, én már kevésbé, hiszen a genealógiai kutatás egész embert kíván. - A Femet név honnan származik? - Eredetileg egy francia nemesi család viselte, amelynek tagjai az 1600-es években a hugenották mészárlása elől menekültek el Franciaországból. Őseim a Felvidéken telepedtek le, és a fennmaradt írásokkal bizonyíthatóan jegyző, pap, prédikátor rokonaink voltak. Formt Kornél 1848-as honvéd őrnagy volt, aki a szabadságharc bukása után az Amerikai Egyesült Államokba menekült. Ott részt vett a polgárháborúban, volt mérnök, farmer, aranyásó, majd a kiegyezés után hazajött. Femet Elemér Marienbad és Karlsbad fürdőorvosa volt. Nagyapám Debrecen belgyógyász professzoraként működött harmincöt évig, egyben a Magyar- Francia Baráti Társaság elnöki tisztét is betöltötte. Emlékét máig ápolják tisztelői. Édesapám is az orvosi pályát választotta, ám élete tragikus véget ért, mert egy koholt vádakon alapuló kémperben 1949- ben kivégezték. A családot kitelepítették, és csak a rendszerváltozás után kaptunk egy papírt, hogy tekintsük semmisnek az ítéletet... - Az ön gyermekei vajon milyen következtetéseket szűrnek le a történelemből, a család mozgalmas, fenyegetettségekkel terhes évszázadaiból? - A nagyfiú most érettségizik Pannonhalmán, ahol annak idején magam is tanultam. Leányom a Képzőművészeti Főiskolán festőművésznek készül. A fiatalok - életkori sajátosságaiknak megfelelően - felszínesebben kezelik a múltat. Gyerekként magam is menekültem a családtörténet elől, amikor az öregek a szerteágazó atyafiságot citálták. Később már felnőtt fejjel rájöttem, hogy a nemzethez, családhoz való kapcsolódás milyen fontos. Az megbocsátható, hogy az ifjúság gondolatvilága nem e körül forog. De - még egyszer mondom - legyen meg a nemzet- és a családtudat. Vannak, akik visszaélnek ezzel, és ez rendkívül visszás. Széchenyi sem a családjára volt büszke, hanem arra, amit az apja és ő tett a magyarságért. Ha már letett valaki valamit a köz oltárára, arra lehet hivatkozni, de ez se legyen külsőségekben való megnyilvánulás. - Ön pergette-e a história lapjait? - Szeretem a történelmet, szabad időmben forrásmunkákat olvasgatok. Ehhez természetesen a családtörténet is hozzátartozik. Ismétlem, az angol királyi családdal nem tartottunk rokonságot, de az ember alkalmat talál, hogy utánanézzen olyan dolgoknak, amelyekre fátylat vet az idő és a távolság. A rokonságkeresés természetesen nem útja annak, hogy híresebbé váljunk. A Bánffyak egyébként sem a royalista oldalon álltak. A család nagyobbik része a grófi címet visszautasította. Mindebből kitűnik, hogy feltűnési viszketegség lett volna az udvartartásnál vagy a követségen jelentkezni. Ha közelebbi a rokoni kapcsolat, akkor más a helyzet, így viszont tülekedésnek vehették volna. - Kabátja hajtókáján apró jelvény, amelyen összefonódik a magyar és a francia trikolór. Ez mit jelképez? - Magyar-francia radiológus szimpóziumot szervezek, és erre készült ez a kitűző. Június közepén a budapesti Francia Intézetben lesz ez a négynapos tudományos összejövetel. Várjuk a francia kollégákat. Baráti szálakkal alapozzuk a kapcsolatot, amelynek már vannak kezdeti sikerei. Fiatal magyar radiológusokat ösztöndíjakkal támogatva meghívnak Franciaországba, és ezzel szélesebb kapu nyílik számunkra a tudományok előtt. Meg kell ragadnunk azt a lehetőséget, hogy most mindenki segíteni akar rajtunk. Egyébként szeretnék a nagyapám nyomdokába lépni - fejezi be a beszélgetést Fornet Béla főorvos, aki küldetést teljesít. Tamási Tamás (j-\ Á) U"* ^■. j-jA —' A királynő pesti rokona Tülekedésnek vehették volna Koronás fők ritkán tisztelik meg látogatásukkal hazánkat, így a századvégi magyar történelem jeles eseményeként marad fenn az emlékezetben II. Erzsébet és Fülöp herceg magyarországi utazása. A hagyományos magyar vendégszeretet megnyilvánulásainak számtalan formája mellett, a szimpátiát fokozta az is, hogy a királynő ereiben egytizenhatod részben magyar vér csörgedez, lévén szépanyja az erdélyi Rhédey Claudia grófnő. Kíváncsian vártuk, a budapesti látogatás alkalmával bemutatják-e (megmutatják-e) a Rhédey-ág valamely leszármazottját. A malíciózus mikszáthi mondás szerint a távoli rokonság intézményében a szegény atyafiak tartják a rokonságot, a gazdagok a távolságot. Nincs tudomásunk semmiféle familiáris kapcsolatfelvételről. X 'bíZ'fb Alapítvány a fogyatékos gyermekekért Bezárják a Korai Fejlesztő Központot? Magyarországon nincs adat arról, hogy hány fogyatékos gyermek születik, ám az biztos: az iskolába kerülők három százaléka tartozik közéjük. Ez meglehetősen magas arány. Éppen ezért fontos volna, hogy a társadalom nagyobb figyelmet szenteljen nekik. Ez érdeke is mindenkinek, hiszen egy sérült gyerek nevelése óriási lelki és fizikai terhet ró a szülőkre, ugyanakkor a társadalom szempontjából is előnyös, ha idejében odafigyelnek ezekre a gyerekekre. Budapesten több helyen foglalkoznak értelmi fogyatékos gyerekekkel. A Korai Fejlesztő Központ (I., Kosciuszko utca 7.) annyiban különbözik tőlük, hogy itt egy helyen találhatók meg a különféle szakemberek. Tehát akad pedagógus, gyermekgyógyász, logopédus, gyógytornász, pszichológus. A Korai Fejlesztő Központ non-profit alapítványi intézmény. Legfőbb támogatóik a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, a Soros Alapítvány, a társadalombiztosítás, a Fő-városi Önkormányzat. Tavaly szeptemberben kezdték el a munkát, s azóta 160 sérült gyerekkel foglalkoztak. Bárki felkeresheti őket, akinek fogyatékos gyereke van. Orvosi beutaló nem kell. Jelentkezni lehet levélben vagy telefonon (156-7084). Az első találkozáskor egy kérdőív alapján elbeszélgetnek a szülőkkel a gyermek és a család problémáiról. Ezalatt a gyógypedagógus megfigyeli a gyermek viselkedését, játékát. A második alkalommal több szakember közösen vizsgálja meg a gyermeket. Ezután kidolgozzák a gyermek és a szülő igényén alapuló egyéni fejlesztési tervet, majd hetente egy alkalommal általában egy órán át foglalkoznak a gyerekkel. Természetesen tanácsot is adnak az otthoni teendőkkel kapcsolatban. A kezelés évekig eltarthat, mivel a fogyatékosság igazából nem gyógyítható. Azt azonban elérhetik, hogy a gyermek megtanul járni, önállóan enni, s emellett sok mást is. A vizsgálat ingyenes, a kezelésért pedig alkalmanként 150 forintot kérnek befizetni az Alapítvány számlájára. De ezt is csak akkor, ha a szülő akarja. Tény ugyanakkor, hogy anyagi nehézségeik vannak: az intézmény fenntartása évente több millió forintba kerül. Félő, hogy a számukra otthont adó bölcsődét bezárja a fővárosi I. kerületi önkormányzat. Munkájukra viszont szükség van, ezért most újabb szponzorokat keresnek gondjaik megoldása végett. Cs. A.