Új Magyarország, 1993. augusztus (3. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

^■ '' Mérlegen a köztársasági megbízottak Y 3^g.^A törvényesség őrei Több mint két és fél évvel ezelőt léptek hivatal­ba a köztársasági megbízottak. Kinevezésüket a Magyar Köztársaság elnökétől, Göncz Árpádtól vették át. Nyolcan vannak, mindegyikük címze­tes államtitkár. Lapunk elhatározta, hogy soro­zatban mutatja be őket, de mindenekelőtt arra vagyunk kiváncsiak: munkájuk során milyen ta­pasztalatokat szereztek, milyen gondokkal kellett és kell szembenézniük, természetesen attól függően, hogy mely megyében, illetve megyékben teljesítenek szolgálatot. A következő napokban és hetekben sorra találkozunk velük és nyilvánosságot adunk gondolataiknak, felte­hetően gazdag tapasztalataiknak. Ezt megelőzően azonban az alábbiakban áttekintést adunk a köztársasági megbízottak és hivatalaik működésé­nek jogi hátteréről, indítékairól. Egyben átnyújt­juk olvasóinknak azt a térképet, amelyen két­­három megyét érintő „felségterületük" is jól érzékelhető. Az Országgyűlés 1990. december 3-án fogadta el a köztársasági megbízottak jogállásáról, hivata­láról és egyes feladatairól szóló törvényt. Eszerint: köztársasági megbízottá az a büntetlen elő­életű, cselekvőképes magyar ál­lampolgár nevezhető ki, aki ál­lam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezik. Ilyen megbízott nem lehet országgyű­lési vagy helyi önkormányzati képviselő; másodállást, mellék­­foglalkozást, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Kivéve, ha az tudomá­nyos, oktatói, művészeti vagy jo­gi oltalom alá eső szellemi tevé­kenységnek minősül, nem lehet tagja felügyelőbizottságnak és igazgatótanácsnak; a munkaköri feladataihoz kapcsolódó nyilvá­nos szerepléséért tiszteletdíjat nem vehet fel; pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében nyil­vános közszerepléssel járó tevé­kenységet nem folytathat. Amennyiben ezek a követelmé­nyek csorbát szenvednek, akkor - vagyis összeférhetetlenség ese­tén - a köztársasági megbízott nem nevezhető ki, illetve a tiszt­ségéből fel kell menteni: megszű­nik a tisztsége a köztársasági el­nök megbízásának lejártával, fel­mentéssel, lemondással. Jogállá­suk tekintetében a köztársasági megbízottakra a címzetes állam­titkárokra vonatkozó rendelke­zéseket kell alkalmazni. A köztársasági megbízott hi­vatala államigazgatási feladato­kat ellátó, állami költségvetési szervezet. Működési költségeit az állami költségvetés a Belügy­minisztérium költségvetési feje­zetében elkülönítetten biztosítja. A köztársasági megbízott a régi­ón belül megyénként területi hi­vatalt hoz létre. Ennek munkáját a köztársasági megbízott irányít­ja, hivatalvezető közreműködé­sével, aki gondoskodik a hivatal (adott esetben: területi hivata­lok) működésében és tevékeny­ségében a jogszabályok és a szakmai követelmények érvé­nyesítéséről. A köztársasági megbízottat akadályoztatása esetén a hivatalvezető helyette­síti. A hivatalvezetőt a köztársa­sági megbízott határozatlan idő­re nevezi ki és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. A belügy­miniszter előzetes egyetértése szükséges a hivatalvezető kine­vezéséhez, felmentéséhez és ve­le szemben a fegyelmi eljárás megindításához. A hivatalveze­tőre az államigazgatási dolgo­zókra vonatkozó munkajogi sza­bályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a hivatalvezetőt miniszté­riumi főosztályvezetői besorolá­súnak kell tekinteni. A köztársasági megbízott az állami törvényességi ellenőrzési jog körében vizsgálja, hogy a he­lyi önkormányzat szervezete, il­letve annak saját szervezetére és működésére vonatkozó belső szabályzata összhangban van-e a jogszabályok és más belső sza­bályzatok rendelkezéseivel, mű­ködése, rendeletei, határozatai összhangban vannak-e a jogsza­bályokkal és a belső szabályza­tok rendelkezéseivel. Nem terjed ki a köztársasági megbízott törvényességi ellen­őrzési jogköre azokra a helyi ön­­kormányzati határozatokra, amelyek alapján munkaügyi vi­tának - külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy ál­lamigazgatási eljárásnak - van helye, amelyek ellenőrzése kü­lön jogszabályban meghatáro­zott szerv hatáskörébe tartozik. A köztársasági megbízott a bel­ügyminiszter felhatalmazása alapján közreműködik a belügy­miniszternek az önkormányza­tokkal, valamint a közigazgatás korszerűsítésével, a közigazga­tási szakemberek képzésével, to­vábbképzésével, valamint a szak­ember-utánpótlás megszervezé­sével kapcsolatos feladatai ellá­tásában. hivatalai egyebek között a testü­leti ülések jegyzőkönyvei alap­ján vizsgálják az önkormányzati rendeleteket, határozatokat, a működés belső szabályzatait, az egyéb döntéseket és a mulasztá­sos törvénysértéseket, valamint figyelemmel kísérik a helyi ön­­kormányzatok működésének törvényességével kapcsolatos jegyzői észrevételeket. A kép általában kedvező. A helyi önkormányzatok megvá­lasztásuk óta demokratikusan, törvényesen és eredményesen működnek. Aktív tevékenysé­gükre egy jellemző adat: 1992- ben 271 395 döntést - rendeletet és határozatot - hoztak, s ezek­kel kapcsolatban a köztársasági megbízottak mindössze 6309 esetben tettek törvényességi ész­revételt, amely a döntések 2,3 százalékát érintette. Mint ismeretes, 1991. január 1- jétől léptek szolgálatba a köztár­sasági megbízottak, és működé­sük első három-négy hónapjá­ban kialakították a ma már min­denütt jól működő hivatali szer­vezetüket, a munkakapcsolato­­o­kat és módszereket. A hivatalok Sorozatunk megkezdése előtt keretei között mintegy nyolc­­a Belügyminisztériumban Virág száz szakember segíti a köztársa­ Rudolf, az önkormányzati főosz­­sági megbízottak munkáját, tály helyettes vezetője adott ké- (tóth) pet a két és fél esztendei tapasz- (Sorozatunkat holnap tálatokról, különös tekintettel a dr. Horváth József bemutatásával helyi önkormányzatok törve- kezdjük, aki Győr-Moson-Sopron, nyességi ellenőrzésére. Komárom-Esztergom, valamint A köztársasági megbízottak Vas megye köztársasági megbízottja.) III. évfolyam, 195. szám 1993. augusztus 23., hétfő BELFÖLD A Légy a tejben A történelmi ítéletmondás meglehetősen sajátos forrásával él a Kurír cikkírója: „Nagyanyám nem nagy szeretettel emlékezett rá" - írja Széll Kálmánról. „Szegény asszony volt"- teszi hozzá, s ez igazán érthetővé teszi a szeretettakarékosságot. Széll Kálmánnak csakugyan volt mit a tejbe aprítania, bankár és miniszter volt, ráadásul Deák Ferenc-párti, s vagyis csöppet sem forradalmár. „A banktőke és a nagybirtok összefonódásának tipikus képviselője­ként tartották számon" - olvasható a szóban forgó cikkben, s ez már aligha nagymamái ihletésű szöveg (bárha elvileg marxista­­leninista dédik létezése sem zárható ki). Úgyszintén kissé meglepő bulvárlapi értékelés, ha nem is éppen szenzációs: „A dualizmus válságát belpolitikai kompromisszumokkal és az osztrák minisz­terelnökkel kötött gazdasági egyezménnyel sikertelenül próbálta megoldani." Valljuk meg, ez a szófűzés fölöttébb ismerős: így volt szokás több mint negyven éven át „a régi reakciós rendszer" po­litikusait bemutatni. Csakhogy ez egyebek között Széll Kálmánra nem illik. Ő ugyanis elsősorban gazdasági-pénzügyi szakember­nek számított, s mindenekelőtt a hazai nagybirtok korszerűsítését tartotta elodázhatatlannak. Ehhez viszont tőkére volt szükség. Az általa megalapított Jelzálog Hitelbank éppen a pénzhez jutást tet­te lehetővé, vagyis a maga korában a gazdasági előrelépést segí­tette, mégpedig igen erőteljesen. S hasonló célt szolgált az a bizo­nyos gazdasági egyezmény is. A kompromisszumkészség szintén inkább megbélyegzendő tulajdonságnak minősült, holott az el­lentétes érdekek ésszerű egyeztetése - számtalan történelmi példa van rá - nemritkán válik az ország hasznára. A pártállami gon­dolkozástól ez ugyan mindvégig idegen maradt, a diktatúrában igazán érthető módon: ott parancs van, amelyet mindenáron tel­jesíteni kell, semmiféle mérlegelésnek nincs helye. Most azonban már nem diktatórikus szelek fújnak, az égvilágon semmi akadá­lya, hogy ne fogadjuk el készpénznek, ami azelőtt fővesztés terhe mellett kötelező volt. Akkor is, ha netán szembe kell szállni sze­gény marxista nagymamával... (­prémi) Augusztus 20-a alkalmából a mi­niszterelnök javaslatára a köz­­társasági elnök Kelemen József honvéd vezérőrn­evét alfábór­­naggyá léptette elő. Elsőként ar­­ról kérdeztük, mit jelent egy ka­tona számára az altábornagyi előléptetés? - A katonai hivatás egyik leg­magasabb elismerése kevesek számára adatott meg, s ezért is rendkívüli dolog. A tábornoki kinevezés egyben a honvéde­lemnek az állam általi méltó el­ismerése. Maga az a tény, hogy a köztársasági elnöktől vehet­tem át a kinevezésemet, még in­kább ezt szimbolizálja. - Milyen kötelezettségekkel jár az altábornagyi rendfokozat? - Ahhoz, hogy valaki idáig el­jusson, szerénytelenség nélkül mondhatom, nagy fokú hiva­tásszeretet, fegyelmezettség, a kato­nai pálya iránti elkötelezettség szük­séges. Bár igaz, hogy elviekben minden újonc számára adott a marsallhot. Az is tény, csak keve­sen jutnak el idáig. Ez az elisme­rés tehát egy örök elkötelezettsé­get jelent, elkötelezettség a ha­zával, az állammal. - Meglepetésként érte a kinevezé­se, vagy­ netán számított rá? - A munka elismerése min­denkit jóleső érzéssel tölt el. Ugyanakkor a formai kötöttsé­gek miatt nem ért teljesen várat­lanul, hiszen augusztus elején a felterjesztésemet megelőzte egy beszélgetés a honvédelmi mi­niszter úrral, illetve vezérkari fő­nökeimmel.­­ Pár nap múlva huszonhárom­­ezer fiatal újonc érkezik a Magyar Honvédséghez. Milyen gondolatok­kal fogadja őket? - A fiatal sorkatonák számára, különösen, ha lesz, aki közülük a hivatásos pályát választja, első­sorban a helytállásról, a becsületes­ségről, a haza szeretetéről szólnék. Legyenek mindig büszkék arra, hogy a Magyar Honvédség ka­tonái, s hogy ha csak rövid ideig is, de rajtuk múlik a haza védelme. Éppen ezért tanácsolom nekik, hogy a hétköznapokban is őszin­te szívvel végezzék feladataikat, hiszen még akkor is, ha csupán lőgyakorlatokon vesznek részt, ha „csak" az alaki gyakorlatokat ismétlik, akkor sem szabad meg­feledkezniük arról, hogy mind­ezt miért teszik. Céljuk a haza vé­delme, országunk szuverenitá­sának megőrzése, s ezért min­den közkatonára egyaránt szük­sége van a hazának. R. M. : Minden honvédre szüksége van a hazának­­. ski kapocs a külföldi magyarokkal (Folytatás az 1. oldalról) Zimányi Tibor, a Recski Szövetség főtitkára átfogóan tájékoztatott a rendszerváltozás óta eltelt idő­szakról, választ adva a külföldön élő magyarok kérdéseire is. Egy­más jobb megismeréséért ültek össze - utalt rá Zimányi -, ugyan­akkor azt is figyelembe kell ven­niük, hogy a magyarság sorsa a Kárpát-medencében fog eldőlni. A továbbiakban felolvasták Antall Józsefnek a konferenciához inté­zett üdvözlő sorait. A miniszter­­elnök levelében kiemelte, hogy a rendszerváltozás felvetette a ha­zájukból kényszerűen távozott magyarok és a hazájuk közötti kapcsolat kérdését, ugyanakkor az új magy­ar demokrácia történelmi tetteként értékelte a jogállamiság ke­­reteinek megteremtését, összefogásra szólítva fel a világ magyarságát. A konferencián felszólaltak a külföldön élő magyar szerveze­tek képviselői. Közülük Arott An­tal az ausztráliai. Kovács G. István az amerikai magyar szövetségek vezetőiként tájékoztattak szer­vezeteik kitartó és sikeres mun­kájáról. A tanácskozás vendége­ként megjelent Jeszenszky Géza külügyminiszter kifejezte" örö­mét, hogy az államalapítási ün­nep alkalmat szolgáltatott a vi­lág minden táján élő magyarok­nak a találkozásra, és cáfolta a rendszerváltozás tényét tagadó és a magyar külpolitikát külföld­ről ért ferdítéseket. A külügymi­niszter elmondta: igaztalanok a rendszerváltozást tagadó vádak és azok a feltételezések, miszerint az MDF megegyezett volna a kommu­nistákkal a hatalomátadás ügyében. Jeszenszky kijelentette, hogy tárcájánál a nagyköveti kar fele, az állománynak az egyharmada kicserélődött az elmúlt években, két miniszter pedig az emigráci­ót képviseli, és állásokat ajánlott fel a magyar diplomáciában a külföldi magyarság részére. " Mivel a konferencián felvető­dött a hatékony nemzetpropaganda kiépítése, felkértük Borbándi Gyulát, hogy nyilatkozzon la­punknak a kérdésről: - Mindazt, ami Magyarorszá­gon történik, meg kell ismertetni a világgal. Én a hangsúlyt nem a magyarságot érintő negatív vé­lemények megváltoztatására, hanem a tárgyi tévedések kiigazítá­sára, az igazságra helyezném. Ugyanis lehet valakinek jó vagy rossz véleménye rólunk, de ha ferdítésen kapjuk, ezt helyes in­formációkkal kell pótolnunk. Reagálásunk magában rejtheti az eredményt is, mert aki hely­telen adatokat kiigazít, az job­ban szolgálja a helyes tájékozta­tást, mint aki csak elpanaszolja a sérelmeinket. A külföldön kiala­kítandó magyarságkép centru­mába tehát a tényeket és az igaz­ságot kell állítani. (békés) /A közöny rontásai Politikai elítéltek találkozója (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepség díszvendégeként Baross Péter belügyminiszter szólt a jelenlévőkhöz. A belügy­miniszter utalt az 1989-es hely­zetre, amikor a bűnösök bíróság előtti felelősségre vonását köve­telő kritizálókhoz intézte szava­it: 1989 őszén bizonytalan volt, hogy a kommunista párt mennyire veszi komolyan a sza­bad választások tényét, a szovjet impérium pedig katonái vissza­vonását. Boross Péter két fázisra időszakolta az elmúlt negyven évet. Az elsőt egy ördögi rend­szer embermegsemmisítéseként értékelte, amihez a PKK tagjai­nak kínzása is kapcsolódik, és ki­jelentette, hogy nem lehet le­mondani a hazaárulók törvé­nyes felelősségre vonásáról. A második fázisban, amely az utóbbi 15 évet foglalja magában, a magyarságot generációkon ke­resztül éltető nemzettudatát rombolták, elaltatva az ifjúság éberségét. Ezzel magyarázható - utalt rá Boross Péter - az a kö­zöny, amellyel könnyen saját és gyermekeik sorsát tehetik koc­kára a közönyösek. A miniszter utalt a délen zajló háborúra, arra az érlelődő - pánszláv szellemi­séggel övezett - nemzetközi kapcsolatrendszerre, mely nem­zeti összetartásra, a haza idegen befolyástól való megóvására kell ösztönözzön mindenkit. A találkozó másik díszvendé­ge, Lezsák Sándor, az MDF alelnö­­ke utalt arra, hogy az MDF meg­hirdette rendszerváltozás vitte be az SZDSZ-t és a Fideszt is a Parlamentbe, mégis az MDF ke­rül nehéz lélektani helyzetbe az elkövetkező választások előtt, hisz koalíciós kormányzásban vállalta a népszerűtlen - de szükséges - intézkedések követ­kezetes keresztülvitelét. Ugyan­akkor Lezsák szervezettséget kért, hogy soha többé ne térjen vissza a bolsevizmus Magyaror­szágon. A továbbiakban Fónay Jenő, a Pofosz elnöke vázolta az 56-osok és a PKK közötti különb­séget, amit az 56-osok nagyobb megosztottságában fedezett fel, majd szorgalmazta a két szerve­zet közötti egység megteremté­sét. Kecskési-Tollas Tibor költő, a Nemzetőr főszerkesztője hitet tett Lakitelek szellemisége mel­lett, és egykori társai gondolat- és érzésvilágát megrendítően tükröző verseiből szavalt. A svájci Tóth Pál felsorolta a Szabadságharcosok V­ilágszövet­­sége által adományozott díszok­levéllel kitüntetettek nevét, akik között szerepelt Tőkés László nagyváradi református püspök, aki szintén részt vett a megemlé­kezésen. Fehérváry Istvánt, a PEK tegnap újraválasztott elnökét felkértük, hogy nyilatkozzon az Új Magyar­­ország olvasóinak a közelmúltban megalakult szervezet céljairól.­­ Elsődleges célunk volt ösz­­szegyűjteni a’’­­országban és kül­földön élő volt politikai elítélte­ket, mert nem volt eddig olyan szervezet, amely az 1945-1956 között elítélteket tömörítette. Az említett időszakban négyszáz halálos ítéletet hajtottak végre, de az összes halálos ítéletek szá­ma 1500-at tesz ki. A Margit kör­úti gyűjtőben, Pest környékén, de Veszprémben, Zalaegersze­gen is kivégeztek politikai fog­lyokat, kizárólag a „Népköztár­saság megdöntésére irányuló" szervezkedés, összeesküvés, kémkedés, szabotázs stb. vádak­kal. - Viszonylag kevésbé ismert ez a periódusa a történelemnek. - Ezért alakítottuk meg a PEK- et. Rájöttünk, hogy az 1948-as Magyar Közösség ügye, a Mind­­szenty-per sem nagyon ismert, pedig ez a tíz év hemzseg a tit­kos perek százaitól. Én megír­tam a Börtönvilág Magyarországon és a Szovjetvilág Magyarországon című könyveket. Célunk megír­ni az ellenállást szervező bányá­szok, földművesek történetét. Szervezetünk tagsága már eléri az 1300-at, csak ma százötven bajtársunkkal gyarapodtunk. A parlamentet rá kell döbbenteni, hogy nem lehet kárpótlási jeggyel kielégíteni olyan embe­reket, akik 3-10 évet voltak bör­tönben 1945-1956 között, mert vállalni merték magyarságukat. T. Békés Sándor\k]

Next