Új Magyarország, 1994. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

• Készültségbe helyezték szom­baton a dél-koreai légierőt és a Dél-Koreában állomásoztatott amerikai harci gépeket, miután déli irányba tartó észak-koreai katonai repülőgépeket észleltek. A dél-koreai védelmi minisztéri­um közelebbről meg nem jelölt felelős személyiségeitől szárma­zó értesülés szerint szombaton - helyi idő szerint kora délután - mintegy húsz észak-koreai repü­lőgép közelítette meg a déli ha­tárt egy szokatlan gyakorlat­ho­r Kambodzsában gerillatámadás ért szombaton egy nemzetközi békemenetet. Három részvevő meghalt, négyen súlyosan meg­sebesültek, tucatnyit elraboltak a lázadó vörös khmerek. Ali Sza­­lem al-Beid jemeni alelnök szom­baton Moamer el-Kadhafi ezre­dessel, a líbiai forradalom veze­tőjével folytatott telefonbeszél­getése során arra kérte az arab ál­lamokat, hogy avatkozzanak közbe a héten kirobbant jemeni katonai összecsapások befejezé­se érdekében. Jemen északi és déli körzetének az alakulatai vív­nak egymással fegyveres harcot, és a becslések szerint már több százan életüket vesztették az el­lenségeskedésekben. • A nemzetközi közvetítők ja­vaslatait semmibe véve az egy­mással szemben álló afgán fegy­veres frakciók szombaton Kabul keleti részén ismét tüzérségi tü­zet nyitottak egymásra. A Burha­­nuddin Rabbani elnök hatalmá­nak megdöntéséért harcoló fegy­veresek közül többen életüket vesztették a tűzpárbajban. • Az egyiptomi hatóságok foly­tatják egybehangolt támadásai­kat az iszlám szélsőségesek ellen: biztonsági forrásból származó közlés szerint szombat hajnal­ban hét, merényletekben való részvétellel gyanúsított „veszé­lyes elemet" öltek meg rendőrök az ország déli részében fekvő Szohág kormányzóságban. A tá­jékoztatás szerint tűzpárbaj zaj­lott le a rendőrök és Tahta város egyik épületben rejtőző iszlám szélsőségesek között. IV. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM MORSE 1994. MÁJUS 2., HÉTFŐ KÜLFÖLD -----­ Lázas előkészületek Kairóban Izraeli béketerv Szíriával Tel-avivi tudósítónktól: Hafesz Asszad szíriai államelnök a hét végén hat órán keresztül tár­gyalt­­Harren Christopher amerikai külügyminiszterrel arról az izra­eli béketervezetről, melynek lé­nyege, hogy Izrael három fázis­ban kivonja csapatait a Szíriától elfoglalt Golán-fennsíkról, és ugyanakkor Szíria - ugyancsak fokozatosan - normalizálja kap­csolatait Izraellel, és felveszi a diplomáciai viszonyt Jeruzsá­lemmel. Ezt az izraeli tervezetet, amelynek érdemben­ szellemi melegágya az izraeli hadsereg vezérkara volt, az amerikai kül­ügyminiszter és Rabin miniszter­­elnök között Tel-Avivban lefolyt találkozón mutatta és magyaráz­ta az amerikai vendégnek és kí­séretének Ehud Barak tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke. Christopher, aki a paleszti­nokkal létrejött önkormányzati megállapodás egyik bábája volt Kairóban, most az izraeli-szíriai kapcsolatok rendezésére össz­pontosítja erőfeszítéseit. Ennek érdekében repült a szíriai fővá­rosba, ahol bemutatta Asszad el­nöknek Izrael javaslatát. Az izra­eli tervezet értelmében a norma­­lizáció végrehajtása összesen öt­nyolc évet vesz igénybe. Az első fázisban Izrael kivonul a Golán­­fennsík három drúz falvából (az ott lévő öt közül), a szíriaiak pe­dig ennek a szakasznak a befe­jeződésével hozzájárulnak a két állam diplomáciai kapcsolatának felvételéhez. Az izraeli béketer­vezet a második fázisban java­solja a Golán-fennsíkon lévő iz­raeli települések kiürítését és az izraeli csapatok visszavonulását egy bizonyos vonalra, amelyet ez ideig nem határoztak meg. A harmadik szakasz a formális bé­keegyezményről és az izraeli visszavonulás befejezéséről be­szél nyolc év alatt. A béketerve­zet a többi között javasolja demi­­litarizált, tehát semlegesített övezet létesítését a Golán-fenn­síkon nemzetközi erők, közöt­tük amerikai katonai alakulatok kirendelésével a Golánra. A ter­vezet egyik figyelemre méltó pontja, hogy a Golán-fennsík feladásához való elvi hajlandó­ságát az izraeli kormány népsza­vazás kimenetelétől, illetőleg a tervezet jóváhagyásától teszi függővé. Asszad elnök a Christopherrel lefolyt találkozón elutasította a fázisokban való izraeli visszavo­nulás gondolatát és hangoztatta az amerikai külügyminiszter előtt, hogy Szíria kizárólag teljes és egy fázisban végrehajtott visszavonulás esetén hajlandó teljes békét kötni Izraellel. Ezzel párhuzamosan Kairó­ban folytatódnak a lázas előké­születek az izraeli-palesztin ön­­kormányzati egyezmény szerda délelőtti aláírási szertartására, amelyen Rabin és Arafat vesz részt. Rajtuk kívül az egyiptomi­ak több mint negyven állam kül­ügyminiszterét hívták meg az eseményre, amelyen legalább 2500 hírlapíró is részt vesz a vi­lág különböző pontjairól. Dán Ofry Május elseje az orosz fővárosban Kommunisták, vörös zászlótengerben Moszkvában Jelcin elnök ellenzéke felvonulásokon emlékezett meg május elsejéről, a munka ünnepéről, amely ezúttal egybeesett az or­todox húsvéttal. A megbékélési chartát többségükben aláíró, mérsé­kelten ellenzéki szakszervezetek, valamint a Jelcin elnök kérlelhetet­len ellenzékét alkotó kommunista pártok és mozgalmak külön-külön felvonulást tartottak. A kifejezetten békés majálisra emlékeztető szakszervezeti meg­mozdulással szemben a szélsősé­ges kommunista szervezetek szónokaik útján elutasították a megbékélést, éles hangon szidal­mazták az elnököt és politikáját. Valóságos vörös zászlótengert lengetett a szél, amikor Viktor An­pilov gyújtó hangú beszédben adta meg az alaphangot. A kor­mány lemondását célzó politikai sztrájkra hívta fel hallgatóságát, és arról beszélt, hogy a „népet be­csapó kormánnyal lehetetlen a megegyezés". A viszonylag nyugodtan in­duló megmozdulás hangulata kezdett felforrósodni, miközben a tüntetők mintegy két kilomé­ter hosszú oszlopban vonultak a széles Lenin sugárúton a Lenin­­hegyről utóbb visszakeresztelt Veréb-hegy felé, a délutáni nagygyűlés színhelyére. A kom­munista pártok, a Dolgozó Oroszország és a Nemzeti Meg­mentési Front vezetőihez csatla­kozott menet közben Gennagyij Zjuganov, a parlamentben képvi­selt mérsékeltebb kommunisták vezetője, illetve Anatolij Lukjanov volt szovjet parlamenti elnök, aki szintén tagja a kommunisták parlamenti csoportjának. Heves tiltakozást és füttykon­certet váltott ki, amikor az egyik ház tetejéről röplapokat szórtak, amelyek szövege szerint a kom­munizmus ideje lejárt, s a „tün­tetőket vezetőik vágóhídra hajt­ják". A vonulók közül sokan összetépték a röplapokat. A rend­őrök átvizsgálták a házat. A tün­tetők megálltak az egy évvel ezelőtti összecsapások színhe­lyén, a Gagarin téren, majd foly­tatták a menetelést. A szakaszo­san lezárt sugárúton a menet előtt haladó, illetve az azt záró rendőrautók mellett oldalt is több tucat fegyvertelen rendőr kísérte a tüntetőket. (MTI) Jelcin bocsánatot kért a lettektől Oroszország nem vár augusz­tus 31-éig a lettországi csapat­­kivonással, s még a határidő előtt kivonja egységeit a balti országból. Egyebek közt erről beszélt Bo­risz Jelcin a csapatkivonási egyezmény szombat délutáni aláírása után. Jelcin az aláírás után újságíróknak nyilatkozva hagsúlyozta, hogy Oroszor­szág bocsánatot kér a sztálini parancsuralmi rendszer által a lett nép ellen elkövetett bűnö­kért. - Elítéljük a Lettország függet­lensége és népe elleni tetteket - szögezte le Jelcin. Mintegy vála­szul erre Guntis Ulmanis lefejtet­te: Jelcin nyilatkozata hozzájárul azoknak a gátlásoknak a leküzdé­séhez, amelyek az Oroszország­hoz fűződő viszonyban az utóbbi évtizedekben alakultak ki. Az aláírt megállapodások kö­zül a legjelentősebb a balti or­szágban állomásozó 12 ezer orosz katona kivonására vonat­kozó egyezmény. A tizenöt pontból álló megállapodásban a kivonás menetrendje mellett szó van a csapatok állomásoztatása során keletkezett károk megtérí­téséről is. A károk mértékét egy orosz-lett vegyes bizottság hiva­tott megállapítani. A csapatkivo­nási egyezményt a két ország parlamentjének még ratifikálni kell, de megvalósítását már a ra­tifikáció előtt megkezdik. Guntis Ulmanis lett és Borisz Jelcin orosz elnök az egyezmény aláírása után FOTÓ: EPA - ALEXANDER NATUSKIN Újabb sztrájkot hirdet a Szolidaritás A mai nemzeti ünnep előtt meglehetősen zavaro­san alakult a sztrájkhelyzet Lengyelországban. A szünet nélkül szombat reggelig tartó tárgyalások nyomán megállapodás jött létre a karnaszénbá­­nyászok sztrájkbizottsága és Marek Pol ipari mi­niszter között. Ennek értelmében a bányászok azonnal felfüggesztették a munkabeszüntetést, és megkezdték a szénszállítást a villanyerőművek­nek. A miniszter ígéretet tett nyugdíj­problémáik rendezésére, arra, hogy nem büntetik meg a sztráj­­kolókat, és tárgyalásokat kezdenek a Szolidaritás Országos Bizottságának gazdaságpolitikai köve­teléseiről. Marian Krzaklewski, a Szolidaritás vezetője sie­tett figyelmeztetni a bányászokat, akiknek akciója a sztrájkhullámot elindította, hogy május negye­dikével újabb, ezúttal háromnapos, kötelező or­szágos sztrájkot hirdetett a szakszervezet vezeté­se. Ez alól kivétel az egészségügy és az oktatás, amelynek dolgozói maguk dönthetik el, a tiltako­zás mely formáját választják, illetve a közalkalma­zottak, akik hétfőn döntenek a csatlakozásról. Krzaklewski kiemelte, hogy egyetlen kormány sem fog soha a munkások érdekében működni, ezért van szükség erős szakszervezetekre. Élesen bírálta a privatizálás eddig alkalmazott módsze­reit, amelyek véleménye szerint az oligarchia ál­lamát teremtik meg - igaz, hogy ez demokratikus, de a vagyon egy szűk réteg kezében összponto­sul. (MTI) Semlegességi vita Bécsben újabb semlegességi vita bonta­kozik ki az osztrák belpolitiká­ban. Alois Mock külügyminiszter a Zöldek hét végi EU-kongresz­­szusán utalt arra, hogy nem el­képzelhetetlen újabb népszava­zás - ezúttal Ausztria semleges­ségéről. Szavai élénk vihart vál­tottak ki a kongresszuson. Brigite Ederer államtitkár e felszólalást már a helyszínen próbálta kiiga­zítani, majd graniszfei­ kancellár a leghatározottabban cáfolta, hogy ilyen referendum megtartására szükség lenne. Mock a salzburgi kongresszu­son szombat este arról beszélt, hogy ha Ausztria belép a Nyu­gat-európai Unióba, és e feltéte­lezett esetben sor kerülne rész­vételére valamilyen, a kollektív biztonsági rendszeren kívül eső katonai akcióban, akkor újabb népszavazást kellene tartani a semlegességről. Ederer Mock szavaira visszatérve azt fejteget­te, hogy Ausztria olyan kollektív biztonsági rendszerben kíván együttműködni, amely össze­egyeztethető semlegességével. Ezért - mondta Ederer - nincs is szó arról, hogy Ausztria katonai szövetségbe lépjen be. A kongresszuson e korrekció ellenére élénk vita alakult ki. Pe­ter Pilz, a Zöldek pártjának veze­tője Mock kijelentésére valóság­gal lecsapva arról beszélt, hogy az osztrák kormány láthatóan a semlegesség feladását tervezi. Pilz szerint a terv kétlépcsős: az első ebből a csatlakozás az EU- hoz. A zöld vezető a kancellár ál­lásfoglalását követelte. Feneketlen-e az orosz hordó? Váratlan fordulat következett be a minap az IMF Oroszország iránti politikájában: sok-sok huzavona után a Nemzetközi Valutaalap ugyanis végre beadta a derekát és jóváhagyta a Moszkvának ígért (minduntalan elhalasztott) 1,5 milliárd dolláros szerkezetátalakító hitel folyósítását, ami egy hárommilliárdos csomag második rész­lete. Arról persze szó sincs, hogy a nemzetközi pénzügyek legfőbb őrének kérges szíve megesett a gazdasági gondoktól elgyötört oro­szokon. A Valutaalap kezelői ugyanis hideg fejjel, s kemény szívvel döntenek a tagok pénzéről, úgyhogy nyilván valaminek történnie kellett, ha már Camdessus, a Valutaalap vezérigazgatója az ipari ter­melés hanyatlása ellenére egyszer csak dicsérni kezdi a korábban az infláció és minden bajok felelősének kikiáltott orosz központi bankot, mint amely most már képes lesz megállítani a további pénzromlást. Valószínűleg az is befolyásolhatta, hogy Oroszor­szágban 8,7 százalékra csökkent az infláció havi üteme a múlt év végi 30 százalékról. Az 1,5 milliárdos hitel megnyitásával vélhetően mindenesetre elhárulnak az ígért - dollármilliárdokban mérhető - nyugati kormányhitelek előtti akadályok is. Megtört tehát a jég, ami értelemszerűen azt jelenti: most már kezd növekedni az orosz vezetés iránti bizalom a nyugati pénzügyi körökben is. Pedig az IMF sokáig nem hitt „Moszkva könnyeinek": hatástalanul peregtek le róla még az amerikai hivatalos körökből érkező kemény szavak is, miszerint Moszkva „közömbös, passzív, doktriner, rugalmatlan és hatástalan". A Valutaalap legszigorúbb bírálóinak eg­­ike az a Jeffrey Sachs harvardi professzor volt, aki Jel­cin gazdasági tanácsadói posztjáról - a nyugati segély elmaradása miatt - távozott Moszkvából. Szerinte az orosz reformerek bukását éppenséggel a Valutaalap és a Világbank merevsége és hihetetlen hozzá nem értése váltotta ki. A Valutaalap teljesen melléfogott Oroszország pénzügyi rekonstrukcióját illetően - véli a professzor -, eltanácsolta az oroszokat nemzeti valutájuk gyors ütemű függet­­lenítésétől, és csupán arra tellett erejéből, hogy olyan költségvetési megszorításokat préseljen ki az oroszokból, amelyekre azok politi­kailag semmiképp sem vállalkozhattak. A reformerek mégis két éven át hősiesen küzdöttek a hatalomért, bízva a megígért nyugati támogatásban, de a csaknem 18 milliárd dolláros összegből tavaly mindössze kétmilliárd érkezett meg. Emiatt nem is birkózhattak meg a kommunista rezsim által hátrahagyott mély pénzü­gyi vál­sággal - és vesztettek a decemberi választásokon.­­ Sachs professzor szerint Amerika szavahihetősége a minimumra csökkent, s ha az orosz reformok valami csoda folytán netán mégis folytatódnának, az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak föl kell készülnie hatékony támogatásukra - beleértve a túlságosan önál­lósult, elbürokratizálódott és monopolizálódott IMF megreformá­lását is -, mielőtt még Oroszország nem kezdi ismét fenyegetni ön­magát és a világot is. IMF-berkekben persze mindezt puszta képmutatásként könyvel­ték el, hangoztatva, hogy amikor a Nyugat a Valutaalapra bízta Oroszország piacgazdaságra való átállásának támogatási ügyét, na­gyon jól tudta, hogy az Alap ezúttal is - mint minden más esetben - kemény és népszerűtlen feltételeket fog szabni a hitelnyújtáshoz. Különben sem a nyugati segély dönti el, hogy az orosz gazdaság a felszínen marad-e vagy elmerül. Csakis maguk az oroszok dönt­hetik el, vállalják-e azokat a súlyos döntéseket, amelyek elősegítik a piacgazdaságra való átmenetet. A nyugati segély legfeljebb eny­hítheti a sokkhatást - de az oroszoknak kell önmagukon segíteni­ük. Máskülönben a segély feneketlen hordóba kerül. A hordóról most levették a fedelet - kezdődhet a töltés. Csak ki ne üsse valaki közben a dugóját... K. B. Bossi is gyanús Az olasz kenőpénzbotrány ügyé­ben nyomozó milánói ügyészek - a Tiszta kezek csoportja - szom­baton kérték Italo Ghitti milánói vizsgálóbírótól, hogy emeljen vádat 37 személy, köztük Umber­to Bossi, a március végi választá­sokon győztes jobboldali szövet­ség egyik vezéralakja ellen. Ala­pos ugyanis annak a gyanúja, hogy az Enimont megvesztege­tési ügyben megsértették a pár­tok finanszírozásáról szóló tör­vényt. A milánói Bossi mellett bíró­ság elé szeretnének állítani két volt miniszterelnököt, Bettino Craxit, a Szocialista Párt és Arnal­­do Forlanit, az azóta megszűnt kereszténydemokrata párt volt vezetőjét. A 37-ek listáján szere­pel több volt miniszter is, így Gianni De Michelis, Paolo Cirino Pomicino és Claudio Martelli. A névsorban megtalálható Renato Altissimo, a liberális párt és Gior­gio La Massa, a republikánus párt vezetőjének neve. Bossit azért kívánják bíróság elé állítani, mert pártja, az Északi Liga két­százmillió lírát kapott az Eni­­monttól választási kampányá­nak finanszírozására 1992-ben. Bossit már idén januárban meghallgatták ebben az ügy­ben. Elismerte, hogy az Északi Liga megkapta ezt a pénzt, de azt vallotta, hogy neki személy szerint nem volt tudomása az ügyről. (MTI) Ruanda­ hogyan tovább Amerikai kormányzati források közlése szerint Washington fog­lalkozik a gondolattal, miképpen lehetne megszervezni és anyagi­lag támogatni a szomszédos afri­kai országok intervencióját a ru­­andai öldöklés beszüntetésére, közvetlen amerikai beavatkozás­ról azonban szó sincs - közölte tegnapi számában a The New York Times. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár pénteken felkérte a Biztonsági Tanácsot, hogy vegye fontolóra katonai erő kiküldését Ruandá­ba a vérengzések megakadályo­zására. A The New York Times értesülése szerint azonban az Egyesült Államok és szövetsége­sei a legkevésbé sem akarnak újabb kötelezettséget vállalni egy polgárháborúba való be­avatkozásra, különösen nem a félresikerült Szomáliai művelet után. Következésképpen a vá­lasztás két lehetőségre szűkül le: vagy nem tesznek semmit, vagy megpróbálják rávenni az afrikai országokat, hogy vezényeljenek át csapatokat Ruandába, anyagi és logisztikai segítséget ajánlva fel nekik a művelet végrehajtá­sához - írta a lap, hozzátéve, hogy a kormányzat egylőre még nem hozott döntést az ügyben, csupán az eshetőségeket fontol­gatja.

Next