Új Magyarország, 1994. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-02 / 101. szám
• Készültségbe helyezték szombaton a dél-koreai légierőt és a Dél-Koreában állomásoztatott amerikai harci gépeket, miután déli irányba tartó észak-koreai katonai repülőgépeket észleltek. A dél-koreai védelmi minisztérium közelebbről meg nem jelölt felelős személyiségeitől származó értesülés szerint szombaton - helyi idő szerint kora délután - mintegy húsz észak-koreai repülőgép közelítette meg a déli határt egy szokatlan gyakorlathor Kambodzsában gerillatámadás ért szombaton egy nemzetközi békemenetet. Három részvevő meghalt, négyen súlyosan megsebesültek, tucatnyit elraboltak a lázadó vörös khmerek. Ali Szalem al-Beid jemeni alelnök szombaton Moamer el-Kadhafi ezredessel, a líbiai forradalom vezetőjével folytatott telefonbeszélgetése során arra kérte az arab államokat, hogy avatkozzanak közbe a héten kirobbant jemeni katonai összecsapások befejezése érdekében. Jemen északi és déli körzetének az alakulatai vívnak egymással fegyveres harcot, és a becslések szerint már több százan életüket vesztették az ellenségeskedésekben. • A nemzetközi közvetítők javaslatait semmibe véve az egymással szemben álló afgán fegyveres frakciók szombaton Kabul keleti részén ismét tüzérségi tüzet nyitottak egymásra. A Burhanuddin Rabbani elnök hatalmának megdöntéséért harcoló fegyveresek közül többen életüket vesztették a tűzpárbajban. • Az egyiptomi hatóságok folytatják egybehangolt támadásaikat az iszlám szélsőségesek ellen: biztonsági forrásból származó közlés szerint szombat hajnalban hét, merényletekben való részvétellel gyanúsított „veszélyes elemet" öltek meg rendőrök az ország déli részében fekvő Szohág kormányzóságban. A tájékoztatás szerint tűzpárbaj zajlott le a rendőrök és Tahta város egyik épületben rejtőző iszlám szélsőségesek között. IV. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM MORSE 1994. MÁJUS 2., HÉTFŐ KÜLFÖLD ----- Lázas előkészületek Kairóban Izraeli béketerv Szíriával Tel-avivi tudósítónktól: Hafesz Asszad szíriai államelnök a hét végén hat órán keresztül tárgyaltHarren Christopher amerikai külügyminiszterrel arról az izraeli béketervezetről, melynek lényege, hogy Izrael három fázisban kivonja csapatait a Szíriától elfoglalt Golán-fennsíkról, és ugyanakkor Szíria - ugyancsak fokozatosan - normalizálja kapcsolatait Izraellel, és felveszi a diplomáciai viszonyt Jeruzsálemmel. Ezt az izraeli tervezetet, amelynek érdemben szellemi melegágya az izraeli hadsereg vezérkara volt, az amerikai külügyminiszter és Rabin miniszterelnök között Tel-Avivban lefolyt találkozón mutatta és magyarázta az amerikai vendégnek és kíséretének Ehud Barak tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke. Christopher, aki a palesztinokkal létrejött önkormányzati megállapodás egyik bábája volt Kairóban, most az izraeli-szíriai kapcsolatok rendezésére összpontosítja erőfeszítéseit. Ennek érdekében repült a szíriai fővárosba, ahol bemutatta Asszad elnöknek Izrael javaslatát. Az izraeli tervezet értelmében a normalizáció végrehajtása összesen ötnyolc évet vesz igénybe. Az első fázisban Izrael kivonul a Golánfennsík három drúz falvából (az ott lévő öt közül), a szíriaiak pedig ennek a szakasznak a befejeződésével hozzájárulnak a két állam diplomáciai kapcsolatának felvételéhez. Az izraeli béketervezet a második fázisban javasolja a Golán-fennsíkon lévő izraeli települések kiürítését és az izraeli csapatok visszavonulását egy bizonyos vonalra, amelyet ez ideig nem határoztak meg. A harmadik szakasz a formális békeegyezményről és az izraeli visszavonulás befejezéséről beszél nyolc év alatt. A béketervezet a többi között javasolja demilitarizált, tehát semlegesített övezet létesítését a Golán-fennsíkon nemzetközi erők, közöttük amerikai katonai alakulatok kirendelésével a Golánra. A tervezet egyik figyelemre méltó pontja, hogy a Golán-fennsík feladásához való elvi hajlandóságát az izraeli kormány népszavazás kimenetelétől, illetőleg a tervezet jóváhagyásától teszi függővé. Asszad elnök a Christopherrel lefolyt találkozón elutasította a fázisokban való izraeli visszavonulás gondolatát és hangoztatta az amerikai külügyminiszter előtt, hogy Szíria kizárólag teljes és egy fázisban végrehajtott visszavonulás esetén hajlandó teljes békét kötni Izraellel. Ezzel párhuzamosan Kairóban folytatódnak a lázas előkészületek az izraeli-palesztin önkormányzati egyezmény szerda délelőtti aláírási szertartására, amelyen Rabin és Arafat vesz részt. Rajtuk kívül az egyiptomiak több mint negyven állam külügyminiszterét hívták meg az eseményre, amelyen legalább 2500 hírlapíró is részt vesz a világ különböző pontjairól. Dán Ofry Május elseje az orosz fővárosban Kommunisták, vörös zászlótengerben Moszkvában Jelcin elnök ellenzéke felvonulásokon emlékezett meg május elsejéről, a munka ünnepéről, amely ezúttal egybeesett az ortodox húsvéttal. A megbékélési chartát többségükben aláíró, mérsékelten ellenzéki szakszervezetek, valamint a Jelcin elnök kérlelhetetlen ellenzékét alkotó kommunista pártok és mozgalmak külön-külön felvonulást tartottak. A kifejezetten békés majálisra emlékeztető szakszervezeti megmozdulással szemben a szélsőséges kommunista szervezetek szónokaik útján elutasították a megbékélést, éles hangon szidalmazták az elnököt és politikáját. Valóságos vörös zászlótengert lengetett a szél, amikor Viktor Anpilov gyújtó hangú beszédben adta meg az alaphangot. A kormány lemondását célzó politikai sztrájkra hívta fel hallgatóságát, és arról beszélt, hogy a „népet becsapó kormánnyal lehetetlen a megegyezés". A viszonylag nyugodtan induló megmozdulás hangulata kezdett felforrósodni, miközben a tüntetők mintegy két kilométer hosszú oszlopban vonultak a széles Lenin sugárúton a Leninhegyről utóbb visszakeresztelt Veréb-hegy felé, a délutáni nagygyűlés színhelyére. A kommunista pártok, a Dolgozó Oroszország és a Nemzeti Megmentési Front vezetőihez csatlakozott menet közben Gennagyij Zjuganov, a parlamentben képviselt mérsékeltebb kommunisták vezetője, illetve Anatolij Lukjanov volt szovjet parlamenti elnök, aki szintén tagja a kommunisták parlamenti csoportjának. Heves tiltakozást és füttykoncertet váltott ki, amikor az egyik ház tetejéről röplapokat szórtak, amelyek szövege szerint a kommunizmus ideje lejárt, s a „tüntetőket vezetőik vágóhídra hajtják". A vonulók közül sokan összetépték a röplapokat. A rendőrök átvizsgálták a házat. A tüntetők megálltak az egy évvel ezelőtti összecsapások színhelyén, a Gagarin téren, majd folytatták a menetelést. A szakaszosan lezárt sugárúton a menet előtt haladó, illetve az azt záró rendőrautók mellett oldalt is több tucat fegyvertelen rendőr kísérte a tüntetőket. (MTI) Jelcin bocsánatot kért a lettektől Oroszország nem vár augusztus 31-éig a lettországi csapatkivonással, s még a határidő előtt kivonja egységeit a balti országból. Egyebek közt erről beszélt Borisz Jelcin a csapatkivonási egyezmény szombat délutáni aláírása után. Jelcin az aláírás után újságíróknak nyilatkozva hagsúlyozta, hogy Oroszország bocsánatot kér a sztálini parancsuralmi rendszer által a lett nép ellen elkövetett bűnökért. - Elítéljük a Lettország függetlensége és népe elleni tetteket - szögezte le Jelcin. Mintegy válaszul erre Guntis Ulmanis lefejtette: Jelcin nyilatkozata hozzájárul azoknak a gátlásoknak a leküzdéséhez, amelyek az Oroszországhoz fűződő viszonyban az utóbbi évtizedekben alakultak ki. Az aláírt megállapodások közül a legjelentősebb a balti országban állomásozó 12 ezer orosz katona kivonására vonatkozó egyezmény. A tizenöt pontból álló megállapodásban a kivonás menetrendje mellett szó van a csapatok állomásoztatása során keletkezett károk megtérítéséről is. A károk mértékét egy orosz-lett vegyes bizottság hivatott megállapítani. A csapatkivonási egyezményt a két ország parlamentjének még ratifikálni kell, de megvalósítását már a ratifikáció előtt megkezdik. Guntis Ulmanis lett és Borisz Jelcin orosz elnök az egyezmény aláírása után FOTÓ: EPA - ALEXANDER NATUSKIN Újabb sztrájkot hirdet a Szolidaritás A mai nemzeti ünnep előtt meglehetősen zavarosan alakult a sztrájkhelyzet Lengyelországban. A szünet nélkül szombat reggelig tartó tárgyalások nyomán megállapodás jött létre a karnaszénbányászok sztrájkbizottsága és Marek Pol ipari miniszter között. Ennek értelmében a bányászok azonnal felfüggesztették a munkabeszüntetést, és megkezdték a szénszállítást a villanyerőműveknek. A miniszter ígéretet tett nyugdíjproblémáik rendezésére, arra, hogy nem büntetik meg a sztrájkolókat, és tárgyalásokat kezdenek a Szolidaritás Országos Bizottságának gazdaságpolitikai követeléseiről. Marian Krzaklewski, a Szolidaritás vezetője sietett figyelmeztetni a bányászokat, akiknek akciója a sztrájkhullámot elindította, hogy május negyedikével újabb, ezúttal háromnapos, kötelező országos sztrájkot hirdetett a szakszervezet vezetése. Ez alól kivétel az egészségügy és az oktatás, amelynek dolgozói maguk dönthetik el, a tiltakozás mely formáját választják, illetve a közalkalmazottak, akik hétfőn döntenek a csatlakozásról. Krzaklewski kiemelte, hogy egyetlen kormány sem fog soha a munkások érdekében működni, ezért van szükség erős szakszervezetekre. Élesen bírálta a privatizálás eddig alkalmazott módszereit, amelyek véleménye szerint az oligarchia államát teremtik meg - igaz, hogy ez demokratikus, de a vagyon egy szűk réteg kezében összpontosul. (MTI) Semlegességi vita Bécsben újabb semlegességi vita bontakozik ki az osztrák belpolitikában. Alois Mock külügyminiszter a Zöldek hét végi EU-kongreszszusán utalt arra, hogy nem elképzelhetetlen újabb népszavazás - ezúttal Ausztria semlegességéről. Szavai élénk vihart váltottak ki a kongresszuson. Brigite Ederer államtitkár e felszólalást már a helyszínen próbálta kiigazítani, majd graniszfei kancellár a leghatározottabban cáfolta, hogy ilyen referendum megtartására szükség lenne. Mock a salzburgi kongresszuson szombat este arról beszélt, hogy ha Ausztria belép a Nyugat-európai Unióba, és e feltételezett esetben sor kerülne részvételére valamilyen, a kollektív biztonsági rendszeren kívül eső katonai akcióban, akkor újabb népszavazást kellene tartani a semlegességről. Ederer Mock szavaira visszatérve azt fejtegette, hogy Ausztria olyan kollektív biztonsági rendszerben kíván együttműködni, amely összeegyeztethető semlegességével. Ezért - mondta Ederer - nincs is szó arról, hogy Ausztria katonai szövetségbe lépjen be. A kongresszuson e korrekció ellenére élénk vita alakult ki. Peter Pilz, a Zöldek pártjának vezetője Mock kijelentésére valósággal lecsapva arról beszélt, hogy az osztrák kormány láthatóan a semlegesség feladását tervezi. Pilz szerint a terv kétlépcsős: az első ebből a csatlakozás az EU- hoz. A zöld vezető a kancellár állásfoglalását követelte. Feneketlen-e az orosz hordó? Váratlan fordulat következett be a minap az IMF Oroszország iránti politikájában: sok-sok huzavona után a Nemzetközi Valutaalap ugyanis végre beadta a derekát és jóváhagyta a Moszkvának ígért (minduntalan elhalasztott) 1,5 milliárd dolláros szerkezetátalakító hitel folyósítását, ami egy hárommilliárdos csomag második részlete. Arról persze szó sincs, hogy a nemzetközi pénzügyek legfőbb őrének kérges szíve megesett a gazdasági gondoktól elgyötört oroszokon. A Valutaalap kezelői ugyanis hideg fejjel, s kemény szívvel döntenek a tagok pénzéről, úgyhogy nyilván valaminek történnie kellett, ha már Camdessus, a Valutaalap vezérigazgatója az ipari termelés hanyatlása ellenére egyszer csak dicsérni kezdi a korábban az infláció és minden bajok felelősének kikiáltott orosz központi bankot, mint amely most már képes lesz megállítani a további pénzromlást. Valószínűleg az is befolyásolhatta, hogy Oroszországban 8,7 százalékra csökkent az infláció havi üteme a múlt év végi 30 százalékról. Az 1,5 milliárdos hitel megnyitásával vélhetően mindenesetre elhárulnak az ígért - dollármilliárdokban mérhető - nyugati kormányhitelek előtti akadályok is. Megtört tehát a jég, ami értelemszerűen azt jelenti: most már kezd növekedni az orosz vezetés iránti bizalom a nyugati pénzügyi körökben is. Pedig az IMF sokáig nem hitt „Moszkva könnyeinek": hatástalanul peregtek le róla még az amerikai hivatalos körökből érkező kemény szavak is, miszerint Moszkva „közömbös, passzív, doktriner, rugalmatlan és hatástalan". A Valutaalap legszigorúbb bírálóinak egike az a Jeffrey Sachs harvardi professzor volt, aki Jelcin gazdasági tanácsadói posztjáról - a nyugati segély elmaradása miatt - távozott Moszkvából. Szerinte az orosz reformerek bukását éppenséggel a Valutaalap és a Világbank merevsége és hihetetlen hozzá nem értése váltotta ki. A Valutaalap teljesen melléfogott Oroszország pénzügyi rekonstrukcióját illetően - véli a professzor -, eltanácsolta az oroszokat nemzeti valutájuk gyors ütemű függetlenítésétől, és csupán arra tellett erejéből, hogy olyan költségvetési megszorításokat préseljen ki az oroszokból, amelyekre azok politikailag semmiképp sem vállalkozhattak. A reformerek mégis két éven át hősiesen küzdöttek a hatalomért, bízva a megígért nyugati támogatásban, de a csaknem 18 milliárd dolláros összegből tavaly mindössze kétmilliárd érkezett meg. Emiatt nem is birkózhattak meg a kommunista rezsim által hátrahagyott mély pénzügyi válsággal - és vesztettek a decemberi választásokon. Sachs professzor szerint Amerika szavahihetősége a minimumra csökkent, s ha az orosz reformok valami csoda folytán netán mégis folytatódnának, az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak föl kell készülnie hatékony támogatásukra - beleértve a túlságosan önállósult, elbürokratizálódott és monopolizálódott IMF megreformálását is -, mielőtt még Oroszország nem kezdi ismét fenyegetni önmagát és a világot is. IMF-berkekben persze mindezt puszta képmutatásként könyvelték el, hangoztatva, hogy amikor a Nyugat a Valutaalapra bízta Oroszország piacgazdaságra való átállásának támogatási ügyét, nagyon jól tudta, hogy az Alap ezúttal is - mint minden más esetben - kemény és népszerűtlen feltételeket fog szabni a hitelnyújtáshoz. Különben sem a nyugati segély dönti el, hogy az orosz gazdaság a felszínen marad-e vagy elmerül. Csakis maguk az oroszok dönthetik el, vállalják-e azokat a súlyos döntéseket, amelyek elősegítik a piacgazdaságra való átmenetet. A nyugati segély legfeljebb enyhítheti a sokkhatást - de az oroszoknak kell önmagukon segíteniük. Máskülönben a segély feneketlen hordóba kerül. A hordóról most levették a fedelet - kezdődhet a töltés. Csak ki ne üsse valaki közben a dugóját... K. B. Bossi is gyanús Az olasz kenőpénzbotrány ügyében nyomozó milánói ügyészek - a Tiszta kezek csoportja - szombaton kérték Italo Ghitti milánói vizsgálóbírótól, hogy emeljen vádat 37 személy, köztük Umberto Bossi, a március végi választásokon győztes jobboldali szövetség egyik vezéralakja ellen. Alapos ugyanis annak a gyanúja, hogy az Enimont megvesztegetési ügyben megsértették a pártok finanszírozásáról szóló törvényt. A milánói Bossi mellett bíróság elé szeretnének állítani két volt miniszterelnököt, Bettino Craxit, a Szocialista Párt és Arnaldo Forlanit, az azóta megszűnt kereszténydemokrata párt volt vezetőjét. A 37-ek listáján szerepel több volt miniszter is, így Gianni De Michelis, Paolo Cirino Pomicino és Claudio Martelli. A névsorban megtalálható Renato Altissimo, a liberális párt és Giorgio La Massa, a republikánus párt vezetőjének neve. Bossit azért kívánják bíróság elé állítani, mert pártja, az Északi Liga kétszázmillió lírát kapott az Enimonttól választási kampányának finanszírozására 1992-ben. Bossit már idén januárban meghallgatták ebben az ügyben. Elismerte, hogy az Északi Liga megkapta ezt a pénzt, de azt vallotta, hogy neki személy szerint nem volt tudomása az ügyről. (MTI) Ruanda hogyan tovább Amerikai kormányzati források közlése szerint Washington foglalkozik a gondolattal, miképpen lehetne megszervezni és anyagilag támogatni a szomszédos afrikai országok intervencióját a ruandai öldöklés beszüntetésére, közvetlen amerikai beavatkozásról azonban szó sincs - közölte tegnapi számában a The New York Times. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár pénteken felkérte a Biztonsági Tanácsot, hogy vegye fontolóra katonai erő kiküldését Ruandába a vérengzések megakadályozására. A The New York Times értesülése szerint azonban az Egyesült Államok és szövetségesei a legkevésbé sem akarnak újabb kötelezettséget vállalni egy polgárháborúba való beavatkozásra, különösen nem a félresikerült Szomáliai művelet után. Következésképpen a választás két lehetőségre szűkül le: vagy nem tesznek semmit, vagy megpróbálják rávenni az afrikai országokat, hogy vezényeljenek át csapatokat Ruandába, anyagi és logisztikai segítséget ajánlva fel nekik a művelet végrehajtásához - írta a lap, hozzátéve, hogy a kormányzat egylőre még nem hozott döntést az ügyben, csupán az eshetőségeket fontolgatja.