Új Magyarország, 1994. december (4. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-17 / 296. szám

•12­­ X Gyakran használják segédmun­kások pótlására a szakmunkásta­nulókat ahelyett, hogy hasznos gyakorlati ismereteket adnának át nekik - derült ki az Országos Munkabiztonsági és Munkavé­delmi Főfelügyelőség akcióellen­őrzése során. Több mint 1300 képzési helyet vizsgáltak építő­ipari, asztalosipari, villanyszere­lői, gépjárműjavítói és hegesztő szalonokban, iskolai tanműhe­­­ lyeket, illetve iskolákkal szerző­désben lévő gazdasági szerveze­teket. Tapasztalataik szerint ez utóbbiaknál az iskolák nem is is­merik a munkáltatót, nem tud­ják, mit kellene a szerződésbe foglalni, s általában fogalmuk sincs, mi folyik a gyakorlati „kép­zésen". A munkáltatók nagy része nem tudja, vagy nem akarja tud­ni, hogy a tanulókat neki kellene ellátnia védőruhával és­­eszkö­zökkel, s hogy az ő feladata gon­doskodni a rendszeres orvosi vizsgálatról. Az oktatók többsé­ge nem ismeri a hatályos mun­kavédelmi előírásokat - nem csupán a vállalkozóknál, de az iskolai tanműhelyekben sem. Sokszor hagyják magukra a ta­nulókat, de ha jelen vannak, ak­kor sem figyelnek rájuk, sőt együtt dolgoznak velük a bal­esetveszélyes eszközökkel. A legtöbb szabálytalanságot az asztalosműhelyekben találták - jellemző a védőburkolatok és a porelszívás hiánya. A felügyelők többszáz esetben tiltottak be balesetveszélyes be­rendezéseket, 24 helyen kellett eltiltani a tanulókat a munka­végzéstől, súlyos mulasztás mi­att pedig 131 oktatót sújtottak szabálysértési bírsággal, amely­nek összege 2-3 ezer forint körül mozgott. Ádám Lóránt, a főfelü­gyelőség vezetője szerint az is­kolák ritkán szereznek tudomást arról, ha az oktatót megbírságol­ják, és többszöri büntetés sem vezet automatikusan az oktatás­tól való eltiltáshoz. Szomorú ez azért is, mivel a képzés minősé­ge meghatározó a szakma jövője szempontjából. Talán változik majd a helyzet, ha az 1993-as szakképzési törvén­nek megfe­lelően kialakul a tanulószerződési rendszer, amikor maguk a tanu­lók, illetve szüleik választhatják ki a tanműhelyt a gazdasági ka­maráknak pedig hatósági jogkö­rük lesz a gyakornoki helyek fe­lülvizsgálatára.­­ Aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja Veszélyes szakképzés IV. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM /yv,U\vryv CU, iVir ij \ X X 0­2 1994. DECEMBER 17., SZOMBAT Választási igazságtalanság Több szavazat, kevesebb mand­átum A demokrácia alapszabályának megfelelően az ellenzéket megil­leti a választáson elért 38 százalé­kos eredményéhez igazodó bi­zottsági képviselet a Fővárosi Közgyűlésben. Demeter Ervin, a Fővárosi Önkormányzat MDF- képviselőcsoportjának ügyveze­­­­tő frakcióvezetője pénteken az MTI-nek elmondta azt is: nehez­ményezik, hogy az SZDSZ­­- MSZP-frakció kihagyta az ellen­zéki pártokat a bizottsági struk­túrára vonatkozó egyeztetések­ből. Az elmúlt évek gyakorlatától eltérő kétpárti megegyezést bí­rálva kitért arra is, hogy az 1990-es és az 1994-es országgyűlési vá­lasztást, illetve a mostanit meg­előző önkormányzati választást követően ugyancsak az ellenzék bevonásával alakították ki a szer­vezeti, bizottsági kereteket. De­meter Ervin hangot adott annak a véleményének is, hogy az ön­­kormányzat hatályos szervezeti szabályzatát csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni. Végül kritizálta a mai választási rendszert, mivel a három párt el­lenzéki szövetsége kevesebb képviselői mandátumhoz jutott, mint az SZDSZ, pedig több sza­vazatot értek el. Szoftverajándék Negyvennégy pályázó közül ki­lenc egyetem nyerte el azt az összesen több mint hárommillió dolláros ajándékot, melyet az amerikai Oracle szoftvergyártó cég ajánlott fel a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak. A nyertesek adott keretösszeg mértékéig igényeik szerint sza­badon válogathatnak a neves patrónus programjai között, me­lyeket csak oktatási, kutatási cé­lokra használhatnak fel. Az Oracle Hungary kedvezményes technikai támogatást nyújt az in­tézmények számára, amelynek költségeit a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap fedezi három éven át. B. L. A. Légy a tejben Disznóság Igazán isteni ötlet: ne kolbász­ szalámit és mindenféle ínycsik­landó fölrágottat gy­irtson a húsipar, hanem térjen át az iparsze-­rű disznólkodásra. Úgyis állandóan azért panaszkodik, mert még­­­il az élő mauri. Hát akkor panaszkodjon más. A húsipar isznólkodjon kedvére. Megéri Nálunk ősidők óta minden­­féle disznóság a legjobb üzlet (­prémi) BELFÖLD A' 'S2b ) Három év paragrafusok szorításában Magyar kálvária István és Gabriella huszonéves fiatalok. Kálváriájuk három éve kez­dődött. A fiatalember még most is pontosan emlékezik arra a napra, amikor már érezte, hamarosan földönfutóvá válik. 1991. június 25-én ért véget sorkatonai szolgálata, s tért haza Zentára, a szülői házba. Másnap kirobbant a Balkán talán legvéresebb testvérháborúja, mely ma is tömegesen szedi áldozatait. - Nem sokáig örülhettem a sza­badságnak - emlékezik vissza István, akivel Budapesten, egy ismert étteremben beszélgettem. - Október közepén újból meg­kaptam a behívót, s az akkor már szerb katonai alakulathoz kellett volna bevonulnom. Nem akar­tam részt venni ebben az öldök­lésben, egyik oldalra sem szeret­tem volna odaállni, hiszen bará­taim, ismerőseim, rokonaim van­nak itt is, ott is. Mikor hírét vet­tem, hogy jönnek a rendőrök, és fogdossák össze azokat, akik nem jelentkeztek, nem sokat gondolkozhattam. Úgy érzi, becsapták Egy táskába bedobálta a leg­szükségesebb holmikat, búcsút vett édesapjától, kishúgától, s út­ra kelt. Először Gabihoz, a meny­asszonyához ment, aki úgy dön­tött, sorsközösséget vállal vele. Ketten vágtak hát neki a hosszú útnak. Amíg pénzük volt, addig busszal, vonattal mentek. Mikor minden fillér elfogyott, fölké­­redzkedtek egy-egy járműre, ha az sem volt, gyalogoltak, így ve­tődtek el november 2-án a bé­késcsabai menekülttáborba. - Számtalan beszélgetésre hívtak, arról faggattak, hol kato­náskodtam, mit csináltam. Az­tán, mivelhogy mondtam, hogy az anyanyelvem magyar, min­dig is magyarok voltunk, taná­csolták, hogy ne menekült stá­tust, hanem letelepedési enge­délyt kérjek. Örültem neki, mert Gabival akkor már elhatároztuk, hogy mi Magyarországról soha nem megyünk vissza oda. Nem is mehetnék, hiszen a hivatalos okmányaimon, amit a magyar hatóságok kértek, ott áll az in­doklás: letelepedési kérvényt nyújtottam be. István kissé szomorúan gon­dol vissza az elmúlt három esz­tendőre. Úgy érzi, becsapták, mert ha akkor mégiscsak a me­­ ­­ nekült státus mellett dönt, leg­alább segélyt kaphattak volna. Ám ők azon nyomban munkát vállaltak Szegeden, s azóta is ke­ményen dolgoznak megélheté­sükért. Úgy gondolták, ők már azért is hálásak, hogy idehaza befogadták őket; épkézláb fiata­lok, nem akarnak hát kölöncök lenni, majd saját erejükből építik fel közös otthonukat. Eddig a kötelező orvosi vizsgálatokra, hivatalos okiratokra, ügyvédek fizetésére több mint százezer fo­rintot költöttek; mint mondja, fölöslegesen. - Itt az elutasító határozat - mutatja a rendőrségtől kapott értesítést. - Ebben az áll, hogy a Statisztikai Hivatal által elismert 18 800 forint létminimumnak megfelelő rendszeres jövede­lemmel nem rendelkezünk, ezért nem adható meg az enge­dély. Mint a bűnözők - Ez persze nem így van - til­takozik a fiatalember. - Mind­ketten kaptunk munkát, dolgo­zunk, sokszor napi 16 órát, de hát az a baj, hogy az alapfizeté­sünk valóban nagyon kevés, alig tízezer forint. Emellett szinte mindent elvállalunk, hogy a kö­zös lakást fenntarthassuk, ru­­házkodjunk, megéljünk, s egy kicsit félre is tegyünk. Ezek azonban amolyan svarcban szer­zett pénzek, erről senki nem ad igazolást. Azt kérdik: pénz kell vagy papír? Mikor kint jártak nálunk környezettanulmányon, hiába mutattuk, hogy rendesen élünk, nem szorulunk rá senki­re, nem loptunk, soha nem ke­rültünk összeütközésbe a tör­vénnyel. Ez nem számított, csak az igazolások. Most itt állunk ta­nácstalanul, s nem tudjuk, mit tegyünk. A lakás tulajdonosa is alig akart befogadni, mikor ki­böktük, hogy nekünk a rendőr­ségen igazolnunk kell, hol la­kunk. Mintha bűnözők lennénk. - A bevándorlási törvény egyértelműen előírja, milyen fel­tételek mellett adható letelepe­dési engedély - mondja Dobos Györgyné, a BM Idegenrendésze­ti Főosztályán. - A fiatalokkal sem tehetünk kivételt. Keresse­nek olyan munkahelyet, ahol magasabb jövedelemről kaphat­nak igazolást. Nem ragaszko­dunk mereven a KSH adataihoz, de azért azt be kell látni, hogy a hatóságnak a magyar állam ér­dekeit kell szem előtt tartania. A legszomorúbb Az osztályvezető asszony egyébként arról is tájékoztat, hogy évente több mint 16 ezer letelepedési kérelmet nyújtanak be hozzájuk, ezeknek 80 száza­lékát elfogadják, tehát nem igaz, hogy a hivatal túl szigorú volna. Véleménye szerint a fiatalok ál­tal említett, százezret meghala­dó illeték befizetése irreális. Ma tízezer forint a letelepedési ille­ték, kettőezer a kötelező orvosi vizsgálat, s a különböző okiratok ára és az ügyvédi költség sem túl magas. István és Gabriella még nem tudja, mitévő legyen. Ha felad­ják a jelenlegi munkahelyüket, valóban a létminimum szintjére sodródnak, ám akkor talán meg­kapják az oly régóta áhított en­gedélyt. Ha maradnak, ki tudja, talán még a tartózkodási enge­délyüket is visszavonják. Haza nem mehetnek, ideát egyelőre távolinak látszik az otthonte­remtésnek még a reménye is.­­ A legszomorúbb az egész­ben az, hogy Zentán a magyar­ságunkat nézték felde hitemmel, itt meg, úgy tetszik, a származá­sunk miatt lettünk hátrányos helyzetűek - sóhajt a fiatalem­ber. - Mióta az eszem tudom, mi is, a menyasszonyomék is min­dig magyarok voltunk, az ük­apám is ezt a nyelvet beszélte, ennek ellenére még sok idő kell ahhoz, hogy ezt hivatalos akták, igazolások, pecsétek nélkül vég­re egyszer magyar a magyarnak elhiggye. ji^^^^ozgics Mária Ugián Rádió BMC Az adás betonházak között sem ha­lkul el „Örömmel értesítem, hogy 1994. október 6-tól a 103,1 MHz-es" nyugati URH-s frekvencián reg­gel 6-tól este 6-ig, azaz napi 12 órában szól a BMC Rádió. Győr és vonzáskörzetének kereske­delmi rádiója..." Ilyen szövegű meghívó ment október elején a legszükségesebb információkkal kiegészítve a szélrózsa minden irányába. A hívó fél a BMC Rádió Kft. volt, az értesítés aláírója Ring Ferenc ügyvezető igazgató, akit nyugodtan nevezhetnénk meg­rögzött rádióalapítónak, legfel­jebb szerénységből tiltakozna. A húszéves rádiós múltú igazgató mosolyogva hallgatja a „gyanú­sítást" Győrött, a Magyar utcai modern BMC-stúdióban. - Ez a mostani a második rá­dióalapításom - emlékezik. - Pé­csi főiskolás éveim alatt a pécsi rádió külsőseként kollégiumi rá­diót csináltam, és tulajdonkép­pen mindig rádiós voltam. A győri rádióban kezdtem a pályát zenei szerkesztőként, majd újság­íróként, riporterként folytattam. Később volt egy kísérletünk. A vidéki rádiók mellett több he­lyen működött kereskedelmi adás, de ez nekünk a nyugati rá­dióban középhullámon nem volt igazán nyerő. Itt az Ö3-at, a híres osztrák adót szokták hall­gatni. A középhullám a szegé­nyember rádiója volt. Ami a BMC-t illeti, magánemberként soha nem lett volna ennyi pén­zünk. A kft.-t a klasszikus egy­millió forinttal alapítottuk Sza­kács István barátommal meg egy céggel. Kitűnően tudtuk hasz­nosítani Szakács Istvánnak a nyugati rádiós világban szerzett tapasztalatait. Huszonkét stúdi­ót épített Nyugaton. Ny­itott könyv számára a legkorszerűbb technika. A piacból szeretnénk megélni. Magyar és zömmel he­lyi magáncégek szavaztak ne­künk bizalmat a nyereség remé­nyében, abban a reményben, hogy sokan hallgatják majd a rá­diót. A meghívó „kereskedelmi rá­diót" jelöl. A szakma megkülön­böztetett közszolgálati és keres­kedelmi adó. Ring Ferenc nem tagadva a piaci célkitűzéseket, legszívesebben a „helyi rádió" fordulattal él, mert a helyi jelző nem csak hogy nem pejoratív, lekicsinylő számára, éppen el­lenkezőleg, az egyedül elfogad­ható. - Tudatosan tervezett, de az újságban leírhatatlan a műsor, amelynek lelkét az egymást négy óránként váltó műsorveze­tők adják. Megengedhetjük ma­gunknak, hogy egy-egy jelentő­sebb eseményre gondolva egész nap többször is visszatérjünk, mindig bővítve az információt. Bármikor vihetünk vendéget a stúdióba alkalomszerűen. A ze­nében is tartjuk a nívót, és nem beszélünk bele. Tizenegyen va­gyunk főállásban, de negyvenen dolgoznak színészek, tanárok, újságírók. Egy éven keresztül készültünk szakmailag is a fel­adatra. A munkatársak műsoro­kat készítettek, hírt írtak és mondtak, vágtak stb. Félő volt, hogy az indulásig kifáradnak. Úgy gondoltuk, kell három hó­nap, mire a hallgatók megtalál­nak minket. Örömmel mondha­tom, hogy a város három nap alatt „áttekerhet" a BMC-re. Nyugati URH-n adunk jó minő­ségben. Az országban egyedül mi sugárzunk cirkulárisan. Az amerikai modullal kiegészített kiváló BHG-berendezésnek kö­szönhető, hogy adásunk beton­házak között autózva sem hal­kul el. Eredeti szándék szerint a BMC Rádió az Antenna Hungá­riával működött volna együtt, ám a győrszabadhegyi adóto­rony pozíciója nem volt előnyös az engedélynek megfelelő su­gárzásra. Saját adóberendezést és antennát kellett építeni egy víztornyon. A tornyot és a Ma­gyar utcai stúdiót saját beruhá­zású modulációs vonallal kötöt­ték össze. A húszmillió forint fe­letti tőkével indított rádió a visszajelzések szerint is eljutott a hallgatókhoz. Ring Ferenc és üz­lettársai a sikert azonban nem bízzák a véletlenre. Médiaszak­értők rendszeres időközönként közvélemény-kutatói módsze­rekkel vizsgálják a hatékonysá­got, a műsorvezetői hallgatottsá­got. A mindenkitől független rá­dió egy dologtól nem szakadhat el: a minőség követelményétől. Pákovics Miklós IF Kékcinke központ A csodálatos természetről szóló dallal, bensőséges karácsonyi hangulatú kis ünnepséggel s bá­jos apró ajándékokkal várták a vendégeket a Kékcinke Oktatóköz­pont óvodásai. Labanc Györgyi óvónő vezetésével a környezet­­védelmi tárcánál tartott Játékok természetes anyagokból című be­mutatón. Itt látható volt, milyen emberi és szép játékokat lehetne kínálni a kicsiknek,az elbódéso­­dott városban kapható csiricsáré, ízléstelen és drága műanyagbor­­radalmak helyett... A megnyitó utáni sajtótájé­koztatón Taxner Ernőné, a mi­nisztérium kutatási oktatásszer­vezési önálló osztályának veze­tője beszámolt arról: felismer­vén, hogy a környezeti nevelést már az óvodában el kell kezdeni (mivel ekkor alakulnak ki a sze­mélyiségjegyek és az alapvető viselkedésformák), a művelődé­si tárcával karöltve nagyarányú akciókat indítottak. A tárca 1995-öt az óvodapedagó­gusok környezeti továbbképzési évé­nek nyilvánította, azzal a céllal, hogy fölgyorsítsák a mintegy harmincezer óvodapedagógus környezeti nevelésre való fölké­szítésének folyamatát. Második éve folyik a környezetkultúra az óvodában című továbbképzés. Ehhez a két tárca közösen dol­gozott ki koncepciót. (j- e.) Kabinetajtó A kormány vasárnapi ülésén át­tekinti a 13. havi illetmények de­cember 20-ig való kifizetésének... kérdését. A testület ezenkívül tárgyal a borsodi acélipar helyze­téről, a szükséges lépésekről, va­lamint a térség szerkezetátalakí­tási programjáról. A kormány elé kerül az az elő­terjesztés, amely a Kisvállalkozói Garancia Alapról szóló törvény módosítását indítványozza an­nak érdekében, hogy a viszont­­garancia az eddiginél szélesebb vállalkozói körre terjedhessen ki. Döntenek arról is, milyen büntetőrendelkezések változta­tását javasolják az Országgyű­lésnek a Gyermek Jogairól Szóló New York-i Egyezménnyel kap­csolatban. (MTI) Kós Károly-diak Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter teg­nap Kós Károly-díjat adott át a te­lepülési érdekvédelem és a tele­pülésszépítés terén kiemelkedő eredményeket elérő személyisé­geknek és közösségeknek. Ki­tüntetést kapott Anthony Gall,, hazánkban élő ausztrál építész Kós Károly életművével foglal­kozó elhivatott munkájáért, Ke­­recsényi Edit muzeológus, a nép­rajztudományok kanditátusa a népi kultúra megőrzését szolgá­ló sokoldalú tevékenységéért, Osskó Judit építészmérnök, aki az Unokáink is látni fogják című té­véműsor vezetésével évek­ óta munkálkodik az építészet, a vi­zuális kultúra ügyéért és Szatyor Győző grafikus és faműves, aki a faépítészet és a faművesség ha­gyományait modern eszközök­kel tartja életben. Közösségi díj­jal jutalmazták a Szabolcs-Szat­­már-Bereg Megyei Múzeumok Igaz­gatóságának talajt, akik a maguk eszközeivel nagyban hozzájá­l­­nak a megye településeinek fej­lesztéséhez és szépítéséhez, vala­mint a Budapesti Városvédő Egye­sületet, nemcsak a tudatformálás­ban, hanem a gyakorlatban is sokrétű és eredményes munká­jáért. J. E.

Next