Új Magyarország, 1994. december (4. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-17 / 296. szám

­] '■u ■^ j ■i-y | Bár sok bírálat érte CsU - Jó évet zár a vagyonügynökség Az Állami Vagyonügynökség ez évi telje­­sítményeiről tegnap sajtótájékoztatón számolt be Hatvani Szabó János ügyve­zető igazgató. Már a bevezetőjében hang­súlyozta: a privatizációt ért folyamatos bírálatok ellenére a szervezet tevékenysége folyamatos és eredményes volt, s a válasz­tások sem okoztak törést a munkában. November végéig 21,6 milliárdos va­gyonértékkel 62 cég alakult át társaság­gá, vagyonvédelmi értékesítésre pedig - 7,5 milliárd forinttal - 378 esetben ke­rült sor. Végelszámolási döntés hatvan született, tőkeemelésre 28 esetben 10 milliárd forint értékben került sor, a kiírt pályázatok száma pedig meghaladta a négyszázat. Üzletrészt és részvényt - hetven milliárdos értékben - közel négyszáz cégnél értékesítettek, s az elő­privatizáció keretében 756 üzlet került új tulajdonos kezébe. Az ÁVÜ 375 társa­ságnál többségi, 276 cégnél kisebbségi tulajdonos. A bevételek alakulása megfelel a vá­rakozásoknak: év végéig közel százmil­­liárd forintra számítanak, amelyből no­vember végéig 94,1 milliárd folyt be a kasszába. Ebből a készpénz 18,7 milliárd, a hitel 27,9, s a kárpótlási jegy - név­értéken - 47,4 milliárd forint. A költség­­vetés négymilliárd forintot vár az ÁVÜ- től, amelyből ez idáig 3,5 milliárdra van fedezet. Hatvani Szabó János elmondta: az év során újszerű elemekkel bővítették a vagyonügynökség munkáját, egyebek közt a döntés-előkészítés folyamatát fejlesztették, illetve a cenzúrabizottság­ létrehozásával az ÁVÜ-t terhelő kötele­zettségek kifizetését ellenőrzik hatéko­nyan. A befektetői figyelőprogram a pályázók átvilágítását, s az újabb vizs­gálati formák kiterjesztése a célirányo­sabb ellenőrzést szolgálja. Hajdú László, az ÁVÜ ellenőrzési igazgatója arról számolt be, hogy ug­rásszerűen megnőtt a különféle­­fogá­­sokkal élő bejelentések száma, ez idáig 2749 esetet regisztráltak. Még mindig sok - mintegy harminc százalék - a névtelen bejelentések száma, ám ha ér­demi közlést tartalmaz, a vizsgálat megindul. Kérdésre válaszolva az igazgató kö­zölte: a HungarHotels ügy privatizáci­ós feltételeinek ellenőrzésében az ÁVÜ nem vesz részt, csupán a szükséges do­kumentációkkal szolgál. Egyelőre arról sincs hivatalos információ, hogy az el­múlt évek privatizációs tranzakciói kö­zül - amelyeket a Belügyminisztérium arra illetékes bizottsága vizsgál­­, mely ügyekben kezdeményeztek bűnvádi eljárást, erről a későbbiekben a belügy­miniszter ad majd tájékoztatást. V. É. 7-^ -T GAZDASÁG Ul'í-Ca_- L'- l' " a'Y€L..v­­­exl'yvU' / 0. Az utóbbi napokban, egyes értesülések szerint erős forintleértékelési várakozás jelent meg a piacon. Olyan információ is eljutott lapunkhoz, miszerint még most, decemberben újabb jelentős, 10 száza­­­lék körüli leértékelés várható. Ugyanak­kor - értesülésünk szerint - a Jegybank­­tanács legutóbbi ülésén azt a döntést hozta, hogy az idén már nem kerül sor nagyobb mértékű forintleértékelésre, hanem marad az augusztusi, nyolcszá­zalékos leértékelés óta folytatott, kis ki­igazítások gyakorlata. Az általunk meg­kérdezett (kereskedelmi) bankfiókok vezetői sem tapasztalták, hogy a valuták iránti érdeklődés növekedett volna. - Előfordulhat-e egy, a várakozásnak megfelelő nagyobb leértékelés? - kér­deztük Hárshegyi Frigyest, a Magyar Nemzeti Bank alelnökét. - Az utóbbi információ a helyes. A Jegybanktanács döntése megfelel a Nemzeti Bank kormányzattal is egyez­tetett politikájának, s ennek értelmében megmaradunk a kis lépések és az úgy­nevezett reál effektív árfolyamindex karbantartásánál - semmiképpen nem térünk el ettől a gyakorlattól - válaszol­ta a jegybank alelnöke. - Elképzelhető, hogy esetleg a Jegybank­­tanács döntése ellenére akár kormányzati nyomásra történik ilyen döntés? - Nem képzelhető el, mert ebben a kérdésben a Jegybanktanács a legfel­sőbb szerv. Egyébként is, a döntést min­dig közösen hozza meg a kormány és a jegybank, tehát egy fél nem elég hoz­- Ön szerint lehet-e bármi megalapozott­sága egy ilyen lépésnek, tekintettel rá, hogy az a gazdasági élet egyes szereplőinek az ér­dekét szolgálná? - Teljesen megalapozatlan lenne. Gondoljunk csak arra, hogy egy na­gyobb leértékelés a nagy importtétele­ket úgy megdrágítja, hogy az robbanás­­­szerű inflációs növekedéshez vezet. Amíg a gazdasági szerkezet igazából nem alakul át, addig az áru versenyké­pességét - és ezáltal az exportot - nem lehet fokozni. Árfolyam-karbantartásra van szükség, ami minimális leértékelést jelent. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az elmúlt évben a hazai reáljöve­delmek öt százalékkal növekedtek, te­hát óriási a bérkiáramlás. Egy leértéke­lés során nyilván még nagyobb nyomás nehezedne a kormányzatra, hogy to­vábbi béreket emeljen - tehát semmi ér­telme a leértékelésnek, mert azzal csak egy ördögi körbe lépnénk.­­ Más feltételezések szerint viszont a jövő év elején kerül sor a nagyobb mértékű forint­­leértékelésre.. . - Egyértelmű, hogy nem lesz na­gyobb leértékelés, tehát hosszabb távon is folytatjuk a jelenlegi árfolyam-kar­bantartó gyakorlatot. Valamikor a 1995 első negyedévében kerül sor a Jegybank­­tanács legközelebbi ülésére. Annak a ki­menetelét előre nem lehet megmondani, de semmi nem indokolja, hogy eltérjünk a jelenlegi állásfoglalástól. (dóczy) Nem várható nagy forintleértékelés Folytatódik a kis lépések gyakorlata Békebeli gazdaköresték, nosztalgiával átszőtt emlékezések kísértenek gyakran a mai összejöveteleinken is. Pedig Káro­lyi gróf már annak idején is többször tárhoztatta az éneklő-daloló gazdakörö­ket, de csak azokat, amelyeknek terem­tő erejéből egyébre nem futotta. Persze nekünk most szükségünk van még ná­lunk is szegényebb elődeink példaadó hagyományaira, a türelmesen végig­hallgatott emlékezések tanulságaira. A közösen megszenvedett kudarcok fel­elevenített fájdalmára éppúgy, mint az együttesen kivívott sikerek ritka vasár­napjára. Az egyik falumbéli idős emlé­kező még ma is őrzi azt a deszkadara­bot, amelyre apjával közösen festették föl - immáron hetven esztendeje - a Ma­rispusztai Gazdakör feliratot. Talpraáll­­tunk, megmaradunk! - írták transzpa­rensre az életbenmaradás örömét a vaj­dasági magyarok a VMDK II. kong­resszusán. Nekünk, itthoniaknak is meg kell tanulnunk újból a kölcsönös bizalomra építő közösségi együttélést, hogy a talpraállás után ne csak megma­radjunk, de alkossunk, gyarapodjunk is. A hajdúszoboszlói gazdakör decem­ber első napjaiban ünnepelte alapításá­nak nyolcvanadik évfordulóját. Jogelődjük, a 48-as Kossuth kör 1902 márciusában alakult. A jubileumi ünne­pi közgyűlés egyik szervezője Kiss Jó­zsef agrármérnök, a helyi gazdakör al­elnöke. Az újrakezdésről ő beszélt sze­rényen, visszafogottan, de érdemes odafigyelni tapasztalatokból leszűrt gondolataira.­­ A helyi agrárértelmiség segített új­jászervezni az egykori gazdakört, eb­ben a pártosodó időben a szoboszlói gazdakörbe tömörült gazdák kimon­dott igénye szerint pártsemlegesen. Eleinte nehéz volt kivédeni a pártok be­kebelező érdekérvényesítését, a régi hagyományokra is hivatkozva azonban sikerült kivédeni a kisajátító szándéko­kat. Tavaly márciusban többszöri kísér­let után a Gazdakörök Országos Szö­vetségének társelnöke, Jakab István hat­hatós segítségével egy öt órán át tartó gyűlés után hetven fővel alakítottuk meg szervezetünket. Tartalmas időszak következett. Megszerveztünk egy nagy érdeklődéssel kísért növényvédő-tan­­folyamot, s itt ötvenöten szerezték meg a „zöld könyvet". A földhöz jutott gaz­dák közül egyre többen jelentkeztek hozzánk, ma közel kétszázan vagyunk. Többen, mint az itt működő pártok tagjai együttvéve. Megszerveztük a szaktaná­csadó-hálózatot, szerencsés egybeesés volt, hogy márciusban létrejött a falugaz­dász-hálózat, s városunkban két, koráb­ban állástalan agrárszakember dolgozik. A szoboszlói Örvendi László lett a megyei gazdaköri szövetség elnöke 1993 októbe­rében, s kemény, szívós munkával a megalakuláskori tíz gazdakör számát negyvenháromra növelte. - Ez azért nem az én érdemem - mondja a beszélgetéshez csatlakozó megyei elnök. - A gazdák ismerték fel, hogy össze kell fogni, mert külön-kü­­lön semmire sem megyünk, de az összefogásból eredmény származhat. Nekem legfeljebb abban van szerepem, hogy igyekeztem gyorsítani a felisme­rést. - A nyolcvanórás növény­védő­ tanfo­lyamon már nemcsak szoboszlóiak vet­tek részt, más községekből is eljöttek jó­­néhányan, s az ő segítségük aztán na­gyot lendített a megyei szervezés mun­kájában. Egyéb tanfolyamokat is szerveztünk, igény szerint, ezenkívül közös műtrá­gya és vetőmagbeszerzésre is vállalkoz­tunk. Földkiadási ügyekben együttesen léptünk fel, több vitás kérdést sikerült így megnyugtatóan megoldanunk. A közös fellépés nagyobb erő. De hiszen éppen azért alakultunk meg, mert erős elhatározásunk, hogy a gazdálkodást rossz irányba befolyásoló tényezőket kiküszöböljük. A Hajdúszoboszlói Gazdakör elnöke, a hatvanhat esztendős, egykor minisz­terhelyettesi posztot betöltő Magyar Gá­bor is fontosnak tartja a hagyományok ápolását, a múlt értékeinek megőrzését.­­ Elődeink tevékenységének javaré­sze az első világháborút követő időre esik. A gazdakörön belül működött a Gazdálkodó Ifjak Egyesülete, ennek már én is tagja voltam. Ebbe a szervezetbe azok a fiatal gazdák tartoztak, akik még a felkészülés időszakában önálló gaz­dálkodásukra készültek. Az egyesület kialakította tagjaiban a közösségi szel­lemet, az egymásrautaltság fontossá­gát, és segítette a társadalmi életbe való bekapcsolódást. Akkor is a téli tovább­képzés volt a gazdakör legfontosabb feladata. Jóapám is a gazdakör szerve­zésében végezte el az ezüstkalászos tanfolyamot. Akkor is a gazdasági szak­iskolákra támaszkodva szerezték meg elődeink a szükséges ismereteket, ezt a hagyományt mi ugyancsak folytatjuk, nagyon jó a kapcsolatunk például a debreceni egyetemmel. Apáink a közös beszerzésre, értékesítésre, közös infor­mációra szerveződtek, ezt tesszük mi is. Sóvágó László polgármester házigaz­daként is ott volt a rendezvényen. A gazdák érdekképviseleti szervezete pe­dig támogatásáról biztosította őt a hely­­hatósági választási küzdelemben. - Ha egy város, egy ország polgáro­sodni akar, annak előfeltétele a civil szerveződés - jegyezte meg a polgár­­mester. - A helyi gazdakör már csak a múltja iránti kötődésből is feltétlenül ilyen. Jellemző adat, hogy 1919-ben az itt álló parasztemberek nem megtört gerincű cselédek, hanem gazdapolgá­rok voltak, ugyanis itt, Hajdúszobosz­lón szembeszálltak a tulajdon rablóival. Szükséges és hatékony érdekképviselet az, amit a maiak folytatnak, sok ilyen szervezetre lenne szüksége a városnak. Juhász Imre, a Bocskai Múzeum igaz­gatója, gimnáziumi tanár helytörté­neti előadást tartott a jubileumi estén az elődökről, akiknek eredményei nél­kül lényegesen nehezebben szerveződ­tek volna újjá a mai gazdák. - Nem feledhetjük - mondta előadá­sában -, hogy a Gazdakör aktivitásával nagymértékben erősítette az egyéb­ként elszigeteltségben élő parasztgaz­dák közösségi, társadalmi kapcsolatait, segítette kötődésüket a szülőföldhöz. A jubileumi beszélgetések, az el­hangzott előadások hozzájárultak a tagság általános műveltségnek gyara­pításához is. Közismert, hogy a rend­szerváltozás óta újraszerveződtek a gazdakörök. Ma más körülmények kö­zött és más eszközök birtokában kell fellépni az újjászülető szabad magyar parasztság érdekeiért. Ismét érdemes küzdeni a hajdan szorgalmasnak is­mert, becsületes magyar gazda jó hír­nevéért, amelyet ésszel, tapasztalattal, eredményekkel szerzett meg, s ezekről valamikor is tudtak Európában. Ezt kell visszahódítani szívós munkával, ahogy az elődöktől tanultuk. K. H. I. WUT (JU..JL­i ' ' 7 ' KCUj Gazdakör Szoboszlón H, G--| iLEv' 'VvaU t»._ «vXjU'^ IV. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM -K­­IDI___| ^­­I 1994. DECEMBER 17., SZOMBAT Ötvenezer előfizető fölött a Westel 900 Rádiótelefont kap húsz újságíró A Westel 900 GSM szerződést írt alá ar­ról, hogy csatlakozik a Magyar Újságí­­rók Országos Szövetségének támoga­tóihoz. Ezt tegnap sajtótájékoztató ke­retében jelentette be a két szervezet ve­zetése. A MÚOSZ és a Westel 900 között lét­rejött megállapodás értelmében a táv­közlési cég egyebek között húsz mobil telefont ad át a MÚOSZ vezetősége ál­tal kiválasztott neves újságíróknak, szerkesztőknek, illetve lehetővé teszi, hogy a MÚOSZ kötelékébe tartozó új­ságírók húsz százalék kedvezménnyel vásárolhassanak a Westel 900 által for­galmazott mobil telefonkészülékekből. Sugár András, a Westel 900 vezérigaz­gatója egyebek között elmondta, hogy december elején túllépték a bűvös ha­tárt, ötvenezer előfizetővel kötöttek Mikulásra szerződést a szolgáltatás 1994. április eleji megindítása óta. A ve­zérigazgató utalt továbbá arra, hogy a GSM rendszerű mobiltelefonok piacán 65-70 százalékosnak tartja a cég része­sedését. Érdekesség, hogy a Westel ta­pasztalatai szerint a telefon-előfizetők átlagosan négyszáz perc fölött telefo­nálnak havonta, ami az európai átlag háromszorosa. Elhangzott továbbá, a jövő év végére a cégnek már négy központja lesz Ma­gyarországon, a fejlesztésre 1995-ben mintegy kilencmilliárd forintot költe­nek. Ezzel párhuzamosan tarifaeme­lésre is sor kerül, átlagosan tizenegy százalékosra, ami januártól érinti az elő­fizetési díjakat, a bekapcsolási díjat és a tarifákat is. Mint a vezérigazgató utalt rá, a cég jövő év márciusára tervezi fax-, il­letve adatátviteli szolgáltatásának megindítását. Ha dióhéjban összefoglaljuk az első esztendő történéseit, megállapítható, hogy március 31-én Budapesten és Kecskeméten egyszerre indította el di­gitális mobiltelefon szolgáltatását a Westel 900. Május végén már az egész Balatonon és annak környékén is hasz­nálhatták az előfizetők a telefonokat, júniustól pedig létrejött az összekötte­tés Budapest és a Balaton között, végig az M7-esen. További állomások: au­gusztus 2.: Hungaroring, szeptember 1.: Miskolc. Októbertől pedig valameny­­nyi egyszámjegyű főúton megszólal­hattak a Westel telefonok. Ebben a hó­napban pedig a cég üzembe helyezi Székesfehérvárott második központját is. Szilveszterre a lakosság 80 százaléka igénybe veheti a Westel 900 szolgálta­tásait. H. K. J. Y -1 cgclx-j5 V- Cv- V ' -\:Ca ne axl ^ C öi^PUjCkCKJrACr Gyógyszerek: áremelés és alaplista Februártól korlátozott verseny­t A külföldi gyógyszergyártók nehezmé­nyezik a tb támogatási rendszerének most folyó átalakításakor azokat a tö­rekvéseket, amelyek a maximális támo­gatottságú alaplista összeállításakor előnyben részesítenék a magyarországi gyártókat. Az új rendszer összességében csökkenti a gyógyszerre alkalmazott tá­mogatási kulcsokat, vagyis várhatóan februártól tovább növekednek a lakos­ságra háruló terhek. Az utóbbi időben a különböző tömeg­kommunikációs eszközök révén rend­kívül egyoldalú tájékoztatások jelentek meg a tb támogatási rendszerének át­alakítását kísérő vitákról - mondta Ur­­bán Péter, a Nemzetközi Gyógyszeré­szek Szövetségének­ elnöke a szervezet tegnapi sajtótájékoztatóján. Nem igaz ugyanis, hogy az országnak elsődlege­sen az az érdeke, hogy a hazai gyártók fokozott védelmet kapjanak a külföldi gyógyszerekkel szemben. A beteg, a gyógyszerész és az orvos egyaránt ab­ban érdekelt, hogy versenyhelyzet le­gyen, mivel csak így juthatnak korszerű készítményekhez. A hazai gyártók ugyanis jelenleg nem képesek a nem­zetközi színvonalnak megfelelő gyógy­szereket előállítani. Ennek éppen a ver­senyhelyzet eddigi hiánya az oka, mi­vel emiatt a magyar ipart az elmúlt tíz évben semmi nem kényszerítette jelen­tősebb fejlesztésekre. A külföldi gyár­tók ezért az ország érdekeivel is ellenté­tesnek tartják azokat a terveket, ame­lyek a tb átalakításakor a legtámogatot­­tabb kategóriából kihagyja a külföldi gyógyszerek többségét. Ez kedvező po­zícióba hozza a hazai gyártókat, ám egyúttal konzerválja azok korszerűtlen termékkínálatát is. A Népjóléti Minisztériumot képvise­lő Hamvas József szavai szerint azonban nem sok jóra számíthatnak a külföldi gyártók: az alaplista már készen áll, és ezen - az európai gyakorlatnak megfe­lelően - előnyt élveznek a hazai gyár­tású gyógyszerek az azonos hatásfokú­nak minősített külföldi termékekkel szemben. A kormány hosszú távú in­tézkedési tervében korlátozni kívánja a gyógyszerek reklámozását, az ismeret­­terjesztő műsoroknak álcázott bújta­tott reklámokat is beleértve, ami szin­tén nem előnyös az ezen eszközökkel gyakrabban élő külföldi gyártóknak. A minisztériumi vezető elmondta: a kor­mány semmiféle diszkriminációra nem törekszik, az alaplista összeállításakor csupán arra figyeltek, milyen betegsé­gek fordulnak elő leggyakrabban ha­zánkban, illetve a készítmények árára, hiszen meglehetősen szűkös források­kal kell gazdálkodniuk. Az ártényező miatt azonban a külföldi termékek va­lóban hátrányba kerültek az elbírálás­nál, hiszen (azonos hatásfokot feltéte­lezve) háromszor annyiba kerülnek, mint a hazaiak. Az új támogatási kulcsok valószínű­leg februárban lépnek életbe. Az eddigi 95, 75 és 50 százalékos támogatást a kormány 90,70 és 40 százalékosra fogja mérsékelni. Sz. S. ♦ ! ­­­ dí­­ (j/K­T­K? Fejlődés jelei az építőiparban Az építőiparban idén már nem arról van szó, hogy csak bizonyos szervezetcsopor­tokban van némi élénkülés, hanem ösz­­szességében is határozott növekedési ten­dencia bontakozik ki, 1993-hoz képest 5-6 százalékos bővülést várunk. Mindez azért is igen szép teljesítmény, mert az európai országok többségében még min­dig inkább a csökkenés jellemző, nálunk viszont már határozottan elindult a fej­lődés - ezzel kezdte beszámolóját Keszán Albert, az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke a szervezet tegnapi évzáró találkozóján. Az ÉVOSZ lobbyzik azért, hogy a köz­­beszerzési törvény végre megszülethes­sen, a magyar építőipar ugyanis már több mint tíz éve vészhelyzetben van. Elengedhetetlenül szükséges a rendte­remtés, ez pedig csakis a törvényi szabá­lyozással képzelhető el. Egyértelmű pi­acvédelmi intézkedésekre van szükség, amíg ez hiányzik, addig gengszteriz­mus uralkodik az építőiparban. A ter­vek szerint 1995 második felében kerül­ne a törvénytervezet a parlament elé, a szövetség azonban azt szeretné, ha már az év elején tárgyalnák. A most hatályos építési törvény közel 30 éves, s bár en­nek is vannak lényeges, tulajdonkép­pen már régóta hiányzó elemei - ami­lyen a kivitelezési jogosultság szabályo­zása, vagyis, hogy ki, hol, mit építhet -, ez a törvény, ha nagyon muszály, várat­hat még magára. Elviselhetetlen viszont az a helyzet - mondta az ÉVOSZ elnöke -, hogy a ki­vitelező építőiparban dolgozó 120 ezer munkás mellett 40 ezer feketemunkás van. Az építőipar rendbetétele nem­csak az itt dolgozók érdeke, hanem mindenkié, hiszen a magyar gazdaság egyik húzóágazata éppen ez a terület lehetne, ha a szükséges lépések meg­történnének. Baráth Etele, az Országgyűlés Kör­nyezetvédelmi Bizottságának elnöke egyetértett azzal a kívánalomal, hogy az építési törvénynek mielőbb meg kell születnie, ám mint mondta, ez aligha várható az év elejére. Széles Gábor, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke emlé­keztetett arra, hogy az Érdekegyeztő Tanács ülésein a kormány kezdetben azt mondta, a cél a gazdasági stabilitás, most pedig már úgy fogalmaznak, hogy a cél a gazdasági stabilitás és a tar­tós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése. Ez utóbbinak része a társasági adótörvény egyes pontjainak megváltoztatása, a minimumadó eltör­lése és a pénzügyi vezetésnek az a dön­tése, miszerint a hitelállomány, az idei 350 milliárd forintról nem 175 milliárd­ra, hanem csupán 230 milliárd forintra csökken. (szabó)

Next