Új Magyarország, 1995. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-12 / 110. szám
'7G ék^\CX^'l / l^ajuJcb^ ik~ví?L VP Egy túlélő vallomásai Kautzky Norbert, a költő, novellista és regényíró Rákosi- és Kádártúlélő. Ez nem eufemizmus: a történelem jó esélyt kínált neki, hogy elpusztuljon. Csakhogy nem volt hozzá kedve. Végigcsinált minden kötelező gyakorlatot: volt egyetemista, tisztviselő, osztályidegen (nem a vasutas származás, a válogatott futballista munkásapa, hanem apósa, a hajdani „burzsoá" révén), volt kitelepített 1951-től 1953-ig, volt mezőgazdasági munkás (azaz paraszt), munkanélküli, adminisztrátor, betanított munkás, gondnok, munkavédelmis és bizarr fordulat jóvoltából - miután, túl a negyvenen, pszichológusdiplomát szerzett, a vízművek pszichológusa (vagy tizenöt éven át). Eközben többször is alulmaradhatott volna a szó szerint a létéért folytatott küzdelemben. Nem így történt, hála szívósságának, jó fizikumának és kemény akaraterejének. Életben maradt áldozat, azaz túlélő lett. Most hetvenesztendős, verses- és elbeszéléskötetek, regények, tévéjáték állnak mögötte, s olyan életút, amely ugyan egyedinek és különösnek is tűnhet, ám mégis, sok tekintetben, az elmúlt öt évtized közös magyar sorsa és életútja is. Kautzky Norberthez hasonló áldozatok nagyon sokan voltak, kitelepítést, az élet peremén is túlra kiszoríttatást, másod- vagy harmadrendű állampolgárként kezeltetést sokan megértek. Ő azzal emelkedett ki sorstársai közül, hogy amit átélt, artikulálta: versbe, elbeszélésbe tudta önteni. Másképp fogalmazva dokumentálta az irodalom, a költészet eszközeivel a maga s a társai túlélésének történetét. A TV 2-en néhány napja, a hétvégi műsorok közé igen kedvezőtlen időpontba elrejtett portréfilmjében (Otthonaim a szülőföldön) Kautzky erről az életútról vallott, végigjárva a helyszíneket a gyermekkor MÁV-telepeitől a viharsarki kitelepítettség tanyájáig és útszéli keresztjéig, s a salgótarjáni és az MTK-futballpályáig. Amin átment, amit megélt, s amit elvettek tőle, attól válhatott volna megkeseredett, embert, világot gyűlölő, befelé forduló, önző magányossá is. Ehelyett olyan embert ismertünk meg ebből a sokáig a műsorra tűzésre váró filmből, aki mindennek ellenére szereti az életet, nem gyűlöl senkit, és a legfontosabbnak a család összetartó, védő, bajokon, tragédiákon átsegítő erejét tartja. Az a közös vallomás, amit például a kitelepítés időszakáról öccsével, a jeles színész Kautzky Józseffel elmondtak, nem csupán megrendítően egyszerű és drámai volt, hanem azt is tanúsította: holocaustok, üldöztetések, véres kezű rezsimek sem képesek elpusztítani, kiirtani az emberből az emberséget és a szeretetek Ezért vannak, lehetnek mindig túlélők. Mint amilyen Kautzky Norbert - akit az irodalmi köztudat elég kevéssé tart számon. Nemigen szerepeltették a Szép versek évi gyűjteményeiben, novellaválogatásokban, antológiákban. Nem akarok arra gondolni, hogy Kautzky azért nincs alanyi jogánál fogva is jobban megbecsülve, mert túlélő, s a túlélők egyben tanúk is, akik, mint tudjuk, nagyon kényelmetlenek már puszta létezésüknél fogva is. (takács) Véres kezű rezsimek sem képesek elpusztítani az emberséget FOTÓ: ARCHÍV 8 V. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1995. MÁJUS 12., PÉNTEK Huszka-Lehár-gála Két világhírű operettszerzőnk születési évfordulójának tiszteletére rendez gálaestet a Muzsikáért Alapítvány és a Magyar Rádió. Lehár Ferenc születésének 125. és Huszka Jenő születésének 120. jubileumán a Művész Színházban tartanak operettgálaestet május 20-án este 7 órakor. A legendás slágerek szerzőinek dalaiból Kalmár Magda, Kállay Bori, Morvay Pálma, Várkonyi Szilvia, Tiboldy Mária, Berkes János, Böröndi Tamás, Csák József Csutka István, Hormai József és Fonyó Barbara f.h. énekel. Műsorvezető Szamek Tamás. A bevétel a Muzsikáért Alapítványt gyarapítja, melyet a kortárs zeneszerzők és szövegírók népszerűsítésére, valamint a fiatal művészek menedzselésére szándékoznak fordítani. Hadd reméljük, hogy a műfaj klasszikusai a kortárs művészek javára szolgálnak majd. (m. k.) Szemle Az alkotás szükségletei A Magyar Napló azon kevés irodalmi folyóiratok egyike, amelyek - szerencsére - legalább annyi irodalmat közölnek, mint amennyi vélekedést az irodalomról. A májusi számból mégis elsősorban esszékre hívnám föl a figyelmet. Romhányi Török Gábor fordításában, összeállításában és magyarázataival (Két tanulmány és egy vers) jelent meg Samuel Beckett három munkája. Közös céljuk az alkotás folyamatának megismerése és pontos leírása. Az első esszé (Az akadályoztatás festői) témája a modern festészet. Beckett a Braun és Geer van Velde alkotta művész testvérpár másmás irányú munkásságának elemzésével világít rá a modern festészet lehetséges útjaira. A képzőművészet ezen ágának fejlődését a tárgyhoz viszonyulásban látja, eszerint értelmezi. Az Accul című vers Geer van Velde felkérésére íródott, egy kép kommentárjaként. Szoros gondolati kapcsolatban áll a második tanulmánnyal (A két szükséglet), amely az alkotás miértjét a beteljesülést óhajtó és a nélkülözés diktálta szükséglettel magyarázza. A vers már magát a folyamatot, a csöndből, a semmiből, a belülről építkezést fogalmazza meg. Csordás Járes a kilencvenes évek magyar filmes alkotóinak bemutatására vállalkozott, írásában összegzi a filmkészítésnek a rendszerváltás után megváltozott feltételeit, s rámutat a változás következményeire. Összefüggéseket keres az új alkotók műveinek gondolatrendszerében, formanyelvében. Lakatlan nemzedék cmű sorozatának első darabjában Klöpfler Tibor, Tolmár Tamás, Vajda Péter, Janisch Attila, Kamondi Zoltán, Can Togay és Szabó Gábor munkásságát ismerteti. A lap részletet közöl Kolozsvári Papp László Bűnös vadász című, a könyvhétre megjelenő regényéből. Valamennyi illusztráció és a posztermelléklet Somogyi Győző munkája. (kerékgyártó) KULTÚRA Virág F. Évának, a Magyar Hírlap újságírójának búcsúztatása május 13-án, szombaton 11 órakor lesz a gyermelyi temető ravatalozójában. A lap főmunkatársa, aki 1979-től haláláig dolgozott a Magyar Hírlapnál, hosszan tartó súlyos betegség után, április 27-én, 44 éves korában hunyt el. A református vallás szertartása szerint helyezik örök nyugalomra. Fórum a fővárosi közoktatás jövőjéről / Jövőkép felelősség nélkül Bár mást lehetett várni, udvarias, lényegkerülő hangulatban kezdődött tegnap a Fáklya Klubban „A főváros közoktatása ma es nom^'^irmi tónkp Csak lapunk kérdései nyomán tört meg a bájmosolyos hangulat. A szervező Új Katedra pedagógiai lap és az OKKER Oktatási Iroda meghívottjai közül Pálinszki Antal, a Fővárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának MSZP-s elnöke és a Schiffer János alpolgármestert helyettesítő Dobsi Attila jött el. Az OB elnök eleinte általánosságokról szólt, így a kormány megszorító intézkedéseinek szükségességére hivatkozva elmondta, hogy a szűkös időszak túlélésére kell az oktatásügynek berendezkedni. Alkalmazkodva kell elfogadni a 15 százalékos iskolai bértömegcsökkentést, amely a közoktatási törvénytervezet szerinti kötelező óraszámemeléssel, az iskolai létszámhatár felemelésével is együtt jár. Ahogy a kormány, úgy az önkormányzat is indirekt módon irányít, tehát konkrétan nem beszél 15 százalékos elbocsátásról. Kifejtette, hogy modernizációra azért van szükség, mert vannak iskolák, amelyek potenciális munkanélkülieket képeznek. Kérdésünkre, hogy a reformot oktatáspolitikai koncepció hiányában a főváros miként tervezi, azt válaszolta, hogy a tervezet készülőben van, de a helyzetet nehezíti, hogy a kerületekkel nem jó a kapcsolatuk. A 15 százalékos pénzelvonás nem egyformán fog jelentkezni minden iskolában. Csak azokban okoz gondokat, ahová kevesen jelentkeznek. A szocialista politikus pártjában jól bevált régi módszer szerint nem mondta el, hogy melyik iskolákra gondolt. Kérdésünkre, hogy a bizottság tud-e a szakképzési intézményigazgatók behivatásáról, és az iskolák öncsonkításának végrehajtását rájuk testáló, a szakszervezetek tiltakozását is kiváltó intézkedésről, Pálinszki azt válaszolta: nem behívatásról, hanem meghívásokról van szó. A bizottság még nem tárgyalta a kérdést, bár ő természetesen tudott róla. Különben nem a megszorításokkal van baj, az sem érdekes, kiket terhel miattuk a felelősség, az a lényeg, hogy jövőkép legyen előttünk , személy szerint hisz ebben. (bertók) Szent István Könyvhét Sokoldalú kínálat Nyolcadikén kezdődött és ma ér véget a keresztény kiadványok hete, a Szent István Könyvhét. A rendezvény keretében az Agapé, a Bencés, a Jel, a Kálvin János, a Korda, a Lilium Aurum, a Marana Tha, a Szent Gellért, az Új Ember-Vigília kiadók, valamint a KDNP-Barankovics Alapítvány, az Ecclesia Szövetkezet, a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, a Parakletos Alapítvány és a Szent István Társulat jóvoltából piacra került kötetekkel és szerzőikkel találkozhattak és - még ma utoljára - találkozhatnak az olvasók a Ferenciek terén. Az elmúlt napokban Balázs Piri László, Barna Gábor, Békés Gellért, Csanád Béla, Dékány Endre, Erdélyi Zsuzsanna, Farkas Péter, Gerley József Giczy György, György Attila, Koppány Zsolt, Nemeshegyi Péter, Nemesszeghy Ervin, Paksy Mária, Pálhegyi Ferenc, Szabó Ferenc, Szeghalmi Elemér, Szilárdfy Zoltán, Tamy Ede, Tóth Sándor és Víz László dedikálta könyvét. A mai program főként a gyerekeknek, illetve a gyermekeiket vallásos nevelésben részesíteni kívánó szülőknek szól. Délután három órakor kezdődik az Aranyág című katolikus gyermeklap műsora a templom előtt felállított színpadon, melynek keretében vetélkedők és tombolák értékes nyereményei várják nyerteseiket. Ezt Vitai Ildikó gyermekdalkoncertje követi. A Parakleitos Alapítvány pavilonjában pedig kizárólag gyerekeknek szóló kiadványok (kifestők, képeslapok, matricák és neveléssel kapcsolatos könyvek) kaphatók Cs. O. Ez az iskolatípus hazánkban még igen ritka. Csupán hét intézmény képviseli a pedagógiának ezt a különös, de a tapasztalatok tanúsága szerint igen hatékony irányzatát. Mivel a Waldorf-iskola Magyarországon újdonságnak számít, nem árt néhány alapismérvével tisztában lennünk. Németországben hozták létre az első ilyen intézményt 1919- ben. Az akkor legkorszerűbb pedagógiai kutatásokra támaszkodva igyekezett segíteni a munkáscsaládok gyermekein. A tanulók saját ritmusukban sajátítják el a kulturális technikákat (írás, olvasás, számolás). Nincsen osztályzás, sem buktatás, mivelhogy mindenki megérik előbb-utóbb a tananyag elsajátítására. A program tizennyolc éves korig foglalkoztatja a felnövő gyermekeket, 12-11 osztályos rendszerben. A tanulmányokat érettségi zárja. Az iskola szülői kezdeményezéssel jöhet létre, igazgatása is abszolút demokratikus alapokon nyugszik: nincsen igazgatója, a tanári testület a szülői közösséggel együtt dönt minden lépésről. Az egészséges személyiség formálása, kibontása az alapvető cél, nem pedig központilag meghatározott ismerethalmaz átadása. A tanulók az írás, olvasás és számolás mellett euritmikát is tanulnak, amely a modern reformpedagógia eszköztárának egyik nagyszerű darabja. A gyermekek többek között testmozgáson, zenehallgatáson keresztül élik meg világukat. Már az első osztálytól folyik furulyaoktatás. A tanítás epochális keretben zajlik, 3-4 hetes váltásokkal foglalkoznak egy-egy tantárggyal. Magyarországon 1989- ben jött létre - Solymáron - az első Waldorf-iskola, azóta Gödöllőn, Piliscsabán, a fővárosban pedig Budaörsön, Óbudán, Dunakeszin és Hűvösvölgyön létesült ilyen intézmény. Egyelőre még nincs felsős tagozat, mivel a legidősebbek tavaly léptek a hetedik osztályba. Az iskola rendszere minden bizonnyal hazánkban is teljesen kiépül. Népszerűségére jellemző, hogy Németországban rohamosan bővül a Waldorf-iskolák száma, jelenleg több mint százhúsz ilyen intézmény létezik. Magyarországon igen mostoha körülmények között működnek az iskolák. Sem önkormányzati, sem egyéb állami támogatást nem kapnak a fejkvótán kívül. A szülők helyenként 2500-4500 forint havi ráfordítással tartják fönt szabad társulásos úton létrehozott iskolájukat. T. G. ^ \pCLUU)^ Aoi^ Segítünk iskolát választani M. Tirtt /» t (ihiWaldorf-pedagógia • Tolnay Klári és Kósa Ferenc nyitja meg ma délután négy órakor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a film születésének századik évfordulója tiszteletére készült kiállítását Képek a pesti mozi múltjából címen. • A napokban jelent meg Spanyolországban a híres Dali-kutató művészettörténész, Rafael Santos Torroella könyve, „Dali és Lorca rothadói... egy meg nem született könyv története, antológiája" címmel. A Megváltó természet Novák Henrik festőművész ritkán szokott kiállítani. Sokszor évek telnek el két bemutatója között. E ritka alkalmak egyike a mostani, az Art-X galériabeli, ahol grafikáiból, tus- és krétarajzaiból rendezett tárlatot. A művész megfogalmazása szerint képei nem hagyományos értelemben vett tájképek. Művészetét a természet mikrovilága ihlette, azaz valójában szimbolikus alkotások. A festőművészt a kiállítás kapcsán kerestük meg, és arról faggattuk, miért éppen ezt a témát választotta. - A természetben előforduló formák mind túlmutatnak önmagukon. Egyes növények terményei, csigaházak, furcsa alakú kövek mozgatják meg fantáziámat. Ha meglátok valamit, arról először látványszerű tanulmányt készítek. A tanulmányból aztán vázlatok vagy akár művek sorában újra- és újrafogalmazom a témát, mígnem az eredeti forma új értelmet nyer. - Például? - Például itt van ez a mácsonya, mely csupa tüske és tövis. Mikor ezt a növényt megláttam, a megfeszített Krisztus jutott eszembe. Különben a súlyom magja a kedvenc témám, már számtalan variációban feldolgoztam. Azon a képen például angyallá változott. Egyszóval természeti formákat választok emberi tulajdonságok, párhuzamos karakterek kifejezésére. - Csak a természet alkotta formavilág érdekli? - A vág már annyira kifordult sarkaiból, annyira természet és ember idegenné vált mostanára, hogy úgy érzem, tiszta forrásából kell témákat merítenem. (csikor) Novák Henrik kiállítása május 31- éig tekinthető meg az Art-X Galériában (II. ker., Pasaréti u. 65.) L. Akár az emberek a természettől, a napraforgók a naptól fordultak el A^A*-X yUAjc£jl‘Ujá' 'svackA. r10