Új Magyarország, 1995. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-12 / 110. szám

'7G ék^\CX^'l / l^ajuJcb^ ik­~ví?L VP Egy túlélő vallomásai Kautzky Norbert, a költő, novellis­ta és regényíró Rákosi- és Kádár­­túlélő. Ez nem eufemizmus: a történelem jó esélyt kínált neki, hogy elpusztuljon. Csakhogy nem volt hozzá kedve. Végigcsi­nált minden kötelező gyakorla­tot: volt egyetemista, tisztviselő, osztályidegen (nem a vasutas származás, a válogatott futballis­ta munkásapa, hanem apósa, a hajdani „burzsoá" révén), volt ki­telepített 1951-től 1953-ig, volt mezőgazdasági munkás (azaz paraszt), munkanélküli, admi­nisztrátor, betanított munkás, gondnok, munkavédelmis és­­ bizarr fordulat jóvoltából - mi­után, túl a neg­yvenen, pszicholó­gusdiplomát szerzett, a vízmű­vek pszichológusa (vagy tizenöt éven át). Eközben többször is alulmaradhatott volna a szó sze­rint a létéért folytatott küzdelem­ben. Nem így történt, hála szí­vósságának, jó fizikumának és kemény akaraterejének. Életben maradt áldozat, azaz túlélő lett. Most hetvenesztendős, ver­ses- és elbeszéléskötetek, regé­nyek, tévéjáték állnak mögötte, s olyan életút, amely ugyan egye­dinek és különösnek is tűnhet, ám mégis, sok tekintetben, az el­múlt öt évtized közös magyar sorsa és életútja is. Kautzky Nor­­berthez hasonló áldozatok na­gyon sokan voltak, kitelepítést, az élet peremén is túlra kiszorít­­tatást, másod- vagy harmadren­dű állampolgárként kezeltetést sokan megértek. Ő azzal emel­kedett ki sorstársai közül, hogy amit átélt, artikulálta: versbe, elbe­szélésbe tudta önteni. Másképp fo­galmazva dokumentálta az iroda­lom, a költészet eszközeivel a ma­ga s a társai túlélésének történetét. A TV 2-en néhány napja, a hét­végi műsorok közé igen kedve­zőtlen időpontba elrejtett port­réfilmjében (Otthonaim a szülő­földön) Kautzky erről az életút­­ról vallott, végigjárva a helyszí­neket a gyermekkor MÁV-tele­­peitől a viharsarki kitelepítettség tanyájáig és útszéli keresztjéig, s a salgótarjáni és az MTK-futball­­pályáig. Amin átment, amit megélt, s amit elvettek tőle, attól válhatott volna megkeseredett, embert, világot gyűlölő, befelé forduló, önző magányossá is. Ehelyett olyan embert ismer­tünk meg ebből a sokáig a mű­sorra tűzésre váró filmből, aki mindennek ellenére szereti az életet, nem gyűlöl senkit, és a legfontosabbnak a család össze­tartó, védő, bajokon, tragédiá­kon átsegítő erejét tartja. Az a közös vallomás, amit például a kitelepítés időszakáról öccsével, a jeles színész Kautzky Józseffel el­mondtak, nem csupán megrendí­­tően egyszerű és drámai volt, ha­nem azt is tanúsította: holocaus­tok, üldöztetések, véres kezű re­zsimek sem képesek elpusztítani, kiirtani az emberből az embersé­get és a szeretetek Ezért vannak, lehetnek mindig túlélők. Mint amilyen Kautzky Nor­bert - akit az irodalmi köztudat elég kevéssé tart számon. Nem­igen szerepeltették a Szép ver­sek évi gyűjteményeiben, novel­laválogatásokban, antológiák­ban. Nem akarok arra gondolni, hogy Kautzky azért nincs alanyi jogánál fogva is jobban megbe­csülve, mert túlélő, s a túlélők egy­ben tanúk is, akik, mint tudjuk, na­gyon kényelmetlenek már puszta létezésüknél fogva is. (takács) Véres kezű rezsimek sem képesek elpusztítani az emberséget FOTÓ: ARCHÍV 8 V. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1995. MÁJUS 12., PÉNTEK Huszka-Lehár-gála Két világhírű operettszerzőnk születési évfordulójának tisztele­tére rendez gálaestet a Muzsiká­ért Alapítvány és a Magyar Rá­dió. Lehár Ferenc születésének 125. és Huszka Jenő születésének 120. jubileumán a Művész Szín­házban tartanak operettgálaestet május 20-án este 7 órakor. A legendás slágerek szerzői­nek dalaiból Kalmár Magda, Kál­­lay Bori, Morvay Pálma, Várkonyi Szilvia, Tiboldy Mária, Berkes Já­nos, Böröndi Tamás, Csák József Csutka István, Hormai József és Fo­­nyó Barbara f.h. énekel. Műsorve­zető Szam­ek Tamás. A bevétel a Muzsikáért Alapít­ványt gyarapítja, melyet a kor­társ zeneszerzők és szövegírók népszerűsítésére, valamint a fiatal művészek menedzselésére szán­dékoznak fordítani. Hadd remél­jük, hogy a műfaj klasszikusai a kortárs művészek javára szolgál­nak majd. (m. k.) Szemle Az alkotás szükségletei A Magyar Napló azon kevés iro­dalmi folyóiratok egyike, ame­lyek - szerencsére - legalább annyi irodalmat közölnek, mint amennyi vélekedést az irodalomról. A májusi számból mégis elsősorban esszékre hívnám föl a figyelmet. Romhányi Török Gábor fordítá­sában, összeállításában és ma­gyarázataival (Két tanulmány és egy vers) jelent meg Samuel Beckett három munkája. Közös céljuk az alkotás folyamatának megisme­rése és pontos leírása. Az első esszé (Az akadályoztatás festői) témája a modern festészet. Bec­kett a Braun és Geer van Velde al­kotta művész testvérpár más­más irányú munkásságának elemzésével világít rá a modern festészet lehetséges útjaira. A képzőművészet ezen ágának fej­lődését a tárgyhoz viszonyulás­ban látja, eszerint értelmezi. Az Accul című vers Geer van Velde felkérésére íródott, egy kép kommentárjaként. Szoros gon­dolati kapcsolatban áll a máso­dik tanulmánnyal (A két szük­séglet), amely az alkotás miértjét a beteljesülést óhajtó és a nélkülözés diktálta szükséglettel magyarázza. A vers már magát a folyamatot, a csöndből, a semmiből, a belülről építkezést fogalmazza meg. Csordás Járes a kilencvenes évek magyar filmes alkotóinak bemutatására vállalkozott, írásá­ban összegzi a filmkészítésnek a rendszerváltás után megválto­zott feltételeit, s rámutat a válto­zás következményeire. Össze­függéseket keres az új alkotók műveinek gondolatrendszerében, formanyelvében. Lakatlan nem­zedék cmű sorozatának első da­rabjában Klöpfler Tibor, Tolmár Ta­más, Vajda Péter, Janisch Attila, Ka­­mondi Zoltán, Can Togay és Szabó Gábor munkásságát ismerteti. A lap részletet közöl Kolozsvári Papp László Bűnös vadász című, a könyvhétre megjelenő regényé­ből. Valamennyi illusztráció és a posztermelléklet Somogyi Győző munkája. (kerékgyártó) KULTÚRA Virág F. Évának, a Magyar Hírlap újságírójának bú­csúztatása május 13-án, szombaton 11 órakor lesz a gyermelyi temető ravatalo­zójában. A lap főmunkatár­sa, aki 1979-től haláláig dol­gozott a Magyar Hírlapnál, hosszan tartó súlyos beteg­ség után, április 27-én, 44 éves korában hunyt el. A re­formátus vallás szertartása szerint helyezik örök nyuga­lomra. Fórum a fővárosi közoktatás jövőjéről /­ Jövőkép felelősség nélkül Bár mást lehetett várni, udvarias, lényegkerülő hangulatban kez­dődött tegnap a Fáklya Klubban „A főváros közoktatása ma es nom­^'^irmi tónk­p Csak la­­punk kérdései nyomán tört meg a bájm­osolyos hangulat. A szer­vező Új Katedra pedagógiai lap és az OKKER Oktatási Iroda meghívottjai közül Pálinszki An­tal, a Fővárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának MSZP-s elnöke és a Schiffer János alpolgár­mestert helyettesítő Dobsi Attila jött el. Az OB elnök eleinte általános­ságokról szólt, így a kormány megszorító intézkedéseinek szükségességére hivatkozva el­mondta, hogy a szűkös időszak túlélésére kell az oktatásügynek berendezkedni. Alkalmazkodva kell elfogadni a 15 százalékos is­kolai bértömegcsökkentést, amely a közoktatási törvényter­vezet szerinti kötelező óraszám­­emeléssel, az iskolai létszámha­tár felemelésével is együtt jár. Ahogy a kormány, úgy az ön­­kormányzat is indirekt módon irányít, tehát konkrétan nem be­szél 15 százalékos elbocsátásról. Kifejtette, hogy modernizációra azért van szükség, mert vannak iskolák, amelyek potenciális munkanélkülieket képeznek. Kérdésünkre, hogy a reformot oktatáspolitikai koncepció hiá­nyában a főváros miként tervezi, azt válaszolta, hogy a tervezet készülőben van, de a helyzetet nehezíti, hogy a­­ kerületekkel nem jó a kapcsolatuk. A 15 szá­zalékos pénzelvonás nem egy­formán fog jelentkezni minden iskolában. Csak azokban okoz gondokat, ahová kevesen jelent­keznek. A szocialista politikus pártjában jól bevált régi mód­szer szerint nem mondta el, hogy melyik iskolákra gondolt. Kérdésünkre, hogy a bizottság tud-e a szakképzési intézményi­gazgatók behivatásáról, és az is­kolák öncsonkításának végre­hajtását rájuk testáló, a szakszer­vezetek tiltakozását is kiváltó in­tézkedésről, Pálinszki azt vála­szolta: nem behívatásról, hanem meghívásokról van szó. A bizott­ság még nem tárgyalta a kérdést, bár ő természetesen tudott róla. Különben nem a megszorítások­kal van baj, az sem érdekes, ki­ket terhel miattuk a felelősség, az a lényeg, hogy jövőkép le­gyen előttünk , személy szerint hisz ebben. (bertók) Szent István Könyvhét Sokoldalú kínálat Nyolcadikén kezdődött és ma ér véget a keresztény kiadványok hete, a Szent István Könyvhét. A rendezvény keretében az Agapé, a Bencés, a Jel, a Kálvin János, a Korda, a Lilium Aurum, a Mara­­na Tha, a Szent Gellért, az Új Em­ber-Vigília kiadók, valamint a KDNP-Barankovics Alapítvány, az Ecclesia Szövetkezet, a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, a Parakletos Alapítvány és a Szent István Társulat jóvoltából piacra került kötetekkel és szerzőikkel találkozhattak és - még ma utol­jára - találkozhatnak az olvasók a Ferenciek terén. Az elmúlt napokban Balázs Pi­ri László, Barna Gábor, Békés Gel­lért, Csanád Béla, Dékány Endre, Erdélyi Zsuzsanna, Farkas Péter, Gerley József Giczy György, György Attila, Koppány Zsolt, Ne­meshegyi Péter, Nemesszeghy Ervin, Paksy Mária, Pálhegyi Ferenc, Szabó Ferenc, Szeghalmi Elemér, Szilárdfy Zoltán, Tamy Ede, Tóth Sándor és Víz László dedikálta könyvét. A mai program főként a gye­rekeknek, illetve a gyermekeiket vallásos nevelésben részesíteni kívánó szülőknek szól. Délután három órakor kezdődik az Aranyág című katolikus gyermeklap mű­sora a templom előtt felállított színpadon, melynek keretében vetélkedők és tombolák értékes nyereményei várják nyertesei­ket. Ezt Vitai Ildikó gyermekdal­koncertje követi. A Parakleitos Alapítvány pavilonjában pedig kizárólag gyerekeknek szóló kiad­ványok (kifestők, képeslapok, matricák és neveléssel kapcsolatos könyvek) kaphatók Cs. O. Ez az iskolatípus hazánkban még igen ritka. Csupán hét intéz­mény képviseli a pedagógiának ezt a különös, de a tapasztalatok tanúsága szerint igen hatékony irányzatát. Mivel a Waldorf-isko­­la Magyarországon újdonságnak számít, nem árt néhány alapis­mérvével tisztában lennünk. Németországben hozták létre az első ilyen intézményt 1919- ben. Az akkor legkorszerűbb pe­dagógiai kutatásokra támasz­kodva igyekezett segíteni a munkáscsaládok gyermekein. A tanulók saját ritmusukban sajá­títják el a kulturális technikákat (írás, olvasás, számolás). Nin­csen osztályzás, sem buktatás, mivelhogy mindenki megérik előbb-utóbb a tananyag elsajátí­tására. A program tizennyolc éves korig foglalkoztatja a felnö­vő gyermekeket, 12-1­1 osztályos rendszerben. A tanulmányokat érettségi zárja. Az iskola szülői kezdeménye­zéssel jöhet létre, igazgatása is abszolút demokratikus alapo­kon nyugszik: nincsen igazgató­ja, a tanári testület a szülői kö­zösséggel együtt dönt minden lépésről. Az egészséges szemé­lyiség formálása, kibontása az alapvető cél, nem pedig közpon­tilag meghatározott ismerethal­maz átadása. A tanulók az írás, olvasás és számolás mellett eurit­mikát is tanulnak, amely a mo­dern reformpedagógia eszköztá­rának egyik nagyszerű darabja. A gyermekek többek között test­mozgáson, zenehallgatáson ke­resztül élik meg világukat. Már az első osztálytól folyik furulya­oktatás. A tanítás epochális ke­retben zajlik, 3-4 hetes váltások­kal foglalkoznak egy-egy tan­tárggyal. Magyarországon 1989- ben jött létre - Solymáron - az első Waldorf-iskola, azóta Gö­döllőn, Piliscsabán, a fővárosban pedig Budaörsön, Óbudán, Du­nakeszin és Hűvösvölgyön léte­sült ilyen intézmény. Egyelőre még nincs felsős tagozat, mivel a legidősebbek tavaly léptek a he­tedik osztályba. Az iskola rend­szere minden bizonnyal hazánk­ban is teljesen kiépül. Népszerű­ségére jellemző, hogy Németor­szágban rohamosan bővül a Waldorf-iskolák száma, jelenleg több mint százhúsz ilyen intéz­mény létezik. Magyarországon igen mostoha körülmények kö­zött működnek az iskolák. Sem önkormányzati, sem egyéb álla­mi támogatást nem kapnak a fejkvótán kívül. A szülők he­lyenként 2500-4500 forint havi ráfordítással tartják fönt szabad társulásos úton létrehozott isko­lájukat. T. G. ^ \pCLUU)^ Aoi^ Segítünk iskolát választani M. Tirtt /» t (ihiWaldorf-pedagógia • Tolnay Klári és Kósa Ferenc nyitja meg ma délután négy óra­kor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a film születésé­nek századik évfordulója tiszte­letére készült kiállítását Képek a pesti mozi múltjából címen. • A napokban jelent meg Spa­nyolországban a híres Dali-kuta­tó művészettörténész, Rafael Santos Torroella könyve, „Dali és Lorca rothadói... egy meg nem született könyv története, anto­lógiája" címmel. A Megváltó természet Novák Henrik festőművész ritkán szokott kiállítani. Sok­szor évek telnek el két bemuta­tója között. E ritka alkalmak egyike a mostani, az Art-X ga­lériabeli, ahol grafikáiból, tus- és krétarajzaiból rende­zett tárlatot. A művész megfo­galmazása szerint képei nem hagyományos értelemben vett tájképek. Művészetét a termé­szet mikrovilága ihlette, azaz valójában szimbolikus alko­tások. A festőművészt a kiállítás kap­csán kerestük meg, és arról fag­gattuk, miért éppen ezt a témát választotta. - A természetben előforduló formák mind túlmutatnak ön­­magukon. Egyes növények ter­ményei, csigaházak, furcsa alakú kövek mozgatják meg fantáziá­mat. Ha meglátok valamit, arról először látványszerű tanul­mányt készítek. A tanulmányból aztán vázlatok vagy akár művek sorában újra- és újrafogalma­zom a témát, mígnem az eredeti forma új értelmet nyer. - Például? - Például itt van ez a mácso­­nya, mely csupa tüske és tövis. Mikor ezt a növényt megláttam, a megfeszített Krisztus jutott eszembe. Különben a súlyom magja a kedvenc témám, már számtalan variációban feldol­goztam. Azon a képen például angyallá változott. Egyszóval természeti formákat választok emberi tulajdonságok, párhuza­mos karakterek kifejezésére. - Csak a természet alkotta forma­világ érdekli? - A v­ág már annyira kifor­dult sarkaiból, annyira termé­szet és ember idegenné vált mostanára, hogy úgy érzem, tiszta forrásából kell témákat merítenem. (csikor) Novák Henrik kiállítása május 31- éig tekinthető meg az Art-X Galéri­ában (II. ker., Pasaréti u. 65.) L. Akár az emberek a természettől, a napraforgók a nap­tól fordultak el A^A*-X yUAjc£jl‘Ujá' 'svackA. r­1­0

Next