Új Magyarország, 1996. február (6. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-01 / 27. szám

KÜLFÖLD 1996. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK Orosz hitelkeret amerikai támogatással Jelcin újabb bejelentésekre készül Az Egyesült Államok Al Gore amerikai alelnök szerint töretle­nül támogatja az orosz gazdasági átalakulás folyamatát, annál is inkább, mert a reformok első eredményei mind jobban meg­mutatkoznak. Gore ugyanakkor hangoztatta, hogy a támogatás nem „egyéneknek, hanem elvek­nek szól". Az alelnök azon az - amerikai helyi idő szerint­ keddi sajtóértekezleten beszélt, ame­lyen Viktor Csernomirg­yin orosz kormányfővel az oldalán beszá­molt a három éve alakult gazda­sági-technológiai együttműkö­dési vegyes bizottság kétnapos üléséről. A tanácskozás eredmé­nyeként a két fél több megálla­podást írt alá. Al Gore határozott igennel vá­laszolt arra a kérdésre, hogy a w­ashingtoni kormányzat meg­ítélése szerint helyes volna-e, ha a Nemzetközi Valutaalap (IME) jóváhagyná az Oroszországnak szánt új, kilencmilliárd dollár összegű hitelkeretet. Az orosz kormányfővel lezajlott találko­zóját követően maga Bill Clinton elnök is reményét fejezte ki, hogy a valutaalap megszavazza az összeget. Az IMF az utóbbi hetek oroszországi változásai és bizonytalanságai miatt azonban egyelőre visszatartja a pénzt. Az amerikai elnök értésre adta azt is, hogy személy szerint úgy vé­li: nem lesz változás az oroszor­szági reformpolitikában. Kérdésekre válaszolva Viktor Csernomirgyin megerősítette, hogy átadta Bill Clintonnak azt a levelet, amelyet Borisz Jelcin el­nök írt a NATO kibővítésével kapcsolatos moszkvai álláspon­tot kifejtve. Részleteket nem volt hajlandó elárulni. Azt sem fejtet­te ki, hogy mit értett azokon a bi­zonyos kiigazításokon, amelye­ket az oroszországi reformok folytatódásával kapcsolatban említett a vegyes bizottsági ülé­sen. Közölte, hogy Jelcin február 15-én fogja bejelenteni az intéz­kedéseket. A tárgyalásokon is­mét szóba került az Iránnak el­adott orosz atomreaktorok ügye, de megegyezésre a köze­li jövőben nincs kilátás. Az Egyesült Államok ellenzi az ügyletet. (MTI) FOTÓ: MTI/EFA Viktor Csernomirgyin és Bill Clinton a Fehér Ház ovális irodájában. Távolságtartó lelkesedés Peresz kormányfő a repülőgépen jelentette be a változást Előbb választanak Izraelben Tel-avivi tudósítónktól: Simon Peresz izraeli miniszterel­nök tegnap Londonba repült egynapos látogatásra, és útköz­ben, a gépen, a kíséretében lévő újságíróknak felfedte, hogy előbbre hozza az október végén esedékes parlamenti választáso­kat. A kormányfő hozzátette, még nem döntött az előrehozott választások pontos időpontjáról, de elvben már elhatározta, hogy ősz helyett tavasszal vagy a nyár közepén tartják az új knesszet választásokat. Joszi Szarid miniszter, a kor­mánykoalícióban helyet foglaló, erősen baloldali Merec-párt ve­zetője így reagált: „Simon Peresz súlyos hibát követ el, amikor el­őbbre hozza a választásokat. En­nek ellenére támogatjuk javaslatát, mert mi a Peresz vezetése alatt álló Munkapárttal együtt a béke­­folyamatot támogatjuk­ és nem akarunk külön utak opu­málódni." Politikai megfigyelők egysé­gesek annak kihangsúlyozásá­ban, hogy Peresz azért határozta el a választások előbbre hozata­lát, mert a közvélemény-kutatási felmérések szerint a közeljövő­ben lényegesen jobbak győzelmi kilátásai, mint ősszel. Az a körül­mény, hogy Izrael lakossága még mindig élénken foglalkozik a néhai Rabin miniszterelnök meggyilkolásával, mindenkép­pen a Munkapárt, tehát Rabin, illetőleg Peresz pártjának a mal­mára hajtja a vizet az időszerű politikai kérdésekben. Nyilvánvaló, hogy a Szíriával kapcsolatos tárgyalások is dön­tően befolyásolták Peresz elha­tározását. Kiderült ugyanis, hogy jóllehet az amerikai Mary­land államban folytatódnak a megbeszélések Izrael és Szíria megbízottai között, lényeges elő­rehaladást azonban még nem ér­tek el. Ilyen körülmények között Peresz előnyben részesíti a korai választásokat. Tegnap időközben nyilvános­ságra hozták, hogy az izraeli biz­tonsági szolgálat letartóztatott egy professzort, akit az iráni hír­szerző szolgálat tavaly megkör­nyékezett és beszervezett Tehe­rán javára való kémkedésre. A szóban forgó ügynök elsősorban Izrael nukleáris adottságaira vo­natkozó értesüléseket akart be­szerezni. Dán Ofry .(J y G 'ts'' Moszkva déli előretolt helyőrsége A Srí Lanka fővárosában, Colombóban végre­hajtott - nem első és bizonyára nem is az utolsó - öngyilkos pokolgépes merénylet kapcsán új­ból csak megdöbbenhetünk, hogy a különböző országokban, különböző célokért, de legfőkép­pen az önállóságért s hatalomért vívott küzde­lemben milyen nagy mértékben szentesítette már a cél az eszközt. Gyakorta a barikád mind­két oldalán. Nincsen ez másként Tádzsikisztán­ban sem, ahol a minap a közép-ázsiai muzulmán ország főmuftija (vallási vezetője) esett merény­let áldozatául. A főmufti halála, majd azt követően a lázas orosz diplomáciai jelenlét - Gracsov védelmi és Primakov külügyminiszter szinte egymásnak adták a kilincset Dusanbéban -, valamint a kö­zeli Türkmenisztánban megkezdődött tádzsik­­közi béketárgyalások ismét jobban ráirányítot­ták a figyelmet a térségre. Mindinkább nyilván­valóvá válik ugyanis, hogy mennyire sebezhető és ingatag az a Tádzsikisztán, ahol a Szovjet­unió felbomlásának köszönhető függetlenség esztendeiben igencsak ritka vendég volt a béke. Annál több villongás, polgárháború gyötörte az országot és népét. Kormányok jöttek, kormá­nyok mentek, avagy éppen elűzték őket, de a probléma lényege változatlan maradt: ki is le­gyen a hatalom. Miután Tádzsikisztán muzulmán ország, ko­rántsem meglepő, hogy az iszlám elveit zászla­jukra tűző erők is harcba szálltak a már említett hatalomért, amelyet jobbára a Moszkva-barát körök birtokoltak. Egy időben úgy is jellemez­ték a tádzsikiszáni szembenállást, mint a zöldek (iszlámisták) és a vörösök (kommunisták) kötél­húzását. Mindez azonban csak részben fedte a valóságot. Az ellentétek gyökere ugyanis jó­részt törzsi-kláni eredetű, s a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magát kisemmizettnek érző, a „húsos kondértól" távol tartott régiók indítot­tak támadást a „koncok" újrafelosztásáért. Mint ahogyan ma már Rahmonov elnök egykori szö­vetségesei is sorozatban lázadoznak, mert ke­veslik a nekik kiosztott jutalmat. A váltakozó sikerű polgárháborúban végül Moszkva közbelépése billentette el a mérleg nyelvét - természetesen nem az iszlámisták ja­vára, akik közül sokan a menekülést választot­ták. Afganisztán lett az ideiglenes otthona az el­lenállóknak, akik - nemegyszer az afgán mu­­dzsahedek támogatását élvezve - az afgán-tá­­dzsik határvidéken keserítik meg sorozatban úgy az ott állomásozó orosz határőrök, mint az orosz-FÁK vegyes békefenntartó alakulatok életét. A Kreml nem véletlenül kötelezte el ma­gát a tádzsik határ védelmében, egyfajta előre­tolt helyőrségnek tekinti ugyanis az országot. Eléggé elterjedt moszkvai vélekedések szerint az orosz határoktól minél messzebb meg kell ál­lítani az esetleges iszlám előretörést, különösen annak fundamentalista változatát. Az orosz be­folyási övezet megőrzésére irányuló törekvések mellett e cél vezérli az orosz felet, amikor min­den segítséget megad a látszólag teljesen törvé­nyesen hatalomra került Rahmonovnak. Igaz, a csecsen - s a korábbi afganisztáni - kudarcok láttán Jelcin elnök egyelőre óvakodik attól, hogy valamiféle komolyabb katonai kalandba bonyo­lódjék. (daróczi) • A japán legfelsőbb bíróság teg­nap helyben hagyta azt a körzeti bírósági döntést, amellyel októ­ber 30-án megvonták a vallási szervezeti státust az Aum Sinrik­­jo (Legfelső Igazság) szektától. A döntés azzal jár, hogy a szektát megfosztják egyházi szervezet­ként élvezett kiváltságaitól s lefog­lalják teljes vagyonát. • Ismét hárommillió felett van Franciaországban a munkanél­küliek száma. A katasztrofális adat nem érte váratlanul a köz­véleményt, ugyanakkor ez a helyzet a kormányzat számára mindenképpen súlyos csapást jelent, Jacques Chirac államfő ugyanis múlt évi választási kam­pányában a munkanélküliség gyors letörését ígérte. • Kétezer oktatásügyi dolgozó vonult Kijevben az ukrán parla­ment épülete elé az elmaradt tavalyi bérek kifizetését követelve. A peda­gógusok azt is követelték, hogy a kormány hatálytalanítsa határoza­tát a közműdíjak emeléséről. • Kubában immár a külföldiek is vásárolhatnak lakást. Erre a szigetország jelenlegi rendszeré­nek uralma alatt eddig nem volt lehetőség. • Átfogó megállapodást kötött az idei IMF-hitelprogramról Oroszország és a Nemzetközi Valutaalap - jelentette tegnap a Reuter az orosz kormány és a központi bank közös közlemé­nyét idézve. Ma életbe lép az EU-orosz ideiglenes kereskedel­mi megállapodás, aminek kap­csán tegnap európai bizottsági il­letékesek utaltak arra, hogy az Unió már ma is Oroszország leg­nagyobb kereskedelmi partnere. Csatahajók veszélyes közelségben Megoldódott a görög-török tengeri konfliktus Az Égei-tenger egyik lakatlan szigete körül kirobbant görög­török válság enyhült tegnap reg­gelre: washingtoni közvetítésre a két NATO-tagállam megkezdte haditengerészeti egységeinek visszavonását. Három görög ka­tonát azonban eltűntnek nyilvá­nítottak, mivel helikopterük a tengerbe zuhant. Hírügynökségi jelentések sze­rint Teodorosz Pangalosz görög külügyminiszter közlése szerint a két fél megegyezett abban, hogy fokozatosan kivonják ka­tonai egységeiket a térségből é­s a visszavonulást az Egyesült Álla­mok ellenőrzi. Görög védelmi források szerint megállapodtak abban is, hogy nem tűzik ki nemzeti zászlajukat a vitatott szigeten, és tartózkodnak min­denfajta provokációtól. A megál­lapodás azt követően vált lehe­tővé, hogy az amerikai diplomá­cia vezetése Bill Clinton elnökkel az élen az éjszaka folyamán te­lefonon tárgyalt az athéni és az ankarai vezetőkkel. Deniz Baykal török külügymi­niszter ugyanakkor cáfolta a megállapodás tényét. Megerősí­tette a két ország katonáinak el­vonulását, de hangsúlyozta, hogy az nem megállapodás kö­vetkezménye, mint ahogy azt a görög kormány állította. Megis­mételte a korábbi török állás­pontot, mely szerint a török egy­ségek elhagyják a körzetet, ha Athén is ezt teszi. A viszály eny­hülését azonban közvetve meg­erősítette, mivel közölte, hogy török részről a visszavonulás gyakorlatilag befejeződött. A nyílt konfliktus veszélye kedd éjszaka érte el csúcspont­ját, előzőleg ugyanis mindkét or­szág hadihajókat vezényelt a tö­rök partoktól mindössze hat ki­lométerre lévő sziklás szigethez, amelyet a görögök Imiának, a tö­rökök Kardaknak neveznek. A görög védelmi miniszter szerint a mozgósítás következtében mindkét oldalról hatalmas tűz­erő került egymással szembe, s bármiféle összetűzés háborúhoz vezethetett volna. A két ország keddre egyenként mintegy tíz hajót, köztük fregattokat és ten­geralattjárókat irányított a tér­ségbe, fegyveres erejüket pedig riadókészültségbe helyezték. Görög katonai források szerdán közölték, hogy vadászgépeik 14 alkalommal mérték be a görög légteret megsértő török repülő­gépeket. Athén szerint Imiát Görögor­szágnak engedte át Olaszország - a Dodekániszoszi-szigetcso­­port többi tagjával együtt - az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében. Ankara viszont ma­gának követeli Kardakot az Olaszországgal 1932-ben aláírt szerződés alapján, amely szerint a partoktól 12 tengeri mérföldön belül elhelyezkedő szigetek a közelebb fekvő országhoz tar­toznak. (MTI) Németországi viták a hanteriségről -Önkéntes lesz a véderő kölni tudósítónktól: „Vigyázó szemetek Párizsra ves­sétek" - a szoros francia-német viszonynak megfelelően Bonn rendszeresen eleget tesz e költői felszólításnak. A Szajna partjáról érkező legutóbbi előrejelzések meglepetést váltottak ki a Rajna mentén. Charles Miliet védelmi miniszter olyan értelemben nyi­latkozott, hogy a hadsereggel szemben tanúsított új követel­mények - például a boszniai misszió - fokozott mértékben a hivatásos katonákra épült véde­rő szükségességét helyezik el­őtérbe. Chirac államelnök köré­ből pedig olyan hírek hallhatók, hogy a hadsereg jelentős refor­mok előtt áll, és - az elnöki elkép­zeléseknek megfelelően - az új évezred elejére már csak önkén­tesekre épül majd. A francia tervek azt a véle­ményt váltották ki Bonnban, hogy ha Párizs valóban a most felvázolt úton halad tovább, úgy Németországban sem tartható fenn a hadkötelezettség. Ilyen értelemben nyilatkoztak a kor­mánykoalíció, valamint az ellen­zéki szociáldemokraták szakér­tői és az illetékes tárca magas rangú tisztjei. Benno Zicter, a Ke­resztényszociális Unió védelem­­politikai szóvivője pedig egye­nesen kijelentette: - Feltartóztat­hatatlanul búcsút kell venni a hadkötelezettségre épülő Bun­­deswehrtől! Szociáldemokrata kollégája, Walter Kolbow hasonló értelemben nyilatkozott. ■" A hagyományos hadkötele­zettség elvének feladását több tényező is indokolja. Egyre több német fiatal tagadja meg a fegy­veres szolgálatot, a sorozásra ke­rülő évjáratoknak akár egyhar­­mada is; a Varsói Szerződés szét­hullásával megszűnt kelet-nyu­gati konfrontáció; a Bundes­wehr bevetésének szükségessé­ge a határokon túl; az a veszély, hogy az eddigi tizenkét hónap­ról tízre csökkentett szolgálati idő nem nyújt lehetőséget arra, hogy az újoncokat kiképezzék a modern fegyverrendszerek használatára. Az önkéntesekre épülő hadse­reg tagjai a katonai kiképzés mellett szakmát is kitanulhatná­nak, és bizonyos idő elteltével vagy kiválnak a Bundeswehr kötelékéből, vagy átlépnek a hi­vatásos katonák sorába. A profi hadsereg életre hívása fokozott költségeket vonna maga után, és előreláthatóan a Bundeswehr összlétszámának a csökkentését eredményezné, 200-250 ezer főre. Akadnak azért ellenkezők is. Jürgen Augustinowitz CDU-szak­­értő például így érvel:­­ A had­kötelezettség garantálja a hadse­reg társadalmi integrációját, hi­szen a Bundeswehr soraiban minden réteg képviselteti ma­gát!­­ [V Stefan Lázár Cimoszewiczet jelölik Lengyelországban kormányfőnek Walesa továbbra is fizethet A szejm és a Demokratikus Balol­dali Szövetség (SLD) elnökhe­lyettese, Wlodziemierz Cimosze­­­wicz lett a lengyel kormánykoalí­ció közös miniszterelnök-jelöltje. Az SLD és a Parasztpárt között a kémkedéssel vádolt Józef Oleksy kormányfő lemondása óta foly­tak az egyeztető tárgyalások. A kemény és súrlódásokat sem nél­külöző alkudozás után a PSL be­leegyezett abba, hogy továbbra is az SLD adja a miniszterelnököt. A megállapodás további részletei egyelőre nem ismeretesek. Közben kiderült: a gdanski adóhivatal nem fogadta el Lech Walesa volt államfő jogi képvise­lőjének fellebbezését, s így to­vábbra is érvényben maradt a nagy összegű adótartozás meg­fizetéséről hozott határozat. Wa­lesa a Warner Bros filmstúdiótól 1989-ben kapott egymillió dollá­ros szerzői jogdíj után mulasz­tott el adót fizetni. Egy másik, közérdeklődésre számot tartó jogi ügyben is dön­tés született tegnap: a varsói ügyészség elutasította a vizsgá­lat megindítását Aleksander Kwasniewski államfő vagyonnyi­latkozata ügyében. A tavalyi el­nökválasztási kampány egyik nagy vihart kavart leleplezése volt, hogy Kwasniewski a szejm­­nek átadott vagyonnyilatkozatá­ban nem tüntetett fel bizonyos, a felesége nevén szereplő rész­vényeket. Az ügyészség azon­ban megállapította, hogy az em­lített adatok eltitkolásából sem­miféle büntetőjogi következ­ményt nem lehet levonni. (MTI)

Next