Új Magyarország, 1996. november (6. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-08 / 261. szám
8 KULTÚRA 19%. NOVEMBER 8., FENTEK Hangfogó nélkül Danubia és Clemens új nevek a magyar hangversenyéletben, tessék gyorsan megtanulni őket! Annál is inkább, mert az általuk jelölt két testület már nem ismeretlen a zenebénátok előtt: a Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar bemutatkozását épp egy esztendeje üdvözöltük e hasábokon, a Qemens Koncertügynökségnek pedig majd fél évtizedes múltja van, telis-teli rangos eseményekkel (amelyek mindeddig a Co-Nexus emblémát dekorálták, minthogy a Kelemen Pál és Bikfalvy Ádám vezette iroda csak most lett önálló cég). Az élet hozta így, hogy szinte egymás szomszédságában kínálta magát egy Demubia- és egy Clemens-est, igen vonzó prograimmal, mai krónikámban tehát ezekről számolok be. De az már nem a véletlen műve, hogy a fiatal zenekaranc májusban épp Clemensék rendeznek koncertet, a tekintélyes ügylnökség ugyanis sztármuzsikusok mellett következetesen foglalkoztat pályakezdőket, ígéretes tehetségeket (jövő csütörtökön például a Liszt-verseny győztesét, Bogártyi Gergeyt lépteti fel a Zeneakadémián Choplin- és Liszt-művekkel). Az előzmények után következzék a koncertkrónika. Elsőnek az Óbudai Társaskörben hallott Danubia zenekar programját részletezem, amelyre alnnyian sereglettünk össze, hogy páran közülünk már csak a tágas előcsarnokban találtak ülőhelyet. A szakmabeliek érdeklődése ezúttal osztályon felüli volt, nem csekély örömömre; professzorokon és diáktársakon kívül megjelent például a fél Fesztiválzenekar, ahol Héja Domonkos - az est karmestere és a Danubia művészeti vezetője - egy évet dolgozott Fischer Iván asszisztenseként mint a Weiner László Alapítvány első ösztöndíjasa. Az ifjú dirigens és csapata kitett magáért: szépen szólt a Cosi fan tutte-nyitány, és jól sikerült - ha némi hibaszázalékkal is - a vonós Sinforia concertante Soltész Ágnes (hegedű) és Botos Veronika (brácsa) közreműködésével, a Mozart-félidő után pedig Schubert Hatodiyának lendületes előadása lepte meg a közönséget Ám hogy mekkora ambíció fűti a társaságot, s milyen hegymenetre futja máris az erejéből, az a ráadásul játszott Gluck-zenéből vált evidenssé, mert a fúriák táncában (Orfeusz) olyan füstölgő tempót és drámai légkkört produkált, amire vezető zenekarok is büszkék lehetnének (kivált két félidő után!). Azra meg a Qemens-koncertek nátányát illeti (hétfő este a Zeneakadémián), hát a magam részéről azokhoz az élményekhez sorolom, amelyekért esőben-hóban is elzarándokolnék, akárcsak a Buxtehude orgonaművészetére szomjolt Johann Sebastian. A „Kamrakoncertek Vásáry Tamással" cimen hirdetett sorozat első estje Schubertiáda volt, szívszorítóan gyönyörű mind a műsoron szereplő remekműveket, frand életre keltésüket tekintve. Istenem, mit is mondhatnék a Perényi Miklós csellóján és Vásáry zongoráján megszólalt Arpeggione-szonátáról, hogy legalább halvány lenyomatát visszaadjam a földöntúli szépségnek? Vigasz és varázslat, boldogság és béke költözött a lelkünkbe, mintha ismét a kapun belül volnánk, s nem az Édentől keletre, ahová az angyal kardja űzött bennünket... Aztán Kertesi Ingrid énekelt vagy tucatnyi dalt a több százból, finom és természetes líraval, ízléssel, odaadással, megejtő tehetséggel. S végül A Kodály Vonósnégyesből Falmy Attila (hegedű), Fias Gábor (brácsa) és Detrich János (cselló), valamint Tóth István (nagybőgő) társult Vásáryval a Pisztrángötösre - kívánhat ennél többet az ember egy estre? Kerénd Mária a"L'Új magyar Hamlet Arany János szellemében, de élő nyelven Ma este az Új Színházban új fordításban kerül színre a Hamlet A premier előtt erről beszélgettünk a fordítóval, Mészöly Dezsővel -Miért vállalkozott erre az Arany Jánossal és az ő csaknem százharminc éves klasszikus fordításával szemben sokak szerint kegyeletsértő munkára? Szükségszerű talán,hogy időről időre újra kell fordítani a Shakespeare-darabokat? - Erre a bátorítást nekem először egy levél adta. Ország László professzortól kaptam, 1972- ben, amikor a Shakespeare új tükörben című kötetem megjelent Ebben több olyan fordításom volt, amely darabokat megelőzően már igen neves költők fordítottak. A Hamletról természetesen eikkor még nem volt szó. A levélben többek között ez állt: „... eretnekebb vagyok. Nálad. Szerintem nemcsak Vörösmartyt, Kosztolányit, Babitsot helytelen tabuként kezelni. Nem tartanám szentségtörésnek azt sem, ha századunk utolsó negyedéén a Hamletnek és a Szentiaínéji álomnak is új fordítása készülne. Esetleg olyan, mely zárványszerűen megőrizné magában az Aranytól eltérőm, nála jóban nem fordítható (s nyelvileg sem régimódinak ható) passzusokat, ahogyan Babits tette Szász Károly Dantéjával.’Akkor most ez történt, hiszen az új fordítás Arany János szövegétől megőrzött százötven sort - Arany sokkal többet segít a mai fordítónak, mint az a másfél száz sor. Az egész nyelvszemlélete, a műfordítói gyakorlata olyan példakép nekünk, amit a legmodernebb Shakespeare-fordításokhoz is útjelzőnek használható. Ám azokon a részeken kívül, melyeket az idő nem érintett, s úgy szőhetők egy új szövegbe, hogy mint egy átültetett szerv, szervülnek az új szövettek vannak olyan részek - s ez a mennyiségileg nagyobb rész amelyeken ott van a korabeli Shakespeare-értemezésbondó és a korabeli magyar nyelvnek az avítt lehellete. Ez a mi számunkra nem olyan értelemben régies, mint az angolok számára a XVI. század eleji Shakespeare-nyelv, amely vad, zamatos és izgalmas, hanem úgy, hogy mint mindig a tegnapon, ott van rajta valami ódonság. Az olvasónak ez egyáltalán nem zavaró, de a színpadon azt az illúziót kell kelteni, hogy a színésznek az a szöveg, amit kimond, akkor, ott, abban a pillanatban jutott az eszébe. A régies szöveg ezt megnehezíti. Arany is azért vetette el a Kazinczy-fordítás megoldásait, amelyek között egyébként sok jó is volt, mert azok az ő korában, 1867-ben már nem tartoztak az élő nyelvhez. A mű fordítótunk elsődleges feladata tehát hogy a Shalkspeare-szöveget és a felhasználható régebári fordításanyagot is a truó színpadi és nyelvi követelményekhez alkalmazza? —így van. Élő nyelvet kell produkálni, amiről nem érzem, hogy a színész megtanult egy szöveget, és azt adja elő. Nyilvánvaló, hogy Shakespeare eredeti szöve is így hatott annak idején a Globe Színházban. Rengeteg olyan szó, szókép, szójáték, nyelvi fordulat és nyelvi lelemény van benne, ami abban a korban köznapi volt - Ez a megegyzés megerősíti a véleményemet, hogy all vagyok hű Shakespeare szelleméhez, ha a magyar szövegem úgy hat a mai magyar nézőre, ahogyan a Globe-ben ülő angol nézőre hatott Shakespeare eredeti szövege. Ha azonban azt mondom, hogy élő nyelv kell, sohasem a köznapi nyelvre gondolok csupán, arra, amit az emberek az utcán beszélnek. Legtöbbünk a gondolat- és érzésvilágunknak csupán az egy százalékát tudja szavakba öltöztetn. Egy költő, mint Shakespeare, azt is szóba öltözteti, ami a hétköznapi emberben megfogalmazatlanul zajlik. A fordítóinak ezt is meg kell tudja oldani Az is fordítás érdekessége, hogy nem követi a hagyományosnak tekinthető ötfelvonásos drámatagolást csak jelzi ezt a szövegszerű Miért? Shakespeare egyfolytában, szinte filmforgatókönyv-szerűen írta drámai szövegét, nem használt felvonásokra tagolást Amikor azonban halála után, 1623- ban, két volt színésztársa kiadta a darálót az úgynevezett Folióban, már alkalmazta ezt a beosztást, mert így akarták irodalmibbá tenni a szöveget - Igen, mert a kor nem tekintette irodalmi értékűnek a drátrm- Just Shakespeare is azért írt szonetteket meg verses elbeszéléseket, hogy valami irodalmilag értékes is rímradjon utána, alkosson valami rámadandót is. - Ma már nehezen érthető, de így volt. - Az új fordítást a színház rendelte meg? - Amikor Mácsai Pál még főiskolásként a Nemzetiben az én fordításomban Rómeót játszotta, felfigyeltem a rendkívül erős intellektucilitására. El tudtam volna képzelni vele egy Hamletet. Később még jobban megismertem, s ez a benyomásom csak erősödött. Elkezdtem fordítani a Hamletet, és amikor ez első tizennyolc oldallal kész voltam, odaadtam neki. Ekkor már együtt dolgoztunk a Lyukasóra adásaibón. Nagyon fölelkesedett, és elvitte a szöveget cz Új Színháztó, kollégájához és barátjához, Ács János rendezőhöz. Neki is tetszett, s közölte, hogy a színháznak műsorra tűzött darabja a Hamlet, de még nem tudják, melyik fordításban játsszák. Annak apján, amit már ismert, kért, csináljam meg ez egészet, így kezdődött Nagyon jó szereposztásban kerül színre, László Zsolt izgalmas hamleti alkat, s mellette Cserhalmi György mint Gaudius, Takács Kati mint Gertrud, Sinkó László mint Polonius, Tóth Ildikó mint Ophelia - nagy várakozással nézek a bemutató elé, remélem, egyszer valahol majd Mácsed is lesz Hamlet. -A Hamlet már sokadik Shakespeare-fordítása. - Éppen a tizenkettedik. De ebben éreztem leginkább, hogy azt kell tennünk, amit a XIC. század nagyj£ii, Vörösmarty, Petőfi, Arany tettek, amikor megszólaltatták a magyar Shakespeare-t. Hátat fordítottak a korábbi megoldásoknak, és a XIX. század legmodernebb nyelvét használtál. Mi is hátat akarunk fordíteni nekik, el akarunk szakadni tőlük, de követni is akarjuk őket. Ez a mai magyar Shakespeare-fordítás nagy dilemmája. - A színház arra is vállalkozott, hogy - a Dyton Kft.-vel közösen-a bemutatóval egy időben megjelentesse az új fordítást - Ennek azért örülök, mert fontos, hogy a közönség és a kritika számára is hozzáférhető legyen a teljes szöveg. Körülbelül annyiba fog kerülni, mint egy közepes színházjegy. (y )Jakács István A NAP fIÍREI Ecsődi Ákos-emlékkiállítás Az Ozirisz Alapítvány szervezésében nyílik meg holnap délután 5 órakor Ecsődi Ákos e hr útda állítása.Rendede Kopácsy Attils,bevezető beszédet tart Lator László költő. Csákányi Weill-estje Még kétszer - ma és 18-án este 6 órától - látható Csákányi Eszter Kurt Weil német zeneszerző slágereiből összeállított műsora, a Goethe Intézetben (VI. ker. Andrássy u 24.). A rendező: Ascher Tamás. Mesterkurzus a Pestiben Hegyi Barbara debütál a Vígszínház kamarahelyiségében, a Pesti Színházban a holnap esti Tereiux McNally-darab, a Mesterkurzus bemutatóján. Iskolatörténeti konferencia Iskola a magyar társadalom történetében dívmel rendez konferenciát a Honfoglalás 1100. Évfordulója Emlékbizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya, valamint az Iskolatörténeti Emlékbizottság 12-én 1016-tól a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében (V. ker., Roosevelt tér 9.). Itinera Veronában Holnap kezdődik a IV. Itinera Vallási és Kulturális Turizmus Börze Veronában. A rangos esemény keretében a Művelődés Európája, a hit Európája című kerekasztal-beszélgetésen Budapest, Verona, Róma, Nápoly, Berlin, Krakkó, Prága, Pozsony polgármestere is részt vesz. Falrajzok Wolf Drawings, azaz Falrajzok címmel rendeznek kiállítást Sol Lewitt pop-art művész alkotásaiból, november 12-től december 21-ig a Genéria '56-ban (V. ker., Fálk Miksa u. 7.). RABB-koncert a Petőfi Csarnokban Török Ádám és zenekara a RABB koncertezik ma este a Petőfi Csarnoktól. Török bácsi és társai most mutatják be először napokban megjelenő- Üres a ház nélküled, baby című - lemezüket. A revizor Debrecenben A Debreceni Csokonai Színház Gogol vígjátékát, A revizort mutatja be november 15-én este 7 órakor. A londoni Philip’s aukciós ház alkalmazotta Mahatma Gandhi relikviáit rendezi. A nagy hindu politikus utolsó kódratait nemrég fedezték fel, és november 14-én kerülnek kalapács alá. A dokumentumok értékét 150-200 mió fontra becsülik FOTÓ: MTI • Nykállón megkoszorúzták Kodály emléktábláját tegnap délelőtt. Világhírű zeneszerzőnk 70 évvel ezelőtti gyújtókörúrának egyik állomása ugyanis épp a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település volt A művelődési házban ünnepi ülésen emlékeztek a folklórgyűjtő Kodályra. Átadták a Ratkó-díjakat Szöllősy Zoltán költő (kapta az idei Ratkó-díjat, melyet a Hangsúly a ■ művelődési és művészeti alapítlyiítvány kuratóriuma osztott ki. A három esztendeje alapított díjjal az ország keleti feléhez kötődő, európai értékeket teremtő cilkotókat jutalmazzák, olyanokat, akiknek esztétikai teljesítménye és erkölcsi elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. A százezer forintos díjat, a König Róbert grafikusművész által metszett oklevelet és Kő Pál szobrászművész plakettjét eddig Balázs József, Nagy Gáspár és Aczél Géza vehette át. A díjat vasárnap Nyíregyházán irodamű est keretében adják át. Finn vonósok Budapesten Hamarosan hazánkba látogat Finnország egyik legismertbb zenekara, a Helsinki Vonósok. A 12-23 éves muzsikusok alkotta, nemzetközi hírű együttest Budapesti Zeneakadémián nevelkedett művészpedagógusok, Szilvay Csaba és Szilvay Géza alapították, s a társulat rendkívüli eredményei az általuk alkalmazott kodályi elveknek köszönhetők. A Helsinki Vonósok eddig három alkalommal - 1974-ben, 1981-ben és 1992-ben - hangversenyeztek hazánkban, az idei koncertet pedig honfoglalásunk millecentenáriuma tiszteletére rendezik, a Finn Kulturális és oktatásügyi minisztérium támogatásával. A jubileumi műsorban Joonas Kekkonen „...tükrön keresztül..." című metamorfózisa, Joseph Haydn D-dúr gordonkaversenye, Szokolay Sándor Magyar Concerto Grossója, valamint Antonin Dvorak vonósokra komponált szerenádja várja a vájtfülűeket november 20-án a Liszt Ferenc Zeneakadémián. (cs) • A nyolcadik alkalommal megrendezett párizsi Nemzetközi Kamarazenekari Versenyen az együttes dc kategóriájában a Concordia wood wind elnevezésű magyar kvintett kapta meg az első díjat, míg a másik kategóriában, a kettősök között egy német-telmi páros győzött. A versenyre tizentöt ország negyven kamarazenekara jelentkezett, s a zsűri öszszesen nyolc díjat osztott ki. ÓS2a OLVASÓSAROK Némán állni Húsz esztendeje, hogy a magyar neokatolikus költészet báránynál is szelídebb költője, Tabalagi Pál magára hagyta a Nyugat harmadik nemzedékének még élő tagjait ugyanúgy, mint az egés ezer szállal, zsigerrel kötött virtuális vérszerződését az Újholddal és a folyóirat szerzőivel. Az a Pilinszky János írta róla, akinek fiatalkori verseire a legnagyobb és legbensőségesebb hatással volt Toldalagi dilszerűsége: „Modern líra Toldalagié? Meggyőződésem, hogy az. Csupán nem aktualista költészet. Mert a moder mindig is az idő teljes drámájának megélését jelentette, szemben az aktualista (kiemelések tőlem, K. Zs.) művészet pillanatnyi sikerével és kiszolgáltatottságával" Toldalagi annyiban aktualista, hogy „töretlenül Isten-hívő poéta (...) aki - ugyanúgy, mint Pilinszky - nem a vallását, hanem a meggyőződését emelte át sugárzó verseibe" - olvashatjuk a hátsó borítón. Tarbay Ede megemlíti, hogy „nemhiába vonzódott Krúdyhoz", „mert költészetünknek egy ködlovagja volt Toldalagi Pál". Valóban. Ködlovag, de páncél, dárda és kard nélkül. Kívül- és fölülállva mindenen, ami normális embereket ehhez a földhöz vonz. „Emelj magasba, Istenem, / mint gyermekét az apja, / az édes fénybe hirtelen, / a mosdató magasba, / hogy tiszta és hogy jó legyek, / hogy szeressem a széfet, / hogy láthassam a lényeget, / hogy lássak is ha nézek." Az is megfigyelhető ebben a költészetben, hogy a hívórímek legtöbbje éppenhogy it csak, alig hiszünk neki, óvatosan indulunk meg, ám amikor meglátjuk a válaszoló rím széttárt karját, ölébe futnánk, de mire odaérünk, már rég fölrepült, mint a papírsárkány, melynek zsinórját sem kaphatjuk el többé. Mégsem poentíroz soha. Némán állni, int, mint a fölemelkedő mutatóujj, négysorosa: „Heverő kő, szívek magánya / és néhanap egy-egy sirály / még mindig több, mint némán állni / éz életem romjainál." Áldoissék Toldalagi Pál neve, azé a Pálé, akinek soha nem kellett megfordulnia a damaszkuszi úton... Koppány Zsolt Toldalagi Pál: Oldott magány (válogatott versek), 1995, Szent István Társulat, 208 oldal, ármegjelölés nélkül