Új Magyarország, 1997. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-11 / 9. szám

1997. JANUAR 11., SZOMBAT Veszélyben a kassai Thália A felvidéki kulturális intézmények összevonásával ellehe­tetlenült az ottani magyar színházak működése. Nincs módjuk az alapítványi alapon való tevékenykedésre sem, mert a szlovák állam szigorú kikötéseket tesz a felajánlások limitálására, személyi ellenőrzésére. A kilátástalan helyzetről Kollár Péterrel, a kassai Thália Színház igazgatójával beszél­gettünk, a Magyar Játékszírű Társaság egri tanácskozásán. A kassai Magyar Területi Színház Thália Színpada 1969. november 29-én tartotta első bemutatóját Gömörhomorkán. Magvát a ko­máromi együttesből kivált tagok alkották. 1990-ben Beke Sándor, a két felvidéki társulat közös igaz­gatója különválasztotta őket. A komáromiak felvették a Jókai Színház nevet, a kassaiak Thália Színház néven játszottak tovább, igazgatójuk Kollár Péter lett. - Az 1996-os esztendő egyik döbbenetes híre volt, hogy a szlo­vák kormány az alapszerződés­ben vállalt kötelezettségei ellené­re fel akarja számolni a felvidéki magyar színházakat. - Régi igazság, hogy minden szerződés annyit ér, amennyit betartanak belőle. Szerintem a magyar kormánynak kötelessé­ge lenne tájékozódni a szlovák kormánynál, hogy vállalkozása­iból mit valósított meg. Mi az oka, hogy rendszeresen és mód­szeresen megsérti kötelezettsé­geit. Szomorúan kell megállapí­tanunk, hogy a ratifikálás előtt olyan törvényeket is alkottak, amelyek eleve kizárják az alap­­szerződésben megfogalmazott teljesítését. Ezért is kérdőre kel­lene vonni a szlovák kormányt!­­ Kassa már másodszor lett a magyarságellenes intézkedések szimbóluma. A háború után, az úgynevezett Kassai Programban bélyegezték meg a magyarságot és nyilvánították kollektív bű­nösnek. Ennek alapján százezre­ket kényszerítettek szülőföldjük elhagyására, telepítettek ki, tet­tek földönfutóvá. Most a kulturá­lis élet likvidálását fogalmazták meg. A magyar színházakat összeolvasztották más, a színház­­művészettel semmi kapcsolatban nem lévő intézményekkel. - Első gondolatunk az volt, hogy ha nem sikerül állami tá­mogatásból a színház működé­sét biztosítani, majd alapítványi pénzből oldjuk meg a problé­mát. Ám az 1995. szeptember 1- jén életbe lépett új alapítványi törvény oly szigorúan szabá­lyozza az alapítványok tevé­kenységét, ami által rettenetesen megnehezítik a színház fenntar­tását. Minden ötezer korona fö­lötti adományról listát kell vezet­nünk. Nem elég az, hogy hon­nan, mire, de azt is nyilván kell tartanunk, kitől kaptuk. Még ak­kor is, ha az adományozó nem kívánja személyét felfedni. Vala­mennyi alapítvány köteles a kö­vetkező év március 31-ig a Bel­ügyminisztériumnak (!) jelentést tenni bevételi forrásairól. A tör­vény azt is kimondja, hogy öt­ezer koronán felüli adományt csak egy forrásból kaphatunk. Magyarul: nem érkezhet innen is, onnan is jelentősebb összeg. A jogalkotók nyitva hagyták an­nak lehetőségét is, hogy az állam a többi ötezer koronán felüli adományt elvegye. Vagyis az ál­lamnak szabad beavatkoznia az alapítvány működésébe. - Milyen a társulat hangulata ? - Fokozatosan romlik jóllehet mindenki tudatában van annak, ki kell tartanunk és mindent el­követnünk, hogy átvészeljük ezt a válságos időszakot. Félünk, hogy legjobb színészeink el­hagynak. Később már hiába for­dulnak jobbra körülményeink, nehéz lesz visszahozni vagy pó­tolni őket. - Fellépési lehetőségeik? - Jelenleg még játszunk, pró­báljuk az új darabokat. Több anyaországi színház is meghí­vott minket. Egerben például az évad folyamán tizenegy alka­lommal adjuk elő Ratkó József történelmi drámáját, a Segítsd a királyt! Számunkra a szó szoros értelmében létfontosságú, hogy felléphessünk. (kassovitz) A nemzeti oktatás tézisei Nemzetközi rang és tehetséggondozás Az elmúlt héten új sorozatot indítottunk, melyben Burányi Ká­roly, a Nemzeti Pedagógus Műhely vezetője ismerteti a műhely által kidolgozott lehetséges alaptanterv és közoktatási törvény alapjául szolgáló tervezet téziseit. 2. tézis: Meg kell őrizni azt a nemzetközi rangot és elismerést, amelyet a magyar közoktatás az elmúlt évszázadban kivívott (pl. a természettudományok oktatása terén). Egy amerikai szociológus professzor szerint a világ iskolája a német egyetem és a magyar középiskola, így volt ez, és talán még ma is közel állunk ehhez. Az első ok minden bizonnyal abban van, hogy a gimnáziumainkban gondolkodni és beszélni tanítottak. Ezekből a középiskolákból olyan neves, világhírű tu­dósok kerültek ki, mint Neumann János, Wigner Jenő, Szent-Györ­­gyi Albert. Iskoláinkban tudós tanárok feladatuknak tekintették a tehetséggondozást. A színvonalról a diáklapok (például a Kö­zépiskolai Matematikai és Fizikai Lapok) és a tanulmányi ver­senyek feladatai tanúskodnak. Ha végiglapozzuk a Középisko­lai Matematikai és Fizikai Lapok évfolyamait, szembetűnő a színvonal stabilitása, megtartotta az elmúlt negyven-ötven év­ben is. Közismert, hogy a magyar diákok nemzetközi tanulmá­nyi versenyeken kitűnően szerepelnek (kivált természettudo­mányokban és matematikában). A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a magyar közoktatás nap­jainkig nagyon hatékony volt, visszaesés csak mostanában ta­pasztalható. A régi középiskola színvonalát az biztosította, hogy a klasszikus magyar középiskolákban tudós tanárok tanítottak, nemritkán egyetemi tanárok. Gyakran jelentettek meg tudo­mányos publikációkat. Molecz Béla tanár úr cikkére (A magyar szórend esztétikája) például ma is hivatkoznak. A Szentesi Reálgimnázium 1932/33-as értesítőjében jelent meg. Novobátzky Károly pedig, aki a középiskolából került az egyetemi katedrára, elméleti fizikusok nagy számát nevelte. Vagy Károlyházy Fri­gyes, aki tudósként és egyetemi tanárként arra vállalkozott, hogy kisdiákok számára tankönyvet ír. A II. világháború előtti régi középiskola tekintélye, szakmai presztízse öröklődött a szocializmus érájában működő iskoláinkra. Ez a lendület óvta meg a tönkremeneteltől (szemben a gazdasággal). Tanáraink az órán kívüli tehetséggondozást, a diákokkal való egyéni fog­lalkozást éppolyan fontosnak tartották, mint a minimum elsa­játíttatását a gyengébbekkel. A tanulmányi versenyek, önkép­zőkörök, szakkörök a mai napig ezt szolgálják. A Nemzeti Pedagógus Műhely szakmai meggyőződésként vallja, hogy Magyarország felemelkedésének egyik feltétele az, hogy hatékony, a világszínvonalat meghaladó eredményes ok­tatást valósítsunk meg. Erre van esélyünk, mert megvannak a tapasztalataink, és megvan még a magyar iskola nemzetközi tekintélye is. Baranyi Károly 1085 Budapest VIII Üllői út 32. Levélcím: 1410 Budappest, Pf. 199. Megbízott főszerkesztő: Franka Tibor • Telefonszámaink: Központ: 266-1672, 266-1674 • Fax: 266-1615, 266-3075 • Titkárság: 266-1756, 266-1694 • Napos szerkesztő: 266-1675 • Belpolitika: 266-1759,266-1760 • Kultúra: 210-2988 • Külpolitika: 266-0825 • Gazdaság: 266-0823 • Sport: 266-1610 • Hirdetésfelvétel: 1085 Budapest Vill. ker., Üllői út 32. Telefon: 266-1758 • Terjesztés: 266-1762 • Kiadja a Nemzeti Média Kft. • Ügyvezető igazgató: Sárossy László • Előfizetésben terjedi a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi t­esztek hírlapárusainál: a HÍFKER Rt., az NH Rt., a regionális részvénytársaságok. • IGadai Lapterjesztő Kft. • Előfizethető a hírlapkézbesítőknél, ezenkívül Budapesten a Magar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, közv­enül vagy pc-utalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636­021-02809 pénzforgami jelzőszámra. • Előfizetési din­tót hétre 363 Ft, egy hónapra 725 Ft, negyedévre 2175 Ft, fél évre 4350 Ft, egy évre 8700 Ft. Külföldre előfizethető: a Hírlapüzletági Igazgatóság HELIR 1089 Budapest, Orczy tér 1­. Telefonszám: 303-3441, 303-3442. _ .. .. .. »Nyomtatas: Verseghy Nyomda JSZt., SzQlnQfcrEel£lQSL\vezető...az.ügyvezető igazgató»ISSN 1215-1185 Bp.i. ISSN 1215-1386. vidék . . ----------- . ..................... KULTÚRA * Huszonnyolcadik alkalom­mal kerül sor idén, február 7. és 11. között a Magyar Filmszem­lére. A rendezvényt első ízben tartják a Corvin Filmpalotában. Az eseményen a játékfilmeken kívül külön kategóriában ver­senyeznek a nem fikciós fil­mek, illetve a kísérleti és kisjá­tékfilmek. A szemlére beneve­zett csaknem minden magyar filmes alkotó. Mikszáth-emléknap Balassagyarmaton Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulója alkalmából em­léknapot rendeznek a palóc fő­városban, Balassagyarmaton ja­nuár 16-án. Másnap, az író szülő­falujában, a szlovákiai Szklabo­­nyán (Sklabina) megnyitják az újjárendezett emlékkiállítást, s felavatják Gáti Gábor Mikszáth­­szobrát az író egykori lakóházá­nak udvarán. Az emlékév során iskolák, intézmények, szerveze­tek, tudományos ülések, színhá­zi és televíziós bemutatók, ünne­pi kiadványok, kiállítások és iro­dalmi pályázatok egész sorával kívánnak tisztelegni a legna­gyobb palóc emléke előtt. A balassagyarmati emléknap a Mikszáth Kálmán Vendéglátó­ipari Középiskola által rendezett prózamondó verseny döntőjé­vel, s a diákírók és­­költők pályá­zatának eredményhirdetésével kezdődik majd a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában. A városi könyvtárban a Mik­száth Kálmán Társaság nyilvá­nos ünnepi díszközgyűlésén Ju­hász Ferenc Kossuth-díjas költő emlékezik az íróra. Ugyanott két könyvpremier lesz. Az Unikor­­nis Kiadó az emlékév alkalmából jelentkezik A Noszty fiú esete Tóth Marival című regénnyel, a Mikszáth Kiadó pedig Az öreg határ utasai címmel megjelenteti Praznavszky Mihály, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum főigazgatója szerkesztette tanulmánykötetet. A Magyar Posta ez alkalommal hozza forgalomba az első Mik­­száth-bélyeget, s a leveleket em­lékbélyegzéssel látja el. Az emlékévet Magyar Bálint művelődési és közoktatási mi­niszter, az Országos Mikszáth Emlékbizottság elnöke ayitja majd meg a Mikszáth Kálmán Művelő­dési Központban, ahol Kortár­­sunk-e Mikszáth? címmel kerek­­asztal-beszélgetést terveznek Beke Sándor rendező, Görgey Gábor író, Herczeg Klára szobrászművész, Ke­­rérnyi Ferenc irodalomtörténész és Szakonyi Károly író részvételével. Este a Balassagyarmati Kamara­­együttes ünnepi hangversenye után fáklyás felvonulással tiszte­legnek a balassagyarmatiak Mik­száth Kálmán emléke előtt. A NAP hírei Nívódíj nyelvművelésért Ötszázadik adásához érkezett az Álljunk meg egy szóra című tele­víziós nyelvművelő sorozat. A jubileum alkalmából Peták István, a Magyar Televízió Rt. elnöke tegnap nívódíjjal tüntette ki a műsor készítőit, Grétsy Lászlót, Vágó Istvánt, Orbán Ágnest és Almássy Istvánt. Kortárs képzőművészeti kiállítás Gerzson Pál szavaival kollektív kortárs képzőművészeteti kiállítás nyílt tegnap a Fényes Adolf teremben (VII. ker., Rákóczi u. 30.). A tárlat február 15-ig várja az érdeklődőket. A Szőnyi István Egyesület tárlata A Képzőművészek Szőnyi István Egyesülete 15 éves fennállása al­kalmából jubileumi kiállítást rendez 14-től a Budatétényi Galériában (XXII. ker., Nagytétényi u. 35.). A február 2-ig látogatható tárlaton - többek között - Arató István, Balogh Ervin, Bér Rudolf, Fáy Győző, Gerő András, Káplár Ferenc, Kisgyörgy Miklós, Szentgyörgyi Kor­nél és Xantus Gyula alkotásai láthatók. Bartók Emlékház műsora A Mező művészcsalád hangversenyezik február 23-án, vasárnap 11 órakor a Bartók Emlékházban. Február 28-án, pénteken 18 órakor pedig Falvay Attila hegedűművész és Kovalszki Mária zongoramű­vész tart koncertet. Műsorukon Brahms G-dúr és A-dúr szonátája, Bartók Andantéja és Brahms d-moll szonátája szerepel. Lengyelek Budapesten Aleksander Kwasniewski lengyel államfő január utolsó harmadá­ban Göncz Árpád köztársasági el­nökkel közösen megnyitja az Ekspres Polonia elnevezésű len­gyel művészeti fesztivált. A lengyel-magyar kapcsola­tok történetében eddig legna­gyobb szabású kulturális rendez­vény áprilisig tart majd. A feszti­vált a budapesti Lengyel Intézet és a Műcsarnok szervezi, megtartását elsősorban azoknak a magyarok­nak a segítsége teszi lehetővé, akik a 60-as, 70-es években autóstoppal tömegesen utaztak a keleti blokk országai közül akkoriban legnyi­tottabb kultúrájú Lengyelország­ba. Az Ekspres Polonia patrónusai között szerepel Andrzej Wajda és Krzysztof Zanussi filmrendező, Ryszard Kapuscinski író, Krzysztof Penderecki zeneszerző. 1998 tava­szán a magyar kultúrát mutatják be Lengyelországban. A hét filmje Veremre ítélve Eperjes Károly El sem követett bűnökért várha­tó büntetés elől bujkálva élni - mint ahogyan Erdélyi János és Zsigmond Dezső filmjének. Az asszonynak a férfi hőse és­­ egy idő után rosszabb lehet, mint az eset­leges büntetés. Igaz ugyan, hogy erre a férfira talán kötél várna (nem tudjuk meg pontosan, mi is volt a vétke, csak azt, hogy kitar­tóan keresik a rendőrök a ta­nyán, ahol a családja él, s őt a ka­csaól alá ásott veremben bujtat­ja). A szituáció, a rendőrség mód­szerei és néhány elejtett félmon­dat arra utal: 1956 után vagyunk, a megtorlások időszakában, s a Férfinak jó oka van a rejtőzésre. De ez a verem­lét elviselhetetlen. Összemosódnak az évszakok, az éjszaka és a nappal. Csak a ka­csák hápogása és bőséges anyag­cseréje állandó a szerencsétlen bujkáló feje fölött. A találkozás a bűzös, vizes, szűk odúban az Asszonnyal sem hoz enyhülést, mert embertelen, méltatlan, álla­ti aktussá nyomorodik. Hogy a világ előtt magányosnak mutat­kozó asszonyon megakad egy idegen és nem is rosszindulatú férfi szeme, nem csodálható. Csakhogy ez a férfi finánc, akitől tartand kell. Ez a kapcsolat - melybe az asszony egy önfeledt éjszaka erejéig bele is megy - azonban éppúgy verem, amely­ből nem lehet kikerülni, mint az a kacsaól alatti. Amikor pedig amnesztiát hirdetnek, és a férfi előjöhet az iszonyú búvóhelyről, s végigsétálhat a falun a feleségé­vel és a kisfiával, semmi nem jön helyre igazán. Nem törölhető el az a nem is tudni, hány év a verem­ben, s az az egyetlen éjszaka sem. A történet a rendezők egy ko­rábbi dokumentumfilmjéből eredeztethető. Abban mesélték el a kacsaól alatt bujtatott férfi megtörtént esetét. Erre az alapra építette Az asszony meséjét a for­gatókönyvet író Balázs József, megtoldta az alaphelyzetet a fi­náncmotívummal. Az ered­mény: a konkrét eset dokumen­tumfilmben még fejbe vágó, ke­mény drámaisága felhígult, ér­zelmessé, a befejezésben egye­nesen melodramatikussá vált. A figurák is elmosódtak. A szán­dék persze nyilvánvaló: az egye­di esetet (amely valószínűleg nem is volt annyira egyedi, s az él­verem motívum is gyakrab­ban előfordulhatott, korábbi időkben is, lásd Sára Sándor film­jének, A vádnak hasonló mozza­natait) általános érvényűvé akarták emelni, hogy a többszö­rös csapdahelyzet drámaiságát, lélektani folyamatait plasztikus­sá tegyék. De éppen ez sikerült kevéssé. A tömörség, a szűksza­vúság ugyan előnyére válik a filmnek, de folyamatok helyett inkább csak végeredményeket és közléseket kapunk. Enyhíti a hiányokat, hogy a főszereplők játéla meggyőző és árnyalt. Eperjes Károly veremlakó férfi­ként különösen nehéz feladatot old meg, hiszen jóformán csak szemvillanásokkal, nagyon be­határolt mimikával és alig vala­mi mozgással ábrázolhatja ezt az egyébként eléggé körvonalazat­­lan figurát. Györgyi Anna, az asszony, megpróbál belülről építkezni, arca és szeme követi a történéseket, de neki is talán két­­három olyan jelenete van (a ve­remben, a finánc szobájában, a férj mosdatásakor), amelyben tágabb teret kap. Dörner György fináncának még ennyi sem na­gyon jut: jelzései, villanásai le­hetnek csak, s ezek nem állnak össze igazán árnyalt alakrajzzá. Az operatőr, Jankura Péter gyak­ran a rendezés helyett teremt drámai pillanatokat, s érzékelteti a verembe zártság elviselhetet­­lenségét. Takács István Györgyi Anna Az asszony egyik jelenetében

Next