Új Magyarország, 1997. március (7. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-12 / 60. szám
1997. MÁRCIUS 12., SZERDA Regösök hálán E hét végén Petőfi szelleme su Kecskeméti VéghMihály a magyarantát diákköri városán, Pápán: nemzetközi versmondó versenyt tartottak a barokk városkában. A Forrás Kulturális Alapítvány elnöke, Pataky András színművész másodszor rendezte meg a magyar nyelvterületekre kiterjedő, nemzetközi Regösök húrján vetélkedőt. A tavalyi, biztató veszprémi vetélkedő után idén a patinás diákváros adott otthont a versenynek. Méghozzá egy időben kettőnek: miközben a Pedagógusok Művelődési Házában a Regösök...-re benevezettek kétnapos szavalóversenye zajlott, a Református Gimnáziumban az Aprily-versekre hirdetett, országos diákvetélkedő jelöltjei versengtek. Manapság, amikor kulturális műhelyek szűnnek meg, művelődési lehetőségek szűkülnek be, igencsak méltánylandó Pápa város önkormányzatának áldozatkészsége, élén Kovács Zoltán polgármesterrel és a kezdeményezést támogató Zongor Gáborral, a Veszprém megyei önkormányzat elnökével, akik a rendezvényt befogadták. Nem beszélvén a fő támogató LAFER Kft., Édász Rt. és az Arany Griff Szálló gesztusáról, hisz nem sokan nyitják ki tárcájukat, ha az anyagi haszonnal sosem kecsegtető kultúráról van szó. Az sem véletlen, hogy a verseny, s az előadóestek helyszínéül szolgáló Pedagógusok Művelődési Háza a maga nemében az egyetlen az országban, amely - Egresits János igazgatása alatt - még ma is működik. A magyar szó, a magyar líra mindent lebíró ereje diadalmaskodott ama negyven, kitartó versenyző jóvoltából, aki a népballadáktól Nagy Lászlóig, Csokonaitól Pilinszkyig, s a kortárs irodalom nagyjaiig, verlósággal átpásztázta a pannon költészetet. Ki-ki ízlése, vonzalma, (vélt vagy valós) képessége szerint szemelgetett a hatalmas kínálatból. Sok megnyomoríttatásáról szóló, híres zsoltárának drámai megidézéséért például nem véletlenül kapta meg a III. díjat Torma Mária (aki a döntőn Juhász Ferenc-verssel mérkőzött). A halálra táncoltatott lány tragédiája izzott föl a zentai Domány Zoltán szuggesztív előadásában (a döntőn Domonkos István költeményével szerezte meg a II. díjat). Döbrentei Kornél bartóki hangzatokat idéző Rebellis türelmével vívta ki az I. díjat Nagy Imola Dóra. Különdíjra érdemesült Horváth László, Bekő Zsuzsanna, Szabó Attila, Balázs László, Mihályi Jánosné, Jakab István. Az ifjúsági kategóriában zsűritagként jómagam is nehezen döntöttem, annyira szoros volt a verseny. Az első díjat Kristóf Éva, a másodikat Holics Szilvia, a harmadikat megosztva Henter Tamás Bertalan és Fodor Eszter vitte el. Különdíjat a 15 esztendős, meglepően érett fellépésű Nagy Ferenc, Csepeli Balázs és Kádár Miklós kapott. A kézzelfogható jutalmakon túl életre szóló élménnyel gyarapította a jelenlévőket a zsűrielnök Bánffy György, kétszeres Kossuth-díjas színművész, aki a Halotti Beszédtől Sütő András prózájáig terjedő előadóestjén a versmondás virtuózaként brillírozott a magyar líra húrjain. A marosvásárhelyy színház művészeti igazgatójának, Kincses Elemérnek a konferálásával pedig két ottani, neves színész, Ferenczy István és Győrffy András ihletett előadásában szólalt meg egy-egy részlet Sík Sándor István királyából, illetve Kocsis István Bolyai estéjéből, s az erdélyi költészet remekeiből. És hát a magyar vers! Ne temessük, vannak még rajongói. Csak a kultúrbarbárok „föntről" ne gáncsolnák. Metz Katalin Máig érő sajtómúlt „Virrasztani félelem nélkül" címmel jelent meg a közelmúltban Hajnal László Gábor kötete. Az író 1981-ben kényszerült elhagyni az országot: Németországban telepedett le, s 1994-ig, hazatértezéséig csaknem valamennyi emigrációs sajtóorgánumnál dolgozott. Hajnal új könyve - egyben doktori disszertáció - A nyugati magyar sajtó múltja-jelene alcímet viseli. Nyolc beszélgetést tartalmaz a legfontosabb emigrációs újságok vezetőivel - így a Szivárványéval, a Katolikus Magyarok Vasárnapjáéval, az Új Láthatáréval, a Nemzetőrével. Tizenöt jelentős lap főszerkesztőjét kérte föl a beszélgetésre, ám csupán nyolcan voltak hajlandóak az együttműködésre. (A kilencedik fejezet saját lapjáról, a Nemzedékekről szól.) A megosztottság - úgy tűrük föl - nem belföldi sajátosság. Egyesek jobboldalra sorolták Hajnalt, mert írt a Katolikus Magyarok Vasárnapjába és Márait olvasott. Más vélekedések pedig túl liberálisnak tartották békeszerző ambícióiért - amit, mindezek ellenére, siker koronázott. Szép példája ennek az, hogy Hajnal Tollas Tiborral, a Nemzetőr főszerkesztőjével és Molnár Józseffel, a Látóhatár egyik alapítójával, akik negyven évig nem beszéltek egymással, egy időpontra beszélt meg találkozót: egy müncheni kávéházi asztal kellett ahhoz, hogy tisztázódjék a félreértés. A kötetet bemutató Pomogáts Béla úgy fogalmazott: folytatni kellene a munkát, ha mód van rá, állami segítséggel, hiszen a nagy öregek halnak, a hagyatékok a messzi idegenben eltűnnek. Megyeri Dávid KULTÚRA Nem taktikázunk, értéket teremtünk Gyurkovics Tibor Bertha Bulcsu alternatív Kossuth-díjának vajai átadásáról Március 13-án, csütörtökön Vaján, a Vay Ádám Múzeumban adják át az 1997. évi alternatív Kossuth-díjat. A díjról, annak történetéről és az idei díjkiosztó ünnepség szomorúságáról a nemrég elhunyt Bertha Bulcsu az alternatív Kossuth-díjas - nyilatkozott lapunknak Gyurkovics Tibor, a Magyar Írók Egyesületének elnöke. - Miért van szükség erre a díjra? - Nem a díj hitelesíti az írót, az író hitelesíti a díjat. Ez így van a legnagyobb tekintélyű művészeti díj, a Kossuth-díj esetében is. Ezért kényszerültek taktikázni a díjakkal maguk Aczélék is: egy cigány, egy huszár. Eme „jutalmakból" ezáltal ízléspolitikai, csoportpolitikai, hiúságpolitikai eszközök lettek, melyek „pénzt, fegyvert, paripát" jelentettek, melyekkel megosztották a vergődő és kiszolgáltatott értelmiséget. Ezért kaphatták meg csupán haláluk után olyan tehetségű alkotók a Kossuth-díjat, amilyen Kodolányi János, Jékely Zoltán, Sinka István, Huszárik Zoltán, Latinovits Zoltán vagy Hamvas Béla. A rendszerváltozással az lenne a cél, ha nem csak az állam, hanem a szabad polgárok gyülekezete is „csinálná, kitalálná" (Hankiss Elemér szavával) a nemzetet, az országot. Ezért hoztuk létre tavaly az alternatív Kossuth-díjat. Az nem függvénye a bármikori politikának, irányzatoknak, hanem a mindenkori értékrend kifejezője. Elsőként Hernádi Gyula kapta e kitüntetést. - Kik döntenek a díjról? - Öttagú kuratórium, valamennyien Kossuth-díjasok, jelezvén egyúttal, hogy nem az állami Kossuth-díjjal dacolnak, hanem inkább a megbocsáthatatlan feledékenységet vagy mellőzést kívánják korrigálni. A kuratórium tagjai - Farkas Ferenc, Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Melocco Miklós és jómagam - egy-egy művészeti ágat képviselünk. - Miért Bertha Bulcsúra esett a választás? - Bertha Bulcsú a huszadik századi magyar irodalom európai léptékű prózaírója, a Balaton afféle író Egry Józsefe. Legmagasabb fokú írói publicisztikáival, kesudióival évtizedesen meghatározta az irodalmi élet dinamikáját, ellenállását, százezres olvasótáborral hitette el évtizedeken át, hogy lehet, sőt muszáj olvasni. Íróportréi külön költői irodalomtörténetet képviselnek, melyeket tanítani fognak, ahogy villódzó, felejthetetlen novelláit, szépírásait is. - Mi lehet a díj jövője? - A díjat az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány (Balogh Gyula vajai polgármester és Földváry Györgyi budapesti lakos alapításában) adományozza az öttagú kuratórium döntése alapján, az állami Kossuthdíj pénzjutalmával azonos plusz 1 forint összeggel. Nem a díj a jövő, hanem az érték, ami az országot építi. Az igazsághoz tartozik, hogy nem vagyok „díjhívő". Meg vagyok győződve arról, hogy a díjak nem most, hanem a jövőben fognak megszületni. Arról mi már nem is fogunk tudni. De az lesz az igazi. Amikor nem felejtődünk el, hanem tovább élnek írásaink, Bulcsu valószínűleg élni fog. És bízom benne, hogy tudja is ezt. Látja is ezt. A díj jövője tehát attól függ, hogy mindig igazságosan csak a tiszta művészetet díjazzuk, díjazzák vele. A tiszta értékrend a továbbélés záloga. És kell hozzá egy ország, amit magyarnak neveznek. Egyébként a kuratórium döntése tavaly decemberben született... Úgy gondoltuk, maga Bertha Bulcsu veszi át a díjat. Vaján, 1997. március 13-án, a kastély lovagtermében... D. P. Bertha Bulcsu EIGEL ISTVÁN GRAFIKÁJA • Életének 70. évében vasárnap elhunyt Páll Árpád erdélyi magyar író, színikritikus, a magyar írószövetség tagja, 1927. február 10-én született Tordán. Brailai gyermekkora után 1940-ben Erdélyt érettségizett a kolozsvári református kollégiumban. A Bolyai Egyetemen adjunktusként kezdte pályáját. 1952-től a Romániai Magyar Szó (majd Előre) főszerkesztő-helyettese volt. 1958-tól három évig nem publikálhatott, gyári munkás lát. A Kolozsvári Magyar Színházhoz 1961-ben került. A NAP hírei Hamvas Béla-emlékülés 100 esztendeje született Hamvas Béla. A jubileum tiszteletére a Hamvas Béla Kör emlékülést tart 20-án a Magyar Írószövetségben (VI. ker., Bajza u. 18.). A rendezvényt Jókai Anna nyitja meg délelőtt 10 órakor, majd - többek között - Kemény Katalin, Szilágyi Imre, Szathmári Botond, Dúl Antal, Vadnay Sándor és Czakó Gábor tart előadást. A finnugor származtatás fogyatékosságai A magyar nyelv eredetéről új adatokkal, avagy a finnugor származtatás legsúlyosabb fogyatékosságai címmel tart előadást Sára Péter nyelvész 19-én 18 órakor a Szent László Akadémián (Magyarok Háza, V. ker., Semmelweis u 1-3.). Fiatal iparművészek kiállítása Fesztivál címmel rendez kiállítást a Fiatal Iparművészek Stúdiója a Budafok-Tétény Művelődési Házban (XXII. ker., Nagytétény! u. 35.). A tárlatot Tamási István, az Művelődési és Közoktatási Minisztérium főtanácsosa nyitja meg 18-án 18 órakor. A megnyitón divatbemutató keretében láthatók majd a Stúdió textilművészeinek kompozíciói. A tárlat április 6-ig várja az érdeklődőket. Ikonok a Parlamentnél A Pantokrator Ikonstúdió művészeinek alkotásaiból rendeznek kiállítást március 20-tól április 20-ig a Parlament Galériában (V. ker., Kossuth tér 9.). Elég, ha én tudom Fabó Kinga tart szerzői estet Elég ha én tudom címmel 18-án 19 órakor a Fiatal Művészek Klubjában (VI. ker., Andrássy u. 112.). A műsort követően a az est házigazdája, Bánosi György beszélget a szerzővel. Mesterek és tanítványok Bende Zsolt operaénekes és tanítványai - Ardó Mária, Szilfai Márta, Megyesi Schwartz Lúcia, Várhelyi Éva, Wiedemann Bernadett, Bátor Tamás, Clements Tamás, Gábor Géza, valamint Licio Bruno lesznek a Mester és Tanítvány sorozat vendégei 17-én 19 órakor az Óbudai Társaskörben (III. ker., Kiskorona u. 7.). Személyesen és személytelenül Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalomtörténeti Intézete Lator Lászlót hívta meg az idei Arany János jutalom-előadások megtartására. A Személyes és személytelen, Weörestől Pilinszkyig című sorozat következő előadásán - 18-án délután 5 órakor a bölcsészkar tanácstermében (V. ker., Piarista köz 1.) - Vas Istvánról és Kálnoky Lászlóról lesz szó. Quasimodo költőverseny Idén ötödik alkalommal hirdeti meg a Quasimodo költőversenyt Balatonfüred Város Önkormányzata. A Nobel-díjas olasz poéta, Salvatore Quasimodo emlékére rendezett irodalmi megmérettetésen a pályázók két magyar nyelvű, eddig kiadatlan, más pályázaton nem díjazott és nem említett művel vehetnek részt. A géppel írt pályamunkákat május 31-ig kell a balatonfüredi Polgármesteri Hivatal címére (8230 Balatonfüred, Szent István tér 1.) eljuttatni. A verseny rendezői kérik, a pályázók írják rá a borítékra teljes nevüket, címüket, valamint azt, hogy „Quasimodo költői verseny". A versenyen első helyet elért pályázó Emlékdíjat, valamint 3 millió olasz lírának megfelelő ösztöndíjat nyer. A döntőbe került költemények részt vehetnek az 1988-as „Ada Negri nyomában" című, Brianzában rendezendő nemzetközi pályázaton. A díjkiosztó ünnepséget szeptember 27-én Balatonfüreden, a verseny - Franco Cajani, Szabó György, Baranyi Ferenc, Görgey Gábor, Mezey Katalin, Cserép László, valamint Alessandro Quasimodo alkotta - zsűrije részvételével rendezik meg. (tt) Csavargófej, halott katona Mednyászky László képei a Studio 1900 Galériában Egy sebesült katona a földön ül, egy kerítéshez támaszkodik, egy csoport kimerült katona este egy kerítés mellett tanyázik. Ezen két tárgy többféle változatban. Az utóbbi napokban kialakult vázlat ismét megelevenedik előttem, és amint ismét azt látom bennük, amit láttam, amikor először megrajzoltam, már most életképes megfestendő feladatot látok immár bennük - írta naplójába 1917. május 6-án vasárnap Mednyászky László, aki akkoriban éppen Bécsben dolgozott, a megelőző évek nagy részét azonban hadifestőként az első világháború lövészárkaiban töltötte. A háború pokla olyan döbbenetes erővel jelenik meg rajzain, festményein, mint kevés más kortárs művein - mintha az átélt szenvedések kellettek volna ahhoz, hogy még közelebb kerüljön művészi céljai megvalósításához: az „objektív naturalizmustól" még jobban elszakadva „az egyéni szubjektum monumentum intenzitásával" növelje műveit hitelességét. Az 1852-ben a felvidéki Beckón született művész a halála (1919) előtti néhány évben a keleti hadszíntér is az Isonzót egyaránt megjárta, s miközben egyre távolabb került a „normális" civil társadalomtól, egyre közelebb jutott az emberi lét titkainak megértéséhez. Valójában azon az úton haladt tovább, amelyre akkor lépett, amikor már legkorábbi festői korszakában, a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben fölfedezte az elesettek, a hajléktalanok, a csavargók világát, s egy életre társukká, életük krónikásává szegődött. Mednyánszky csavargóképei és első világháborús művei a legtermészetesebb módon kerültek tehát egymás mellé abban a gyűjteményben, amelyet Barcsay Jenő festőművész hozott létre, s adományozott később a szolnoki Damjanich Múzeumnak. Az sem véletlen, hogy ezekben a hetekben éppen a Studio 1900 Galéria időszaki kiállításán szerepelnek, annak a kiállítássorozatnak a részeként, amellyel a galéria a magyar festészet jelentős, ám a nagyközönség előtt kevésbé ismert értékeinek föltérképezésére vállalkozott. Ámos Imre, Farkas István műveinek bemutatója előzte meg a mostanit, s a visszatekintő tárlatok között olyan kortársak kiállításai - Földi Péter, ef Zámbó István, Bada Dada -, akik maguk is egyéni utat járva gazdagítják a XX. századi magyar művészet összképét. A galéria vállalkozása missziónak tekinthető, egyben hozzájárulásnak ahhoz, hogy a tradíció és modernizmus, nemzeti és kozmopolita viszonyáról folytatott vita valóban úgy és arról szóljon, amiről kell és ahogyan lehet: művekről, művek által. A Tervészkedő és a Halott katonák, az Álló csavargó és A gyilkos, a Padon ülő öregember és a Havas katonatemető tucatnyi társukkal egyetemben arról beszél, hogy ha valódi, megrázó erejű műalkotásokkal állunk szemben, az ellentétesnek tűnő fogalmak nem kizárják, hanem éppenséggel föltételezik egymást. P. Szabó Ernő Mednyánszky László: Két fej