Új Magyarország, 1997. március (7. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-12 / 60. szám

1997. MÁRCIUS 12., SZERDA Regösök hál­án E hét végén Petőfi szelleme su­ Kecskeméti Végh­­Mihály a magya­rant­át diákköri városán, Pápán: nemzetközi versmondó ver­senyt tartottak a barokk városká­ban. A Forrás Kulturális Alapít­vány elnöke, Pataky András szín­művész másodszor rendezte meg a magyar nyelvterületekre kiterjedő, nemzetközi Regösök húrján vetélkedőt. A tavalyi, biz­tató veszprémi vetélkedő után idén a patinás diákváros adott otthont a versenynek. Méghozzá egy időben kettőnek: miközben a Pedagógusok Művelődési Há­zában a Regösök...-re benevezet­tek kétnapos szavalóversenye zajlott, a Református Gimnázi­umban az Aprily-versekre hirde­tett, országos diákvetélkedő je­löltjei versengtek. Manapság, amikor kulturális műhelyek szű­nnek meg, műve­lődési lehetőségek szűkülnek be, igencsak méltánylandó Pápa vá­ros önkormányzatának áldozat­­készsége, élén Kovács Zoltán pol­gármesterrel és a kezdeménye­zést támogató Zongor Gáborral, a Veszprém megyei önkormány­zat elnökével, akik a rendez­vényt befogadták. Nem beszél­vén a fő támogató LAFER Kft., Édász Rt. és az Arany Griff Szál­ló gesztusáról, hisz nem sokan nyitják ki tárcájukat, ha az anya­gi haszonnal sosem kecsegtető kultúráról van szó. Az sem vélet­len, hogy a verseny, s az előadó­estek helyszínéül szolgáló Peda­gógusok Művelődési Háza a ma­ga nemében az egyetlen az or­szágban, amely - Egresits János igazgatása alatt - még ma is mű­ködik. A magyar szó, a magyar líra mindent lebíró ereje diadalmas­kodott ama negyven, kitartó versenyző jóvoltából, aki a nép­balladáktól Nagy Lászlóig, Csoko­naitól Pilinszkyig, s a kortárs iro­dalom nagyjaiig, verlósággal át­pásztázta a pannon költészetet. Ki-ki ízlése, vonzalma, (vélt vagy valós) kép­essége szerint szemel­­getett a hatalmas kínálatból. Sok megnyomoríttatásáról szóló, híres zsoltárának drámai meg­­idézéséért például nem véletle­nül kapta meg a III. díjat Torma Mária (aki a döntőn Juhász Fe­renc-verssel mérkőzött). A halál­ra táncoltatott lány tragédiája iz­­zott föl a zentai Domány Zoltán szuggesztív előadásában (a dön­tőn Domonkos István költemé­nyével szerezte meg a II. díjat). Döbrentei Kornél bartóki hangza­­tokat idéző Rebellis türelmével vívta ki az I. díjat Nagy Imola Dó­ra. Külön­díjra érdemesült Hor­váth László, Bekő Zsuzsanna, Szabó Attila, Balázs László, Mihályi Já­nosné, Jakab István. Az ifjúsági ka­tegóriában zsűritagként jóma­gam is nehezen döntöttem, annyira szoros volt a verseny. Az első díjat Kristóf Éva, a máso­dikat Holics Szilvia, a harmadikat megosztva Henter Tamás Bertalan és Fodor Eszter vitte el. Különdí­­jat a 15 esztendős, meglepően érett fellépésű Nagy Ferenc, Cse­peli Balázs és Kádár Miklós kapott. A kézzelfogható jutalmakon túl életre szóló élménnyel gyara­pította a jelenlévőket a zsűriel­nök Bánffy György, kétszeres Kossuth-díjas színművész, aki a Halotti Beszédtől Sütő András prózájáig terjedő előadóestjén a versmondás virtuózaként brillí­rozott a magyar líra húrjain. A marosvásárhelyy színház művé­szeti igazgatójának, Kincses Ele­mérnek a konferálásával pedig két ottani, neves színész, Fe­­renczy István és Győrffy András ih­letett előadásában szólalt meg egy-egy részlet Sík Sándor István királyából, illetve Kocsis István Bolyai estéjéből, s az erdélyi köl­tészet remekeiből. És hát a ma­gyar vers! Ne temessük, vannak még rajongói. Csak a kultúrbar­­bárok „föntről" ne gáncsolnák. Metz Katalin Máig érő sajtómúlt „Virrasztani félelem nélkül" cím­mel jelent meg a közelmúltban Hajnal László Gábor kötete. Az író 1981-ben kényszerült elhagyni az országot: Németországban te­­lep­edett le, s 1994-ig, hazatérte­zéséig csaknem valamennyi emigrációs sajtóorgánumnál dolgozott. Hajnal új könyve - egyben doktori disszertáció - A nyugati magyar sajtó múltja-je­­lene alcímet viseli. Nyolc beszél­getést tartalmaz a legfontosabb emigrációs újságok vezetőivel - így a Szivárványéval, a Katolikus Magyarok Vasárnapjáéval, az Új Láthatáréval, a Nemzetőrével. Tizenöt jelentős lap főszerkesz­tőjét kérte föl a beszélgetésre, ám csupán nyolcan voltak hajlan­dóak az együttműködésre. (A ki­lencedik fejezet saját lapjáról, a Nemzedékekről szól.) A megosztottság - úgy tűrük föl - nem belföldi sajátosság. Egyesek jobboldalra sorolták Hajnalt, mert írt a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapjába és Márait olvasott. Más vélekedések pedig túl liberálisnak tartották béke­szerző ambícióiért - amit, mind­ezek ellenére, siker koronázott. Szép példája ennek az, hogy Hajnal Tollas Tiborral, a Nemzet­őr főszerkesztőjével és Molnár Józseffel, a Látóhatár egyik alapí­tójával, akik negyven évig nem beszéltek egymással, egy idő­pontra beszélt meg találkozót: egy müncheni kávéházi asztal kellett ahhoz, hogy tisztázódjék a félreértés. A kötetet bemutató Pomogáts Béla úgy fogalmazott: folytatni kellene a munkát, ha mód van rá, állami segítséggel, hiszen a nagy öregek halnak, a hagyaté­kok a messzi idegenben eltűn­nek. Megyeri Dávid KULTÚRA Nem taktikázunk, értéket teremtünk Gyurkovics Tibor Bertha Bulcsu alternatív Kossuth-díjának vajai átadásáról Március 13-án, csütörtökön Vaján, a Vay Ádám Múzeumban adják át az 1997. évi alternatív Kossuth-díjat. A díjról, a­nnak történetéről és az idei díj­kiosztó ünnepség szomorúságáról­­ a nemrég elhunyt Bertha Bulcsu az alter­natív Kossuth-díjas - nyilatkozott la­punknak Gyurkovics Tibor, a Magyar Írók Egyesületének elnöke. - Miért van szükség erre a díjra? - Nem a díj hitelesíti az írót, az író hite­lesíti a díjat. Ez így van a legnagyobb tekin­télyű művészeti díj, a Kossuth-díj esetében is. Ezért kényszerültek taktikázni a díjakkal maguk Aczélék is: egy cigány, egy huszár. Eme „jutalmakból" ezáltal ízléspolitikai, cso­portpolitikai, hiúságpolitikai eszközök let­tek, melyek „pénzt, fegyvert, paripát" jelen­tettek, melyekkel megosztották a vergődő és kiszolgáltatott értelmiséget. Ezért kaphat­ták meg csupán haláluk után olyan tehetsé­gű alkotók a Kossuth-díjat, amilyen Kodolá­­nyi János, Jékely Zoltán, Sinka István, Huszárik Zoltán, Latinovits Zoltán vagy Hamvas Béla. A rendszerváltozással az lenne a cél, ha nem csak az állam, hanem a szabad polgárok gyülekezete is „csinálná, kitalálná" (Hankiss Elemér szavával) a nemzetet, az országot. Ezért hoztuk létre tavaly az alternatív Kos­suth-díjat. Az nem függvénye a bármikori politikának, irányzatoknak, hanem a min­denkori értékrend kifejezője. Elsőként Herná­di Gyula kapta e kitüntetést. - Kik döntenek a díjról? - Öttagú kuratórium, valamennyien Kos­­suth-díjasok, jelezvén egyúttal, hogy nem az állami Kossuth-díjjal dacolnak, hanem inkább a megbocsáthatatlan feledékenysé­­get vagy mellőzést kívánják korrigálni. A kuratórium tagjai - Farkas Ferenc, Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Melocco Miklós és jó­magam - egy-egy művészeti ágat képvise­lünk. - Miért Bertha Bulcsúra esett a választás? - Bertha Bulcsú a huszadik századi ma­gyar irodalom európai léptékű prózaírója, a Balaton afféle író Egry Józsefe. Legmagasabb fokú írói publicisztikáival, kesudióival évti­zedesen meghatározta az irodalmi élet di­namikáját, ellenállását, százezres olvasótá­borral hitette el évtizedeken át, hogy lehet, sőt muszáj olvasni. Íróportréi külön költői irodalomtörténetet képviselnek, melyeket tanítani fognak, ahogy villódzó, felejthetet­len novelláit, szépírásait is. - Mi lehet a díj jövője? - A díjat az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány (Balogh Gyula vajai polgár­­mester és Földváry Györgyi budapesti lakos alapításában) adományozza az öttagú kura­tórium döntése alapján, az állami Kossuth­­díj pénzjutalmával azonos plusz 1 forint összeggel. Nem a díj a jövő, hanem az érték, ami az országot építi. Az igazsághoz tarto­zik, hogy nem vagyok „díj­hívő". Meg va­gyok győződve arról, hogy a díjak nem most, hanem a jövőben fognak megszületni. Arról mi már nem is fogunk tudni. De az lesz az igazi. Amikor nem felejtődünk el, ha­nem tovább élnek írásaink, Bulcsu valószí­nűleg élni fog. És bízom benne, hogy tudja is ezt. Látja is ezt. A díj jövője tehát attól függ, hogy mindig igazságosan csak a tiszta művészetet díjazzuk, díjazzák vele. A tiszta értékrend a továbbélés záloga. És kell hozzá egy ország, amit magyarnak neveznek. Egyébként a kuratórium döntése tavaly de­cemberben született... Úgy gondoltuk, ma­ga Bertha Bulcsu veszi át a díjat. Vaján, 1997. március 13-án, a kastély lovagtermében... D. P. Bertha Bulcsu EIGEL ISTVÁN GRAFIKÁJA • Életének 70. évében vasárnap el­hunyt Páll Árpád erdélyi magyar író, színikritikus, a m­agyar írószövetség tagja, 1927. február 10-én született Tordán. Brailai gyermekkora után 1940-ben Erdélyt érettségizett a ko­lozsvári református kollégiumban. A Bolyai Egyetemen adjunktusként kezdte pályáját. 1952-től a Romániai Magyar Szó (majd Előre) főszerkesz­tő-helyettese volt. 1958-tól három évig nem publikálhatott, gyári munkás lát. A Kolozsvári Magyar Színházhoz 1961-ben került. A NAP hírei Hamvas Béla-emlékülés 100 esztendeje született Hamvas Béla. A jubileum tiszteletére a Hamvas Béla Kör emlékülést tart 20-án a Magyar Írószövetségben (VI. ker., Bajza u. 18.). A rendezvényt Jókai Anna nyitja meg délelőtt 10 órakor, majd - többek között - Kemény Katalin, Szilágyi Imre, Szathmári Botond, Dúl Antal, Vadnay Sándor és Czakó Gábor tart előadást. A finnugor származtatás fogyatékosságai A magyar nyelv eredetéről új adatokkal, avagy a finnugor származ­tatás legsúlyosabb fogyatékosságai címmel tart előadást Sára Péter nyelvész 19-én 18 órakor a Szent László Akadémián (Magyarok Há­za, V. ker., Semmelweis u 1-3.). Fiatal iparművészek kiállítása Fesztivál címmel rendez kiállítást a Fiatal Iparművészek Stúdiója a Budafok-Tétény Művelődési Házban (XXII. ker., Nagytétény!­ u. 35.). A tárlatot Tamási István, az Művelődési és Közoktatási Minisz­térium főtanácsosa nyitja meg 18-án 18 órakor. A megnyitón divat­­bemutató keretében láthatók majd a Stúdió textilművészeinek kom­pozíciói. A tárlat április 6-ig várja az érdeklődőket. Ikonok a Parlamentnél A Pantokrator Ikonstúdió művészeinek alkotásaiból rendeznek ki­állítást március 20-tól április 20-ig a Parlament Galériában (V. ker., Kossuth tér 9.). Elég, ha én tudom Fabó Kinga tart szerzői estet Elég ha én tudom címmel 18-án 19 órakor a Fiatal Művészek Klubjában (VI. ker., Andrássy u. 112.). A műsort követően a az est házigazdája, Bánosi György beszélget a szerzővel. Mesterek és tanítványok Bende Zsolt operaénekes és tanítványai - Ardó Mária, Szilfai Márta, Megyesi Schwartz Lúcia, Várhelyi Éva, Wiedemann Bernadett, Bá­tor Tamás, Clements Tamás, Gábor Géza, valamint Licio Bruno­­ lesznek a Mester és Tanítvány sorozat vendégei 17-én 19 órakor az Óbudai Társaskörben (III. ker., Kiskorona u. 7.). Személyesen és személytelenül Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalomtörténeti Intézete Lator Lászlót hívta meg az idei Arany János jutalom-előadások meg­tartására. A Személyes és személytelen, Weörestől Pilinszkyig című sorozat következő előadásán - 18-án délután 5 órakor a bölcsészkar tanácstermében (V. ker., Piarista köz 1.) - Vas Istvánról és Kálnoky Lászlóról lesz szó. Quasimodo költőverseny Idén ötödik alkalommal hirdeti meg a Quasimodo költőver­senyt Balatonfüred Város Ön­­kormányzata. A Nobel-díjas olasz poéta, Salvatore Quasimodo emlékére rendezett irodalmi megmérettetésen a pályázók két magyar nyelvű, eddig kiadatlan, más pályázaton nem díjazott és nem említett művel vehetnek részt. A géppel írt pályamunká­kat május 31-ig kell a balatonfü­redi Polgármesteri Hivatal címé­re (8230 Balatonfüred, Szent Ist­ván tér 1.) eljuttatni. A verseny rendezői kérik, a pályázók írják rá a borítékra teljes nevüket, cí­müket, valamint azt, hogy „Quasimodo költői verseny". A versenyen első helyet elért pályázó Emlékdíjat, valamint 3 millió olasz lírának megfelelő ösztöndíjat nyer. A döntőbe ke­rült költemények részt vehetnek az 1988-as „Ada Negri nyomá­ban" című, Brianzában rende­zendő nemzetközi pályázaton. A díjkiosztó ünnepséget szep­tember 27-én Balatonfüreden, a verseny - Franco Cajani, Szabó György, Baranyi Ferenc, Görgey Gábor, Mezey Katalin, Cserép Lász­ló, valamint Alessandro Quasimo­do alkotta - zsűrije részvételével rendezik meg. (tt) Csavargófej, halott katona Mednyászky László képei a Studio 1900 Galériában Egy sebesült katona a földön ül, egy kerítéshez támaszkodik, egy csoport kimerült katona este egy kerítés mellett tanyázik. Ezen két tárgy többféle változatban. Az utóbbi napokban kialakult vázlat ismét megelevenedik előttem, és amint ismét azt látom bennük, amit láttam, amikor először meg­rajzoltam, már most életképes megfestendő feladatot látok im­már bennük - írta naplójába 1917. május 6-án vasárnap Med­nyászky László, aki akkoriban éppen Bécsben dolgozott, a meg­előző évek nagy részét azonban hadifestőként az első világhábo­rú lövészárkaiban töltötte. A háború pokla olyan döbbe­netes erővel jelenik meg rajzain, festményein, mint kevés más kortárs művein - mintha az átélt szenvedések kellettek volna ah­hoz, hogy még közelebb kerül­jön művészi céljai megvalósítá­sához: az „objektív naturaliz­mustól" még jobban elszakadva „az egyéni szubjektum monu­mentum intenzitásával" növelje műveit hitelességét. Az 1852-ben a felvidéki Beckón született mű­vész a halála (1919) előtti néhány évben a keleti hadszíntér i­s az Isonzót egyaránt megjárta, s mi­közben egyre távolabb került a „normális" civil társadalomtól, egyre közelebb jutott az emberi lét titkainak megértéséhez. Va­lójában azon az úton haladt to­vább, amelyre akkor lépett, ami­kor­­ már legkorábbi festői kor­szakában, a XIX. század hetve­nes-nyolcvanas éveiben­­ fölfe­dezte az elesettek, a hajléktala­nok, a csavargók világát, s egy életre társukká, életük króniká­sává szegődött. Mednyánszky csavargóképei és első világháborús művei a leg­természetesebb módon kerültek tehát egymás mellé abban a gyűjteményben, amelyet Barcsay Jenő festőművész hozott létre, s adományozott később a szolno­ki Damjanich Múzeumnak. Az sem véletlen, hogy ezekben a hetekben éppen a Studio 1900 Galéria időszaki kiállításán sze­repelnek, annak a kiállítássoro­zatnak a részeként, amellyel a galéria a magyar festészet jelen­tős, ám a nagyközönség előtt ke­vésbé ismert értékeinek föltérké­pezésére vállalkozott. Ámos Imre, Farkas István mű­veinek bemutatója előzte meg a mostanit, s a visszatekintő tárla­tok között olyan kortársak kiál­lításai - Földi Péter, ef Zámbó Ist­ván, Bada Dada -, akik maguk is egyéni utat járva gazdagítják a XX. századi magyar művészet összképét. A galéria vállalkozása missziónak tekinthető, egyben hozzájárulásnak ahhoz, hogy a tradíció és modernizmus, nem­zeti és kozmopolita viszonyáról folytatott vita valóban úgy és ar­ról szóljon, amiről kell és aho­gyan lehet: művekről, művek ál­tal. A Tervészkedő és a Halott katonák, az Álló csavargó és A gyilkos, a Padon ülő öregember és a Havas katonatemető tucat­nyi társukkal egyetemben arról beszél, hogy ha valódi, megrázó erejű műalkotásokkal állunk szemben, az ellentétesnek tűnő fogalmak nem kizárják, hanem éppenséggel föltételezik egy­mást. P. Szabó Ernő Mednyánszky László: Két fej

Next