Új Magyarország, 1997. április (7. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-02 / 76. szám
Műholdra kerül a HBO és a Spektrum Több mint négymillió dolláros beruházással felépült Budapesten a Kábelkom Kft. saját fejlesztésében a kelet-közép-európai térség legkorszerűbb, ma átadott digitális terjesztőrendszere, mely az Amos műholdon keresztül a cseh, a lengyel és a magyar HBO és társcsatornái nézőit szolgálja ki. A létrejött médiaközpont a Kábelkom Kft. és a HBO/New York közös vállalkozása. A befektetők azért döntöttek Budapest mellett, mert megítélésük szerint itt találhatók a térség legjobb telekommunikációs adottságai, és igen magas színvonalú a szakembergárda. Az űrtávközlési földi feladóállomás megépítésével közvetlenül és közvetve több ezer új munkahely jött létre. A regionális elosztóként működő rendszer a hatcsatornás (MPEG - 2) műsorcsomag továbbítására alkalmas. Ez olyan digitális videojel-tömörítési eljárás, mely az analóg videojel átviteléhez szükséges sávszélességet a negyvened részére tömöríti. Az adó berendezései a Kábelkom Budafoki úti irodaépületének tetején, a vezérlő és az ellenőrző egységek a félemeleten kaptak helyet. A működtető a Central European Uplink - Közép-Európai Távközlési Kommunikációs Kft. Az új technika a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eddigi kazettás terjesztés helyett műhold közvetítésével jut el a lengyel és a cseh HBO, a Tv Max és a Supermax, valamint a magyar HBO és Spektrum műsora a kábelrendszerekhez. Ez sokkal jobb kép- és hangminőséget eredményez. A technológiai fejlesztéssel egy időben a magyarországi HBO ötven százalékkal, heti 120 órára növeli adásidejét. A műsor élő koncert- és sportközvetítésekkel gazdagodik. Ugyanígy bővíti adásidejét és témakörét a most kétesztendős Spektrum, napi négy óráról tíz órára, és így helyet kaphatnak a vallás, az életmód, a parajelenségek és az ufókutatás témái is. A két csatorna műsora egyébként továbbra is a helyi kábelrendszereken keresztül jut el az előfizetőkhöz. (takács) Hölgy a hajón Ghychy György grafikus- és festőművész alkotásaiból rendeznek kiállítást a Fregatt Sörözőben (V. ker., Molnár u. 26.). A május 15-ig látogatható tárlatot Karsai Károly, az V. kerület polgármestere nyitja meg Fáy G. Tünde és Tornai Péter gitárművészek közreműködésével, 24-án 17 órakor. Felolvasóest a kocsmában Fenyvesi Ottó és Szügyi Zoltán lesznek Zalán Tibor vendégei a Költészetnapi felolvasóest a Kocsmában címmel, 8-án 19 órától a Kolibri Pincében (VI. ker., Andrássy u 77.) rendezett összejövetelen. A program közreműködői: Cziprián Mónika és Németh Tibor, a Kolibri Színház művészei. Nemzetközi gyermekfesztivál Kedden kezdődött és szombaton ér véget a tavaszi szünet legnagyobb fővárosi gyermekrendezvénye, a Nemzetközi Gyermekfesztivál, amelyet a Zabhegyező Gyermekanimátorok Egyesülete rendez a Kontyfa Utcai 12 Évfolyamos Iskolában (XV. ker., Kontyfa u. 5.). Az ötnapos programsorozaton mintegy 400 gyermek vesz részt Magyarországról, illetve Jugoszláviából, Németországból, Romániából, Szlovákiából és Szlovéniából. Várnak a kapuk újabb előadásához érkezett a „Határokon járok örökké" címmel indított sorozat, melynek keretében magyar írók és költők mutatkoznak be a Kossuth Klubban (VIII. ker., Múzeum u. 7.). A mostani - 4-én 17 órakor kezdődő - rendezvényen Kibédi Varga Áron várja az érdeklődőket. Estjének címe: Várnak a kapuk. Egyetlen verseink A költészet napjára jelentette meg az Egyetlen verseink - költőtársszerzők című antológiát a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. A kötetet a versek válogatója és szerkesztője, Somos Béla mutatja be 10-én délelőtt 11 órakor a Magyar Írószövetség székházában (VI. ker., Bajza u. 18.). Csütörtöki kabaréest Markos György humorista és barátai lesznek a vendégei a Budafok-Tétény Művelődési Ház (XXII. ker., Nagytétényi u. 35.) Csütörtöki kabaréest című sorozatának 17-én 19 órakor. Közreműködik: Gálházi László illuzionista. Konferál: Liliom Károly: Thália-bál Debrecenben A Színügyi Bizottság és a Horváth Árpád Alapítvány rendezésében, Thália Bál '97 címmel jótékonysági rendezvényt tartanak 5-én 19 órakor a debreceni Csokonai Színház Bartók Termében (Kossuth u. 10.). A program díszvendégei: Eszenyi Enikő, Haumann Péter, Marsay Magda, Sinkó László és Varga Magda. Az est bevételeit a Horváth Árpád Alapítvány javára fordítják. KULTÚRA • Hatvan résztvevővel rendezik meg április 3-5. között Tatabányán a József Attila országos vers-, énekelt vers- és prózamondó versenyt. A vetélkedőnek a Közművelődés Háza ad otthont. Az indulóknak, a korábban megrendezett megyei versenyek legjobbjainak hat verssel kell felkészülniük. Három mű szerzője csak József Attila lehet, kötőnek ma élő hó vagy költő, egy művet pedig a magyar irodalomból szabadon lehet kiválasztaniuk. A versenyre meghívtak több fiatalt a szomszédos országok magyarlakta területeiről is. A zsűrit Domokos Mátyás irodalomtörténész vezeti. A versenyt Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke József Attila a mi időnkben című előadása vezeti be. • Életének nyolcvannegyedik évében - március 27-én - meghalt Erdős László József Attila-díjas író, költő. Budapesten született 1913. július 20-án. Az érettségi vizsgát követően nyomdászként dolgozott, közben jogi tanulmányokat folytatott. 1944-ben Dachauba hurcolták. A II. világháború után a Hunnia Filmgyár igazgatója, az Egyetemi Nyomda vezetője, majd az írószövetség egyik vezető munkatársa. 1957- től a Magvető Kiadó szerkesztője, írt meséket és regényeket. Az ő tollából származik a Kényszerleszállás című fantasztikus ifjúsági regény. A Baumgarten-hagyaték A Magyar Napló Csoóri Sándor versével indító márciusi számában terjedelmes blokkot közöl a Magyar Írószövetség körül az utóbbi időben fellángolt vitáról. Hubay Miklós, a PEN Klub elnöke Az a már szinte önfeledt arrogancia című keserű hangú jegyzetében megkérdőjelezi a művelődési minisztériumnak a Magyar Irodalom Házára vonatkozó grandiózus, költséges tervének realitását „... viszolyogtató a Magyar Irodalom Házának terveiről tárgyalásra megküldött anyag, amelyben a magyar irodalom végzetesen súlyos problémáinak orvoslásáról édeskeveset olvashatunk, ám annál többet - nagy ügyszeretetre valló részletességgel - a fejünk fölé rendelt közhasznú társaság vezetőjének és titkárainak irigylésre méltó fizetéséről... Szeretnénk, ha a magyar költészet és irodalom igazi problémái iránt ugyanolyan kitűnő jogászi érveléssel, ugyanolyan közgazdasági genialitással nyilatkoznának a tettre készek, mint amilyennel a Károly-palota új főgondnokságát világra bábáskodjék... Különben az Ezeregyéjszaka aranypalotája sem fogja eltakarni a Magyar Költészet Szegényházát" - írja a szerző. Az összeállításból kiderül, hogy az írószövetség két lapja, a Kortárs és a Magyar Napló az anyagi ellehetetlenülés szélén áll, jövője bizonytalan. Mezey Katalin ugyancsak kételyeinek ad hangot a minisztériumi terv átgondoltságát illetően: „Nálunk mindig könnyebb volt - van és lesz - központi nagyberuházásokra pénzt előteremteni, mint a meglevő, értékes struktúrák fenntartására és működtetésére." Ne feledjük: Magyarországon vagyunk. Itt érdemes volt mezőgazdasági feldolgozóipar helyett nehézipart alapítani, a megkopasztott társadalomból, a parasztságból kipréselt fillérek centralizálásával Sztálin Vasművet, vörös csillagos kohóipart létesíteni. Ezeknek ráfizetését majd az ország adósságba hajszolásával kell évtizedeken át fedezni, és összeomlása egy egész társadalmi réteget (a nagyüzemi munkáságot) temet majd maga alá. Itt érdemes volt szovjet geológusok sokéves kutatómunkája nyomán azt az eocénkori szénréteget megtalálni, amelyről már a harmincas években kiderült, hogy a fölötte levő széles vízréteg miatt megközelíthetetlen... Itt érdemes volt az eladósodott országnak a Dunán gátat építenie..." s így tovább, a példák folytathatók. Lakatos István irodalmunk jogos örökségének, a Baumgarten-hagyatéknak az államosításáról ír. A két bérház jövedelméből fedezhető lenne az írószövetség fenntartásának költsége, egy szociálisan érzékeny alapítvány működtetése. Lakatos István véleménye szerint: „Egy demokratikus kormány erkölcsi kötelessége: a szellemi élet intézményrendszereit - nemzeti létünk, jövőnk legfőbb zálogát - előbb kiemelten pártfogolja, azaz állítsa talpra, tegye sínre, aztán hagyja öntörvényei szerint felelősen működni." A márciusi Napló-számból kiemeljük Hermann Róbert történész Valamennyi nemzetnél hülyébbek vagyunk? című jegyzetét. Elgondolkodtató, hogy olyan áltudományos teóriákra vevő a magyar közvélemény, amelyek azt bizonyítják: „a reformmozgalom és függetlenségi harc résztvevőinek együttes szellemi potenciálja nem ért fel a XIX. században korántsem géniuszairól ismert Habsburg-család egyetlen balkézről származó sarjáéval". Salamon Konrád A közvélemény-formálók és a nép című írásában a magát közvéleményformálóvá erőszakoló tájékoztatás csődjéről, a sajtó felelősségéről értekeztezik. A lapot Dormán Lászlónak Boda Gábor szobrairól készült felvételei illusztrálják. M. S. 1997. ÁPRILIS 2., SZERDA Sztálin tizenötször nézte meg az előadást Mihail Bulgakov hányatott élete Németországban egy kiállítás vándorol városról városra: január közepéig Berlinben volt látható, februárban Brémában, áprilisban pedig Lipcsében tekinthető meg a Bulgakov életéről, munkásságáról szóló tárlat. A kiállítás rangjához méltó katalógus készült dokumentumokkal, fényképekkel színezve. Itt említendő az is, hogy tizenhárom kötetben kiadták az író összegyűjtött műveit, méghozzá az életmű egyik legjobb ismerőjének, Thomas Reschkének a fordításában. (Nálunk szokatlan, hogy egy idegen író életművét egyetlen fordító jegyezze magyarul.) Fölmerülhet a kérdés: honnét ez az érdeklődés egy lassan hat évtizede halott orosz író iránt? Noha ez kétségtelenül nem elégséges válasz, de említsük meg, Bulgakov művei eleve megkésve került a külföldi olvasók kezébe (nem mintha otthon szerencsésebben alakult volna pályája). Legjelentősebb munkája, A Mester és Margarita csak negyedszázaddal halála után és folyóiratközlésben látott hazájában is napvilágot; magyarul - viszonylag gyorsan - 1969-ben jelent meg. (Hogy a teljes, a hamisítás nélküli, az autentikus szöveggel van-e dolgunk, az egészen más kérdés; jó időbe telik még, hogy a szovjet időszak legjelesebb alkotóinak irodalmi hagyatéka kritikai kiadásokban jusson el az olvasóhoz. Igaz, akkor igen gyorsan tett szert világhírre, és mára már a század legjelentősebb regényei között tartják számon. Bulgakov élete (1891-1940) a szovjetunióbeli irodalmi pályáját tekintve meglehetősen rosszul indult: apja ugyanis teológus volt, ami a forradalom után nem számított jó ajánlólevélnek. A Színházi regényben tesz is ironikus utalást az ateista bolsevizmusra, amikor a kezdő írónak, Makszudovnak három szót nyomban ki kell húznia kiadásra ajánlott regényéből, ez a három szó pedig az Apokalipszis, az arkangyalok és az ördög. A dolog érdekessége, hogy főművében, A Mester és Margaritában ezeknek a szavaknak kulcsjelentőségük van, egyiküket nyomban a könyv mottójául idézi Goethe Faustjából; azt, amelyik „az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót művel". Gúny ez, persze, de még milyen; gondoljunk csak a sztálinizmus korszakára. Apropó, Sztálin. Dokumentumok tanúsítják, hogy a világforradalom vezére tizenötször nézte meg A Turbin család napjai című Bulgakovszínművet. (A Művész Színház 1926-ban mutatta be.) Egyéb dokumentumokból pedig kiderül, hogy Sztálinnak látszólag jó véleménye volt a darabról: azt értékelte, hogy még az olyan „derék" fehéreket, mint Turbinék is, elsöpri a vörös forradalom. Mindenesetre Bulgakovnak nem sok jót hozott ez a magas figyelem, ámbár annyit keserűen megjegyezhetünk, legalább nem valamelyik lágerben, hanem saját ágyában halt meg veseelégtelenségben. Abban az időben, abban a rendszerben ez is valami. Bulgakovot egész életén végigkísérte a gyanú, és az még csak a legenyhébb, hogy a „társutasok" közé sorolták. Féltékenykedő, irigykedő, tehetségtelen senkik, a RAPP-os Averbah vagy BILL-Belocerkovszkij támadták folyamatosan és kíméletlenül politikai ellenségként aposztrofálva. Ennél kevesebb vád is elegendő volt akár a fizikai megsemmisítéshez is, de az elhallgattatáshoz mindenképpen. Bulgakov megszámolta: „301 cikket találok a szovjet sajtóban. Ezek közül 3 dicsérő, 298 pedig ellenséges-szidalmazó. Ez az utóbbi 298 cikk tükörképe írói életemnek..." Amikor Sztálinhoz fordult, hogy helyzetét tisztázzák, a vezér fölajánlotta neki - ki tudja, őszintén-e - az emigráció lehetőségét. Ezt Bulgakov visszautasította. Nem tudta elképzelni a hazájából kiszakadt író szerepében magát. Holott - ezt is dokumentumok tanúsítják - színészi tehetsége sem volt köznapi. Az a kor azonban rettegett a tehetségektől, a folytonos „bajkeverőktől". Az ő kora már az új típusú szocialista emberben gondolkodott. Az államgépezet szorgos fogaskerekében. Ennek a kornak a letűntével jogos az óhaj, kerüljön végre felszínre minden, ami titok volt, minden, ami végképp meggyőzhet bennünket a kommunista emberboldogítás gyalázatosságáról. Bulgakov ebben a perben minden bizonnyal koronatanú lehet. Fábián László Egy kevéssé ismert Bulgakov-kép Ha halad a hajnal Szombatonként mindig vonzóbb a reggeli műsor, mert az elfogult „félrebeszélők" után egy profi - Vitray Tamás - vezeti. Kedvesebb is, gördülékenyebb is, színvonalasabb is ilyenkor a program. Még a megszokott alattomoskodások is eltűnnek ilyenkor, a politikai sandaságok helyét könnyed és jóízű beszélgetések veszik át. Nagyszombat reggelén - például - egy régi-régi sikerműsor fölújításáról beszélgetett a műsor újjáalkotóival. Az Önök kértékről, Tamási Eszter egykor várva várt jelentkezéseiről volt szó. A fölújításhoz ráakadtak egy kedves, csinos, noha még korántsem rutinos bemondónőre, aki szimpatikus szerénységével már-már belopta magát a nézők szívébe. Úgy éreztük, szurkolnunk kell neki, hódítson meg annyi embert, ahányat hajdan elődje megnyert magának. Vitray is szinte atyáskodva terelgette a legjobb megoldások felé. Aztán véget ért a Nap-kelte, eltűnt Vitray, megjelent viszont a kiszemelt bemondónő, és ugyanazokkal a hangsúlyos névelőkkel konferálta föl a délelőtti műsorokat, mint legrutinosabb pályatársai teszik nap nap után. Rádöbbenhettünk, számára is garantálva a siker: ő is a nyelvrontás erősségévé válhat, ha egyedül övé a mikrofon és a képernyő, behízelgő mosollyal halmozhat hibát bábára, mert - alighanem - ezt várják tőle. És ő már tudja, miként azt is j avíttas ez a Vitray a korrekt magyar beszédével. (1.) Fekkete gyöngy A tatabányai Jászai Mari Színházban március 1-jén startolt Katona Klári 20 várost érintő színházi koncertturnéja, amelynek fénypontja az Erkel Színház-i fellépés lesz április 5-én. A magyar popszakma általános tiszteletnek és szeretetnek örvendő dalművésze először 1995 tavaszán tett koncertkörutat a vidéki színházakban - Budapesten akkor a Thália Színházban lépett fel -, s a kedvező fogadtatás, valamint legújabb lemeze, a Fekete gyöngy átütő sikere újabb, a korábbinál is gazdagabb-reprezentatívabb előadás-sorozatra bátorították. - A felkészülés során, amikor a nagy kaland realizálódni látszott, néha megijedtem a program sűrűségétől - mondta Katona Klári. - Ilyenkor kitűnő zenész barátaim s koncertjeim állandó szervezője, Gál Iván optimizmusa s biztató szavai segítettek. Ezúttal is hálásan köszönöm a hitüket, a bizakodásukat, hiszen igazuk volt: már az első előadásokon érezni lehetett, hogy a közönség visszavárt, s ennek a szeretetten várakozásnak az atmoszférája felszabadult örömzenélésre inspirált mindannyiunkat. Nagyszerű csapat áll mellettem, ifj. Szakcsi Lakatos Béla, Szappanos György, Borlai Gergely és Babos Gyula briliáns zenészek, hihetetlenül fontosak a számomra, csakúgy, mint Faith Ildikó és Magyar Hajnalka vokális közreműködés. A műfaj, az élőzenélés rangját szeretném kiemelni vele, továbbá szeretném elérni, hogy ebben a sajnálatosan „egyvárosú" országban a Budapesten kívüli, más városokban megtartott koncertek is igazi ünnepekké váljanak. S noha fellépéseim nincsenek színháziasítva, a színházi környezet önmagában is sokat segít ebben. A közelgő, Erkel Színház-i bemutatkozásomat nagy megmérettetésnek érzem. Az izgatottságomat csak fokozza, hogy nagy az érdeklődés a koncert iránt, ezért ez „jófajta" izgalom bennem. Majoros József