Új Magyarország, 1997. május (7. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-02 / 101. szám

({ Burns minszki kötődése A Washington Times, a konzer­vatív amerikai napilap április 30-i száma szerint az amerikai szená­tus külügyi kapcsolatokért fele­lős bizottsága vizsgálatot folytat, hogy kiderítse, vajon Nicholas Burns, az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője valóban se­gítséget nyújtott-e abban, hogy Fehéroroszországban a kommu­nisták amerikai támogatást kap­janak. Burns, aki a megüresedő prágai amerikai nagyköveti poszt egyik fő várományosa, ta­gadta a vádat. A rendkívül befo­lyásos Jesse Helms, konzervatív észak-karolinai republikánus szenátor, a szenátus külügyi kapcsolatok bizottságának elnö­ke, a vizsgálat tényét megerősí­tette a fővárosi lapnak. Az amerikai segélyezés miatt leköszönt korábbi minszki ame­rikai nagykövet elmondta a Washington Timesnak, hogy Burnst és főként nemzetbizton­sági hivatalbeli főnökét, Toby Gá­tit a fehérorosz külügyminisz­terhez kötődő barátsága befo­lyásolta a segély küldésében. Toby Gáti a magyar-amerikai Charles Gáti volt egyetemi oktató és volt külügyminisztériumi tisztségviselő felesége, Charles Gátiról, aki egy interjúban ta­gadta, hogy az amerikai Demok­rata Pártot vagy itt az SZDSZ-t támogatná, lapunk kiderítette, hogy nem csupán gyermekei és rokonai, de ő is egy szenátusi helyért folyó versenyben kizáró­lag egy demokratapárti szenátor kampányát támogatta pénzado­mánnyal. A szenátor egyébként Tom Lantos, magyar származású amerikai demolr­atapárti képvi­selő veje. L. I. • Három hónapi ádáz politikai csatározások és alkudozások után az amerikai szenátus jóvá­hagyta Alexis Herman kinevezé­sét szövetségi munkaügyi mi­niszterré, így gyakorlatilag ösz­­szeállt a második elnöki ciklus­nak januárban nekivágott Clin­­ton-csapat, már csak a Központi Hírszerző Hivatal (CIA) igazga­tói tisztségébe jelölt George Te­net jóváhagyása van hátra. Üres lyukak tátonganak még jó né­hány tárcánál a miniszterhelyet­tesi, államtitkári és államtitkár­helyettesi szinteken. Mobutu nem enged A zaire-i felkelők - a segélyszer­vezetek meglepetésére - szerda este megkezdték a ruandai me­nekültek Kisanganiba szállítását. A szervezetek munkatársai sze­rint szerda éjjel a második, me­nekültekkel zsúfolt vonat érke­zett meg váratlanul Kisanganiba, ahol megkezdték egy átmeneti tábor kialakítását a nemzetközi repülőtér mellett. Vasárnap a felkelők vezetője 60 napos határidőt adott a ta­­sanganitól délre fekvő dzsungel­ben elrejtőzött menekültek lete­­lepítésére. A határidő csütörtö­kön lépett életbe. A Human Rights Watch nevű emberi jogi szervezet - az MTI által idézett közleményében - azonnali nem­zetközi akciót sürgetett a Kelet- Zaire-ba menekült ruandaiak ezrei életének megmentésére. A nyilatkozat felszólítja­­aurent- Désiré Kabilát, a felkelők vezérét: hagyjon fel a polgári lakosok el­leni katonai támadásokkal és ál­lítson mindenkit bíróság elé, akit az emberi jogok megsértésével vádolnak. A szervezet többek közt felkérte az Európai Uniót: gyakoroljanak nyomást Kabilá­ra, hogy tartsa tiszteletben a me­nekültek nemzetközileg elismert jogait. Mobutu Sese Seko zaire-i elnök közölte, hogy nem találkozik Kabilával egy dél-afrikai hadiha­jó fedélzetén, cáfolva ezzel a dél­afrikai külügyminisztérium ko­rábbi közlését. Kabila korábban közölte, hogy a találkozónak rö­vidnek kell lennie, s csupán Mo­butu elnök lemondásának mód­járól hajlandó tárgyalni, ellenke­ző esetben hadserege bevonul a fővárosba.­ ­FOTÓ: MTI/EPA Vöröskeresztes alkalmazott egy beteg kisfiút visz a zaire-i lázadók által megszállt menekülttáborban Bebörtönzött palesztinok A londoni székhelyű Amnesty International emberi jogi szerve­zet bírálta Izraelt amiatt, hogy palesztinok százait tartja börtön­ben ítélet nélkül - adta hírül az MTI. A szervezet közleménye szerint az izraeli hatóságoknak azonnal véget kell vetni a bírói ítélet nélküli fogvatartásoknak, mivel ez a gyakorlat az alapvető emberi jogok megsértése. Az Amnesty International szerint az év eleje óta 270 személyt tartanak így fogva Izraelben. Az AFP jelentése szerint szer­dától feloldották a Ciszjordániá­ban és a Gázai övezetben öt hét óta érvényben lévő zárlatot. A hadsereg szóvivője szerint szer­dától 28 000 ciszjordániai és 27 000 gázai övezetbeli palesztin munkás vehette fel a munkát iz­raeli területen. Az érintettek va­lamennyien harminc évnél idő­sebbek és nősek. A közel-keleti békefolyamat mostani válsága annak követ­kezménye, hogy Izrael zsidó la­kótelep építését kezdte meg az arabok lakta Kelet-Jeruzsálem Abu Ghneim - héber nevén Har Homa - negyedében. Terroristák kétes jogai Latin-Amerika leghosszabb túszdrámájának le­zárása világszerte kedvező visszhangra talált. Elismerés és megkönnyebbülés kísérte a hírt még a hasonló esetekben korábban gyakorta op­ponáló Moszkvában is. Hallatlan siker, hogy mindössze három halálos sérülés volt az ára: a limai japán nagykövetségen fogva tartott 72 túsz egyike verőeret ért comblövés következtében el­vérzett, a kommandósok közül pedig ketten es­tek el. Igaz, a szélsőbaloldali Tupac Amaru For­radalmi Mozgalom tizennégy terroristája mind egy szálig „otthagyta a fogát". S ez az, amit egyes emberjogi szervezetek ki­fogásolnak. Nevezetesen arról van szó, hogy a fogvatartók némelyike állítólag megadta volna magát, fegyverét eldobva kegyelemért könyör­­gött, ám a különleges egységek marcona kato­nái - mint az emberjogiak fogalmaznak - mégis „kivégezték" őket. Az esettel kapcsolatban el­lentmondó nyilatkozatok járták be a világot: né­hány túsz megerősítette az elhangzott vádakat, mások tagadták azokat, akadt aztán, aki hol így emlékezett, hol úgy. Meglehet, ebben szerepet játszott az úgynevezett „Stockholm-szindróma" is, amelynek lényege, hogy ha elég hosszú ideig kénytelen együtt élni a rabtartó és rab, akkor az utóbbi félelme emberszabásúvá változtatja fog­vatartóját, rokonszenv ébred benne iránta, mi több, rokonszenvezni képes céljaival. A perui tények sokadkézből való tálalásából ismert történések elemzésére nem vállalkozha­tunk. Az azonban helytől és eseménytől függet­lenül megállapítható, hogy a terroristák - bár­milyen megfontolásból követik is el tetteiket - semmivel sem igazolható cselekményeket kö­vetnek el. Fegyvert ragadva rontanak civilekre, gyanútlan és ártatlan polgárok életével játsza­doznak, asszonyt, anyát, gyermeket nem kímél­ve igyekeznek érvényre juttatni legtöbbször eszement és szélsőséges politikai, ritkábban pénzszerzésre irányuló akaratukat A terrorizmus ellen küzdve nem lehet a háborúban szokásos egyezményeket alkalmazni. S akkor, amikor a másodperc tört részén múlik emberek tucatjainak élete, nem lehet elvárni a kiszabadítási akcióban részt vevő kommandósoktól, hogy megadásra történő felszólítgatásokkal, további kockázatválla­lásokkal veszélyeztessék a roham sikerét. A nemzetközi terrorizmus több évtizedre visszatekintő eseményeinek tükrében elgon­dolkodtató, hogy vajon milyen jogokra lehet hi­vatkozni az elkövetőkkel kapcsolatban. Hiszen ezek az emberek tetteikkel végül is minden ci­vilizált törvényen kívül helyezik magukat. Ve­lük szemben csak annyi egyezkedésnek lehet helye, amennyi a túszok viszonylag biztonsá­gos kiszabadításához szükséges akció előkészí­téséhez kell. A „Stockholm-szindrómában", úgy tűnik, a távolból is érintett emberjogi szerveze­teknek pedig tanulságos olvasmányként ajánl­hatjuk az ugyancsak perui, s ugyancsak vörös­balos - szerencsére már eltakarított - Fényes Ösvény gerillaszervezet kegyetlen gaztetteiről készült feljegyzéseket. Remélhetően a perui ve­zetés lesz olyan következetes, hogy a Tupac Amarát is hasonló sorsra juttatja. Még akkor is, ha a jó öreg Európa itt-ott nehezíti is majd a dol­gát, olyasmivel, mint amit például Hamburg vá­rosa tesz, otthont adva a terroristák nemzetközi szóvivőjének. Aligha volna meglepő ezek után, ha az egyensúly kedvéért Fujimori elnök oltalmába venné mondjuk a német Vörös Hadsereg Frak­ció (RAF) néhány, még szabadlábon maradt ak­tivistáját. Szalai Attila KÜLFÖLD Minek az ünnepe? A május 1-jei ünnep alkalmából világszerte felvonulást, esetleg tüntetést szerveztek az érdekvé­delmi szövetségek - így Japán­ban több millió ember vett részt az országszerte csaknem ezer helyszínen rendezett május 1-jei rendezvényeken, jóllehet e nap nem számít hivatalos ünnepnek. A mérsékelt Rengő szakszerve­zeti szövetség szónokai társadal­mi reformokat sürgettek. Kormányellenes tömegtünte­tésekre szólította fel híveit és a lakosságot a prágai május 1-jei nagygyűlésen Cseh- és Morva­ország Kommunista Pártja. Az ellenzéki párt ünnepi megmoz­dulásán csaknem 20 ezer ember vett részt. Oroszországban pe­dig népes utcai megmozduláso­kat tartottak: a szakszervezetek a tavasz és a munka ünnepe­ként, a kommunisták viszont a dolgozók nemzetközi szolidari­tását éltetve, a kormányt és Jelcin elnököt bírálva emlékeztek meg május 1-jéről. 1997. MÁJUS 2., FENTEK Irán elzárkózik a kapcsolatfelvétel elől Az EU „arculcsapása // Tudósítónktól: Teherán nyíltan provokálja Bonnt és az Európai Uniót. Alig­hogy az EU-államok megegyez­tek abban, hogy az úgynevezett „Mykonos-ítélet" után hazaren­delt nagyköveteiket visszakül­dik Iránba, Ali Hamenei ajatollah - az ország egyházi vezetője - utasítást adott a külügyminiszté­riumnak: akadályozza meg a bonni diplomata beutazását. Te­herán hasonlóan jár el a dán nagykövettel szemben is. Az irá­ni vezetés ismételten azt veti az EU szemére, hogy az USA és Iz­rael által kezdeményezett, igaz­ságtalan vádakkal illeti Iránt. A szövetségi külügyminisztérium közölte: nem kapott hivatalos ér­tesítést arról, hogy a német nagy­követ nem térhet vissza állomás­helyére. Mindössze a nemzetkö­zi távirati irodák jelentéseiből ér­tesült az újabb fejleményről, amely - a tárca szóvivője szerint - meglepte a minisztériumot. A Teheránt április 11-én elhagyó Horst Baechmann visszatérésének időpontját még nem határozták meg. Az ellenzéki szociáldemokra­ták külpolitikai szakértője, Kars­­ten Voigt az EU arculcsapásának minősítette az irániak lépését, és e provokációra kemény és hatá­rozott választ követelt. E véle­ményt a magáévá tette az Euró­pai Unió tanácsát elnöklő Hol­landia, amely felszólította a tag­országokat, hogy hazarendelt nagyköveteiket ne irányítsák vissza Teheránba. E felhívással egy időben viszont állítólag az olasz nagykövet már útra kelt Iránba. Az európaiak befagyasztották az úgynevezett „kritikus dialó­gust" is a muzulmán állammal szemben. Klaus Kinkel külügymi­niszter ezzel kényes helyzetbe­­ került. Ő ugyanis határozott tá­mogatója volt ennek az­­ alapjá­ban helyes, viszont sorozatosan balsikereket hozó - vállalkozás­nak, például az irániak részéről halálbüntetéssel sújtott író, Sal­man Rushdie esetében, majd most, a „Mykonos-ítélet" kap­­­­csán. Nem jelentett meglepetést, hogy Joschka Fischer - a Zöldek parlamenti frk­ciójának vezető­je - lemondásra szólította fel a külügyminisztert, miután Tehe­rán a nevetségesség tárgyává tette Németországot és az EU-t. - A talpnyalás politikája helyet a megfékezés kalkulált politiká­­­jára lenne szükség - hangoztatta .. Fischer­ Rafszandzsani iráni ál­lamelnök - az Irna sajtóügynök­ség jelentése szerint - hangoz­tatta, hogy országa már régen megszakította a „kritikus dialó­gust". - Az európaiak ne akarják most bűvészmutatványnak te­kinteni e párbeszéd felfüggesz­tését - hangoztatta az államfő.','d Stefan ' • A dél-koreai Vöröskereszt elfogadta észak-koreai társintézmé­nyének azt az ajánlatát, hogy a két szervezet képviselői holnap Pe­­kingben találkozzanak. Dél-Korea korábban a demilitarizált övezet­ben lévő Panmindzsont javasolta a találkozó helyszínéül, de ezt Észak-Korea elutasította. • Aszlan Maszhadov csecsen elnök kész bármikor és bárhol Találkozni Borisz Jelcin államfővel, és aláírni a közel kétéves háborút lezáró békemeg­állapodást, miután nincsenek elvi nézeteltérések az egyezményre vonatko­zóan. A hatóságok körében a feszült helyzetben terrorcselekményektől tartva nem engedélyezték a Csecsenfölddel szomszédos sztavropoli területen a má­jus 1-jei utcai megmozdulásokat. • Felrobbant és elsüllyedt egy francia hadihajó, a „La Fidele" a La Manche csatornában, Cherbourg kikötője közelében. A hajó fedélzetén lévő 22 személy közül egy ember meghalt, négy másik eltűnt (a szakértők szerint valószínűleg a tengerfenéken lévő roncsok belsejében rekedtek, s így ők is megfulladtak), a többi 17 személy közül pedig négyet súlyos sebekkel kellett kórházba szállítani. • Paavo Lipponen finn miniszterelnök elutasította egy különleges balti biztonsági övezet gondolatát, amely arra lenne hivatott, hogy eloszlassa a három balti szovjet utódállam aggodalmait, ha nem vennék fel őket a NATO-ba. Lettország, Litvánia és Észtország, ame­lyek 1991-ben nyerték vissza függetlenségüket, alig várják, hogy az észak-atlanti tömb tagjai legyenek, nehogy ismét Moszkva befolyá­sa alá kerüljenek. • Szükségállapotot rendeltek el az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigete­­ken. Az intézkedéssel azt szeretnék elkerülni, hogy a szigeteket töröljék az UNESCO Természeti Világörökség listájáról a természet leromlott állapota miatt. Az intézkedés értelmében tilos a szigetekre lépni vagy ott tartózkodni olyan személyeknek, akiknek nincsen igazolásuk arról, hogy ott laknak. • A dalai láma világi etika kialakítását szorgalmazta, mert - mint mondotta - „napjainkban a Föld majd hatmilliárd lakójának több­sége nem hívő". A vallási vezető rámutatott, hogy „nem feltétlenül a legnemesebb nyugati értékek, mint a demokrácia és a kreativitás csábítják el napjainkban az ázsiai fiatalságot, hanem mindenféle felületes divatok". Olaszország ismét fogadhat Savoyákat A száműzött Emanuel Az olasz kormány - a miniszter­­elnök kezdeményezésére - ha­marosan alkotmányos törvény­­javaslatot terjeszt elő az egykori olasz királyi család férfitagjait sújtó száműzetés eltörléséről. A kezdeményezést a parlamenti pártok döntő többsége támogatja, csak a Kommunista Újraalapítás párt (RC) és az Olasz Köztársasági Párt (PRI) utasítja el a Savoyák visszatérését. Olaszországban az 1946 júniusában tartott népszava­zás - viszonylag kis különbséggel, 12,7 millió igen szavazattal 10,7 millió nem ellenében­­ döntött a királyság megszüntetéséről és a köztársaság megteremtéséről. Néhány nappal később az utolsó olasz király, II. Umberto Spa­nyolországba távozott. II. Umberto mindössze 35 na­pig uralkodott. Apja, III. Viktor Emánuel épp a királyság meg­mentése érdekében mondott le javára a trónról 1946. május 9-én. Az olaszok azonban így sem bo­csátották meg neki azért, hogy teljes mértékben támogatta Be­nito Mussolini fasiszta rendsze­rét: a királyság elutasítása után az 1948. január 1-jén életbe lépett köztársasági alkotmány száműzte a Savoyákat. Az alkotmány 13., ideiglenes rendelkezése kimondta: a Sa­­voyai-ház tagjai és leszármazot­tai nem rendelkezhetnek válasz­tójoggal, közhivatalt és válasz­tott tisztséget nem tölthetnek be. Az uralkodó és felesége, vala­mint férfi leszárm­azottaik pedig Olaszország területére sem lép­hetnek be. A rendelkezést 1987 decembe­rében részlegesen módosították: II. Umberto özvegye, Maria José di Savoya esetében eltörölték a száműzetést. A visszatérés tilal­ma jelenleg az utolsó király fiát, a most 60 éves Viktor Emanuelt és annak fiúgyermekét, az 1972- ben született Emanuel Filibertót sújtja. A mostani kezdeménye­zés gyakorlati előkészítője min­denesetre a szakértői kormány egykori vezetője, I­mberto Dini volt, aki 1996 augusztusában - immár a középbal kormány kül­ügyminisztereként - elfogadta Viktor Emanuel „vacsorára szóló" meghívását.

Next