Új Magyarország, 1997. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-18 / 218. szám

10 mmiG A Majomkirály és társai a Budapest Bábszínházban A kínai Guang Dong társulat vendégjátéka Mind technikájában, mind stílu­sában, mind pedig előadott da­rabjaiban klasszikus kelet-ázsiai hagyományokat képvisel és kö­vet a Kína Kanton tartományá­ból hozzánk látogatott Guang Dong bábszínház. Az 1956-ban alakult és azóta sok jelentős nem­zetközi sikert aratott együttes két napig vendégszerepelt a Buda­pest Bábszínházban. A technikájuk, melyet a látott műsorukban használnak, a Trayang. A bábművészek alulról, a bábok végtagjaihoz erősített pálcákkal vagy botokkal moz­gatják a bábukat, egyet-egyet gyakran hárman vagy négyen is, mert a bonyolult és rendkívül precíz mozgásokat másképp nem tudnák megoldani. A színé­szek feketébe öltözöttek, arcuk nem látszik a sűrű fátyolálarc alatt, ők maguk azonban egyál­talán nem láthatatlanok, mert bár többnyire a paraván mögött maradnak, néha kijönnek elé is, s akkor láthatjuk, mily fantaszti­kus gondossággal megtervezett és bepróbált a jókora, több mint egy méter magas bábuk mozga­tása, különösen ha egyszerre több is van belőlük a színen. Ám ez sem kizárólagos megoldás: az együttesnek olyan száma is van - a Selyemszalagtánc -, melyet egy színész ad elő, fehér öltözék­ben, fedetlen arccal, a paraván előtt. Ennél a számnál talán az is szempont lehetett, hogy nyíltan felfedjék a technikát, mely lát­ványnak is egészen különleges: a bábu szinte élőlényinek tűnik. A stílus leginkább talán báb­szürrealizmusnak nevezhető. Me­sés elemek és kitűnő, az életből ellesett megfigyelések, mitikus figurák és mindennapi alakok, állatok és emberek alkotnak kü­lönleges - nem csak a műfaj sa­­játosságból adódó - föld fölött lebegő világot. Humor és líra, gonoszság és furfang jól megfér itt együtt és gyakran egyszerre. Mindehhez olykor káprázatos gazdagságú öltözékek, máskor a kínai tus- és akvarellstílusra em­lékeztető látványmegoldások, ismét máskor - mint A sárkány és a főnix szerelme című darab­ban - szinte csak jelzésszerűen megoldott, stilizált bábok járul­­naik. Hogy itt már megjelenik a modernebb stílus is, nem nehéz észrevenni. Hagyományosak - legalábbis az itt látott műsorban - az egyes d­arabok is. Megelevenedik a Majomkirály és a félelmetes, go­nosz Csontvázkísértet históriája éppúgy, mint a Csang Ping her­cegnőről szóló lírai történet, vagy az említett, s az est leg­szebb élményét adó A sárkány és a főnix szerelme szimbolikus meséje. Nem hiányzik a szelle­mes, néha bumfordi, rusztikus humor sem, mint például A ha­lász és a daru vagy a Vita a fér­jért cmű darabokban. A sok ala­kot mozgató, bravúros koreog­ráfiájú, bájos humorú Oroszlán­tánc ötletgazdagsága különösen dicsérhető. Kevésbé meggyőző viszont egyes bábuk fejének megformálása. A Csang Ping hercegnő figurái túlságosan édeskések, kínai Barbie-babák­­nak hatnak, s ehhez hasonlóak a Vita a férjért nőalakjai is. Utóbbi annál inkább feltűnő, mert más darabokban akár a karikaturisz­­tikusan eltúlzott - és remekül jellemző - bábfejek használatá­val is élnek A Guang Dong mindenesetre mesterfokon tudja, amit tud. Nyilvánvaló - mivel a világ leg­különbözőbb országaiban sokat turnézó együttesről van szó -, talán nem is kicsit, a nemzetközi igényekhez is igazodniuk kell, miközben természetesen ősszre óhajtják a klasszikus kínai bábjá­ték hagyományait is. Az ebből fakadó ellentmondásokat nem könnyű, s nem is mindig sikerül leküzdeniük. (takács) Jelenet az Oroszlántánc című játékból Adalékok egy karrier történetéhez I. Nemzetközi Maria Callas- konferencia Athénban Verdi Requiemjének az athéni Akropolisz lábánál tartott sza­badtéri előadásával ért véget hét­főn este a szeptember 11. és 16. közt a görög fővárosban a húsz éve elhunyt nagy énekesnő em­lékére rendezett 1. Nemzetközi Maria Callas-konferencia. Az egyhetes rendezvénysoro­zat keretében felbukkant a díva eddig ismeretlen arca: azé a Ma­ria Callasé, akinek művészi kar­rierje operettcsalagként indult el a Wehrmacht által megszállt Gö­rögországban. A német meg­szállók által ünnepelt „Friederi­ke" sorra fellépett, miközben kolléganői vagy hallgattak, vagy beálltak partizánnak. Egyes állí­tások szerint 1945-ben a görög politika is foglalkozott ezzel a „kollaborálással", mire Casas há­tat fordított Athénnak, és Vero­nában, Milánóban próbált sze­rencsét - sikerrel. Wolfgang Greisenegger, a bécsi egyetem társrektora előadásá­ban rámutatott, hogy minden bi­zonnyal alaposabban meg kell vizsgálni Callas karrierjének ezeket a korai vonatkozásait, de semmi ok nincs arra, hogy pálcát törjenek egy akkor alig húszéves művésznő fölött. Ennek ellenére nem kis érdeklődést keltett Mar­­cel Prawy osztrák professzor e témában tartott előadása, akinek vendégkönyvébe 1956-ban, első bécsi operaházi fellépése alkal­mából Callas ezt írta: „Olyan boldog vagyok, hogy ismét Né­metországban lehetek..." Stones-botrányok Miközben elérhető közelségbe került a sorrendben 39. Rolling Stones-album, a Bridges To Babylon megjelenése a hangzás, a sous dolgában nem egészen teljes az összhang még a legré­gibb motorosok, Mich Jagger és Keith Richards között sem. Jagger arról győzködi társait már a fel­vételek kezdete óta, hogy valami újra van szükség. S valóban: a nagylemezről mutatvány-kisle­mezre kimásolt Anybody Seen My Baby című nóta legalábbis meglepheti a Stones-híveket: a producerek olyan ritmusképle­teket, olyan rapes hátteret kever­tek a dalokhoz, amelyek sehogy­sem emlékeztetnek a Stones ze­nei világára. A jó öreg Keith ki is bukott emiatt, s hírek szerint otthagyott csapot-papot és torontói próbá­kat. Kerek perec kimondta: „így nem tudok dolgozni". Hozzátette azonban, hogy csupán a felvételi technika dühíti, az új nótákat sze­reti. Jagger viszont arról beszélt te­lefoninterjújában, hogy a lemez általa szorgalmazott új hangzása a banda minden egyes tagjának tetszik. Mick szerint a többiek így hízelegtek: „Biz'isten, Mick, jó, hogy te vagy az énekesünk és nem Bono"... Harmadik fél ed­dig nem nyilatkozott a frissiben kirobbant belviszályról. KULTÚRA 1997. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Az Év Múzeuma A szolnoki Damjanich János Mú­zeum nyerte el Az Év Múzeuma elismerést a Pulszky Ferenc Társa­ság pályázatán, amelyet a fővárosi és a megyei intézményeknek hir­dettek meg. A Magyar Nemzeti Múzeum egykori igazgatójának nevét viselő társaság az idén első ízben versenyeztette a múzeu­mokat. A zsűri részben helyszíni vizsgálódások, részben tudomá­nyos beszámolók alapján értékelt. Úgy ítélte meg, hogy a szolnoki múzeum dicséretes eredményeket produkál régészet, néprajz, honis­meret és képzőművészet tárgykö­rökben a gyűjtőmunkától a köz­szemlére tételig. Emmellett aktív részvevője a keleti tudományos és művészeti életnek is. Tanítónk, Krisztus Közel kétezer, a Kárpát-medence egész területéről érkezett tanító és óvónő részvételével kezdődött meg tegnap a Budapest Kongresz­­szusi Központban a Tanítónk, Krisztus című nemzetközi pedagógiai konferencia, amelynek szervezője a magyar katolikus püspöki kar. A tanácskozásnak, amelyen a testvér­egyházak iskoláinak képviselői is részt vesznek, célja, hogy konkrét, az adott régiók jellegzetes prob­lémáira reagáló feladatokat tűzzön ki. (1) Egymillió néző öt év alatt Elisabeth visszatért Erzsébet királyné, és persze Fe­renc József császár és a többiek: Lucheni, a királyné gyilkosa, Ru­dolf főherceg, a magyar grófnők és grófok (köztük a daliás And­­rássy Gyula, Erzsébet titkos lo­vagja) visszatértek Bécsbe. Nem a Burgba, hanem a Theater an der Wienbe, a császárváros pati­nás színházába, hogy folytassa (folytassák) a szép királyné éle­téről szóló musical, az Elisabeth sikerszériáját. A Lévay Szilveszter-Michael Kunze szerzőpáros darabja 1992- ben került színre, és ez év janu­árjáig mintegy ezer előadásban körülbelül egymillió nézője volt. Időközben bemutatták Japán­ban, és, mint ismeretes, nálunk is. A Fővárosi Operett Színház­ban a tavaly nyári szegedi sza­badtéri bemutató után 1996. ok­tóber 5-én volt a premierje, s oly tartós sikert aratott, hogy a most indult évadban is műsoron marad. Hasonló történt, iletve törté­nik most Bécsben is. Miután az Elisabeth egy ideig „pihent", pár nappal ezelőtt ismét színre ke­rült, és marad is a Theater an der Wienben, mert változatlanul nagy az érdeklődés iránta. Ezt az is jelzi, hogy hétfő kivételével a hét minden napján játsszák, egyelőre meg nem határozott hosszúságú sorozatban. (ti.)Jelenet a bécsi előadásból Nemzeti kiadók könyvesboltja Baján Egy hete új könyvesbolt nyitotta meg kapuit Baján: a Nemzeti Könyvesbolt. Lapunk a szokat­lan kezdeményezésről a bolt tu­lajdonosával, Varga Zoltánnal be­szélgetett, aki többek között el­mondta, hogy azért nyitotta meg a tanítóképző főiskola mellett álló üzletet, mert a nemzeti ki­adók könyvei hiánycikknek szá­mítanak Dél-Magyarországon. A Jelky téren mintegy tíz-tizenkét kiadó közel ötszáz kötete közül választhat a nagyérdemű, ame­lyek mellett különböző sajtóter­mékek is bővítik a kínálatot. A ki­adók bizalmát tapasztalja Varga Zoltán, mert, mint elmondta, könyveiket bizományba adták át, így kezdő üzlete jelentős költ­ségektől mentesült. Boltjában gyakran szeretne író-olvasó ta­lálkozókat szervezni. A vállalkozó szellemű fiatal­ember reméli, hogy az eljövendő hónapok során kiderül, életké­pes-e kezdeményezése, bár erre garanciát senki sem adhat. (patay) A nemzet nádora Két kiállítást is rendeznek a fővárosban József nádor halálának 150. évfordulója alkalmából. A Budapesti Történeti Múzeum (Budavári Palota E épület, 1. ker., Szent György tér 2.) a József nádor és Pest- Buda című tárlatot Magyar Bálint művelődési és közoktatási mi­niszter szavaival nyitják meg holnap 14 órakor; a Magyar Nemzeti Múzeum (Vil­. ker., Múzeum körút 14-16.) József főherceg, a nem­zet nádora című tárlatát pedig Glatz Ferenc, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke nyitja meg ugyanezen a napon 16 órakor Habsburg Mihály és Habsburg György közreműködésével. Élő forrás a DTV-ben Ma délután 15.55-től ismét jelentkezik a Duna Televízió Élő forrás című műsora. A magazinban - többek között - a jelenleg idősek otthonaként működő 100 éves nagymágocsi Károlyi-kastéllyal, a nógrádsápi katolikus templommal, valamint Udvaros Bélával, az Evangéliumi Színház vezetőjével ismerkedhetnek meg a tévéné­zők. Gáborjáni Szabó Kálmán emlékére A Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűűjtemények emlékkiállítást rendeznek a 100 esz­tendeje született Gáborjáni Szabó Kálmán tiszteletére a debreceni Déri Múzeumban (Déri tér 1.). Az október 19-ig látogatható tárlatot Szíj Rezső művészettörténész és Selmeczi László múzeumigazgató nyitja meg ma délután 16.30-kor. A megnyitó előtt emléktáblát lep­leznek le a művész egykori műtermének falán, utána pedig kere­­kasztal-beszélgetés kezdődik a múzeum dísztermében. Kovács Balázs képei Venczel Zoltán szavaival nyílik meg Kovács Balázs festőművész ki­állítása ma délután 6 órakor az Illárium Művészeti Galériában. A tárlat október 11-ig várja az érdeklődőket. Illúziók Ne higgy a szemednek! - Ez a mottója a Csodák Palotája Interaktív Tudományos Játszóház (XIII. ker., Váci út 19.) Illúziók című kiállí­tásának. A tárlatot - melyen megtudhatjuk, hogy érzékszerveink ilyen gyakran megtréfálnak bennünket - Ádám György akadé­mikus, a Magyar Tudományos Akadémia Ismeretterjesztő Bizott­ságának elnöke nyitja meg 19-én, pénteken 11 órakor. Még nincs kész a világ Jókai Anna lesz a vendége a Műcsarnok (XIV. ker., Hősök tere) Fo­lyóiratolvasó Klubjának ma délután 18 órától. A még nincs kész a vlág­­mű esten Czakó Gábor beszélget ga írónővel. A belépés díj­talan. További információk a 343-9334-es telefonszámon kaphatók. Szobrászművész Kolozsvárról A Budapesti Őszi Fesztivál keretében nyúlik kiállítás Benczédi Sá­n­­dor kolozsvári szobrászművész alkotásaiból a Vármegye Galériá­ban (V. ker., Vármegye u. 11.). Az Erdély Művészeti Alapítvány rendezte tárlatot Makovecz Imre építész nyitja meg szeptember 30-án 17 órakor. Magyar írók Svájcból Három Svájcban élő magyar íróval - Mirtse Ágnessel, Gödrös Má­tyással és Vezényi Pállal - találkozhatnak az érdeklődők ma délután 5 órakor a Magyar Írószövetség Klubjában (VI. ker., Bajza u. 18.). A rendezvényen Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke kö­szönti az egybegyűlteket.

Next