Uj Magyarság, 1938. május (5. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-01 / 97. szám

2 á­nusz LEGSZEBB CIVITBJEBBSÜGHI selyem-, gyapjú- és mosóáru különlegességek Főüzlet Mer Sün és Társai ma ez­ávei­­l zárkóznak ez elől, s makacs csökönyösség­gel folytatni akarják azt a hazug kettős játékot, amely a helyzetet végleg elmér­gesítette. A belsőleg megerősödött kisebb­ségi mozgalmak azonban szilárdan állják Hodzsáék ernyedt akcióit, mert tudják, hogy a belső hazugságoknak egyszer össze­­celt om­olniuk. Rády Elemér Anton Kiemne a szudétanémet emigráció bécsi vezetőjénél ,A mi célunk: autonómia valamennyi csehországi kisebbség részére" Bécs, április 30. Hogy a történelmi végzete felé zuhanó Csehország úgyszólván születése pillana­tától kezdve már halálra ítélt volt, nem le­hetett titok a világ közvéleménye előtt. Varsótól San Franciscoig, Bécstől az euró­pai emigránsok örök otthonáig, Svájcig, mindenütt lehetett találni egy-egy neves szlovák, német, lengyel, magyar, vagy ru­tén politikust, aki inkább a hontalanság keserves kenyerét választotta, minthogy a hazug prágai demokrácia vasvesszeje alatt éljen. S ezek a férfiak, ezek a népes emigrációk, egyetlen alkalmat sem mu­lasztottak el, hogy figyelmeztessék a világ lelkiismeretét arra a szörnyű hazugságra, amelyet Csehország testesített meg , hogy dokumentumokkal szolgáljanak a „kelet­európai Svájc” igazi lényegéről. Ezek az emigrációk, mint említettük, nemcsak a tótokéi voltak, akik a cseh ál­lam életének már legelső esztendőiben is keserű kiábrándultsággal látták, hogy rúgják félre a pittsburgi egyezményt a prágaiak, hogy sikkasztják el mindazokat a nemzeti és emberi jogokat, amelyeket ünnepélyesen megígértek. Emigrációba kel­lett vonulnia számtalan magyarnak, s igen sok német veztő politikusnak, akik főként Bécsben telepedtek meg, s innen harcoltak a Prága uralma alatt maradt testvérek szabadságáért és jogaiért. Ennek a német emigrációnak egyik legérdekesebb és leg­tekintélyesebb alakja volt Anton Klement, professzor, aki hosszú évek óta Bécsben él. Szemben ülök a fehér oroszlánsörényes, nyílt tekintetű, nyugodt és megfontolt mo­dorú öreg professzorral, aki igen szívélye­sen és készségesen hajlandó nyilatkozni, mikor megtudja, hogy magyar s jobbol­dali magyar vagyok. — Igen, — mondja, — nagyon sokat be­szélgettem magyarokkal. Sok jóbarátom van és volt közöttük. A legjobb, akivel naponta együtt ültem, — míg meg nem halt. — Lábán Antal dr. egyetemi tanár, a bécsi Kollégium Hungaricum és az itteni magyar intézetek igazgatója — volt. Hány estét, éjszakát átbeszélgettünk vele, főleg a cseh állapotokról... — merült el tá­­volba nézőért. — Mi a szudétanémetség végcélja a cseh köztársaságban? — kérdezem. — A mi végcélunk a legszélesebb körű területi, politikai és kulturális autonómia,­­ az összes csehországi kisebbségek szá­mára, Írja meg, kérem, hogy mi azt nem­csak a mi népünk számára követeljük, hanem a magyarok, tótok és rutének, va­lamint a lengyelek számára is óhatjuk ezt a szabadságot. És ezt követelhetjük, mert a csehországi kisebbségek tulajdonképpen nem is kisebbségek. Ha­ elővesszük a nép­rajzi térképeket, cáfolhatatlanul kivi­láglik, hogy az úgynevezett kisebbségek mind egy bizonyos földrajzilag meghatá­rozható területen élnek és a maguk te­rületén kilencven-száz százalékos többséget alkotnak. Ezért téves a „Minderheiten” meghatározás. Viszont ezért is lehetséges az általunk követelt autonómia megadása úgy a tót, magyar, mint a rutén és len­gyel „többségeknek”. — Hogyan képzelik el a szudétanéme­­tek ennek gyakorlati megoldhatóságát? — Csak egy módon. Csehország födera­tív állammá való átalakulásával. — Nem vezetne ez, — mint általában hallani, — Csehország széteséséhez? — Nem, mert a legerősebben megszer­vezet, a szudétamámet autonóm terület, — ami Csehország egynegyedét jelenti —, lenne a­z államfenntartó elem. A cseh és morva, mely az ország egyharmad lakos­ságát jelenti, mindig találna annyi ki­­egyensúlyozóra a tót, magyar, rutén és lengyel autonóm területek lokális kíván­ságaiban, hogy a falra festett abszolút német hegemónia egyáltalán nem képzel­hető el. — Milyen eredményét látja a cseh krí­zis esetleges ilyirányú megoldásának — Európa számára? — Ez Európa legtökéletesebb békebiz­tosítása — felelte. — Ha a területi auto­nómiák egyenlő jogokkal jönnek össze Zlata-Prahában, nem kétlem, hogy az ilyen módon abszolút kisebbségben maradó je­lenlegi öngyilkos cseh sovinizmusnak nem lévén alkalma és hatalma árthatni, nyu­godt fejlődés kezdődhetnék a valamilyen megoldásra mindenképpen megérett Cseh­országban. A további beszélgetés során rátértünk a tótok autonomist®. harcaira, amelynek során meggyőződtem, hogy a professzor úr igen jól ismeri ezt a kérdést is. — Mi a véleménye Jehlicska feltétlen magyarbarát állásfoglalásáról? — Jehlicskát személyesen ismerem. Tisztalelkű, egyenes és kétségtelenül jó embere önöknek. És igen sok része van a csehországi nemzetiségek elnyomatása­Genf, április 30. (Az Új Magyarság tudósítójától.) Itt ülök szemben Jehlicska Ferenc­ dr.-ral, a tót tanács elnökével, aki a távolból, az emigráció keserű hontalanságából foly­tatja húsz esztendő óta a harcot Prága ellen az elnyomott szlovák népért. Szinte mindjárt a cseh állam megalakulása után ő is megteremtette a tót tanácsot, amelybe a vele együttérző, világosan látó szlovák politikusokat gyűjtötte össze. Azóta szüntelenül hirdeti az európai köz­vélemény előtt, hogy sikkasztották el a csehek a Pittsburgban megígért tót auto­nómiát, s hogy felejtkeztek el Masarykék minden ígéretükről. Arra a kérdésünkre, hogyan látja Cseh­ország helyzetét a közel­múltban bekövet­kezett nagy történelmi változások után, a következőket mondotta Jedlicska Ferenc: — Röviddel a felfordulás után egyszer Rómában jártam és informáltam az egy­házi köröket arról a veszedelemről, amely a tót népet, s általában a Felvidék népes­ségét, a cseh államban, vallási tekintet­ben, fenyegeti. Egy kardinális, akinek ne­vét most még elhallgatom, nézte a cseh állam néprajzi térképét, amelyet eléje ter­jesztettem és vígasztalóan mondta: ,No­­lite timere, mosaicum est, non durabit”. „Ne féljetek, mozaik az egész, nem lesz tartós” ... S íme, ma már mindnyájan lát­juk, hogy ennek a rossz mozaiknak összes kövei megmozdultak és mozogni fognak addig, míg a cseh állam keretét szét nem feszítik. — A tót tanács, mint emlé­kezni m­éltóz­tatik, már tavaly nyáron füzetet adott ki Londonban, ezzel a címmel: „Menjen-e Anglia háborúba Csehszlovákia kedvéért?’ Itt nemcsak arra mutattunk rá, hogy Csehország különböző népeknek rosszul megkevert koktélje, hanem lelepleztük Prágának és Moszkvának összeesküvését is Európa és a civilizáció ellen. Azóta és fő­leg most, az Anschluss óta, nemcsak az angol, hanem a francia sajtó is állandóan elemzi, boncolja, röntgenezi a csehek álla­mát, megállapítva annak súlyos szervi ba­jait és előkészíti a közvéleményt annak közelgő halálára. Sőt sokan várják is ezt a halált, mert Csehországot Európa geny­­nyes vakbelének tartják, melyet le kell operálni, nehogy megfertőzze az egész testet. — Hogyan képzeli, professzor úr, a mo­zaiknak nevezett Csehszlovákia egyes kö­veinek jövő elhelyezkedését? És főleg, mi lesz a szlovákokkal, akikkel a magyarság ezer éven át jóban és rosszban együtt élt?­­— hangzott következő kérdésünk. — A tót tanács, — felelte Jehlicska professzor. — 20 éven át tőle telhetően tartotta a lelket a cseh rabságban síny­lődő tót népben, vigasztalva és oktatva, hogy számára „extra Hungáriam non est vita". Eme felvilágosító munkára szükség volt, mert Trianon óta nemcsak az ellen­ség, hanem a magyar nemzet barátai is különbséget szoktak tenni a szorosan vett magyar és a tót kérdés között. Örvendek, hogy ez a munkánk sikeres volt. — Mindig hittem és hangoztattam, hogy mi szlovákok a magyarokkal együtt a németek oldalán harcoltunk, a németekkel együtt estünk el, és a németekkel együtt akarunk feltámadni. A nagy német nem­zet vezére és kancellárja garancia nekünk, hogy ez a reményünk meg fog valósulni. A Hitler előtti német kormányok kímélték a­ cseheket és nem törődtek Magyarország­gal. A nemzeti szocializmus, mint erős etikai mozgalom, szent haraggal van eltelve a cseh árulókkal szemben és a bolsevizmus ellen, amelynek a csehek szövetségesei. Az egyetlen modus vivendi valami föderá­ciós forma lehetne csak, de őszintén szólva, ebben sem hiszek. A csehek képtelenek belátni, hogy enélkül nem maradhatnak meg a mai államkeretek. — Akadnak egyes prágai politikusok —­ vetettük közbe —, akik szemérmetlenül kacérkodnak a gondolattal, hogy Cseh­országot mintegy felajánlják Németország­nak, a régi német-római szent birodalom történelmi emlékeinek felelevenítéseként.­­— Némely cseh politikusok — válaszolta a tót tanács elnöke —­ kétségbeesésükben valóban a leglehetetlenebb terveket is fel­vetik. Én azonban ismerem a cseheket én tudom: az ilyen tervek mögött csak az rejlik, hogy a cseheket átmentsék a jelen­legi krízisen s aztán majd adandó alkalom­mal ismét árulással és belső demoralizálás­­sal próbálják megtámadni azt a Német­országot, amelynek felajánlkoztak . . . —g­ób Jehlicska Ferenc: „Extra Hungáriám non est vita" * ár • -r Nyaraljon a tengeren ócsénnárft luxushst émnlm­i 1 Ü bs S Sf0 Eh Bi B áft-val, május 30—június 12. SS S»W fta «1 IMI Görögország—Egyiptom— Palesztinába.........................................P 320..—tói GONTIBIAN Cft EnnHavai július 4—18., Algír—Marokkó—Madeira— Azori-szigetekre.......................... 3? 420.—töl R m Kí­na-val, július 15—augusztus 14. «Ul IMS «I Szíria—Palesztina—Egyiptom— Török—Görögországba . . . . P 508.—től G OUTE N­E S 0 E GörögS­ 10~S2. . Kréta—Palesztina—Szicíliába . . P 375.—töl R A ums­­»-val, szeptember 6—22. •is* BRS SS Szíria—Palesztina—Egy intem— Görögországba....................................P 350.—től Ha­ sürgősen jelentkezik, még biztosíthatunk helyet a legolcsóbb kabinokban. 111L80-LLQYD triestino VII., Thököly­ út 2 BUDAPEST IV., Váci­ u. 4 Adria Ica Forg. iroda itt V., Nádor­ u. 21. Szent István-krt . ■»WacraMio VÄSATEWÄP, J9SS WAJaS ! "1 nak felderítésében. A legnagyobb jót ha­zafinak tartom. A professzor végül kijelentette, hogy a felvidéki magyarság kézfogása Heinlei­nékkel igen nagy jelentőségű, mert a lann bétanémetség minden eredményét a töb­­­biek, így a magyarság is élvezni fogják. Sterio Leonida. Tolna megye egy hangz­ bizalommal üdvözölte a Darányt.li®rmányí Szekszárd, április 30. Tolna vármegye törvényhatósági bizott­sága Thuránszky László főispán elnöklésé­vel szombaton tartotta rendes tavaszi köz­gyűlését. Bernáth Béla dr. gazdasági főta­nácsos javaslatára elhatározták, hogy Horthy Miklós kormányzóhoz hódoló táv­iratot intéznek. Az alispáni jelentéssel kap­csolatban Knesély Ödön országgyűlési kép­viselő és Vizselyi Gusztáv a csecsemőhalan­dóság korlátozásának előmozdítására sür­gettek intézkedéseket. Ezt követőleg azt a feliratot tárgyalták, amellyel Tolna vár­megye törvényhatósága az új Darányi­­kormányt hivatalbalépése alkalmából üdvö­zölte. Pongrácz Lajos indítványozta, hogy a most benyújtott javaslatokért külön üdvö­zölje a vármegye a kormányt. Knesély Ödön az ellenzék nevében csatlakozott az indítványhoz, Fiáth Tibor báró felsőházi tag ugyancsak örömmel üdvözölte a küszö­bön álló kormányintézkedéseket. Schell Jó­zsef báró azt kérte, hogy a kormány mu­tasson erélyt a felforgató törekvésekkel szemben. Matzon Gábor kijelentette, hogy nem­csak a bizalomról kell a kormányt biztosí­tani, hanem fejezze ki örömét a vármegye a fajvédelmi vonatkozású intézkedések miatt és kérje a miniszterelnököt, hogy a magyar faj érdekeit szolgáló további ja­vaslatokat hasonló bátorsággal és gyorsa­sággal terjessze a Ház elé. A továbbiak­ban Matton Gábor a földkérdés megoldá­sát, a hadiipar államosítását és a függő szociális kérdések rendezését sürgette. F­esthy Pál és Klein Antal dr. ugyancsak hozzájárultak az egyhangú bizalomnyilvá­nításhoz, csupán azt kérték, hogy a kor­mány legyen erős a szélsőségekkel szem­ben. A felszólalásokat a tisztújítás követte. A tisztújtás során főügyész lett Kunczél Jenő dr. aljegyzővé pedig Mező László dr.-t választották. Schneider János indít­ványára elhatározták, hogy a Sió-csatorna hajózhatóvá tételét feliratban kérik a kor­­mánytól. . Keresztény cég a C jBSfe (F® gjBfc­ég keresztény, lehetőleg a VS ilSí érettségizett és nyel­jó megjelenésű gyakornokot Sajátkezűén írt részletes ajánlattal minden reggel 8-kor személyesen. JLJLO­Á, cipőszalon rmmfa ív., váczi-utca Hars

Next