Uj Magyarság, 1938. december (5. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-01 / 273. szám
2 xmmmmmmmm WMACMASS&G CSÜTÖRTÖK, 1938 DECEMBER T a dalejmenf» pontos svájci óra ■foralkovslcy követ nem ismerte félre.. Ciano gróf ezután ismertette a Versailsben létesített Csehszlovákia történetét, leg németellenes és magyarellenes tevénységét, ami teljesen lehetetlenné tette,gy az illető kisebbségek együttélhessenek ) együtt dolgozhassanak a csehszlovák lammal. Az 1935 tavaszán megkötöttseh-szovjetorosz egyezmény Csehszlovákot Duna-Európa bolsevista hídfőjévé tette meg és ezzel kiinduló pontja lett a döntő válságnak* * A külügyminiszter a továbbiakban a közben történt eseményeket vázolta, így Abesszínia meghódítását, a fasiszta Olaszországnak a megtorló intézkedések után Genfből történt kivonulását. Németország újjászületését a nemzeti szocializmus rendszere alatt, Ausztria csatlakozását a német birodalomhoz, jellemezte, milyen minősíthetetlenül erőszakos elbánásban részesítette Prága a szudétanémeteket, majd Prága érzéketlenségét és ártó rosszakaratát Henlein követeléseivel szemben, holott egyidőben a kanton-rendszerre való áttérés kielégítette volna a szudétanémeteket. A következőkben Ciano gróf rátért a cseh-szudétanémet viszálynak májusban történt kiélesedésére, majd azokra a cseh üzelmekre, amelyek német mozgósításról szóló híresztelések terjesztésével Németorországnak ártani akartak. Ilyen körülmények között a Runciman lord kiküldetésével tett kísérlet kudarcra volt ítélve és ebben a helyzetben a Duce augusztus hó 20-án, a válság kikerülhetetlen közeli kiéleződését előrelátva, utasítást adott a szónoknak, ■lépjen érintkezésbe a német kormánnyal és kérjen tőle felvilágosításokat, mert Mussolini ettől kezdve óvóintézkedéseket szándékozott tenni a határ védelmére. Levél Runcimanhoz és az olasz mozgósítás ú külügyminiszter ezután felemlítette „opolo d’Itáliában szeptember 15-én évei Runcimanhoz” címmel megjelent két, amely az egyetlen építő jellegű takony az addig megjelentek között. Ez a és a közös diplomáciai tárgyalásoknakis alapot adott. Ez a levél az ijedtsében felejteni látszó világnak megmutta, hogy nemcsak cseh-német kérdés,nem cseh-magyar probléma is van. (Az ügyminiszter szavait a képviselőház a den oldaláról felhangzó: „Éljen Ma,Írország!” kiáltások szakították félbe.)Testi csak cseh-német kérdés, hanem eséhlgyes kérdés is van és hogy mindezek a rdések egymagukban is elegendők lennén a arra, hogy égő kanócot vessenek a löréshordóba. Runciman küldetése gyaorlatilag már a következő napon véget ért és eredménytelenül szakadt félbe. Kérdés azonban már porondra került és em lehetett többé a hallgatás fátylt borítani e problémára. Prága azon továbbra sem tanúsított megéret, hanem mind merevebb magatartáshoz folyamodott, ami azután tovább súyosbította a helyzetet. Chamberlain szep■mber 22-iki berchtesgadeni utazására vült sor és ebben az időpontban foglalt Duce Olaszország nevében véglegesen mást, utasítva a szónokot, hogy erről Bérit tájékoztassa. Olaszország elhatározásait a Duce trieszti beszédében szögezte le. A külállamok képviselői előtt, akik ebben az időben a Chigi-palotában érdeklődtek, a szónok megerősítette, hogy Olaszország mily értelemben foglal állást. A legsűrűbbé vált az érintkezés azokkal az országokkal, amelyekkel Olaszországnak külön szerződései és barátságai vannak, jelesül Japánnal, Délszláviával, Lengyelországgal, Spanyolországgal, Albániával. Vasárnap, szeptember 25-én Hitler vezér és kancellár külön megbízottja légi úton Rómába érkezett, a Dacénak részletekbe menő bizalmas tájékoztatásokat adott és megújítota a német kormány és a német nép hálájának kifejezését Olaszország magatartásáért. Hétfőn, szeptember 26-án Hitler vezér és kancellár annak hatása alatt, hogy Csehszlovákia nem hajlandó teljesíteni a német követeléseket, elhatározta, hogy Prágához új ultimátumot intéz, amely48 óra múlva, szerdán, 28-án jár le. Ez titkos elhatározás volt, de Ciano grófot még az este Olaszország nagykövete tájékoztatta. A szónok nyomban jelentést tett Mussolininak, aki az éresítést a római pályaudvaron vette át, ahová éppen akkor megérkezett Veronából. A Duce az igen súlyos tartalmú értesítést megzavarhatatlan nyugalommal fogadta és elhatározta a másnapi mozgósítást. (Általános helyeslés és nagy taps.) , ’ i _ • * . • ■ Szeptember 28 án hajnalban a fasiszta haderők készen állottak a cselekvésre A külügyminiszter ezután így folytatta • szedet :■ — Mozgósításunk a Duce személyes fzásításával szeptember 27-én kezdődött. Minthogy sokat beszéltek és vitatkoztak arról, hogy Olaszország állítólag nem tett katonai intézkedéseket és minthogy ebből olyan következtetéseket és megállapításokat vontak le, amelyeknél érdemes volna tovább időzni, célszerűnek látszik, nyilvánosan tudatni a tett intézkedések jellegét és horderejét. A hadsereg a következő intézkedéseket tette: 1. A nyugati határőrség hadilábra helyezése; 2. védekező mozgósítás légi támadások ellen a piemonti, liguriai katonai körzetekben és a türrheni lejtők vidékén; 3. alpesi csapatok behívása a cuneói és torinói hadosztályok körzetének megerősítésére; 4. csapatok behívása a torinói és alexandriai hadtestek tényleges létszámának növelésére; 5. behívások a Po-hadsereg capatainak olyatén megerősítésére, hogy az a hadilétszám háromnegyed részének feleljen meg; 6. Pantelleria, az Égei-szigetek és Elba helyőrségeinek megerősítése; 7. behívások és haladéktalan csapatkérdések Líbiába a 20. és 21. hadtest létszámának hadilábra való kiegészítésére; 8. behívások a szicíliai és szardíniai hadtestek megerősítése végett. Ezeknek az intézkedéseknek nyomán, amelyek 300.000 ember behívását jelentették, a fegyveres erő néhány órán belül 250 ezer emberről 550.000 emberre emelkedett. Adott esetben az általános mozgósítás megszervezése ugyanily tökéletességgel és nyugalommal ment volna végbe és a hadsereg, mint mindig, az áldozatok és a dicsőség lapjaival szaporította volna történetét. A légi fegyver, az előre megállapított terv szerint, négy légi főrajra oszlott, melyek számára a parancsnokok és a feladatok ki voltak jelölve. Meg volt mondva, hogy háború kitörése esetén hol van a gyülekező, hol az állomásozó helyük és behívók mentek a légi tartalék bizonyos csoportjaihoz tartozóknak is. Itt nem is volt egyébként szükség nagy clőkészilletékre, mert a légi hadsereg készen állott a harcra, eszközeinek hatalmas átütőeréjével éppenúgy, mint embereinek hőesességével, lendületével. A haditengerészet vezetősége kiegészítette a hadihajók, torpedóegységek, tengeralattjárók fegyveres erejét, készenlétbe helyezte a tartalékokat, megtette a szükséges intézkedéseiket, hogy a legtávol labbi bázisok is fel legyenek szerelve, a cselekvési övezetekben pedig elrendelte a fokozott figyelés és ellenőrzés rendszerét. Szeptember 28-ának hajnalán 22 sorhajóegység és dukáló, 114 torpedózúzó és torpedónaszád, 91 tengeralattjáró, 337 ..Masa elnevezésű halálnaszád, majd egyéb kisebb jelentőségű egységek, így aknavetők álltak készen cselekvésre, hogy a tengeren kutassák kifejezésre hazafiságukat. Az említett egységek fedélzetén 5123 tiszt, és 84.731 altiszt és matróz állott harcra készen. Mindezek a számok elég ékesszólóan beszélnek, úgy hogy aligha kell ehhez valamit is hozzáfűzni. A mozgósítás egyébként teljes rendben és tökéletes nyugalomban ment végbe, oly módon, hogy igazi arányait még a legerősebben figyelő sem tudta felmérni. Az olasz katonai gépezet, amelyet a Duce 16 esztendei szüntelen munkával fokról-fokra kiépített, a legfelsőbb kötelesség órájában bizonyságot tett hatályosságának legmagasabb fokáról, nem csupán fegyverzetével és eszközeivel, hanem legelsősorban szellemével. Az egész olasz nép ezen a napon a háborús politikai érettség olyan fokáról tett tanúságot, hogy erre egyetlen országban és a történelem egyetlen pillanatában sincs példa. Az olasz nép a legelső embertől az utolsóig minden különbség és minden ingadozás nélkül szeptember havában éppúgy viselkedett, mint ahogy a jövőben is viselkedni fog: készen menetelni abban az irányban, amelyet számára Vezére kijelöl. Katonai összekötő szervek Róma és Berlin között — A mozgósítási intézkedések után — folytatta Ciano gróf, — a Duce szükségesnek tartotta, hogy a legnagyobb szabatossággal fektesse le a Berlinnel való politikai barátság alapjait és katonai összekötő szerveket létesítsen. A nagy nyugati demokráciák ezt már megtették, vagy legalább is azon vannak, hogy megtegyék. A következőkben szeptember 29-ének délelőttjére müncheni találkozóban történt megállapodás. Ezen Ribbentrop és én vettünk részt, Keitel tábornok német vezérkari főnök, illetve Pariard tábornok és Valle tábornok kíséretében. A külügyminiszter ezután ismertette, hogyan hajózott be Európa a nagy eseménybe, amelynek előzménye volt, hogy Mussolini hozzájárult .Chamberlainnek Perth lord útján október 28-án délelőtt hozzáintézett felszólításához, és telefonon utasította Attolico berlini olasz nagykövetet, tegyen lépést Hitlernél, mire néhány órával az ultimátum lejárta előtt sikerült ennek lejárati idejét, illetve a fellépés időpontját 24 órával meghosszabbítani. Ciano gróf kijelentette: nem kételkedik benne, hogy Ritter, határozottan visszautasított volna hasonló javaslatot, ha azt bárki más terjeszti elő. A külügyminiszter ezután ismertette azokat az új utasításokat, amelyeket Mussolini néhány órával később Attolico nagykövetnek adott, oly értelemben, hogy Hitler fogadja el Chamberlain új javaslatát, amelyet Hitlerhez és Mussolinihez intézett és amely úgy szólt, hogy értekezlet üljön össze, hogy a problémát legkésőbb egy hét alatt felszámolja. Kevéssel később, koradélután Attolico nagykövet a távbeszélőn azt jelentette, hogy Hitler az indítványt elfogadta, de ezzel az alapvető feltétellel: „Csak a Duce személyes részvétele az értekezleten biztosítja a sikert; választást enged a Ducénak abban, hogy az értekezlet színhelye München vagy Frankfurtlegyen.” A Duce Münchent választotta. Ugyanez nap délután 6 órakor a Duce elutazott a másnap délelőtt 6 órára kitűzött értekezletre. A két vezér Kufsteinban találkozott és útközben a vonaton hosszas politikai és katonai tanácskozást folytatott. Ez alkalommal megállapodtak abban, hogy haladéktalanul megegyezésre kell jutni és nem szabad megengedni, hogy az értekezlet eljárási és dialektikus útvesztőbe kerüljön. Ciano gróf ezután megállapította a müncheni értekezlet gyors sikerét és hangsúlyozta, milyen elsőrangú szerepet játszott Mussolini az értekezlet végleges határozatainak megállapításánál. A továbbiakban kiemelte, hogy a római-berlini tengely biztos és hatalmas eszköz, amely döntő módon esik latba a történelem útjának alakításánál. Kifejtette azután, hogy München nem csupán körülhatárolt válság megoldását jelenti, hanem sokkal szélesebbkörű politikai értéke van, amire nézve talán még korai volna megállapításokat formulázni. München és Bécs után — Münchenben — folytatta a külügyminiszter — nem csupán Németországnak a szudétanémet tartományokra fennállott nemzeti jogai érvényesültek, nem csupán az olasz tekintély nőtt meg gigászi arányaiban a Duce műve és az olasz nép magatartása következtében, hanem még több tény, tétel és intézmény került mélységes és kivételes befolyás hatása alá. Nagy szolgálatot tett a békének a tengely a csehszlovák-magyar viszály döntőbírósági elintézésével. Csakis Olaszország és Németország vállalhatták magukra, hogy e válságnak döntőbírósági ítélettel vetnek véget, csakis ők vállalhatták ezt a súlyos feladatot, hála a nevüket Keleteurópában körülövező tekintélynek, tekintettel továbbá a két országnak ezeken a területeken fennálló érdekeire és tekintettel arra a közös akaratukra, hogy biztosítják az igazságos békét. A két ország ennek a feladatnak Bécsben teljes szolidaritással és teljes megértéssel tett eleget.— A további, a kárpátaljai eseményekkel kapcsolatban szintén tökéletes volt a szempont azonossága, noha egy jól ismert bizonyos sajtó az ellenkezőjét igyekezett feltüntetni. Olaszország és Németország így találták és ebben találkoztak az érdekeltek hozzájárulásával is, hogy nem kell újból vitássá tenni olyan határkérdést, amelyet alig húsz nappal előbb ünnepélyesen kijelöltek és elfogadtak. A döntőbírósági ítélet türelmes vizsgálat eredménye, amelyet a szigorú pártatlanság mércéje sugalmazott. Nagy igazságtalanság tétetett jóvá. Nemcs jelentőség nélkül az a tény sem, hogy Olaszországnak éppen abban a Bécsben kellett egy nemzeti kérdésben felmerült döntőbírói ítéletet mondania, amey annyi időn át az olasz nemzeti jogok támadását jelentette és mi, olaszok, akik hallottuk a Ducét, aki először emelte fel szavát a megcsonkított Magyarország védelmében, élénk meghatottsággal láttuk, hogy a régi magyar zászlók visszatérnek azokba a városokba, amelyeket méltánytalan szerződés szakított el a hazától s visszagondoltunk arra az időre, amikor a magyar nép lovagiasan mellettünk állt, miközben egy el nem felejtett kormánykoalíció a fegyverben álló Olaszországot a népszövetségi hurokkal akarta megfojtani. A külügyminiszter ezután ismertette az európai helyzet alakulását München és Bécs után, majd kijelentene ,hogy a fasizmus, amely tettekkel bizonyította megingathatatlan viharállását, nem változtatja meg eddigi politikáját, még ha a láthatáron a javulás nem kicsinyelhető jelei is látszanak. Miként a rémület és riadalom válságai nem ingatnak meg minket, úgy nem engedjük magunkat veszedelmes bizakodásba ringatni, noha szívesen fogadunk minden termékeny és békés lépést, amely tényleges értékű. Ezek sorában főként az olasz-brit szerződést kell felemlíteni, amely szilárd alapon barátságos együttműködést létesít. Az olasz-brit egyezmények, amelyek szorosan kapcsolatosak Chamberlain, Halifax lord és Perth lord nevével és munkájával, semmiképpen nem jelentenek egyszerű visszatérést ahhoz a hagyományos barátsághoz, ahogyan azt azelőtt a