Uj Magyarság, 1939. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

2 lenségnek és el ne szalasszák. A vélet­len mellett köszönhetik ezt a németek­nek, a lengyeleknek és talán nem egé­szen szerénytelenség, ha azt mondjuk: egy kicsit a magyaroknak is, annak a politikának, amelyet Magyarország kö­vetett és érvényesített a benesi Cseh­országgal szemben. És még egyet, ugyancsak rosszaka­rat nélkül. Úgy látszik, nem hiába sü­­rög-forog annyit Durcsánszky minisz­ter úr Pozsonytól Berlinig és vissza s nem hiába tesz fontoskodó nyilatkoza­tokat ottani buzgólkodásával kapcsolat­ban. A szlovák közvélemény ezeknek a hibásan megfogalmazott, vagy hibásan értelmezett biztatásoknak hatása alatt mintha egy kicsit a Harmadik Biroda­lom erejét érezné maga mögött, mintha egy kicsit a németek kardját csörtetné. A Harmadik Birodalom bi­zonyára jóindulattal van a szlovákság iránt, de ottani igazi barátaik se adhat­nak nekik más tanácsot, mint a ma­gyarokkal való baráti közeledést és megegyezést. Ha pedig mégis vannak olyan vicinális német tényezők, akik az ellenkezőt tanácsolják és az ellen­kezőre biztatják őket, azok hamis és kártékony politikát követnek a biroda­lom, a szlovákság és a magyar nép ér­dekei szempontjából egyaránt A magyar és a szlovák népet, akár­hogy is forgatjuk a dolgot, nagy közös gazdasági és politikai érdekek kapcsol­ják egymáshoz, amelyeket a húszesz­tendős gonosz, ellenséges cseh imperia­lista politika se semmisíthetett meg. Ezek a nagy érdekek egymás megbecsü­lésére intenek s ha ezekkel szemben, ezekkel­­ellentétes irányzatokat enged­nek érvényesülni, ennek a szlovákság épúgy kárát vallja, mint Magyarország. Szívből óhajtanánk s ez az egész ma­gyar nemzeti közvélemény óhaja, hogy amint ezek a viták, határvillongások lezárulnak, induljon meg a közvetlen baráti érintkezés a félreértések kölcsö­nös kiküszöbölésére, a hibák kölcsönös tisztázására és az egymásrautaltság to­vábbi munkálására. De hogy legyen ez lehetséges ilyen légkörben, hogy legyen lehetséges, ha szlovák részről ilyen szellem vezeti be, készíti elő ezt az új szomszédi, baráti viszonyt? Alföldi karavánszeráj írta: Kerescsényi György — Kívülről befelé első, kevülről ki­felé utolsó... mi az? Természetesen nem más, mint „Bedő Ádám Polgári Bormérése”, a kocsma. A nagy, poros mezővárosban erre a ta­lálós kérdésre meg is tud felelni akár­melyik kutyagyerek. Mert ha a város­ból halad az ember kifelé, akkor utol­sónak éri a házat, ellen esetben meg a legelsőnek. Ilyenformán a lé­gző dol­goknak s a fogalmaknak mintegy ha­tárpontján áll és már csak emiatt is ér­demes, ha körülnézünk egy kicsit benne. Hosszú, fordított, ámbitusos épület, olyan, min­t akármelyik módosabb gazda háza. Nagy udvara van, hátul ólak és hombárok, szalmakazal, kocsi­szín. Tyúkok kapirgálnak a trágya­domb körül és éppen csakhogy a nagy­kapu áll tárva-nyitva. Igaz, van egy utcai bejárata is, egy keskeny, kopott üvegajtó s az ajtó fölött a nevetségesen kicsiny cégtábla. Olyan kicsik és el­­mosódottak rajta a betűk, hogy szinte össze sem lehet olvasni őket. Az ud­varban leszerszámozott és le nem szer­számozott fogatok ácsorognak. Oldalt egy körrelgyűrűzött akácfa régen elhalt karóiéhoz három szép, mezítelen ló van kikötve. Mindj­át elárulják, hogy kupé­cek is tanyáznak a belső helyiségekben. Amolyan lóitató, pihentető, toroköb­lögető stáció ez a hely. Megfordulnak tgy szegényebb fuvarosok is, a földek közé, tanyáikba térő vagy a városba igyekvő gazdák. Néha nyüzsög a nép benne. Itt adnak egymásnak találkozót, itt isznak áldomásokat. Vad mulatozá­sok is esnek itten, úgy hogy éjszakán­­ként a rendőrség is szemmel tartja, heti­vásáros napokon meg éppen teli van a hatalmas ivó. A külső üvegajtó egyenesen a nagy­ivóba nyílik. A bornak, a vastag do­hányfüstnek, meg valami furcsa vá­lyog-szagnak sajátságos keveréke tölti meg a száját és az első pillanatokban csak homályos alakzatokat venni benne észre. A falak mellett köröskörül ócska tölgyfaasztalok­ sorakoznak, félarasz vastagságú asztallapok, otromba lócák és súlyos székek. Alighanem még a régi jó időkből. Azonban megtalálhatók benne a modern bútordarabok is. Az egyik sarokban valamely polgári kör üveges könyvtárszekrénye húzódik meg. Hogy van-e benne könyv, azt csak sej­teni lehet, mert az üveget vastagon be­lepte a legyek piszka. A könyvtárszek­rény előtt alacsony bak áll, a bakon egy középfajta hordó. A hordó hátsó pe­reme szorosan odasimul a könyvszek­rény kettős ajtószárnyának aljához és komoly gondolatokat ébreszt afelől hogy vájjon mikép lehet kinyitni azt a kön­yvszek­rényt ? A másik oldalon emelkedik a söntés nullja. Bemélyített bortartányok sora­koznak rajta,a s a tartányok rézből való süvegei olyanok, mint valami bonyolult gépezet kazánrózsái. Egy hatalmas jég­szekrény, egy likőrös és pálinkás buté­­ráktól roskadozó polc s a kocsma be­keretezett italmérési engedélye egészíti ki a bút­­orzatot. Kossuth Lajos arc­képét s a hősi halált halt költő földre­­omlott alakjának ábrázolatát már alig lehet kivenni a fallal összemosódó barna keretekben. Mind a kett­őt bevonta s a múlandóság földszínével tette egyenlővé a pókháló, meg az idők pipafüstje. De van még valami! A pálinkásszekrény tetején, vastagon belepve porral, egy otromba rádió­­készülék láthat­ó. Egy óriási, barna, régimódi hangszóró tölcsér és a szerke­zet sokcsavaros ládája. Mellette az anódtelep, meg az előfűtő. A falakon még megvan a nyoma az antenna drót­éinak s a földvezetéknek. De el van­nak tépve és a drótok összekuszálód­nak... A haladás büszke csodája, a vi­lágokat összekötő hangszekrény, lám ide is megérkezett. De úgy látszik, megál­ott neki ez a levegő, bedagadt a torka, valami betegséget kapott és kimúlt. Most mintegy húszan vannak a nagy ivóban. Kívül az úton szekerek vonul­nak és majdnem valamennyi megálla­podik itt­en. Jönnek asszonyok is és kü­lön csoportokba verődve isznak, esznek, panaszkodnak. Az asszonyok mindig panaszkodnak. Az egyik sarokban bá­­gerosok ülnek, emitt két dézsareparáló, az ajtó mellett, ingujjban mesterlegé­nyek­ A középső asztalnál a pénzesek és hangosak foglal­ak helyet A lókupe­­cek, öltözetük csizmaszárra türemlő ördögbőrnadrág, nyakkendő­tlen puha ing, karimára gyűrt posztókalap, ka­bát, mellény, ezüst óralánc. A hivatás jelvénye, a vastag, rézver­éss kampós­­zot mindegyiknek a k­eze ügyében van. Két gazdaforma parasztember ül velük szemközt és áldomást isznak. Az eper­­takaróhoz kikötött állatok eladásából eredő áldomás ez a mos­ani. Egy vas­­tagbajuszos, mélyhangú lókereskedő in­­tézkedik: — Öt kispörköltet adasson ide,­Bödő úr! A kocsmáros kövér, lilanyakú ember. Kurta és vastag lábain szinte kiguru­l a pult mögül. Jó viszonyban van a kupe­­cekkel, mert húsos tenyerével barátsá­gosan megcsapkodja a nagybajszos vállát. — Milyen legyen, Gergő? Marha-e vagy borjú? — Borjú. — választ az egyik paraszt­­ember, de a főkupec leinti — Nekem marhát adasson! Pörkölt­ben csak a marha a valódi. Legjobb a tehénpaprikás! — Tán lakodalom készül itt máma? — kérdi a másik gazda. — Miért? — Mert csak lagziba vágnak tehe­net. Kocsmában nincsen az. — Elég kár. — Kocsmában csak egyfajta a pap­rikás. Akár marha, akár borjú. Tudod­d a nevét, Máté? Wmacsik­s Ag A magyar kormány újólag tiltakozott a magyarságot sértő cseh és szlovák agitáció ellen A legutolsó napokban a cseh-szovák sajtó és rádió minősíthetetlen hangon, sőt lehet mondani, nyomdafestéket nem tűrő hangon intéz támadásokat a magyar állam közigazgatása és kormányzata ellen. A magyar kormány ismételten megkísé­relte úgy Prágában, mint Pozsonyban hi­vatalosan megállapítani, hogy mi rejlik a Magyarország ellen szórt és amint a bécsi rádió szlovák- és ruszin nyelvű leadása is bi­zonyítja, külföldre is tovább adott valótlan­ságok és rágalmak mögött. Biztatásokat kapott, de a hírszolgálati hadjárat nem szűnt meg. A magyar kormány a mai napon újra felhívta a prágai kormány figyelmét, hogy ezt a fokozódó agitációt Magyarország ellen, amelyet úgy Cseh-Szlovákiában, mint Cseh-Szlovákián kívül folytatnak, nem nézheti tétlenül. Nem kívánja azon az úton követni a cseh és a szlovák hírszolgálati szerveket, amelyet azok maguknak válasz­to­ttak. Nem tartja méltóságával össze­­egyeztethetőnek, de praktikusnak sem, hogy ezt a szokatlan hangnemet átvegye, amely sem Magyarország, sem Cseh­szlovákia érdekeit nem szolgálhatja. To­vábbra is a legjobb viszonyt kívánja fenn­tartani szlovák szomszédjával, aminek elő­feltételét úgy külföldön, mint magyar föl­dön megteremtette. Sajnos, a magyar közönség széles réte­gei, amelyek eddig a legnagyobb barátság­gal viseltettek a szlovákokkal szemben, a szlovák sajtó hangja és a pozsonyi szabad­téri előadások után kezdenek meghökkenni és önkéntelenül fölvetik azt a kérdést, váljon a minden bevezetés nélkül, mint­egy parancsszóra megindult, magyarelle­nes agitáció nem azt a célt szolgálja-e, hogy befolyást gyakoroljon a meglepetés­­szerűleg elrendelt szlovák népszámlálás eredményére? Hiszen emberileg nem volna érthetetlen, ha a szlovákiai magyar kisebb­ség a mesterségesen táplált terror nyo­mása alatt és a magyarbarát szlovákság a költött magyarországi rémhírek hatása alatt olyan magatartást tanúsítana, amely a szlovák közigazgatási hatóságok előze­tesen kihirdetett optimizmusát a népszám­lálás eredményét illetően alátámasztaná. A puccsszerű népszámlálás után nemzeti halász tért fel Szlovenszkóban a Magyar Párt Pozsony, december 31. A népszámlálás váratlan kiírása az egész szlovenszkói közvéleményt meglepte. Az Esti Újság megjegyzi, hogy a nép­számlálás kiírását éppen olyan meglepe­tésszerűen rendelték el, mint a december 18-i választásokat. A népszámlálás céljá­ról és lebonyolításáról mostanáig sem ad­tak ki közelebbi tájékoztatást, csupán a végrehajtó szerveket tájékoztatták tegnap bizalmas értekezletet­. Az egyik rádióköz­leményben mindössze azt a magyarázatot adták, hogy a népszámlálás célja az utóbbi hetek eltolódásai után megközelítő­leg megállapítani a mai Szlovákia népi összetételét. A népszámlálásra nem adnak ki kérdőíveket. Az adatokat a népszámlá­lási biztos megjelenésekor kell mindenkin­­­ek bediktálnia. Az adatok összeírására nézve eddig nem közöltek semmi előírást. A magyar lapok felszólítják a magyar lakosságot, hogy vallja magát öntudato­san magyarnak a népszámlálásban. Ebből semmi hátrány nem származhatik; elmúlt már az az uralom Cseh-Szlovákiában, ami­kor a nemzetiségekre gyakorolt nyomással és különböző fogásokkal igyekeztek a népszámlálás eredményét megváltoztatni és a nemzetiségek jogait csorbítani. A mai népszámlálástól függe­lenül, az egyesült magyar párt nemzeti kataszter felállítására készül. VASARNAP, 1989 JANUAR 1 . SZEBB MQ­gYQR JÖVOJ BOLDOG ÚJÉVÉT Bratidttrd lit az ujesztendő nerezzen örömet családjának. Vegyen márkás rádiót Morvai rádiónál VII., Erzsébet­ körút 40. 13-43-64 is 14-86-88. Kedvező fizetési feltételek! Lord Chilston volt budapesti angol követ nyugalomba vonul­ London, december 31. V. György király titkos tanácsosává nevezte ki Lord Chilston előkelő angol diplomatát, aki 62. életévének betöltésével nyugalomba vonult. Lord Cl­lston több éven át magyarországi angol követ volt; később Bécsben, Bukarestben, majd leg­utóbb Moszkvában képviselte Angliát. Lady Chilston, aki magyar társadalmi és művészkörökben őszinte nagyrabecsülésnek örvend, kiváló festőnő; ő tervezte a híres etoni középiskola kápolnájában függő faliszőnyegeket, amelyek Szent György életét ábrázolják. Lord és Lady Chilston kentmegyei birtokukon lévő gyönyörű otthonukba, a Chilston-kastélyba vonultak vissza. . . Elrontott gyomornál és az ezzel ös­­­szefü­ggő bélzavarok, felfúvódás, émelygés, homlokfájás, láz, hányás, hasmenés vagy székszorulás eseteiben már egy pohár ter­mészetes „Ferenc József” keserűvíz is igen gyorsan, biztosan és kellemesen tisztítja ki az emésztés útjait. Kérdezze meg orvosát.

Next