Uj Magyarság, 1939. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
2 LÁSZLÓ és FEKETE IV., Petőfi Sándor utca 14-16 divatházában felhalmozott NYÍRISZÖVET-,SELYEM-, MOSGKELME-ÚJDONSÁGOK hatalmas minőség- és színskálája OLCSÓ ÁRAKON ÁLL A NEMZETKÖZI VÁSÁR látogatóinak rendelkezésére népmunkábanvan, ez azt jelenti, hogy mindenki javakat termel, amelyeket el kell fogyasztani, s amelyek az egész nép javára válnak. Németország ezzel megoldotta problémáit, míg mások még a megoldás kezdetén sincsenek. Hitler ezután így folytatta fejtegetéseit: „ Németországban négyzetkilométerenként százötven ember esik a részben sovány földre. Ezzel adva van a népközösség szükségessége, még ha a vér maga nem is tanúskodnék amellett. Egy vezér sem vethet latba több erőt, mint amennyit követői adnak. Életre-halálra egymásra vagyunk utalva, amint a világ többi részének állásfoglalása is mutatja. Nem működnek-e ismét a régi bekerítő politikusok, ugyanaz a nemzetközi háborús uszító csoport, amely már 1911-ben is folytatta üzelmek? — Tudom, hogy bizonyos nemzetközi sajtó napról-napra hazudik, rágalmaz minket és háborúra uszít. Ismerem azokat a kreatúrákat, akik ezt szítják. Ezek német kiviteli cikkek, de a német nemzet selejtes árui. Az amerikai Unió egykor bojkottra izgatott a német kivitel ellen. Észszerűbb lett volna, ha német árukat importáltak volna, ahelyett, hogy ilyen silány német exportcikkeket fogadtak be. Mi csak örülhetünk, hogy ezektől megszabadultunk. Hogy mások hogyan adnak túl rajtuk, az az ő dolguk. Hogy bennünket ne fenyegethessenek, arról előre gondoskodtam. Ismerem ezeket az embereket, akik mindig megmondották, hogy nem ismernek hazát. Természetes, hogy most is megerősítik felfogásukat, ami annyit jelent, hogy minden eszközzel háborúra uszítanak Németország ellen. r / „Én is fegyverkezem minden eszközzel, de én szeretem a békét és elég okom van, hogy a békét akarjam“ — Én is fegyverkezem minden eszközzel, de én szeretem a békét és amikor Németország óriási, műveket teremt, hatalmas ipart, nagy építkezéseket és kulturális intézményeket, amelyeknek elkészültéhez tíz vagy húsz évre van szükség, elég okom van, hogy a békét akarjam. Az ismert nemzetközi lapok mindent akarnak tudni, csak egyet nem tudtak, hogy hatalomra kerülök, hatalmon maradok és Németországot szabaddá teszem. Nincs semmi, amit ezek ne tudnának s ha állításaikat meghazudtolják, azonnal új feltevéssel állanak elő, hólabdarendszer szerint hazudnak tovább, ami régi zsidófogás. A legújabb hazugság az, hogy az a húszezer német, akinek annak idején Marokkóban kellett volna partra szállania, most Libériában szállott partra. De nyolc nap múlva egyetlen német sem lesz Libériában, ezt mindenki tudni fogja, s akkor azt fogják mondani, hogy nem Libéria, hanem Madagaszkár volt, ahová menni akartak. .. Ezek a háborús uszítók azok, akik a népeket ismét pusztulásba akarják belehajszolni. Meg kell érteniök, ha nem bízom magamat oly emberek nyilatkozataira, vagy biztosítékaira, akik maguk is e háborús uszítás szolgálatában állanak, hanem kizárólag német népemre bízom magamat. Minden tisztelet egy népszövetségi nyilatkozatnak, de a nyugati német erődítmények mégis megbízhatóbb biztosítékai szabadságunknak. Hitler beszédét újra meg újra lelkes helyeslés fogadta. Utána Göbbels beszélt és hitet tett arról, hogy a német nép teljes engedelmességgel áll vezére mögött. A Führer az ujjongó tömeg, sorfalai között tért vissza a kancellári palotába. mMAGmmkQ KEDD, 1939 MÁJUS 21 Magyar koszorú a német hősök emlékművén Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter berlini látogatásuk második napján, vasárnap délelőtt megkoszorúzták a hősi emlékművet. A koszorúletétel ünnepélyes aktusán részt vettek a kíséret tagjai, a berlini magyar követség tagjai, Dörnberg báró követ, a birodalmi külügyminisztérium protokollfőnökének vezetésével a német díszkíséret tagjai és Erdmannsdorff budapesti német követ is. A Hársfa-soron, az emlékmű környékén nagy tömeg helyezkedett el, hogy tanúja legyen a magyar államférfiak koszorúletételének. Az emlékmű előtt az úttesten katonai, díszszázad állott fel zenével, az emlékmű két oldalán pedig Farkas Gyula, egyetemi tanár, a Collegium Hungaricum igazgatójának vezetésével aberlini magyar kollégisták csoportja és ■Kiss Ernő leventeoktató vezetésével a berlini magyarok 18 tagú leventecsapata helyezkedett el. Seiffert altábornagy, Berlin katonaivárosparancsnoka fogadta és üdvözölte az emlékműnél a magyar miniszterelnököt és a külügyminisztert, akik vele és Szójay Döme berlini magyar követtel együtt fogadták a díszszázad parancsnokának jelentését, majd elléptek a díszszázad előtt. Széles magyar nemzeti színű szalaggal díszített hatalmas babérkoszorút hoztak most elő s a miniszterelnök és a külügyminiszter, valamint a többi előkelőség bevonult az épület belsejébe, a világháború ismeretlen német katonájának emlékművéhez. Közben a katonazenekar a hű bajtársról szóló régi német, dalt játszotta. Amikor két katona elhelyezte az emlékkövön a babérkoszorút, a jelenlevők néhány percig bensőséges áhítattal adóztak az elesett német hőszök emlékének. A babérkoszorú piros-fehér-zöld szalagján ez a felírás áll: ,, Hűséges megemlékezésül a német hősöknek a magyar miniszterelnök.” A kegyeletes aktus után a miniszterelnök és a külügyminiszter kíséretükkel együtt kijöttek az épületből s fogadták a kivonult díszszázad tisztelgését, a katonai díszszázad zenével díszlépésben vonult el előttük. A ünnepség után Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter a leventékhez, majd az akadémikusokhoz lépett és hosszú ideig elbeszélgetett velük, aztán az úttest két oldalán felsorakozott tömeg lelkes tüntetése közben a városházára hajtatott. Fogadás a berlini városházán, ünnepi ebéd Göring vezértábornagynál A városházán Cippert főpolgármester az egész városi tanács élén a nagy tanácsteremben fogadta a magyar államférfiakat, és rendkívül meleg szavakkal üdvözölte őket, mint a baráti Magyarország képviselőit. Ezután bemutatta nekik a tanács valamennyi tagját. Teleki Pál gróf miniszterelnök közvetlen szavakkal köszönte meg az üdvözlést, majd Loppert főpolgármester kérésére a miniszterelnök és a külügyminiszter beírta nevét Berlin város aranykönyvébe, amelybe tavaly németországi látogatása során Horthy Miklós kormányzó és felesége is beírta nevét. A főpolgármester ezután megvendégelte a magyar államférfiakat és kíséretük tagjait. A magyar államférfiak is és a város vezetőségének tagjai hőszáj ideig barátságos eszmecserét folytattak , s közben megtekintették a városháza dísztermében felállított óriási festményt, Werner híres német festő alkotását, amely az 1878-iki berlini kongresszus huszonhat résztvevőjét ábrázolja, középen Bismarck vaskancellár mellett idősb Andrássy Gyula grófot, a monarchia volt közös külügyminiszterét magyar tábornoki egyenruhában. Délben Göring vezértábornagy, porosz miniszterelnök adott ebédet a magyar államférfiak tiszteletére. Az ebédet Göring vezértábornagynak a légügyi minisztériumban lévő magánlakosztályán tartották meg s azon mintegy nyolcvanan vettek részt. Ott voltak a magyar miniszterelnök és külügyminiszter kíséretének tagjai. Sztójay Döme berlini magyar követ, Kuhl Lajos, a berlini magyar követség tana- Hóman Bálint székesfehérvári beszéde magas színvonalú, emelkedett bevezetése volt a közeljövőben várt országos politikai küzdelemnek. A nemzeti, keresztény, fajvédő politika, a megalkuvást nem ismerő jobboldali reformtörekvések nevében szólította a kultuszminiszter harcba Székesfehérvár népét s a beszédben felsorolt eredmények az ország lakosságának józan, de új világot akaró széles rétegeit is ennek az egyedül lehetséges magyar politikának hívei közé állítják. Gömbös Gyula magvető munkássága óta évről-évre jobban kitisztultak a célok s megerősödött az irány, amelytől eltérni Magyarországon többé már nem lehet! Hóman Bálint joggal beszélt a múlt „kóros csiráktól fertőzött légköréről”, mert a magyar népnek semmiféle liberális és zsidó mesterkedéssel nem lehet már belemagyarázni a gondolatvitágába azt a mesét, hogy a konszolidációs korszak valami tüneményes, boldog és jóirányú kor lett volna ... A jelentés a jövendőt Gömbös Gyula dinamikus, erőteljes fellépése óta érezzük és műveljük helyes utakon. A hivatalos politika tengelyébe állított revíziós gondolat, a hadseregfelszerelés, a zsidókérdés megoldása és az erőteljes szociálpolitika, a földreform és a nacionalista külpolitika megerősödött hitvallása már eddig is hatalmas, felbecsülhetetlen eredményeket biztosított az országnak a revízió frontján, erőnk emelkedésében s ifjúságunk súlyos válságának részleges megoldásában. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy csak a megkezdett után haladhatunk tovább, bátran, még erősebben, még elszántabban az új eredmények felé. A csuklyászsidó szövetség hiába gúnyolódik, mert bizony senki sem állítja és Hóman Bálint sem állította, hogy ez az ország ma valóságos Eldorado, de azt igenis állítjuk, hogy a megkezdett úton kijuthatunk a „konszolidáció” testi és lelki nyomorúságából a szabad, a magyar élet napsütésébe! Nem Hóman Bálint cserélte fel a színeket, hanem a múlt igen egyoldalú áldásaitól elbódult liberális sajtó esett a színvakság kellemetlen betegségébe. Az új ezredévet azonban nem tud**»-5 megbuktatni a színvakok ellen* ■ propagandája... Régi harcos dőlt ki a sorból, elhallgatott egy hang, amely csaknem hat*'van esztendőn keresztül hirdette a magyar nacionalizmus gondolatát, s küzdött tiszta fegyverekkel a maga eszméinek győzelméért. A Budapesti Hírlap, a magyar sajtó nagymúltú orgánuma, amelyet Rákosi Jenő alapított, megszűnt. Utolsó száma vasárnap jelent meg a lapnak, amelynek hasábjain valaha Rákosi Jenőn kívül a magyar publicisztikának olyan ragyogó egyéniségei szólaltak meg, mint Kaas Ivor, Bartha Miklós, amelynek szerkesztőségében száronyait bontogatta Herczeg Ferenc, s ahol Milotay István első írásai jelentek meg, ötvenkilenc esztendeig szolgálta a közvéleményt a Budapesti Hírlap, első hirdetőjeként a magyar nacionalizmus egyik sajátos formájának, az imperialista, magyarságnak, a harmincmáliós magyarság nagy álmának; ebben a redakcióban született meg a liberalizmus korában egy hangsúlyozottan nemzeti szellemű irodalom, itt diktáltak annak idején tempót, formát, színvonalat a publicisztikának és a riportázónak ... Kemény harcokat kellett vívnia a régi Budapesti Hírlapnak, s hogy a küzdelmet becsülettel harcolta meg, mutatja, hogy ötvenkienc esztendőre telt az indulás erejéből, hitéből, jószándékaiból. A régi bajvívó most kidőlt a sorból, s akik nemes küzdelmének tanúi voltak, s lestesálni tanulták benne akár a harcokban hű társat, akár a szeplőtlen-tellű ellenfelet, meghajtják előtte a tisztelet lobogóját és még sokáig emlékezni fognak rá. . csosa, Colonna herceg, Róma kormányzója és felesége, német részről pedig a német légi haderő és légügyi minisztérium vezetői feleségeikkel együtt. Az ebéd alatt a nagy ebédlő erkélyén elhelyezett katonazenekar német dalokat, majd magyar nótákat és csárdásokat játszott. Az ebéd végeztével Göring vezértábornagy bemutatta vendégeinek Berlin átépítésének terveit, amelyek szerint 1950-ig nagyszabású építkezésekkel teljesen átalakítják a német birodalom fővárosának képét. Az ebéd résztvevői igen sokáig maradtak együtt fesztelen beszélgetésben s Göring vezér tábornagy később Telesd Pál gróf miniszterelnökkel és Csáki István, gróf külügyminiszterrel félrevonulva hossszabb megbeszélést folytatott. A miniszterelnök látogatása a Collegium Hungaricumban Teleki Pál gróf miniszterelnök vasárnap délután Sztójay Döme berlini magyar követ kíséretében a Collegium Hungaricumba látogatott el. Velük volt Ghyczy Jenő követségi tanácsos, a külügyminisztérium politikai osztályának főnöke, Kuhl Lajos, a berlini követség tanácsosa, Incze Péter miniszteri osztálytanácsos, a miniszterelnök titkára, Hardy Kálmán vezérkari ezredes, katonai attasé, Haubert Kamilló, a berlini követség sajtóattaséja. A német díszkíséret részéről Brantenaar SS csoportvezető kísérte el a miniszterelnököt. A Collegium Hungaricum kapujában Farkas Gyula berlini egyetemi tanár, a Collegium igazgatója fogadta a miniszterelnököt és kíséretét. Teleki Pál gróf először a Collegium kertjében koszorút helyezett arra az emléktáblára, amelyet a világháború Berlinben nyugvó hősei enlékére állítottak fel. Az emléktábla mellett a berlini magyar leventecsapat állt díszőrséget zászlóval. A hatalmas babérkoszorú széles nemzetiszínű szalagján a következő felirat volt olvasható: „A dicső magyar hősöknek a magyar miniszterelnök”. A miniszterelnök ezután az emeleti fogadóterembe ment, ahol összegyülekeztek a Berlinbe kiküldött magyar állami ösztöndíjasok, a csereösztöndíjasok és a különféle német tudományos alapok ösztöndíjasai, akik legnagyobbrészt a Collegium Hungaricum lakói. A miniszterelnök mind a 24 fiatalemberrel, akik különféle berlini intézetekben folytatnak tanulmányokat, hosszasan elbeszélgetett és mindegyiktől behatóan érdeklődött munkássága iránt. Ezután a Collegium dísztermében a berlini magyar kolónia népes csoportját látogatta meg a miniszterelnk. A kolónia nevében Farkas Béla ezredes üdvözölte Teleki Pál grófot, aki meleg szavakkal mondott köszönetet, majd sorra kezet fogott a megjelentekkel és közvetlenül elbeszélgetett velük. A miniszterelnök beírta nevét a „magyar ház” díszalbumába és egyúttal nagyobb pénzadományt adott a felépítendő berlini magyar ház céljaira. Végül a tornaterembe látogatott el Teleki Pál gróf, ahol a 48 tagú berlinti magyar leventecsapat különböző gyakorlatokat mutatott be és hazafias énekszámokat adott elő. A miniszterelnök rövid buzdító beszédet intézett a leventékhez. Búcsúzás előtt Kiss Ernő leventeoktató,a parancsnok háromszoros Huj, huj, hajrát vezényelt a miniszterelnökre, majd a leventecsapat elénekelte a Himnuszt és elmondta a magyar Hiszekegyet. W &inAuiye9yin)tian&^ Vili. JÓZSEF-KÖRÚT 5. ' | ÁRUSÍTÁSA: J ^telefonrendelés 140 COP: 144-401 jg ' ' ' • G