Uj Magyarság, 1939. július (6. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

2 német nép egészséges ítélőképességét. Az ismeretes angol érvelés az állandó ismételgetésekkel sem kap nagyobb meggyőző erőt. Csak ezzel a lebecsüléssel magyarázható meg az a bátorság, amely Halifax lord a régebbi és az újabb angol külpolitikát úgy tünteti fel, mint önzetlen síkraszállást az európai népek szabadságáért uralomra vágyó hatalmakkal szemben. A brit védőbeszédben, mondják a német lapok, a támadó hang a békés szándékok hangoztatásával váltakozik. ■’’NAGOROC SZOMBAT, 1039 JULIUS 1 A német-angol flottaegyezmény Mint ismeretes, az angol-francia garanciavállalások izgalmas óráiban Németország felmondotta azt a német-angol flottaegyezményt, amely a német tengeri haderők erejét az angol flotta 35 százalékában állapította meg. Az angol külügyi hivatal most közzétette válaszát erre a felmondásra. Tévedés az a német felfogás, mondja az emlékirat, hogy Anglia mindig ellenséges álláspontra akar helyezkedni Németországgal szemben, még akkor is, ha a német magatartás nem érirti angol érdekeket. Anglia csak akkor lesz ellenséges Németországgal szemben, ha támadó cselekményt követne el más ország ellen. Csak elben az esetben lépnek életbe azok a korlátolt kötelezettségek, amelyeket Anglia vállalt. Anglia törekvése az, hogy az angol-német viszonyt ápolja, mindkét fél szükségleteinek femérése alapján és más nemzetek jogainak figyelembevételével. Végül hosszasan fejtegeti, az emlékirat, hogy az egyezmény nem volt egyoldalúlag felmondható. Azokat az adatokat, amelyeket eddigi flottaépítéséről közölt, hatálytalanoknak tekinti és aziránt érdeklődik, mi lenne a német kormány nézete szerint az új egyezmény köre és célja, tehát új megállapodást lehetségesnek tart. A német válasz: Anglia valóban bekerítési politikát folytat A hivatalos Deutscher Dienst a Berlinben átnyújtott angol emlékirattal kapcsolatosan a következő megjegyzéseket teszi: " A német-angol flottaegyezménynek egyetlen célja az volt, hogy Anglia és Németország között örök időre lehetetlenné tegye a háborút. Ezt Hitler kancellár minden alkalommal félreérthetetlenül hangsúlyozta. Tehát nem csupán a fegyverkezés korlátozásáról volt itt szó, hanem a német-angol érdekellentétek végleges kiküszöböléséről. Másképp semmi értelme sem volt annak, hogy Németország ömként korlátozta tengeri haderőit az angol flotta 35 százalékára. Az angol kormány tagadja, hogy bekerítési politikát folytat, holott mai magatartása teljesen ugyanaz, mint a háború előtti brit politika irányzata. Anglia folyton arról beszél, hogy csupán a támadások elhárítását tartja szem előtt, ki állapítja azonban azt meg, hogy ki a támadó? Amikor Németország német területeket csatolt vissza, nem követett erőszakos eljárást, hanem erőszakot szüntetett meg, amelyet mások követtek el a németséggel szemben, Cseh- és Morvaországok pedig ezer esztendő óta a német élettérhez tartoznak, a német birodalomnak, illetve a monarchiának voltak alkotó részei. Németország a békeparancs zsarnokságát akarja megszüntetni, Anglia pedig a zsarnokság fenntartását kívánja. A Távolkelet A japán sajtó szerint a tiencsini vita elintézését célzó angol-japán tárgyalások július 6-ika körül kezdődnek meg. A tiencsini helyi kérdéseket az ottani angol és japán főkonzulok egymással tárgyalják fel, míg alapvető kínai kérdésekről Craigie angol nagykövet a japán külügyminiszter képviselőjével Tokióban fog tárgyalni. Az Asaki Sinhun szerint a japán hadsereg arra törekszik, hogy Angliát japánellenes magatartásának megváltoztatására bírja. Angliának, mondják a lapok, meg kell végre értenie a tényleges helyzetet. A japán katonai hatóságok szerint a vencsaui és fucsaui katonai műveleteknek önvédelmi céljuk van. Igaz, hogy ezek a városok szerződéses kikötők, de megerősített helyek is, ezért azokat a japán hadműveletek során nem hagyhatják figyelmen kívül. A kínai háború gyors befejezése érdekében ezeket a kikötőket akkor is vesztegzár alatt tartják, ha ezáltal fennakad más hatalmakkal való kereskedelem. Az a bizakodás egyébként, amellyel Londonban a távolkeleti bonyodalom gyors elintézését remélték, nagyon alábbhagyott. Nagy szerepet játszik, ebben az, hogy a tiencsini helyi hatóságok a vesztegzár megszorítását helyezték kilátásba. A fukieni tartomány partjai előtt egyébként zavartalanul folynak tovább a bejelentett hadműveletek. Fucsau előtt huszonhat, Vencsau előtt pedig húsz japán hadihajó horgonyoz. Az angol állampolgárok érdekeinek védelmére egy angol folyami naszád 35 tengerészt tett partra, annak ellenére, hogy a két városból a külföldiek nagy része már eltávozott az utóbbi időben. A napokban sok szó esett arról, hogy Sziám is angol-francia kezességet kér függetlenségének biztosítására. Sziám párisi követsége most ezeket a híreket megcáfolja és hangsúlyozza, hogy Sziám kivétel nélkül valamennyi hatalommal baráti kapcsolatokat akar. Nagy izgalom Danzigban Csütörtökön a francia főváros fölött háborús izgalom lett úrrá. Az izgatottságnak okát azokban a hírekben kell keresni, melyek arról tudtak, hogy a danzigi kérdésben német részről döntő lépésekre készülnek. Arról volt szó ezekben a híresztelésekben, hogy a danzigi szabadállam szenátusa kimondja csatlakozását Németországhoz, ami maga után vonná Lengyelország katonai közbelépését. A párisi lapok azt írják, hogy ebben az esetben önműködően életbe lépne az angol-francia kezesség. A hivatalos danzigi körök szócsöve, a Danziger Vorposten, élesen szembeszáll ezekkel a híresztelésekkel s hazugságnak mondja azt az állítást, hogy Danzigban birodalmi katonaság lenne. Azon azonban nem szabad csodálkozni, hogy Danzig nem közömbös azokkal a fenyegetésekkel, melyek különböző oldalakról érik, felkészül minden bekövetkezhető eseményre. A Paris Soir péntek esti második kiadásában azt a feltűnést keltő hírt közli, hogy a lengyel kormány tárgyalásokat akar kezdeni Németországgal a danzigi kérdés rendezéséről. Charles Noil varsói francia nagykövet, aki csütörtök óta Parisban tartózkodik, a lap szerint ebben az ügyben jött a francia fővárosba. Az Elysée palotában egyébként szombaton koronatanács lesz, amelynek anyagát a danzigi kérdés és a moszkvai tárgyalások adják. Londoni hírek szerint Nagybritánia varsói nagykövete Londonban van. A Press Association szerint látogatásának célja rövid szabadság, de a mostani feszült légkörben bizonyára nagyon fontos az angol nagykövet nézete a danzigi helyzetről. A szovjetpaktum tárgyalások nem haladnak Oroszországban pénteken van a hatnapos szovjethét szünnapja. Parisban ezzel magyarázzák, hogy az angol-francia tárgyaló felek és Molotov külügyi népbiztos között csak szombaton kezdődhetnek meg az eszmecserék a legújabb javaslatok felett. A francia fővárosban egyébként rossz benyomást keltett Zsdanovnak, a szovjetkormány tagjának cikke, amely a Pravdában jelent meg. A cikk éles támadást intéz Franciaország és Anglia ellen s azzal vádolja őket, hogy nem is akarnak egyezményt kötni Moszkvával, legfeljebb úgy, ha minden terhet Szovjetoroszország visel. Hírek vannak arról, hogy a legutóbbi napokban mind Londonban, mind Moszkvában amerikai részről diplomáciai lépéseket tettek a brit és a szovjetorosz kormány között fennálló nézeteltérések kiküszöbölésére. Állítólag hasonló közvetítő lépések történtek a távolkeleti viszályban is. A legújabb hírek szerint egyelőre még nem tűztek ki újabb találkozót a moszkvai megbeszélések folytatására. „Tengeri hét“ Lengyelországban A „tenger hete” alkalmából nagyszabású ünnepségeket rendeztek mind Gdyniában, a rohamosan épülő lengyel kikötőben, mind pedig az ország fővárosában. Varsóban a Pilsudski-téren mintegy ötvenezer főnyi tömeg gyűlt össze, Gdyniában pedig százezernél is több volt a Lengyelország belsejéből érkező vendégek száma. A varsói ünnepségeken Moscicki köztársasági elnök hosszabb beszédet mondott, Gdynia és Tinttal médy Béla nagy beszédet mondott Vácon a magyar élet pártja ottani vacsoráján s igen megszívlelendő kijelentéseket tett a zsidókérdés megoldására. „A zsidókérdés megoldása nem merülhet ki abban, mondotta többek között, hogy a zsidókat kiteszik állásukból és helyükbe keresztény emberek kerülnek, akik kis módosításokkal ugyanazt folytatják, ami eddig történt. Ez csak figurák kicserélése, de nem jelenti a lélek kicserélését. A zsidókérdés megoldása kapcsán pedig éppen erről van szó. Ki kellcserélni a lelket, nemcsak a szellemi életben, az újságírásban, színházban, filmben, szóval a tömegbefolyás minden eszközénél, hanem a gazdasági életben is.” Teljesen igaza van Imrédy Bélának, mikor a kérdés lényegének: a lélek, a szellem kicserélését tartja, ami természetesen nem lehetséges csak személyek kicserélésével, de ugyanakkor megfelelő új személyek, egyéniségek munkába állításával is. Az érdekelt zsidóság a törvény következtében kénytelen végrehajtani a vállalatoknál és intézményeknél a megfelelő személycseréket, azonban természetesen a vezetést minden vonalon az eddigi birtoklók szeretnék megtartani s ezért a legtöbb helyen olyan magyarokat és keresztényeket keresnek, akik ebbeli ízlésüknek legjobban megfelelnek. Ebben a kérdésben nehéz igazságot tenni! Akik most magyarok és keresztények elhelyezkednek zsidó vállalatoknál és intézményeknél, azokat nem szabad ok nélkül és felületesen bizalmatlansággal fogadni, mint ahogy sokszor „zsidóbérenceknek” nevezik őket, mert nem szabad elriasztanunk a magyar keresztény társadalmat az ipari és kereskedelmi pályáktól, amikor a zsidótörvénynyel éppen az ellenkező hatást akartuk elérni. Ugyanakkor Imrédy Bélának teljesen és tökéletesen igaza van: a cél nem az, hogy most keresztények folytassák ugyanazt, amit a zsidók csináltak. A gazdasági és szellemi élet átalakítása átmeneti megrázkódtatásokkal jár, ezt mindenki tudja és érzi, de másirányú változások is mindenkor hasonló jelenségeket mutattak fel, s ha a változás egészséges volt, a nemzet és az ország mégis kibírta azokat. A lélek kicserélésére van igenis szükség! Ez azonban nem fog egyszerre, egyik napról a másikra bekövetkezni. Miben bízhatunk akkor mégis? Bíznunk kell a magyar keresztény középosztály műveltségében, józanságában és ösztönében, amely megtalálja a kivezető utat. Bízni kell továbbá a kormányzat és az államhatalom erejében,, amelynek gondosan őrködnie kell azon, hogy az őrségváltás valóságos és ne látszólagos legyen! Végül bíznunk kell és bíznunk lehet a magyar fiatalságban, amely ha a maga tömegivel ellepi a gazdasági élet pozícióit, hamarosan mégis csak új szellemet fog kisarjasztani s ez a szellem előbbutóbb uralkodóvá válik az élet minden területén. A zsidóság nem egykét esztendő alatt foglalta el az ország gazdasági és szellemi életének gócpontjait, az új magyar szellemet se lehet tehát egy-két esztendő alatt maradéktalanul érvényesíteni, de mégis: útnak lehet indítani az új, komolyabb és magyarabb jövendőt! Ez a lényeg ebben a kérdésben s minden józan ember és az ország minden vezető szelleme is ezt az átalakulást ilyennek kell, hogy lássa és elképzelje! A legfiatalabb magyar titkos tanácsos, Baranyai Lipót alig több, mint egy éve áll a Magyar Nemzeti Bank élén, de ezövid idő alatt is nagy feladatokat oldott meg és nagyszerű képességekről tett tanúbizonyságot. A Nemzeti Bank fiatal elnöke kezdte meg az ötéves terv végrehajtását, neki kellett gondoskodnia a felvidéki eseményekkel kapcsolatban a mozgósítás és a megszállások pénzügyi fedezetéről, a hadseregfejlesztése gyorsabb iramát ugyancsak neki kellett alátámasztania s ugyanakkor a kiélesedett nemzetközi helyzetben, vigyáznia kellett a pengő értékállandóságának fenntartására s a nagy nemzeti célok és érdekek szolgálatára. Baranyai Lipót mindezeket a problémákat a legkitűnőbb éleslátással ismerte fel s nagy műveltséggel és tudással oldotta meg. Az ő vezetése mellett az ország zölkenők nélkül esett át mindazokon a nehézségeken, amelyeket z események természetszerűen hoztak magukkal, s Baranyai Ipót egyéves működésével bebizonította, hogy az ország jegybanjának élére olyan férfiú került, tíi mindenképpen alkalmas erre a nehéz és felelősségteljes posztra, akiben a magyar társadalom, nagy értéket kezd most megis érni. Mert amit eddig a szakkók tudtak, azt most az egész ország látja s a magas kitüntető is bizonyítja: Baranyai Lipót Személyében olyan férfiú áll a Ma Tar Nemzeti Bank élén, aki nemcnk megfelel a beléje helyezett várakozásnak, hanem rövid egysztendő alatt rendkívüli értékek tett tanúbizonyságot. Bárány Lipót példája mutatja, hogy elem az országban vannak fiatal telségek, csak olyan rendszerre ételemre van szükség, amely találja és a nemzet bizalmával fizeti ki őket! Danzig, úgymond, Lengyelország nyitott kapui a nagyvilág felé, gazdasági függetlenségének feltétele és így felbecsülhetetlen érték. Minél több nehézségre találunk, annál hajlíthatatlanabb az akaratunk, hogy utunkat a tengerhez megtartsuk. Fenn akarjuk tartani a békét a balti partokon, de ez a szándék azt a kötelességet rójank, hogy növeljük Lengyelország semi haderejét. Árulás után mindenfelé lelkes felvonulás voltak, a tömeg előtt táblákat vettekmelyeken ilyen felírások álltak: A tenger a mi életterünk. — Nem érdjük elzárni magunkat a Balti-tengek A cseh-morva védnkség a végleges Henlein birodalmi helytartó Prágában íi jellegét, de nem engedi meg, hogy csütörtökön beszédet mondott. Többek közehországot és Morvaországot imperiazött hangsúlyozta, hogy azt a kapcsolat-a nagyhatalmak Németország ellen tét, amelyben a cseh-morva védnökséget használják. Meg kell találni a két nép birodalommal áll véglegesetek és meg-ntt együttélésének legjobb, s leggyávákozhatatlannak tekinti, Németország kölcsözőbb formáját, hogy azt teljesen tiszteletben fogja tartani a cseh nép nem-dépíthessék. Zavargásokalesztinában Palesztinában egyre tartanak a vén zavargások. Csütörtökön reggel Jaffa kgyékén zsidó terroristák támadást vittek gyanútlan arab járókelők ellen, öszesen 11 arabot megöltek. Az angol zowai parancsnok ezért huszonnégy ól beszüntette a közlekedést Tel-Avivval zsidó települések központjával. N13 vidékén összeütközésre került a sor a katonaság és a szabadcsapatok között. Musztafa Oszta szabadcsapatvezér elesett. Egy jeruzsálemi arab kávéház ellen bombamerényletet követtek el. A katonai parancsnokság ezért este nyolc órakor az összes zsidó kávéházakat bezáratja.