Uj Magyarság, 1939. augusztus (6. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
KEDD, 1930 AUGUSZTUS 1 wmaamkc A diplomáciai harctérről 1914—1939" Amikor e napokban huszonötödször kellett a világháború kitörésének drámai perceire gondolnunk, önkéntelenül a párhuzamot és a hasonlóságot kereste mindenki. Vannak irányzatok nálunk és másutt is, amelyek a párhuzamosnak látszó momentumokból, a feszültségnek és bizonytalanságnak hasonlatos hangulataiból napi érdekességet, hátborzongató emlékeztetőket kovácsolnak, a különbözőségekre és eltérésekre azonban nem vetik azt a hangsúlyt, amelyet azok megérdemelnek. Ezeket a drámai pillanatokat azonban az eltelt huszonöt esztendő alatt minden oldalról megvilágították: úgy fekszenek ma már előttünk, mint a beteg test az operációs termek árnyék nélkül világító lámpáinak fényében. Ha emberi ítélettel és tudományos okfejtéssel földi eseményeket utólag tisztázni lehet, úgy ezeket az eseményeket a közzétett okmányok adatai és az emlékiratok szubjektív vallomásai tisztázták. Ezekből pedig kiderül, hogy az akkori és a mai helyzet között igen lényeges különbségek is vannak. A tisztázott tények sorában az első helyet az a szerep foglalja el, melyet az események végzetes fordulatában az orosz általános mozgósítás játszott. A mozgósítási parancsot a cár július 30-án délután 4 óra 30 perckor írta alá. Ezzel indult meg az események görgetege. Csak tizennyolc órával ezután rendelte el Ferenc József király és császár az osztrákmagyar hadsereg általános mozgósítását, ami 27 és fél hadosztály katonai erejének latbavetését jelentette. Egy órával később kihirdették Berlinben a fenyegető háborús veszedelem állapotát. Ugyanakkor felvonultatták Franciaországban a határvédelem alakulatait, mert a francia-orosz szerződés titkos pontozatai szerint: „A mozgósítás a hadüzenetet jelenti.” Ez akkoriban így is volt, nemcsak a szerződések papirosán, hanem a valóságban is. A mozgósítás gyorsaságán múlott minden előny és minden hátrány. A határok nyitva állottak, az erődcsoportok között nagy hézagok tátongtak. Ez a katonai kényszerűség döntő befolyást gyakorolt a diplomácia munkájára, éppen a legválságosabb pillanatokban. Az a helyzet, amelyben a világháború kitörése visszavonhatatlanná vált, úgy készült, improvizálva, gyorsan, kissé felületesen, mindig a pillanatnyi hangulat hatása alatt. Ma a legfontosabb határokon nincsenek meglepetések: roppant erődökben állandó határőrség tanyázik. Az erődök zárt láncolatokat alkotnak, rések nincsenek. A diplomáciai helyzetek tehát lassan alakulhatnak ki: olyanformán, ahogyan a folyóiratok készülnek. Ez talán a leglényegesebb különbség a múlt és a jelen feszültsége között. A tételnek próbája is van már: a márciusi francia és lengyel mozgósításra, mely négy millió embert állított csatasorba és huszonöt év előtt elkerülhetetlenül háborúra vezetett volna, nem rendelték el Németországban „a fenyegető háborús veszedelem állapotját.” A bizalom kérdése Mostanában egyebet sem olvasunk a nyugati sajtóban, mint azt, hogy minden elrendezésnek egyetlen és legfőbb feltétele: a bizalom. Mivelhogy pedig a bizalom nyomtalanul elpárolgott, ez idő szerint nincsen kilátás elrendezésekre. Sandler, a svéd külügyminiszter most vasárnap szintén a bizalomról beszélt. „Mit jelent az — mondotta —, hogy az olyan semleges állam, mint például Finnország, amely földrajzi helyzeténél fogva kívül van a feszültség zónáján, kifejezett akarata ellenére tárgya lehessen az olyan egyoldalú védelemnek, amit most Moszkvában terveznek? A nyugati hatalmaknak meg kell érteniök: hosszú időre megsebmisülne a bizalom az iránt, hogy ők valóban tiszteletben tartják a kis nemzetek függetlenségét, ha a „békearcvonal” megteremtése érdekében ilyen eszközökhöz folyamodnak.” A nyilatkozatok hosszú sorát, melyet a kéretlen szavatosságok dolgában az észt, a lett, a finn, a holland, a svájci felelős kormány férfiak tettek, most a svéd külügyminiszter egészíti ki. A legvilágosabban ezt az álláspontot Münters, a lett külügyminiszter határozta meg: „Mi nem kívánjuk függetlenségünk szavatolását, — mondotta a Timesnek adott nyilatkozatában még hetekkel ezelőtt —, mert függetlenségünk politikai valóság.” Erről a valóságról pedig Molotov május 31-iki beszédében úgy vélekedett, hogy „kormánya nem vállalhat kötelezettségeket olyan államokért, amelyek ragaszkodnak semlegességükhöz, anélkül, hogy azt meg tudnák védeni...” Ha mindezeket összevetjük, láthatjuk, hogy, mint mindennek, a bizalom kérdésének is két oldala van. CHAMBERLAIN bejelentette az alsóházban a moszkvai vezérkari sok megkezdését — időpont Chamberlain nyilatkozata után is marad az eddigi bizonytalanság London, július 31. Az alsóház hétfői ülésén elhangzott Chamberlain miniszterelnök nyilatkozata, amelyet már az egész elmúlt héten mindenütt feszült érdeklődéssel vártak. A nagy érdeklődést nemcsak az általános világhelyzet feszültsége magyarázta, hanem azok az előzetes londoni sajtóközlések, amelyek tudni vélték, hogy az angol miniszterelnök hétfői nyilatkozatában a legfőbb kérdésekben eloszlatja a bizonytalanságot. A hét végén váratlanul az a hír terjedt el az európai fővárosokban, hogy Chamberlain nyilatkozatát elhalasztja. A helyzet ma az, hogy a nyilatkozat a bejelentett időben elhangzott ugyan, újat azonban nem mondott a feszülten figyelő világnak. Nyilatkozatát Chamberlain miniszterelnök Dalton, Adams, Rathbone és Thurtle képviselők kérdéseire adott válasz formájában tette meg. A moszkvai tárgyalásokról a következőket mondotta: • A szovjetorosz kormány azt javasolta, hogy a tárgyalások jelenlegi stádiumában előnyös volna haladéktalanul katonai megbeszéléseket indítani. Az angol és a francia kormány ehhez hozzájárult. Ennélfogva intézkedések történtek, hogy angol és francia katonai képviselők küldessenek ki Moszkvába olyan gyorsan, ahogyan csak lehet. Az a szándékunk, hogy a katonai megbeszélésekkel párhuzamosan folytatjuk a politikai megbeszéléseket, hogy végleges megállapodásra jussunk a politikai egyezmény feltételeit illetően. — Az angol küldöttség vezetője: Sir Reginald Plunkett-Ernie-Erle-Drax tengernagy, továbbá Sir Charles Burnett légi tábornagy és John Heywood vezérőrnagy lesz. Rathbone képviselő: Megmondhatja-e a miniszterelnök megközelítőleg, mikor indulnak meg azok a tárgyalások, amelyek szerinte olyan gyorsan kezdődnek, ahogy csak lehetséges? Chamberlain miniszterelnök: Azt még nehéz megmondani. Adams képviselő: Természetesen feltehetjük a küldöttség személyi összetételéből, hogy a megbeszélések haditengerészeti és légi dolgokra fognak kiterjedni. Chamberlain miniszterelnök: Ez világos. Ifjabb Henderson Artur kérdésére kijelentette még Chamberlain miniszterelnök, hogy a jelen pillanatban nincs újabb mondanivalója a Lengyelországgal való pénzügyi megbeszélésekről, amelyek még folyamatban vannak. A felmerült nehézségek — mondotta — technikai jellegűek. Reméljük, hogy kiküszöbölhetők, de attól tartunk, nem lehet idejekorán áthidalni azokat, hogy még a nyári szünet előtt az alsóház elé terjeszthetnék a szükséges törvényjavaslatokat. Lengyelország, Törökország, Görögország, Románia a „békearcvonalban" Az alsóház hétfői ülésén Sinclair képviselő, a szabadelvű ellenzék vezére, a külügyi vita során hangoztatta, hogy az Anglia által életrehívott békearcvonal tagállamai között gazdasági együttműködésre van szükség, beleértve a külkereskedelem akadálytalan lebonyolítását és a nyersanyagokhoz való hozzáférést. A képviselő javasolta, hogy az arcvonal dogjait, de egyben Németországot és Olaszországot is közös értekezletre hívják egybe a nyersanyagelosztás, valamint, a haderő korlátozása ügyében és azt ajánlotta, hogy a brit kormány ilyen irányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Mussolinihez. Dalton munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz, vajjon igaz-e az, hogy a moszkvai tárgyalásokat eleinte főleg az angol kormány késleltette. Ha ez igaz volna, úgy érthetőnek tartja, hogy Molotov gyanakvással tekint Észtország és Lettország felé és hogy a szovjet sajtó annyira kikel a demokráciák ellen. Szükséges volna — mondotta —, hogy Halifax lord Moszkvába utazzék, vagy hogy Molotovot meghívják Londonba. Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mostani körülmények között, amidőn kényes természetű tárgyalások folynak több idegen hatalommal, vigyázni kell minden szóra, amit kiejtenek. Különösen tartózkodni kell a tárgyaló felek között esetleg fennforgó ellentétek túlzásától. Nem tesz jó szolgálatot az ügynek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenetlenség van a politika fő iránya felöl. Semmi sem lehet kellemesebb valószínű ellenségeink számára, mintha úgy tűnnie fel, hogy a brit miniszterelnök és külügyminiszterének elhatározásait illetőleg nem volna meg az egység. Chamberlain ezután így folytatta: — Abban a tekintetben, hogy mit tettünk március óta, utalok félelmetes haderőnkre, Lengyelországgal és Törökországgal létrejött egyezményeinkre, amely két ország törekvéseinél fogva bármely arcvonal fontos tényezője. A Görögországnak és Romániának nyújtott biztosítékok lehetővé tették, hogy ezek az államok is résztvegyenek a békearcvonalban. Dalton beszédéből az tűnik ki, hogy az ő számára csak egy fontos és ez: Oroszország. Úgy Sinclair, mint Dalton beszédéből az a gyanúsítás csendül ki, mintha a késedelmet kizárólag 3 a brit kormány okozta volna. Nagy önmegtartóztatásra van szükségem, hogy ne igazítsam helyre azt a hamis benyomást, amelyet az ellenzői képviselők beszédeikkel kelteni igyekeznek. Éppen ezért nem oldotti az angol-francia-szovjet kormányok között folyó tárgyalások történetének áttekintését, mert jól tudom, hogy annak adatait más emberek, más országokban örömmel felhasználnák arra, hogy azzal ellentéteket szítsanak Anglia és a szovjet között. Nem titok, hogy a két kormány eddig még nem tudott megegyezni a közvetett támadás oly meghatározásában, amely az összes felek számára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátják, hogy ez a támadás épp olyan végzetes lehet, mintha közvetlen és teljes mértékben kívánnak ellene felsorakozni. Ugyanakkor a legteljesebb módon kerülni akarjuk még a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csorbítani akarnák. Ez az oka annak, hogy a francia és a brit kormány még nem egyezett meg a szovjet kormánnyal, mivel a szovjet által kívánt formula, nézetem szerint nem tünteti el ezt a látszatot. Az angol és a francia kiküldötteknek tehát folytatnak kellett a tárgyalásokat és egyben több időre is volt közben szükségük a tárgyalások egyes szakaszai között, mint Molotovnak a helyszínen, hogy a tárgyalások állását kormányaikkal ismertessék. Hogy késedelmet ne szenvedjünk, ideiglenes egyezmény megkötését javasoltuk. A szovjet máskép gondolkozott és így vetődött fel a gondolat, hogy addig is, míg az egyezményt aláírjuk vagy parafátjuk, Anglia és Franciaország katonai bizottságot küldjön Moszkvába vezérkari tanácskozásra és hogy ezek megkezdődjenek, még mielőtt a politikai egyezmény létesült volna. Kétségtelen, hogy ez nagy bizalom jele, ha elhatároztuk, hogy katonai szakértőinket Oroszországba küldjük, hogy arról tanácskozzanak, miként készíthetjük el katonai terveinket, mielőtt még bizonyosságot nyertünk volna afelől, hogy a politikai kérdésekben megegyezünk. Az orosz külpolitika vezetője azt a meggyőződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai megbeszélésre sor kerül, a politikai nehézségek már nem lesznek áthidalhatatlanok. Mi készek vagyunk erre és őszintén reméljük és velünk együtt reméli a francia kormány, hogy Molotov feltevése valósággá lesz. Ahhoz a nyilatkozatomhoz, amelyet július 10-én a Házban Danzig ügyében tettem, úgy érzem, semmit sem fűzhetek hozzá, ami alkalmas volna annak megerősítésére, viszont, kerülni akarok mindent, ami azt gyengíthetné. A danzigi kérdés igen súlyos kérdés, amely nagy aggodalmat okoz nekünk és világos, hog az ottani helyzet a leggondosabb figyelmet követeli meg. Halifax lord legutóbbi nyilatkozatai óta, amikor nem látszott ok túlságos aggodalomra, most újabb összetűzések történtek, amelyek a feszültséget méginkább növelték, de feltehető, hogy a lengyel kormány továbbra is államvezetési bölcsességgel és államférfiús ügyességgel tölti be hivatását, amely eddig is a legnagyobb csodálatot keltette bennünk. (Újabb éljenzés.) London a távolkeleti ügyekben állandóan tárgyal Washingtonnal A távolkeleti helyzetet illetőleg Chamberlain kijelentette, hogy a Craigie-Arita formula nem jelent politkiai változást, sem a kínai angol érdek feladását, sem pedig a hadviselőjog megadását Japán számára. A tárgyalások során igen sok nehézség vár leküzdésre és a brit kormánynak súlyos aggodalmat okoz az Északkínában folyó angolellenes izgatás. Ha ezek az angolellenes támadások zabolátlanul folynak tovább, a helyzetet igen súlyosnak kell tekintenünk. Anglia semmiesetre sem engedhet a távolkeleten reá háramló kötelezettségeiből, sem jogaiból. A Tiencsinben Fotokópia-okmányfénykép. Rád, Andrássyút 52. Mussolini-térnél. Telefon: *116-640.