Uj Magyarság, 1940. május (7. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-01 / 98. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK:* EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉLÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR AWilleI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VHL, JÓZSEF-KÖRET 5. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN 1940 május – SZERDA VII. évfolyam 98. szám A véres szárazföldi, tengeri és légi csaták híveinek sokaságában elvész valahogy az alapvető nagy kérdés, amely a skandináviai hadszíntereket megteremtette s Norvégiát a nyugati nagyhatalmak történelmi küzdelmében a sors és a jövendő országának váratlanul felavatta. A világ lázasan figyeli a birkózást s a nagy idegfeszültségben könnyen megfeledkezik az ingató látvány okairól és várható következményeiről. A megbabonázott szemléletben öncélú lesz a harc, amely csak az egymásnak feszült mérhetetlen erők kifejezése. Nem szabad és nem lehet a norvégiai háborút véletlenül kialakult mellékhadszintérnek s idegen földön zajló próbaháborúnak tekinteni, mert a nyugati szövetségesek stratégiai elgondolásának, szerves következménye a németek norvégiai hadjárata! A nyugati háború nyolc hónapja alatt, egyes francia behatások rövid sikerétől eltekintve, az angol hadvezetőség következetesen kitartott a gazdasági blokád, az „ezüstgolyó-háború” stratégiai elve mellett, azzal az örökösen visszatérő, ezerszer meghirdetett gondolattal, hogy Németország a kereskedelmi forgalom útjainak szétrombolásával és a nagyobb angol vásárlóerő harcbavetésével súlyosabb véráldozatok nélkül is térdre kényszeríthető. A diplomáciai és a katonai elhatározásokat ez a mélyen gyökerezett alapelv irányította, ez a meggyőződés verte bizonytalanságba a semleges államokat s kényszerítette Németországot hasonló stratégiai elvek elfogadására. Nem lehet egy háborút kétféle stratégiai terv alapján megvívni! A hadviselő felek egyike az erőviszonyok vagy az észszerűség mértéke szerint köteles alkalmazkodni a másikhoz, hogy a döntéshez felvehesse a szükséges érintkezést az ellenséggel. Anglia a gazdasági háború szándékával szükségképpen nemzetközi síkra próbálta átterelni a döntést, Németország pedig minden erejével védekezett az angol módszer ellen s ennek a stratégiai tusakodásnak kompromisszuma: a norvégiai hadszíntér ... ■ A nemzetközi blokádháború egyoldalú módszere megbukott a semlegesek ellenállásán, mert a semleges országok világosan látták, hogy a blokád csak hosszú évek múltán hozhatja meg a nyugati szövetségesek által kívánt eredményt, viszont a semlegesség feladásának, a blokádban való lelkes részvételnek napok alatt igen gyászos következményei lehetnek. Semmi értelme sem lett volna annak, hogy a szabadságukat és öncélú életüket féltő kis nemzetek részt vegyenek egy kockázatos, hosszúlejáratú ezüstgolyó háborúban, a gyorsjárású acélgolyók közvetlen közelében... A blokádháború 8 hónap alatt lyukas szitának bizonyult, de elég erős volt ahhoz, hogy rábírja a német hadvezetőséget az ellenblokád tervének elfogadására. Dánia és Norvégia megszállása, vagy pontosabban, a skandináviai hadjárat puszta ténye elszakította Angliától a kereskedelmi viszonylatokban az egész skandináv és balti gazdasági területet s azt a hatalmas kereskedelmi flottát, amely a semlegesség állapotában legalább 10 százalékos részesedéssel Anglia ellátását szolgálta. Ennek a gazdag területnek elvesztése az angol behozatalban szinte jóvátehetetlen károkat okozott, amelyeket még norvégiai győzelmekkel sem lehetne hosszú időn át pótolni. Avajbehozatalban 25 százalék, tojásban 38 százalék, szalonnában 51, halban 65, ércben 25, fában 70 és papírban 15 százalék az angliai kiesés! A norvég és a dán kereskedelmi flotta 5 millió tonna s ha ennek a fele vagy háromnegyed része kihull a felfokozott nemzetközi forgalomból, akkor Anglia kevesebb hajóval és aránytalanul nagyobb távolságokról kell pótolja a beállott áruhiányt. Sir Archibald Hurd helyesen állapította meg, hogy Anglia a világháborús győzelmét a kereskedelmi flottának köszönheti. A világháború alatt a nemzetközi hajóállomány 90 százaléka a szövetségesek rendelkezésére állott. Ma távolról sem ilyen kedvező a helyzet, pedig az angol kereskedelmi flotta azóta nagyot csökkent számarányban és egységekben egyaránt. A háború kitörése idején Anglia a világ kereskedelmi hajóállományának csak 26 százalékát birtokolta s a háború előtti 6 esztendő alatt 3 millió tonnát veszített. Ez a tény megnövelte a skandináv államok kereskedelmi flottáinak fontosságát a jelenlegi háborúban s megérteti a laikusokkal is azt az igazságot, hogy a blokádháború Angliának is ártott, mert a semlegesek jogainak tiszteletben tartása a szigetország áruellátásának fontos biztosítéka volt. A németországi ércszállítások megakadályozása egyelőre még nem sikerült, de az angliai szállítások pontosan megszűntek. Háborút csak háborúval lehet megnyerni... A szövetséges csapatok norvégiai ellentámadása már korlátolt katonai lehetőségek között történt, mert az expedíciós hadsereg partraszállítására csak másod- és harmadrangú kikötőket lehetett felhasználni. A szükség szülte angol terv helyes alapelve az volt, hogy széles, többszakaszos frontot kell létesíteni az összes használható fjordok megszállásával, sok önálló, kisebb egység szárazföldi harcbavetésével s a mindenfelől beszüremlő csapatok későbbi egyesítésével a döntő fontosságú belső stratégiai vonalakon. Elméletileg csak ez a terv oszthatta meg a német légierőt a partvédelemben s biztosíthatta a csapatok éjjeli kihajózását és gyors hajnali előrenyomulását. így teremtették meg a szövetségesek északon a narviki frontot, Trondhjem fölött a namsosi, Trondhjem alatt az andalsnesi—dombaasi és Bergen fölött a laerdali frontokat. Stratégiailag a Romsdal fjordban berendezett támpont s a Gudbrands völgyében, Andalsnes és Dombaus irányában történt szövetséges előretörés volt az expediciós hadsereg legfontosabb haditénye s a norvégiai hadjárat sorsa kétségtelenül az oslo—tröndhjemi nyugati vasútvonal mentén dől el! Osloból két vasútvonal vezet Trondhjembe s a két vonal S törennél egyesül. A két vonal között Elverumot szárnyvasút köti össze Hamarral, Gjoevikkel és Lillehammerrel, ezért lett volna fontos az angoloknak Laerdalból is előnyomulni Gjoevik felé. A nyugati vasút Dombaasnál ágazik szét Trondhjem és Andalsnes felé. Berlini hivatalos jelentések szerint az Osloból Tynseten keresztül északra és a Trondhjemből délre előrenyomuló német csapatok kedden Störentől délnyugatra a vasútvonal mentén találkoztak, az Ottaból előretörő csapatok pedig észak felé haladva elfoglalták Dombaast. Ugyanakkor az északról dél felé, a trondhjem—dombaasi vasútvonal mentén előrehatoló csapatok megszállták Opdalt, s így nemcsak Középnorvégia egyik hadászatilag legfontosabb vasúti csomópontja került a németek kezébe, hanem az Oslot Trend- Csáky István gróf külügyminiszter a felsőházban erélyesen tiltakozott a szlovákiai magyar üldözés ellen Anglia hajózása érdekében óvintézkedéseket tesz a Földközi-tengeren Középnorvégiában a németek ismét visszavetették a szövetségeseket Oslo és Trondhjem között megteremtették összeköttetést .