Uj Magyarság, 1940. július (7. évfolyam, 147-172. szám)
1940-07-02 / 147. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 7 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉLÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR 1940 jtlius 2 FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN ( intézet ArchOfillér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VIII., JÓZSEF KÖRÚT 5. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 KEDD V/1. évfolyam 147. szám Nem történtek összetűzések a magyar-román határon A Magyar Távirati Iroda jelentése hétfőn este. Bukaresti forrásból azt a hírt terjesztették, hogy a vasárnapról hétfőre forduló éjszaka folyamán a magyarromán és román-bolgár határon összetűzésekre került sor. A magyar oldalon állítólag Máramarossziget környékén történt volna az incidens. Magyar hivatalos helyen kijelentették, hogy ez a beállítás nem egyéb fantasztikus kitalálásnál, amelyből egy szó sem igaz. Légből kapott természetesen az egyes költött összecsapások során elszenvedett veszteségek híre is. Véres zavargások robbantak ki Romániában Az ország valamennyi városában katonai járőrök cirkálnak — Ismét elhalasztották a parlament ülését—Bukarest lemond az angol garanciáról—A szovjet csapatok megszállták egész Északbukovinát, Besszarábiában pedig folytatják előnyomulásukat (S. I.) Azok az erők, amelyeken az új Európa felépül, egyre határozottabban és biztosabban működnek, míg a régiek, amelyek huszonkét esztendőn keresztül élet és halál urai voltak mindenek felett, így a délkeleteurópai térség felett is, egyre jobban elhalkulnak. A román válság alakulása a legjobb példa erre: az egész világ Berlinre és Rómára tekint, amikor az új helyzet végső kialakulásának képét keresi. Azok a nagyhatalmak pedig, amelyek régi kapcsolataikat az új európai háború küszöbén kezességekkel igyekeztek szorosabbra fűzni és megerősíteni, sehol sincsenek. Ellenben fellépett a színre a régi világháborús entente - cordiale harmadik tagja, ugyancsak a másik oldalon. Minden jel azt mutatja, hogy a három nagyhatalom részletes és biztos diplomáciai előkészítés után egységesen jár el és egymáshoz való magatartásukat a teljes összhang jellemzi. A görgeteg megindult, efelől semmi kétség nincsen már. Ebben a világ egész közvéleménye megegyezik, a közvetlenül érdekelt nagyhatalmaké éppen úgy, mint a másik oldalé, ha ugyan még vannak, a semlegeseké. A lényegben semmiféle nézetkülönbség immáron nincs, s ezt a nemzetközi kórust mindenkinek meg kell hallania, a legközvetlenebbül érdekeltnek is. E változó világban Románia bizonyára azokat a híreket és véleményeket hallja most meg a legjobban, amelyeket Németország felől hoz a távíró. Az általános német véleményt talán a legvilágosabban a nagy német lap, a Frankfurter Zeitung fogalmazza meg: az a lap, mely a birodalmi közhangulatot rendszerint a legudvariasabban és a legválasztékosabban szokta tükrözni. A Frankfurter Zeitung vasárnapi vezércikkében egyebek között így írt: „Olyan időkben, amelyek nagy, világos és bátor döntéseket követelnek, a túlságosan óvatos vitorlázás végül nem csökkenti, hanem fokozza a nehézségeket. Könnyen előfordulhat, hogy a szükséges megoldások, amelyeket a megfelelő időben viszonylag kedvezően meg lehetett volna találni, az elmulasztott alkalmak nyomása alá kerülnek és akkor már minden sokkal nehezebb. Románia most éppen ezt tapasztalja. Németországban ma mindent abból a szempontból néznek és ítélnek meg, hogy a kérdés milyen vonatkozásban van a német érdekek örökös, makacs ellenzőjével, Angliával, így a román kérdést is. A tegnapi Románia, írja például a Berliner Börsenzeitung, a német külügyminisztérium félhivatalosa, maga hozta szőnyegre a határok kérdését, amikor elfogadta az angol garanciát. Másfelől ingadozó politikája nem volt alkalmas arra, hogy megoldáshoz vigyen olyan ügyeket, mint amilyen a besszarábiai probléma. Elmulasztotta az alkalmat, hogy orosz szomszédjával nyugodtan és bölcsen kiegyezhessen. Valamennyi nagy német lap napok óta első helyen foglalkozik ezzel a kérdéssel s a Worschauer Zeitung például ezeket állapítja meg: „A világháború után megszületett Romániát elsősorban a széthúzó erők jellemezték. Ebben a vonatkozásban nem szükséges vizsgálgatni, milyen történelmi jogcím alapján kebelezték be Párisban ezeket a területeket a román állam kötelékébe. Tény, hogy Romániához tartoznak, de tény az is, hogy lakosságuk minden erejével elhúz Bukaresttől, mert sértetlenül megőrizte régi kötelékei emlékét. Itt elegendő a magyarok számbelileg tekintélyes erdélyi népcsoportjára gondolni.“ Berlini hivatalos körök hangulatát és nézeteit különben talán a legjobban az egyik hivatalos cáfolat jellemzi, amelyet hétfőn adtak ki. Amerikai sajtóorgánumok híradásait, mondja ez a cáfolat, amelyek szerint Németország bizonyos politikai, illetve katonai jellegű ígéreteket tett volna Romániának, illetékes német helyen kútmérgezésnek nevezik. Ezek az állítások nélkülöznek minden reálpolitikai értelmet s a legcsekélyebb mértékben sem felelnek meg a délkeleteurópai viszonyoknak. Érdemben felesleges is foglalkozni a híresztelésekkel. Német szempontból csak az a lázas buzgalom érdekes, amellyel amerikai hírügynökségek és újságok az ilyenekre rávetik magukat. Idegességet és pánikhangulatot akarnak előidézni ahelyett, hogy a békés délkelet európai fejlődést elősegítenék ... * Éppen ilyen világos és határozott, a tengely másik sarkának, Rómának állásfoglalása a román kérdésben. Az olasz lapok egyfelől hangoztatják Magyarország nyugodt és felelősségteljes magatartását, valamint azt, hogy Magyarország e kérdésben is teljes összhangban jár el a tengelyhatalmakkal, másfelől pedig a romániai helyzet minden hírét és eseményét Budapesten át látják és mérlegelik. A Corriere della Sera budapesti tudósítása hangsúlyozza, hogy a tengelyhatalmak számíthatnak a magyar kormány hidegvérére, a honvédség fegyelmére és a magyar nemzet nyugalmára. A magyar revizionizmus európai probléma, amint azt Csáky István gróf sokszor hangsúlyozta, az általános európai rendezés keretében kell tehát megoldani. A Messageronak azt táviratozza budapesti tudósítója, hogy Magyarország türelmesen várja a kedvező alkalmat nemzeti törekvéseinek megvalósítására. A Tribuna budapesti tudósítója arról ír, hogy a romániai fejlemények nem keltettek meglepetést Magyarországon, a besszarábiai kérdés megoldása azonban felveti a magyar követeléseket is. Amikor 1938-ban Csehszlovákia átengedte Németországnak a szudétaföldet, Magyarország a totális megoldást követelte és nagy barátjainak segítségével el is érte ezt a megoldást. Romániával szemben szintén a totális megoldást kell alkalmazni, írja a lap. Ha a szovjet megszállja Besszarábiát és Északbukovinát, akkor a magyaroknak éppen olyan joguk van Erdélyhez és a bolgároknak Dobrudzsához. Az Avvenire vezércikke emlékeztet arra: Magyarország mindig hangsúlyozta, hogy Romániával szemben revíziós követeléseivel meg tudja várni a háború végét s ugyanerre az álláspontra helyezkedett Bulgária is. A budapesti, a szófiai, a bukaresti olasz és német követek tanácskozásai azt mutatják, hogy a délkeleteurópai kérdés megoldásában ismét a tengelyhatalmak játsszák a döntő szerepet. A hivatalos olasz Stefani-iroda pedig azt jelenti Budapestről: „A magyar közvélemény éles figyelemmel kíséri a román eseményeket. Románia általános mozgósításának híre nem keltett izgalmat. A román határon foganatosított magyar intézkedések annak a nyugalomnak, szilárdságnak és előrelátásnak megnyilatkozásai, amelyek az elmúlt húsz év folyamán mindenkor jellemezték a magyar politikát. Nem kétséges, hogy Magyarország rendíthetetlen bizalommal kíséri a tengelyhatalmak munkáját, mert tudja, hogy Róma és Berlin politikája minden nép számára az igazságot akarja, s annak megvalósítására törekszik.“ Az orosz sajtó csak akkor kezdett foglalkozni a román kérdéssel, amikor a szovjet csapatok már átlépték a határt s szinte már el is érték kitűzött célpontjaikat. Újabban hosszú cikkek és beszámolók tárgyalják a kérdést, nemcsak az eseményeket, hanem a politikai és történelmi előzményeket, valamint az orosz lépés indokait s a moszkvai követelések alapját. Ezek között igen érdekes az, amit az Izvesztia az Északbukovinára vonatkozó követelés alapjáról mond. A szovjetorosz-román vitás kérdések békés megoldása, írja a moszkvai kormány hivatalos lapja, történelmi igazságtalanságot tüntetett el. Egyébként Bukovina északi részének átengedésével Románia legalább részben kártérítést ad a szovjetunió népének azért a mérhetetlen igazságtalanságért, amelyet Besszarábia lakosságának huszonkétéves román uralom alatt el kellett szenvednie. Mindenki tudja ugyanis, hogy Besszarábia lakossága sohasem ismerte el a román fennhatóságot. A történelmi és nemzetiségi jogok mellett a kártérítési jogcím, amely területek átengedésének formájában kap kielégülést, érdekes és új szempont a területi elrendezések történetében. * A világháborút követő két évtized alatt csodálatosképpen Svájc földjén találtak legritkábban megértésre azok a bajok és szenvedések, amelyek a páriskörnyéki „békék“ nyomában jártak. A svájci lapok az erdőtől nem látták a fát. Abban az elfogultságukban, hogy a páriskörnyéki békeparancsok végképpen nyeregbe segítették a demokráciát, sehogy sem akarták tudomásul venni azokat a gennyes és fájdalmas sebeket, amelyeket ez a párisi nyereg annyi sok nép hátán tört. Örvendetes, hogy újabban a svájci lapok, a franciául írtak éppen úgy, mint a német nyelvűek, tárgyilagosabban látják a helyzetet s ebből a felismerésből vonják le következtetéseiket. Románia tévedése ott van, írja a genfi Suisse, hogy olyan államok politikai berendezését akarja utánozni, amelyeknek egysége már kikovácsolódott, míg Romániában nemcsak hiányzik ez az egység, hanem az országot a maga egységének követelésével három állam állandóan fenyegette.