Uj Magyarság, 1940. július (7. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-02 / 147. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 7 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL­ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM­ÁRA KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR 1940 jt­lius 2 FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN (­ intézet Arch­Ofillér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VIII., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 KEDD V/1. évfolyam 147. szám Nem történtek összetűzések a magyar-román határon A Magyar Távirati Iroda jelentése hétfőn este. Bukaresti forrásból azt a hírt terjesztették, hogy a vasárnapról hétfőre forduló éjszaka folyamán a magyar­román és román-bolgár határon összetűzésekre került sor. A magyar oldalon állítólag Máramarossziget kör­nyékén történt volna az incidens. Magyar hivatalos helyen kijelentették, hogy ez a beállítás nem egyéb fantasztikus kitalálásnál, amelyből egy szó sem igaz. Légből kapott természetesen az egyes költött összecsapások során elszenvedett veszteségek híre is. Véres zavargások robbantak ki Romániában Az ország valamennyi városában katonai járőrök cirkálnak — Ismét elhalasztották a parlament ülését—Bukarest lemond az angol garanciáról—A szovjet csapatok meg­szállták egész Északbukovinát, Besszarábiában pedig folytatják előnyomulásukat (S. I.) Azok az erők, amelyeken az új Európa felépül, egyre határozottab­ban és biztosabban működnek, míg a régiek, amelyek huszonkét esztendő­n keresztül élet és halál urai voltak mindenek felett, így a délkeleteurópai térség felett is, egyre jobban elhal­kulnak. A román válság alakulása a legjobb példa erre: az egész világ Ber­linre és Rómára tekint, amikor az új helyzet végső kialakulásának képét ke­resi. Azok a nagyhatalmak pedig, amelyek régi kapcsolataikat az új európai háború küszöbén kezességek­kel igyekeztek szorosabbra fűzni és megerősíteni, sehol sincsenek. Ellen­ben fellépett a színre a régi világ­­háborús entente - cordiale harmadik tagja, ugyancsak­­ a másik oldalon. Minden jel azt mutatja, hogy a három nagyhatalom részletes és biztos diplo­máciai előkészítés után egységesen jár­ el és egymáshoz való magatartásukat a teljes összhang jellemzi. A görgeteg megindult, efelől semmi kétség nin­csen már. Ebben a világ egész közvé­leménye megegyezik, a közvetlenül érdekelt nagyhatalmaké éppen úgy, mint a másik oldalé, ha ugyan még vannak, a semlegeseké. A lényegben semmiféle nézetkülönbség immáron nincs, s ezt a nemzetközi kórust min­denkinek meg kell hallania, a legköz­vetlenebbül érdekeltnek is.­­ E változó világban Románia bizo­nyára azokat a híreket és véleménye­ket hallja most meg a legjobban, ame­lyeket Németország felől hoz a távíró. Az általános német véleményt talán a legvilágosabban a nagy német lap, a Frankfurter Zeitung fogalmazza meg: az a lap, mely a birodalmi közhangu­latot rendszerint a legudvariasabban és a legválasztékosabban szokta tük­rözni. A Frankfurter Zeitung vasár­napi vezércikkében egyebek között így írt: „Olyan időkben, amelyek nagy, világos és bátor döntéseket követelnek, a túlságosan óvatos vitorlázás végül nem csökkenti, hanem fokozza a ne­hézségeket. Könnyen előfordulhat, hogy a szükséges megoldások, ame­lyeket a megfelelő időben viszonylag kedvezően meg lehetett volna találni, az elmulasztott alkalmak nyomása alá kerülnek és akkor már minden sokkal nehezebb. Románia most éppen ezt tapasztalja­. Németországban ma mindent abból a szempontból néznek és ítélnek meg, hogy a kérdés milyen vonatkozásban van a német érdekek örökös, makacs ellenzőjével, Angliával, így a román kérdést is. A tegnapi Románia, írja például a Berliner Börsenzeitung, a német kül­ügyminisztérium félhivatalosa, maga hozta szőnyegre a határok kérdését, amikor elfogadta az angol garanciát. Másfelől ingadozó politikája nem volt alkalmas arra, hogy megoldáshoz vi­gyen olyan ügyeket, mint amilyen a besszarábiai probléma. Elmulasztotta az alkalmat, hogy orosz szomszédjá­val nyugodtan és bölcsen kiegyez­hessen. Valamennyi nagy német lap napok óta első helyen foglalkozik ezzel a kérdéssel s a Worschauer Zeitung pél­dául ezeket állapítja meg: „A világ­háború után megszületett Romániát elsősorban a széthúzó erők jellemez­ték. Ebben a vonatkozásban nem szük­séges vizsgálgatni, milyen történelmi jogcím alapján kebelezték be Párisban ezeket a területeket a román állam kötelékébe. Tény, hogy Romániához tartoznak, de tény az is, hogy lakos­ságuk minden erejével elhúz Buka­resttől, mert sértetlenül megőrizte régi kötelékei emlékét. Itt elegendő a magyarok számbelileg tekintélyes er­délyi népcsoportjára gondolni.“ Berlini hivatalos körök hangulatát és nézeteit különben talán a legjobban az egyik hivatalos cáfolat jellemzi, amelyet hétfőn adtak ki. Amerikai sajtóorgánumok híradásait, mondja ez a cáfolat, amelyek szerint Németország bizonyos politikai, illetve katonai jel­legű ígéreteket tett volna Romániá­nak, illetékes német helyen kútmér­­gezésnek nevezik. Ezek az állítások nélkülöznek minden reálpolitikai ér­telmet s a legcsekélyebb mértékben sem felelnek meg a délkeleteurópai viszonyoknak. Érdemben felesleges is foglalkozni a híresztelésekkel. Német szempontból csak az a lázas buzgalom érdekes, amellyel amerikai hírügynök­ségek és újságok az ilyenekre rávetik magukat. Idegességet és pánikhangu­latot akarnak előidézni ahelyett, hogy a békés délkelet európai fejlődést elő­segítenék ... * Éppen ilyen világos és határozott, a tengely másik sarkának, Rómának ál­lásfoglalása a román kérdésben. Az olasz lapok egyfelől hangoztatják Ma­­gyarország nyugodt és felelősségteljes magatartását, valamint azt, hogy Ma­gyarország e kérdésben is teljes össz­hangban jár el a tengelyhatalmakkal, másfelől pedig a romániai helyzet­­ minden hírét és eseményét Budapesten át látják és mérlegelik. A Corriere della Sera budapesti tudósítása hang­súlyozza, hogy a tengelyhatalmak szá­míthatnak a magyar kormány hideg­vérére, a honvédség fegyelmére és a magyar nemzet nyugalmára. A ma­gyar revizionizmus európai probléma, amint azt Csáky István gróf sokszor hangsúlyozta, az általános európai rendezés keretében kell tehát megol­dani. A Messageronak azt táviratozza budapesti tudósítója, hogy Magyar­­ország türelmesen várja a kedvező al­kalmat nemzeti törekvéseinek meg­valósítására. A Tribuna budapesti tu­dósítója arról ír, hogy a romániai fej­lemények nem keltettek meglepetést Magyarországon, a besszarábiai kér­dés megoldása azonban felveti a ma­gyar követeléseket is. Amikor 1938-ban Csehszlovákia átengedte Németország­nak a szudétaföldet, Magyarország a totális megoldást követelte és nagy barátjainak segítségével el is érte ezt a megoldást. Romániával szemben szintén a totális megoldást kell alkal­mazni, írja a lap. Ha a szovjet meg­szállja Besszarábiát és Északbukovi­nát, akkor a magyaroknak éppen olyan joguk van Erdélyhez és a bolgároknak Dobrudzsához. Az Avvenire vezércikke emlékeztet arra: Magyarország min­dig hangsúlyozta, hogy Romániával szemben revíziós követeléseivel meg tudja várni a háború végét s ugyan­erre az álláspontra helyezkedett Bul­gária is. A budapesti, a szófiai, a bu­karesti olasz és német követek tanács­kozásai azt mutatják, hogy a délkelet­európai kérdés megoldásában ismét a tengelyhatalmak játsszák a döntő sze­repet. A hivatalos olasz Stefani-iroda pedig azt jelenti Budapestről: „A ma­gyar közvélemény éles figyelemmel kí­séri a román eseményeket. Románia általános mozgósításának híre nem keltett izgalmat. A román határon fo­ganatosított magyar intézkedések an­nak a nyugalomnak, szilárdságnak és előrelátásnak megnyilatkozásai, ame­lyek az elmúlt húsz év folyamán min­denkor jellemezték a magyar politikát. Nem kétséges, hogy Magyarország rendíthetetlen bizalommal kíséri a ten­gelyhatalmak munkáját, mert tudja, hogy Róma és Berlin politikája min­den nép számára az igazságot akarja, s annak megvalósítására törekszik.“­­ Az orosz sajtó csak akkor kezdett foglalkozni a román kérdéssel, amikor a szovjet csapatok már átlépték a ha­tárt s szinte már el is érték kitűzött célpontjaikat. Újabban hosszú cikkek és beszámolók tárgyalják a kérdést, nemcsak az eseményeket, hanem a po­litikai és történelmi előzményeket, va­lamint az orosz lépés indokait s a moszkvai követelések alapját. Ezek között igen érdekes az, amit az Izvesz­­tia az Északbukovinára vonatkozó kö­vetelés alapjáról mond. A szovjet­­orosz-román vitás kérdések békés meg­oldása, írja a moszkvai kormány hi­vatalos lapja, történelmi igazságtalan­­ságot tüntetett el. Egyébként Buko­vina északi részének átengedésével Románia legalább részben kártérítést ad a szovjetunió népének azért a mér­hetetlen igazságtalanságért, amelyet Besszarábia lakosságának huszonkét­­éves román uralom alatt el kellett szenvednie. Mindenki tudja ugyanis, hogy Besszarábia lakossága sohasem ismerte el a román fennhatóságot. A történelmi és nemzetiségi jogok mellett a kártérítési jogcím, amely te­rületek átengedésének formájában kap kielégülést, érdekes és új szempont a területi elrendezések történetében. * A világháborút követő két évtized alatt csodálatosképpen Svájc földjén találtak legritkábban megértésre azok a bajok és szenvedések, amelyek a páriskörnyéki „békék“ nyomában jár­tak. A svájci lapok az erdőtől nem látták a fát. Abban az elfogultságuk­ban, hogy a páriskörnyéki békeparan­csok végképpen nyeregbe segítették a demokráciát, sehogy sem akarták tudomásul venni azokat a gennyes és fájdalmas sebeket, amelyeket ez a párisi nyereg annyi sok nép hátán tört. Örvendetes, hogy újabban a svájci lapok, a franciául írtak éppen úgy, mint a német nyelvűek, tárgyila­­gosabban látják a helyzetet s ebből a felismerésből vonják le következteté­seiket. Románia tévedése ott van, írja a genfi Suisse, hogy olyan államok po­litikai berendezését akarja utánozni, amelyeknek egysége már kikovácso­­lódott, míg Romániában nemcsak hiányzik ez az egység, hanem az or­szágot a maga egységének követelésé­vel három állam állandóan fenyegette.

Next