Uj Magyarság, 1941. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-01 / 26. szám

I­ aljoïillei ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FEL- FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, MN­., JÓZSEF-KÖRÚT 6. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM-ARA Illll OTAY ISTVÁN U­ TELEFON: 1-464-20, 1-464-38, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR M­­NLA/IMI 13 1 VMN 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1941 február I SZOMBAT VIll. évfolyam 26. szám AMERIKA ÚTJA Átalakul a „gyarmatállam“ a válságok miatt Írta: Makkai János ú n.) Harminc-negyven évvel ezelőtt ! Amerika egész életét a korlátlan beván­dorlás lehetősége determinálta. Ebben az időben az újvilág a „korlátlan lehető­ségek hazája” volt, ami azt jelentette, hogy mindenki fennakadás nélkül le­telepedhetett az Egyesült Államok terü­letén és ott nyomban, vagy igen köny­­nyen munkához, keresethez és új élet­­lehetőségekhez jutott. Az 1900-as évek­ben a kivándorlót ügynökök vezették el az európai kikötőig, ott hajóra ültették s Newyorkban munkásvonat várta őket, amely végigszáguldott San Franciscoig s az útvonalon minden munkagócponton megállva, valósággal kiöntötte magából a bevándorlókat. Az öreg amerikások érdekesen beszélik el, hogy letelepedé­sük az Egyesült Államok egy-egy terü­letén miképpen történt. Newyorkban vagononként helyezték el őket nemzeti­ségük szerint. Külön a középeurópai szlávokat és a délieket, az olaszokat és spanyolokat, ismét másutt a németeket és így tovább. Aztán a vonat megindult velük és minden állomáson munkás­ügynökök várták őket. Ahol olasz ügy­nök volt, ott leszállították az olaszokat, ahol németül, vagy magyarul beszélő ügynök dolgozott, ott a németek vagy magyarok özönlöttek ki a vonatból s az ügynök rögtön a munkahelyre vitte őket, vagy néha egyenesen a szavazó urnákhoz, hogy menjenek­­ elnököt választani. A vonat rendszerint a San­franciscoig vezető út felét se tette meg, máris kiürült. A munkástól se szak­tudást, se nyelvismeretet nem követel­tek, a munkavezetők szintén európai­­ nemzetiségűek voltak s a kapitalista s örült is annak, hogy munkásai nem értik az angol nyelvet, nem tudnak sztrájkot szervezni és teljesen ki vannak szolgál­tatva neki. Ez a helyzet politikai és gazdasági tekintetben a gyarmatosítás állapotá­nak felel meg egy ország életében, így ezekben az évtizedekben voltaképpen két Amerika él egymás mellett. Az egyik az eredeti, honfoglaló és a már asszimilált elemek konszolidáltabb Amerikája, a másik pedig a beözönlők társadalma, amely a szabadság hazájá­ban voltaképpen az egykori néger rab­szolgákat helyettesítette, csak más szín­vonalon és más fejlődési lehetőségek­kel. A gazdasági és szociális struktú­rát véve alapul, Amerika a világhábo­rúig voltaképpen: gyarmatállam, amely állandó mozgásban van. Egységes tár­sadalom nehezen fejlődik benne, diver­gáló erők hullámzanak a népben s a lakosság különböző rétegeit főként egyetlen alaphit tartja össze: a hit az egyéni boldogságban és boldogulásban s az egyéni boldogságért való azonos feltételű küzdelemben, így az amerikai demokrácia teljesen különböző minden európai demokráciától, mert Európá­ban a demokráciát évszázadok alatt küzdötték ki maguknak az alsóbb nép­osztályok. Amerikában pedig egyszerre cseppentek bele minden előzetes fejlő­dés nélkül.­­ A gyarmatállam jelenléte és a kor­látlan bevándorlás lehetősége az Egye­sült Államokat ezekben az évtizedek­ben már azzal fenyegette, hogy Ame­rika angolszász jellege megszűnik. Ha a helyzet nem változik meg, Amerikát az európai nemzetiségek oly mérték­ben elözönlötték volna, hogy az újvilág lassanként az európai népek közös le­rakodóhelye és sok tekintetben közös tulajdona lett volna, ami a régebbi an­golszász elem szupremáciáját megdön­tötte volna. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az asszimiláció nem tudott volna lé­pést tartani az idegen elemek beözön­­lésével. Ez a felismerés hozta létre az óriási fordulatot, amely közvetlenül a világháború előtt realizálódott, amikor Amerika rátért a faji politika útjára. A világháború után az irányzat még tovább fejlődött s ennek következ­ménye, hogy a bevándorlásokat az európai, az ázsiai és az afrikai népek­kel szemben, vagy teljesen megszün­tették, vagy olyan jelentéktelen meny­­nyiségre redukálták (ugyanakkor szinte korlátlan bevándorlást csak az angol elemeknek engedélyeztek), hogy ezzel voltaképpen a második angolszász hon­foglalás öltött testet egy évtized alatt. Ezzel Amerika gyarmatállam jellege megszűnt s az Egyesült Államok társa­dalmi struktúrájában is az önálló lét útjára lépett. Valószínű, hogy a ké­sőbbi történetírás a világválságok egyik jelentős okának és a legújabb kor egyik nagy történetformáló eseményének fogja tekinteni ezt az átalakulást. Az amerikai faji politika kiteljesedése ugyanis nagyjában a következő válto­zásokat hozta az egész fehér emberi­ségre: 1. Az angolszász nép a világ föld­felületének egyik leggazdagabb részét elragadta az európai népektől s egy önálló és új politikai erő számára re­zerválta. 2. Ezzel Amerika fokozta az európai válságot és öntudatlanul is egy új angolszász világpolitika alapjait ve­tette meg. Az angolszász népnek ez a változás olyan életbázist teremtett a nyugati földgömb közepén, amely em­beranyagban és természeti kincsekben ma már értékesebb, mint az angol biro­dalom minden ereje és gazdagsága. Az angolszász világ új jegecesedési köz­pontja alakult ki az amerikai kontinen­sen, amely törvényszerűen magához fogja vonzani a jövőben a veszedel­meknek erősebben kitett Angliát, az összes angol domíniumokat és az angol gyarmati birodalmat is. 3. Az új angolszász Amerika ezzel törvényszerűen szembekerült a sárga fajjal és a Távoli Keleten, egyben pe­dig az Atlanti- és Csendes-óceánon olyan kötelezettségekbe bonyolódott, amelyik elkerülhetetlenné teszik szá­mára az imperialista politika gyakor­lását és saját országának világhatalmi tényezővé való kiépítését. 4. Igazuk vita ezek szerint azoknak a történetbölcselőknek, akik szerint Amerika modern történelme voltakép­pen 1911-ben kezdődik, amikor ez az újonnan keletkezett világhatalmi erő beavatkozott az európai népek háború­jába. 1917 előtt Amerikában az euró­pai népek gyarmatosításának története játszódik le (körülbelül a napóleoni háborúk óta), azóta pedig Amerika mint önálló politikaformáló erő jelent­kezik.­­ A világháború nagy válságai azután az amerikai belső életet is olyan új irányokba terelték, amelyek hasonla­tosak az európai országok életirányza­tához s így törvényszerűen ugyanolyan­forma gazdasági és politikai fejlemé­nyeket fognak létrehozni, mint amelyek annyi európai nagyhatalom, nagy nem­zet, nagy nép életében jelentkeztek már. A világháború óta nemcsak a korlát­lan beözönlés, hanem a korlátlan va­gyonképződés is megszűnt Ameriká­ban. Az új technikai találmányok és új iparágak még szültek néhány új dollárfejedelmet, de 1930 óta már új milliomosok alig-alig jelentkeznek. Jel­lemző viszont, hogy újság-, film- és könyvkiadó-nagykapitalisták születnek, ami azt mutatja, hogy a szellemi élet most kezd kiteljesedni, miután a gaz­dasági kiteljesedés már sok tekintet­ben véget ért. Ugyancsak a háborús válság okozta azt is, hogy a termelés­ben és a munkaelosztásban óriási za­varok keletkeztek, amit ma is tízmillió munkanélküli jelez. A munkanélküliség ugyancsak európai képződmény, s azt mutatja, hogy az illető emberi közös­ség életében válságok lappanganak. Ezt a válságot a modern nacionalista államok Európában a tervgazdálkodás, a kötelező munkaszolgálat és a nem­zeti célok művelése együttes eszközé­vel igyekeztek megoldani, azaz Német­ország és Olaszország heroikus társa­dalmat nevel, a liberális és demokra­tikus rendszer egyéni boldogságkere­sésén túlmenő és a kollektív boldog­ságban hívő államot. A New Deal rend­szere — látszólag teljesen függetlenül az európai lelki fejleményektől, — ma már ugyancsak a kollektivizmus útjára kezdi vezetni Amerikát. A mezőgazda­ságban, az iparban az állami irányítást teszi úrrá s a tömegek szociális élet­rendszerét megalapozza a munkaidő korlátozásával és a többi ismert szo­ciális vívmánnyal. A New Deal gazda­sági és szociális téren ugyanazt a for­radalmat jelenti tehát amerikai vi­szonylatban, mint az új, európai rend­szerek ideát az óvilágban, de politikai tekintet­ben a New Deal megmarad a régi állapotok mellett, mert hiszen Amerikának­­ nincs és nem is volt közeli ellenfele. Amerikának nincsenek európai méretű, világnézeti és forra­dalmi problémái, Amerikában tehát céltalan volna párthadseregeket alkotni s olyan kollektív szervezeteket létre­hozni, amelyek az érdekszövetségen túl világnézetbeli és hitbeli azonosságot ápolnak. Az egyéni boldogságba vetett hit azonban mégis kezd átalakulni az együttes boldogságba vetett tömeg­hitté s ezzel Amerika az európai fejlő­désnek körülbelül arra a lépcsőjére érkezett, amely Hitler és Mussolini fellépése idejében a nacionalista körök­ben általános volt az óvilágban. * Amerikában európai mintájú élet­formák kezdenek kialakulni, ezek sze­rint a hasonló emberi válságok, gazda­sági, termelési és szociális azonossá­gok alapján. Az állami beavatkozás létrehozta az új bürokráciát, amely addig ismeretlen fogalom volt, meg­szülte az új fegyverkezési lázt, magá­ban hordozza egy új nacionalizmus csí­ráit s félreismerhetetlen módon, sőt fe­nyegetően rajzolja fel a jövendő szá­mára a kérlelhetetlen amerikai imperia­lizmus kontúrjait. Hogy a belső rend­szer fenntartható legyen, hogy a belső válság szét ne marja az amerikai élet­­struktúra izomzatát, Amerikának fel­tétlenül a hódítás, az imperializmus út­jára kell lépnie, aminek komoly jelei máris mutatkoznak. Az új hit abban a formában alakul, hogy az Egyesült Államok népének jövőjét és biztonsá­gát Amerika vlágpolitikai súlya adja meg, Amerika tehát minden olyan erő­nek természetszerű ellensége lesz, amely a világ bármely pontján hasonló célokra tör. ... Olyan országban, ahol nincsenek válságok — nincs politikai gondolko­zás. Olyan országban, ahol az egyén számára korlátlan, vagy könnyű élet­­lehetőségek mutatkoznak — nem fej­lődhetik ki erős benső nacionalizmus. Olyan országban, ahol a népet nem szorongatja a holnaptól való félelem — nem lehet aktív államhatalmat alkotni. Amerika ezért a világháború előtt a világpolitika passzív tényezője volt, most pedig, — hogy az élet alapjai megváltoztak, — aktív világhatalommá lép elő, amelynek jövőjével mindenki­nek számolnia kell. Amerika állásfog­lalását ezek szerint nemcsak politikai klikkek és irányzatok, hanem nagy belső átalakulások és Európához ha­sonló válságok termelik ki magukból. Ezek a válságok még nem érték el az európai méreteket, de formájuk már európai. Ezért egy-két évtized múlva európai és amerikai élet között aligha lesz már mélyreható, lényegbevágó különbség. * * Az afrikai frontokon az olaszok visszaverték a támadásokat A német légihadtest Szuezt bombázta • Róma, január 31. A Stefani-iroda pénteken délben az olasz főhadiszállás következő hivatalos jelentését tette közzé: A görög harctéren tüzérségi tevékeny­ség. Harci repülőgépalakulataink és va­dászgépeink eredményes támadásokat haj­tottak végre ellenséges ütegek, útvonalak és hidak ellen. Ellenséges csapatokat és gépesített oszlopokat földközelből árasz­tottak el kisméretű bombákkal és gép­­puskatűzzel. Egy repülőgépünk nem tért vissza. Kircnaikában a Derna körüli állások

Next