Uj Magyarság, 1941. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-01 / 26. szám
I aljoïillei ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FEL- FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, MN., JÓZSEF-KÖRÚT 6. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM-ARA Illll OTAY ISTVÁN U TELEFON: 1-464-20, 1-464-38, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR MNLA/IMI 13 1 VMN 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1941 február I SZOMBAT VIll. évfolyam 26. szám AMERIKA ÚTJA Átalakul a „gyarmatállam“ a válságok miatt Írta: Makkai János ú n.) Harminc-negyven évvel ezelőtt ! Amerika egész életét a korlátlan bevándorlás lehetősége determinálta. Ebben az időben az újvilág a „korlátlan lehetőségek hazája” volt, ami azt jelentette, hogy mindenki fennakadás nélkül letelepedhetett az Egyesült Államok területén és ott nyomban, vagy igen könynyen munkához, keresethez és új életlehetőségekhez jutott. Az 1900-as években a kivándorlót ügynökök vezették el az európai kikötőig, ott hajóra ültették s Newyorkban munkásvonat várta őket, amely végigszáguldott San Franciscoig s az útvonalon minden munkagócponton megállva, valósággal kiöntötte magából a bevándorlókat. Az öreg amerikások érdekesen beszélik el, hogy letelepedésük az Egyesült Államok egy-egy területén miképpen történt. Newyorkban vagononként helyezték el őket nemzetiségük szerint. Külön a középeurópai szlávokat és a délieket, az olaszokat és spanyolokat, ismét másutt a németeket és így tovább. Aztán a vonat megindult velük és minden állomáson munkásügynökök várták őket. Ahol olasz ügynök volt, ott leszállították az olaszokat, ahol németül, vagy magyarul beszélő ügynök dolgozott, ott a németek vagy magyarok özönlöttek ki a vonatból s az ügynök rögtön a munkahelyre vitte őket, vagy néha egyenesen a szavazó urnákhoz, hogy menjenek elnököt választani. A vonat rendszerint a Sanfranciscoig vezető út felét se tette meg, máris kiürült. A munkástól se szaktudást, se nyelvismeretet nem követeltek, a munkavezetők szintén európai nemzetiségűek voltak s a kapitalista s örült is annak, hogy munkásai nem értik az angol nyelvet, nem tudnak sztrájkot szervezni és teljesen ki vannak szolgáltatva neki. Ez a helyzet politikai és gazdasági tekintetben a gyarmatosítás állapotának felel meg egy ország életében, így ezekben az évtizedekben voltaképpen két Amerika él egymás mellett. Az egyik az eredeti, honfoglaló és a már asszimilált elemek konszolidáltabb Amerikája, a másik pedig a beözönlők társadalma, amely a szabadság hazájában voltaképpen az egykori néger rabszolgákat helyettesítette, csak más színvonalon és más fejlődési lehetőségekkel. A gazdasági és szociális struktúrát véve alapul, Amerika a világháborúig voltaképpen: gyarmatállam, amely állandó mozgásban van. Egységes társadalom nehezen fejlődik benne, divergáló erők hullámzanak a népben s a lakosság különböző rétegeit főként egyetlen alaphit tartja össze: a hit az egyéni boldogságban és boldogulásban s az egyéni boldogságért való azonos feltételű küzdelemben, így az amerikai demokrácia teljesen különböző minden európai demokráciától, mert Európában a demokráciát évszázadok alatt küzdötték ki maguknak az alsóbb néposztályok. Amerikában pedig egyszerre cseppentek bele minden előzetes fejlődés nélkül. A gyarmatállam jelenléte és a korlátlan bevándorlás lehetősége az Egyesült Államokat ezekben az évtizedekben már azzal fenyegette, hogy Amerika angolszász jellege megszűnik. Ha a helyzet nem változik meg, Amerikát az európai nemzetiségek oly mértékben elözönlötték volna, hogy az újvilág lassanként az európai népek közös lerakodóhelye és sok tekintetben közös tulajdona lett volna, ami a régebbi angolszász elem szupremáciáját megdöntötte volna. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az asszimiláció nem tudott volna lépést tartani az idegen elemek beözönlésével. Ez a felismerés hozta létre az óriási fordulatot, amely közvetlenül a világháború előtt realizálódott, amikor Amerika rátért a faji politika útjára. A világháború után az irányzat még tovább fejlődött s ennek következménye, hogy a bevándorlásokat az európai, az ázsiai és az afrikai népekkel szemben, vagy teljesen megszüntették, vagy olyan jelentéktelen menynyiségre redukálták (ugyanakkor szinte korlátlan bevándorlást csak az angol elemeknek engedélyeztek), hogy ezzel voltaképpen a második angolszász honfoglalás öltött testet egy évtized alatt. Ezzel Amerika gyarmatállam jellege megszűnt s az Egyesült Államok társadalmi struktúrájában is az önálló lét útjára lépett. Valószínű, hogy a későbbi történetírás a világválságok egyik jelentős okának és a legújabb kor egyik nagy történetformáló eseményének fogja tekinteni ezt az átalakulást. Az amerikai faji politika kiteljesedése ugyanis nagyjában a következő változásokat hozta az egész fehér emberiségre: 1. Az angolszász nép a világ földfelületének egyik leggazdagabb részét elragadta az európai népektől s egy önálló és új politikai erő számára rezerválta. 2. Ezzel Amerika fokozta az európai válságot és öntudatlanul is egy új angolszász világpolitika alapjait vetette meg. Az angolszász népnek ez a változás olyan életbázist teremtett a nyugati földgömb közepén, amely emberanyagban és természeti kincsekben ma már értékesebb, mint az angol birodalom minden ereje és gazdagsága. Az angolszász világ új jegecesedési központja alakult ki az amerikai kontinensen, amely törvényszerűen magához fogja vonzani a jövőben a veszedelmeknek erősebben kitett Angliát, az összes angol domíniumokat és az angol gyarmati birodalmat is. 3. Az új angolszász Amerika ezzel törvényszerűen szembekerült a sárga fajjal és a Távoli Keleten, egyben pedig az Atlanti- és Csendes-óceánon olyan kötelezettségekbe bonyolódott, amelyik elkerülhetetlenné teszik számára az imperialista politika gyakorlását és saját országának világhatalmi tényezővé való kiépítését. 4. Igazuk vita ezek szerint azoknak a történetbölcselőknek, akik szerint Amerika modern történelme voltaképpen 1911-ben kezdődik, amikor ez az újonnan keletkezett világhatalmi erő beavatkozott az európai népek háborújába. 1917 előtt Amerikában az európai népek gyarmatosításának története játszódik le (körülbelül a napóleoni háborúk óta), azóta pedig Amerika mint önálló politikaformáló erő jelentkezik. A világháború nagy válságai azután az amerikai belső életet is olyan új irányokba terelték, amelyek hasonlatosak az európai országok életirányzatához s így törvényszerűen ugyanolyanforma gazdasági és politikai fejleményeket fognak létrehozni, mint amelyek annyi európai nagyhatalom, nagy nemzet, nagy nép életében jelentkeztek már. A világháború óta nemcsak a korlátlan beözönlés, hanem a korlátlan vagyonképződés is megszűnt Amerikában. Az új technikai találmányok és új iparágak még szültek néhány új dollárfejedelmet, de 1930 óta már új milliomosok alig-alig jelentkeznek. Jellemző viszont, hogy újság-, film- és könyvkiadó-nagykapitalisták születnek, ami azt mutatja, hogy a szellemi élet most kezd kiteljesedni, miután a gazdasági kiteljesedés már sok tekintetben véget ért. Ugyancsak a háborús válság okozta azt is, hogy a termelésben és a munkaelosztásban óriási zavarok keletkeztek, amit ma is tízmillió munkanélküli jelez. A munkanélküliség ugyancsak európai képződmény, s azt mutatja, hogy az illető emberi közösség életében válságok lappanganak. Ezt a válságot a modern nacionalista államok Európában a tervgazdálkodás, a kötelező munkaszolgálat és a nemzeti célok művelése együttes eszközével igyekeztek megoldani, azaz Németország és Olaszország heroikus társadalmat nevel, a liberális és demokratikus rendszer egyéni boldogságkeresésén túlmenő és a kollektív boldogságban hívő államot. A New Deal rendszere — látszólag teljesen függetlenül az európai lelki fejleményektől, — ma már ugyancsak a kollektivizmus útjára kezdi vezetni Amerikát. A mezőgazdaságban, az iparban az állami irányítást teszi úrrá s a tömegek szociális életrendszerét megalapozza a munkaidő korlátozásával és a többi ismert szociális vívmánnyal. A New Deal gazdasági és szociális téren ugyanazt a forradalmat jelenti tehát amerikai viszonylatban, mint az új, európai rendszerek ideát az óvilágban, de politikai tekintetben a New Deal megmarad a régi állapotok mellett, mert hiszen Amerikának nincs és nem is volt közeli ellenfele. Amerikának nincsenek európai méretű, világnézeti és forradalmi problémái, Amerikában tehát céltalan volna párthadseregeket alkotni s olyan kollektív szervezeteket létrehozni, amelyek az érdekszövetségen túl világnézetbeli és hitbeli azonosságot ápolnak. Az egyéni boldogságba vetett hit azonban mégis kezd átalakulni az együttes boldogságba vetett tömeghitté s ezzel Amerika az európai fejlődésnek körülbelül arra a lépcsőjére érkezett, amely Hitler és Mussolini fellépése idejében a nacionalista körökben általános volt az óvilágban. * Amerikában európai mintájú életformák kezdenek kialakulni, ezek szerint a hasonló emberi válságok, gazdasági, termelési és szociális azonosságok alapján. Az állami beavatkozás létrehozta az új bürokráciát, amely addig ismeretlen fogalom volt, megszülte az új fegyverkezési lázt, magában hordozza egy új nacionalizmus csíráit s félreismerhetetlen módon, sőt fenyegetően rajzolja fel a jövendő számára a kérlelhetetlen amerikai imperializmus kontúrjait. Hogy a belső rendszer fenntartható legyen, hogy a belső válság szét ne marja az amerikai életstruktúra izomzatát, Amerikának feltétlenül a hódítás, az imperializmus útjára kell lépnie, aminek komoly jelei máris mutatkoznak. Az új hit abban a formában alakul, hogy az Egyesült Államok népének jövőjét és biztonságát Amerika vlágpolitikai súlya adja meg, Amerika tehát minden olyan erőnek természetszerű ellensége lesz, amely a világ bármely pontján hasonló célokra tör. ... Olyan országban, ahol nincsenek válságok — nincs politikai gondolkozás. Olyan országban, ahol az egyén számára korlátlan, vagy könnyű életlehetőségek mutatkoznak — nem fejlődhetik ki erős benső nacionalizmus. Olyan országban, ahol a népet nem szorongatja a holnaptól való félelem — nem lehet aktív államhatalmat alkotni. Amerika ezért a világháború előtt a világpolitika passzív tényezője volt, most pedig, — hogy az élet alapjai megváltoztak, — aktív világhatalommá lép elő, amelynek jövőjével mindenkinek számolnia kell. Amerika állásfoglalását ezek szerint nemcsak politikai klikkek és irányzatok, hanem nagy belső átalakulások és Európához hasonló válságok termelik ki magukból. Ezek a válságok még nem érték el az európai méreteket, de formájuk már európai. Ezért egy-két évtized múlva európai és amerikai élet között aligha lesz már mélyreható, lényegbevágó különbség. * * Az afrikai frontokon az olaszok visszaverték a támadásokat A német légihadtest Szuezt bombázta • Róma, január 31. A Stefani-iroda pénteken délben az olasz főhadiszállás következő hivatalos jelentését tette közzé: A görög harctéren tüzérségi tevékenység. Harci repülőgépalakulataink és vadászgépeink eredményes támadásokat hajtottak végre ellenséges ütegek, útvonalak és hidak ellen. Ellenséges csapatokat és gépesített oszlopokat földközelből árasztottak el kisméretű bombákkal és géppuskatűzzel. Egy repülőgépünk nem tért vissza. Kircnaikában a Derna körüli állások