Uj Magyarság, 1941. december (8. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-02 / 275. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 8.20 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9.60 PENGŐ, FÉLÉVRE 18.60 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA KÖZNAPON 12, VASARNAP 24 FILLÉR Kedd, 1941 december 2 Vil­. évfolyam 275. »xám ÍÍ£^SLjEí2l£££-£TM FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN ps~ t-' ..vy SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, Vm, JÓZSEF­ KÖRÚT 5. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 A moszkvai, a rosztovvidéki és az északafrikai nagy csatákban a német vezetőség kezében van a kezdeményezés Corvng Franciaország megszállott területén hétfőn találkozott Pétainnel és Darlannal RIADÓ A TÁVOLKELETEN Ha nem volna a legkisebb értesülé­sünk sem a washingtoni japán-amerikai tárgyalások állásáról, eleget mondaná­nak azok a hírek is, melyek két nap óta a távolkeleti térség minden sarká­ból a háború küszöbön álló kitörésével riasztgatják a világot. Igaz, hogy az ilyen háborús hírek és híresztelések lényegükben különböznek a hang fizikai terjedésének törvényétől, mert annál jobban lármáznak, minél messzebbről érkeznek. Ezúttal azonban, úgy látszik, valóban a riadó állapotába került Jokohamától a Mekong folyóig és Sid­­neytől Hongkongig minden sziget és minden szárazföld. Manalában a hatóságok elrendelték az elsötétítést. A Sanghajban élő hol­land tartalékos tisztek hétfőn délelőtt behívó parancsot kaptak és délután már el is indultak Holland-Indiába. Burma egész területén elsötétítési gyakorlato­kat rendeltek el, amelyek egy héten át tartanak. Valamennyi Szingapúrban állomásozó angol csapat azt a parancsot kapta, hogy álljon menetkészen. A mozikban a vászonra vetített felírások hívták fel a katonákat, hogy gyüle­kezzenek a laktanyákban. Hawaiiról je­lentik, hogy oda erős amerikai repülő­kötelékek érkeztek. A Fülöp-szigeteken vasárnap este óta észrevehetően növe­kedett a háborús félelem. A hadsereg és a haditengerészet riadókészültségben áll. Sok tisztet visszarendeltek szabad­ságáról. A manillai öböl bejárata felett őrködő corredori szigeterődben újabb intézkedésig felfüggesztették a sza­badságolást. Thaiföldön nagy gyorsan új védelmi törvényt szavaztak meg, amely 18 és 51 év között minden férfit katonai kiképzésre kötelez, de egyidejű­leg 600.000 thaiföldi férfi önként jelent­kezett, hogy a katonai kiképzést a többiek előtt kaphassa meg. Az Egyesült Államok bangkoki követsége pedig hiva­talosan közölte a Thaiföldön tartózkodó amerikai állampolgárokkal, hogy a vál­ságos helyzetre való tekintettel gyors elszállításra kell felkészülniük. Ennél rosszabb a helyzetük a Sanghajban élő amerikaiaknak, akiket most újból fel­szólítottak, hogy amilyen gyorsan csak tudnak, utazzanak el, az elutazás lehető­ségeiről azonban maguknak kell gondos­kodnak, mert semmi kilátás sincs arra, hogy amerikai hajók befussanak a kikötőbe. Végül pedig: Curtin ausztrá­liai miniszterelnök rendkívüli ülésre hívta össze a háborús kormányt és ezzel kapcsolatosan Camberában általános az a vélemény, hogy a Távolkeleten fontos esemény következett be, vagy fog rövi­desen bekövetkezni. Csak néhányat szedtünk itt össze a táviratok sokaságából, hogy állításun­kat a távolkeleti riadóról szemléltessük. Mindezek a hírek hivatalos sajtóirodák­tól származnak. Ami ma már nem je­lentene túlságosan sokat, ha ugyanez a nyugtalanság nem jelentkeznék egy­idejűleg gazdasági téren is: mindenün­nen hírek érkeznek, hogy a bankok be­csukják kapuikat. Minden külön és hiteles értesülés nél­kül is arra kell tehát a jelekből követ­keztetnünk, hogy a washingtoni tárgya­lások meglehetősen rosszul állanak. Japánban senki sem ringatja magát álmokban, mert mindenki tudja, hogy a Tokiót Londontól és Washingtontól elválasztó szakadék áthidalhatatlan. Ez a meggyőződés társul azzal a tudattal, hogy a harc, ha rákerül a sor, kemény lesz és teljes. Ha Japánt ellenségeinek kihívása arra kényszeríti, hogy kirántsa kardját, teljesítőképességének legszélső határáig menne el ez a nép. Tozso tábor­nok hatalomrajutása óta egyetlen napot sem mulasztott el, hogy az elő­készületeket tökéletesebbé tegye. Japán sorsdöntő órájában, írja erről a fel­­készültségről a torinói Stampa, ismét csodálatba ejti majd a világot olyan meglepetésekkel, amilyenben újabbkori történelme annyira gazdag. A nagy kérdés most csak az, nin­­csen-e az amerikai közvélemény és az amerikai kormányzat alapvető tévedés­ben a japán elszántság és a japán lehe­tőségek felől. A japán elszántságot Tozso minisz­terelnök hangsúlyozta újra abban az üzenetben, melyet a Japán, Kína és Mandzsukuó közötti szerződés megköté­sének első évfordulóján mondott. 1940 december 1-én ismerte el Japán hivata­losan a nankingi kormányt és annak fejét, Vancsingvejt. Utána pedig el­hangzott az a két nyilatkozat, amely­ben Mandzsukuó kormánya és a nan­kingi kormány kölcsönösen elismerte egymást. A legjobb alkalom volt ez arra, hogy újra hangsúlyozhassa a ja­pán álláspontot. Ez a három ország fajilag és történelmi vonatkozásban összetartozik, mondotta Tozso. Nem csoda tehát, ha elhatározta, hogy kö­zös életteret rendez be magának. Ezzel vállalja az évszázad legnagyobb felada­tát. Vannak országok, folytatta a mi­niszterelnök, melyek még ellenséges ér­zületeket táplálnak az új Keletázsia gondolatával szemben és azt remélik, hogy sok millió ázsiainak kárára meg­gazdagodhatnak és csillapíthatják ha­talmi éhségüket. Anglia és az Egyesült Államok egyeduralmuk megóvása érde­kében megkísérlik, hogy Csangkajsek segítségével egymásra uszítsák a kelet­­ázsiai népeket. Ezeket a módszereket azonban ki kell küszöbölni Keletázsiá­­ból éppen úgy, mint a kommunizmus borzalmait és rombolását. Megszüntet­jük tehát Amerika és más nyugati nem­zetek kizsákmányoló tevékenységét és ezzel lerázzuk magunkról a bilincseket, hogy megnyílhasson előttünk a nö­vekvő boldogság és béke korszaka, fe­jezte be Tozso miniszterelnök rádión közvetített üzenetét. A Domei-iroda pe­dig azt közli: a japán kormány hétfőn tartott rendkívüli ülésén elhatározta, hogy tárgyalásait az Egyesült Államok­kal „az utolsó pillanatig” folytatni fogja. Amíg minden japán megnyilatkozás­ból mélységes elszántság és komolyság árad, addig Washingtonban láthatólag súlyt helyeznek arra, hogy fölényesen kezeljék a kérdést. Kormánykörökben például hangsúlyozzák, hogy nem helyt­álló az „ultimátum“ szó, amelyet Hull jegyzékével kapcsolatban néhány lap használ és az sem, hogy a tárgyalások megszakadtak, mert hiszen voltaképpen még meg sem kezdődtek. A jegyzék csak azokat az előfeltételeket fogal­mazta meg, —mondják tovább, ame­lyeket Japánnak eleve el kell fogadnia, ha érdemleges tárgyalásokat akar kez­deni az Egyesült Államokkal... Hogy pedig miféle előfeltételekről van itt szó, atekintetben Cordell Hullnak 1937- ben elmondott egyik beszédére hivat­koznak, amelyet következetesen­ törté­­ nelmi jelentőségűnek mondanak. Aki előkeresi ezt a beszédet, megtudja be­lőle, hogy az új amerikai politikának az alapelvei: a területi integritás és szu­­verenitás elismerése, teljes egyenlőség mindenki számára a kereskedelem te­rén, be nem avatkozás más államok ügyeibe és végül a statusquo fenntar­tása mindazokban az esetekben, ahol a változás nem hajtható végre békés megegyezés útján. Más szóval tehát: a Versailles- állapotok örök időkre való megkövesedése. Úgy látszik azonban, hogy ez a közle­mény nem tette meg a várt hatást a japánokra. Senki sem tudja, hogy mit közölt Hull az elnökkel, aki Warm­­springben töltötte a hét végét, annyi azonban bizonyos, hogy Roosevelt a beszélgetés nyomán megszakította pihe­nését és azonnal Washingtonba utazott, ami a szövetségi fővárosban érthetően nagy feltűnést keltett. Hull egyébként hétfőn délelőtt újabb megbeszélést foly­tatott a japán megbízottakkal. Úgy tud­ják, hogy e találkozás előtt a japánok új utasítást kaptak Tokióból. Hivatalos válasz egyelőre még nem érkezett a szerdán átadott amerikai jegyzékre, azt mondják azonban, hogy az minden pillanatban megérkezhetik. • » Moszkva felé továbbhalad a német előrenyomulás A rosztovi térségben ismét véresen összeomlottak a bolsevisták ellentámadásai Berlin, december 1. A vasárnapi hadijelentés a keleti front harcairól a következőkben számolt be: Rosztovná­ és a Donec-kanyarulatban német csapatok a légi fegyverkémivel együttműködve az ellenségnek ismét a leg­súlyosabb veszteséget okozták szombaton megismételt tömegtámadásainak elhárítá­sánál. Harci repülőgépek a taganrogi öböl keleti részében egy olajraktárt felgyúj­tottak. Moszkva terében a gyalogsági és páncé­los kötelékek támadása további teret nyert. Leningrád előtt visszautasították az el­lenség erősebb, páncélosokkal is támoga­tott kitörési kísérletét. A magas északon harci repülőgépköte­lékek folytatták a Murman-vasút fontos lerendezéseinek elpusztítását. Újabb hatásos légitámadások irányul­tak az arcvonal déli és középső szakaszán repülőterek és vasúti berendezések ellen. Leningrádot és Moszkvát nappal bom­báztuk. A november 22-től 28-ig terjedő időben a szovjet légifegyverneme 207 gépet vesz­tett. Ebből 79-et légiharcokban lőttünk le, 53-at a légelhárító tüzérség lőtt le, a töb­bit a földön pusztítottuk el. Ugyanez idő alatt a keleti arcvonalon 24 repülőgépünk veszett el. Hétfőn délután 2 órakor aztán a német távirati iroda a véderőfőparancsnokságnak a Führer főhadiszállásáról kiadott követ­kező újabb hivatalos jelentését közölte. A rosztovi térségben az ellenség, em­bert és hadianyagot nem kímélve, vasár­nap is továbbfolytatta ellentámadásait. Ezek során ismét igen súlyos véres vesz­teségeket szenvedett. A Moszkva körüli térségben támadó gyalogos és páncélos alakulatok tovább­folytatták előrenyomulásukat a szovjet­főváros felé. Leningrád előtt az ellenség vasárnap is folytatta hiábavaló kitörési kísérleteit. Egy erősebb erőkkel a Néva jegén keresz­tül indított támadás elhárítása során az ellenség súlyos veszteségek mellett igen sok foglyot, valamint harminc, köztük hat legnehezebb páncélost vesztett. A légihaderő az arcvonal középső és északi szakaszán hatásosan támadta az ellenség utánpótlási útjait. A Volhovtól keletre csapatszállításokat és anyagraktárakat bombáztunk. A Kron­

Next