Uj Magyarság, 1942. július (9. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

a magyarság. Nassijainknak nevét Használni nem szabad, ám az Igmándi víz Igmándi víz maradt Elég 3 ujjnyi. Marsa Matrukot hétfőn délelőtt elfog­­laltuk. A tengelycsapatok páncélkocsi-egy­­ségei folytatják előrenyomulásukat keleti irányban. A Stefani-iroda különtudósítója így egészítette ki a hadijelentést. Marsa Matrukot hétfőn délelőtt 9 óra 30 perckor egy tengelyhadtest egységei és olasz hegyi vadászok osztagai foglalták el. Háromszínű lobogó leng most a sánctábor bástyáin, amelynek az lett volna a feladata, hogy eltorlaszolja a tengelycsapatok útját. A német véderő főparancsnoksága a kettős ünnepen még egy különjelentést adott ki és ez így szólott­: A német tengeralattjárók az erős ame­rikai elhárítás ellenére a Karibi-tengeren a Mexikói-öbölben az Egyesült Államok keleti partjainál és az Atlanti-óceánon el­­sülyesztettek 16 hajót, összesen 107.000 tonna tartalommal. Ennek során különö­sen kitüntette magát a Bülow sorhajó­hadnagy parancsnoksága alatt álló ten­geralattjáró. Felhívás Alulírott TÓTH JÓZSEF barcsi kereskedő a VAJKOVICS FERENC-féle üz­letet átvernem. Kérem a* esetleges hitelezők igényeiket nyolc napon belül be Emv?k a határidőnek elmúltával tar­t­ót nem S-k­k illetve “*é*et nem vállalok. Tóth József, Barcs, II., Horthy Miklós Ute« M. mim -2. „Csak Rommel tudja, mi következik“ Berlin, június 30. A kedden délután 2 órakor kiadott né­met hadijelentés megismételte a marsa­­matruki fényes győzelemről szóló hétfői különjelentést, majd így folytatta: Marsa Matrik elfoglalása alkalmával nagymennyiségű hadianyag is került a tengelycsapatok birtokába. Német és olasz páncélos kötelékek tovább visszavetették a megvert ellenséget és a Fukatól keletre lévő területekre értek. Erős német és olasz légikötelékek támadták az angolok visszavonulási útvonalát és védelmi be­rendezéseit, főleg az Arab-öböltől délre. A támadások eredményesek voltak. A Nagybritannia elleni harcokban a légierő a keddre virradó éjjel bombákkal árasztotta el Midland katonai berendezé­seit és The Wash partvidékét. Angol bombázók a június 30-ra virradó éjjel ismételten támadták Brémát és kül­városait, főként gyújtóbombákkal. A pol­gári lakosságnak volt kisebb vesztesége. Az ellenségnek arra irányuló kísérlete, hogy Hamburg területét elérje, az össze­­pontosított légvédelmi tűzben meghiúsult. Az angol légierő az eddig megállapított adatok szerint bombázói közül 13-at vesz­tett el s június 17-től 26-ig 200 repülő­gépet vesztett. Ebből 23-at a német hadi­tengerészet egységei lőttek le. Ugyanez idő alatt a Nagybritannia ellen folyó har­cunkban 37 repülőgépünket vesztettük. A német tengeralattjárók újabb ered­ményeket értek el. Két nap alatt az At­lanti-óceán nyugati részén, a Mexikói­­öbölben és a Karibi-tengeren elsülyesztet­­tek 14 ellenséges kereskedelmi hajót, ösz­­szesen 98.000 tonna tartalommal, két má­sikat pedig torpedótalálattal súlyosan megrongáltak. Az elsülyesztett hajók egy része repülőgép-rakományt szállított, to­­vábbá hadianyagot és egyéb hadiszert, amit Afrika felé irányítottak. Katonai helyről még a következőiket kö­zölték: , ,­ .,, .. Az utóbbi két nap alatt az Atlanti­­oceán nyugati részén a Mexikói-öbölben és a Karibi-tengeren elért nagyszerű ered­ményekkel együtt-a németek június hó­napban eddig összesen 892.700 bruttó­­regisztertonna angol és északamerikai ke­reskedelmi hajóteret sülyesztettek el. Ezzel 1939 szeptembere, a háború kitörése óta egyedül a német tengerészet és a német légierő összesen 19,1 millió tonna ellensé­ges kereskedelmi hajóteret semmisített Róma, június 30. A Stefani-iroda kedden délután 2 órakor az olasz főhadiszállás következő hivatalos jelentését tette közzé: Az olasz és német gépesített oszlopok, miután visszavetették az ellenség páncé­los egységeit, elérték és elhagyták Fuka vidékét. A m­arsa-matruki, lövészárkokkal védett tábor elfoglalásában, amelyet a 21-ik had­testünk — élén a 7-ik bersaglieri ezre­­dünkkel — nyugatról s ugyanakkor a 90-ik német hadosztály csapatai által ke­letről végrehajtott heves támadással vet­tünk be, a tengely légihadereje hatéko­nyan közreműködött, alkalmazva lendü­letben és bátorságban kimagasló minden különleges tulajdonságát. Az erődítmény megtisztítása során újabb néhányezer fog­lyot ejtettünk, mindenféle hadianyagot zsákmányoltunk. Légi alakulataink hétfőn hevesen tá­madták az ellenség visszavonulási útvona­lát és sok telitalálatot értek el. A légi harcok során három Curtiss-gépet lelőt­tünk. Repülőink június 29-én éjszaka meg­támadták Gibraltárt. Tüzek keletkeztek a légi és hajókikötőkben, amelyek messze ellátszottak. La Linea, június 30. A Gibraltár ellen végrehajtott légitám­a­­dás a vasárnapról hétfőre forduló éjjel 1 óra 45 perckor kezdődött. Ekkor, a tá­madó bombázógépek első csoportja nagy magasságban elrepült a gibraltári­ szikla felett, magára vonva Gibraltár egész lég­védelmének a figyelmét. Mialatt a lég­védelem és a fényszórók a támadó bom­bázók első csoportját kutatták, addig a támadó bombázók második csoportja há­rom hullámban 10 perces időközökben mélytámadást intézett Gibraltár repülő­tere ellen, ahol több Liberator-mintájú négymotoros bombázó vesztegelt. Több gép a kikötő berendezéseit bombázta. A repülőtéren kigyulladt egy üzemanyag­raktár. A bombázásnak három katona esett áldozatul, tizenegy pedig megsebe­sült. Berlin, június 30. „Hogy mi lesz most, azt nem tudhat­juk, ez teljesen Rommelen múlik." Ezek­kel a szavakkal jellemezték berlini kato­nai körökben az északafrikai helyzetet Marsa Matruk elfoglalása után. Illetékes berlini helyen nem erősítették meg azt a jelentést, amely szerint a tengelycsapatok állítólag már 80 kilométernyire vannak Marsa Matruktól keletre. Kijelentették, hogy a jelentés angol részről származik. A birodalmi főváros politikai köreiben fontos kérdésnek tekintik, hogy az ango­lok Egyiptomban­ is megkísérl­i-e burmai mintára a „felperzselt föld" taktikájának alkalmazását. Berlini körökben nem hi­szik, hogy az egyiptomiak tétlenül néznék az angolok ilyen eljárását. Német katonai szakértők emlékeztetnek arra, hogy a holland hadjárat idején a holland hidakat, csatornákat stb. szintén nem hollandok, hanem angolok és francia robbantó oszta­gok rombolták szét. Mindent összevéve Bérlmben a jelenlegi egyiptomi helyzetet nagyon érdek­esnek mondották. A német távirati iroda katonai tudósí­tója írja: Az északafrikai helyzetet kevésbé Marsa Matruk eleste jellemzi — bármily figyelemreméltó is a tengelycsapatoknak ez az újabb győzelme, — mint inkább az a tény, hogy Rommel tovább folytatja az ellenség üldözését kelet felé. Ez a helyzet jellemző a 8-ik angol hadsereg teljes vere­ségére. Ezáltal az egyiptomi angol ha­talmi pozíciók központjai a tulajdon­képpeni harci terület közelébe kerültek. Éppen akkor, amikor Churchill és Roose­velt az általános hadihelyzet kedvező vol­tát emlegetik, nyomatékos figyelmeztetés ez arra, hogy a háború realitásait derű­látó szólamok hatása alatt ne tévesszék egészen szem elől. A birodalmi főváros irányadó katonai köreiben ma sem nyilatkoznak arról a kérdésről, hogy Rommel e páratlan diadal­­útjának mi is a végső földrajzi célja. To­vábbra is az az álláspontot foglalják el, hogy ilyen célok egyáltalában nincsenek, mert Rommel vezértábornagy a harcokból adódó mindenkori helyzetei villámgyorsan Fotóképla-rokmfényfénykép: RÁD, Andrásav­­ár 52. Monsolini-té ott. Telefon: 116-640.» Az ártatlan izraelita bárány és a go­nosz antiszemita farkas címmel lehetne mesét írni arról a naivi­tásról, amellyel a pesti h­itközség bizonyos eseményekkel szemben viseltetik. Itt van például a Dohány­ utcai zsinagógában en gros árult keresztlevelek ügye, amely­ről az Andrássy­ úti fákon a leg­fiatalabb veréb is tökéletes tájé­kozottsággal csiripel, s amelynek titkait, hirtelen meg se lehetne számolni, hány hitsorsos tudta, hiszen a főkapitányság is a tíz­ezredik kihallgatást jubilálja már a páratlan botrányban. Csak a hitközség nem tud róla semmit, csak a Síp­ utcában tárják kétfelé ártatlan tenyerüket az illetékesek, s hozzák tudomására mindazok­nak, akiket illet, hogy „szomorú­sággal olvasták a lapokban a hí­reket, amelyek szerint akadtak volna olyanok, akik visszaélve a templom szentségével, ott méltat­lan üzelmeket folytattak ..Bi­zony, bizony, sajnos, akadtak ilyen ádáz hitsorsosok, még­pedig elég szép számban. Sőt régebben is fordultak már elő, s ha a hit­község vezetősége néha egy-egy újságot fellapozott, bizonyosan ta­lálkozott is ilyen esetekkel. Csak legfeljebb figyelmen kívül hagyta, gondolván, hogy azok a szélsősé­ges mordályégető antiszemiták ta­lálták ki az ártatlan és tisztessé­ges izraeliták befeketítésére, a vi­lág szemében való megrágalmazá­­sára az egészet. „Ha ilyen elvete­mültség valóban megtörtént, ez legelsősorban bennünket, zsidókat háborít fel“ — deklarálják, de bárhogy kutatunk emlékezetünk­ben, nem tudjuk felfedezni, hogy annak idején, mikor a rendőrség leleplezte, a bíróság elítélte a zsi­nagógában valutázó hittestvére­ket, a zsinagóga pincéjében és padlásán bort, cukrot, tisztátalan disznózsírt és egyéb oda semmi­képpen nem való portékát rejte­­getőket, olyan nagyon siettek volna felháborodni. Sőt, a felhá­borodást most se tapasztaljuk. Úgy látszik, még a rendőrségi hi­vatalos jelentésnek se akarják el­hinni, hogy a Dohány­ utcai zsina­gógában berendezett okmánytörze nem az antiszemiták rágalomtalál­mánya. A sors néha tréfásan viselkedik, de mint a nagyurak tréfái általában, ezek a tréfák mindig nagyon kegyetle­nek. Olvassuk, hogy Moszkvában bontani kezdik azt a házat, ame­lyet a világ legnagyobb építmé­nyének terveztek, túl akarták vele szárnyalni a mammutkapitaliz­­mus büszkeségeit, a newyorki felhőkarcolókat is s úgy gondol­ták: megmutatják majd a bur­­zsoá világnak, mire képes a pro­letár öntudat. A ház ugyanis a szovjetek székháza lett volna, be­­hemót vaspalota s még a háború kitörése előtt hozzáfogtak építé­séhez. El is jutottak vele a­­ harmadik emeletig, de akkor jött a tragédia s mint valami új bá­beli nyelvzavar emléke, ottmaradt a cárok­­­hajdani székvárosának közepén, rozsdásodó traverzeivel, csonkán és sután. Most, egy berni jelentés szerint, végkép lemond­tak már arról, hogy megcsinálják, sőt becsesebb és sürgősebb célok érdekében akarják hasznosítani még azt a vasat is, amit beleépí­tettek. Megjelentek a csonka épü­leten az elvtársak s amit nagy munkával felhúztak, összehegesz­tettek, szögecseltek, most lármás acélvágó gépekkel szétbontják, s a vasat sürgősen elviszik a hadi­­anyaggyárakba, ahol majd ágyú­kat és tankokat csinálnak belőle... " A napról-napra kisebbedő acélváz keservesen szimbolizálja a bolse­­viki rendszert, amelyet Sztálinék az egész világ felett uralkodónak szánták s amely most úgy pusz­tul, omlik össze a civilizált nem­zetek pörölycsapásai alatt, mint a moszkvai Szovjetek Háza. Úgy lesz az is napról-napra kisebb, hogy aztán egyszer ne maradjon más a helyén, mint az alap tá­tongó gödrei. Egy politikai rend­szernek igen bajos fellegekbe nyúló vastornyot építeni akkor, amikor az állam polgárai állati sorban élnek, s az acélpalota ár­nyékában olyan tömegszállásokon húzódnak meg, aminőkhöz hasonlót ,­­ Gorkij se tudott elképzelni. Szárnyára kapott a hír egy fiatal parasztfiút, akinek a firenzei Strozzi-palota dísztermében az új Európa nemzeteinek szellemi olimpiájzán első díjat nyert képéért Del Giudice nemzetnevelési állam­titkár maga adta át a jutalmat. A várpalotai leventét — mint a hír­adás mondja — percekig ünnepelte az előkelő közönség, olyan környe­zetben, aminől az egyszerű föld­­míves-ivadék fantáziája még álmá­ban se igen tudott eddig elképzelni. Nagy Gyula mindössze hat elemi iskolát végzett, ezt is hallottuk már róla, de miközben dicsőségét ünne­peljük, ezt olyanféleképpen emlege­tik fel, mintha különös erény volna s a nemzet számára is dicséret, hogy íme, minálunk még a nép­iskola padjaiból is igen zseniális festők kerülhetnek ki! Pedig, ha valaha, most s a Nagy Gyuláéhoz hasonló esetekből kellene igen ko­moly tanulságokat levonnunk. Ki tudja, évtizedek során hány ilyen világraszóló tehetség, hány zseni kallódott el a zsellérházak földes szobáiban, hány zseninek jutott a napszámos, gyári munkás, vagy falusi kanász sorsa s hányan lehet­nek, akik egy egész világ versenyé­ben a Nagy Gyuláéhoz hasonló dicsőséget hozhattak volna nemze­tüknek. Ez is a műi bűnei közé tar­tozik, ez a pazarlás a magyarság értékeivel s ott van kiegyenlíthe­­tetlen számláján annak a korszak­nak, amely a paraszti tömegeket csak arra tartotta jónak, hogy az amerikai kivándorlás koldusbotját nyomja kezébe s egy idegen világ bányáinak és gyárainak proletár­érvényesülését fesse szemeik elé, mint ábrándképet. Ezen a múlton változtatni nem tudunk, de vigasz­taló, hogy a falusi tehetségeknek, a magyar parasztság gyermekeinek a középosztályba való jutásáért, iskoláztatási lehetőségeiért, — ha nem is mindent, — sokat tettünk már. Az állam a föld népéből sar­jadó, kiváló képességű gyermekek iskoláztatására nemrég hozott igen dicséretreméltó intézkedéseket, s ugyanezt a célt tűzte maga elé a minap megalakult, Győrffy István­ról elnevezett parasztkollégium is, amelynek versenyén első díjat nyert hatelemis várpalotai levente. .SZERDA, 1943 JÚLIUS 1

Next