Uj Magyarság, 1942. július (9. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-01 / 146. szám
a magyarság. Nassijainknak nevét Használni nem szabad, ám az Igmándi víz Igmándi víz maradt Elég 3 ujjnyi. Marsa Matrukot hétfőn délelőtt elfoglaltuk. A tengelycsapatok páncélkocsi-egységei folytatják előrenyomulásukat keleti irányban. A Stefani-iroda különtudósítója így egészítette ki a hadijelentést. Marsa Matrukot hétfőn délelőtt 9 óra 30 perckor egy tengelyhadtest egységei és olasz hegyi vadászok osztagai foglalták el. Háromszínű lobogó leng most a sánctábor bástyáin, amelynek az lett volna a feladata, hogy eltorlaszolja a tengelycsapatok útját. A német véderő főparancsnoksága a kettős ünnepen még egy különjelentést adott ki és ez így szólott: A német tengeralattjárók az erős amerikai elhárítás ellenére a Karibi-tengeren a Mexikói-öbölben az Egyesült Államok keleti partjainál és az Atlanti-óceánon elsülyesztettek 16 hajót, összesen 107.000 tonna tartalommal. Ennek során különösen kitüntette magát a Bülow sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt álló tengeralattjáró. Felhívás Alulírott TÓTH JÓZSEF barcsi kereskedő a VAJKOVICS FERENC-féle üzletet átvernem. Kérem a* esetleges hitelezők igényeiket nyolc napon belül be Emv?k a határidőnek elmúltával tartót nem S-kk illetve “*é*et nem vállalok. Tóth József, Barcs, II., Horthy Miklós Ute« M. mim -2. „Csak Rommel tudja, mi következik“ Berlin, június 30. A kedden délután 2 órakor kiadott német hadijelentés megismételte a marsamatruki fényes győzelemről szóló hétfői különjelentést, majd így folytatta: Marsa Matrik elfoglalása alkalmával nagymennyiségű hadianyag is került a tengelycsapatok birtokába. Német és olasz páncélos kötelékek tovább visszavetették a megvert ellenséget és a Fukatól keletre lévő területekre értek. Erős német és olasz légikötelékek támadták az angolok visszavonulási útvonalát és védelmi berendezéseit, főleg az Arab-öböltől délre. A támadások eredményesek voltak. A Nagybritannia elleni harcokban a légierő a keddre virradó éjjel bombákkal árasztotta el Midland katonai berendezéseit és The Wash partvidékét. Angol bombázók a június 30-ra virradó éjjel ismételten támadták Brémát és külvárosait, főként gyújtóbombákkal. A polgári lakosságnak volt kisebb vesztesége. Az ellenségnek arra irányuló kísérlete, hogy Hamburg területét elérje, az összepontosított légvédelmi tűzben meghiúsult. Az angol légierő az eddig megállapított adatok szerint bombázói közül 13-at vesztett el s június 17-től 26-ig 200 repülőgépet vesztett. Ebből 23-at a német haditengerészet egységei lőttek le. Ugyanez idő alatt a Nagybritannia ellen folyó harcunkban 37 repülőgépünket vesztettük. A német tengeralattjárók újabb eredményeket értek el. Két nap alatt az Atlanti-óceán nyugati részén, a Mexikóiöbölben és a Karibi-tengeren elsülyesztettek 14 ellenséges kereskedelmi hajót, öszszesen 98.000 tonna tartalommal, két másikat pedig torpedótalálattal súlyosan megrongáltak. Az elsülyesztett hajók egy része repülőgép-rakományt szállított, továbbá hadianyagot és egyéb hadiszert, amit Afrika felé irányítottak. Katonai helyről még a következőiket közölték: , , .,, .. Az utóbbi két nap alatt az Atlantioceán nyugati részén a Mexikói-öbölben és a Karibi-tengeren elért nagyszerű eredményekkel együtt-a németek június hónapban eddig összesen 892.700 bruttóregisztertonna angol és északamerikai kereskedelmi hajóteret sülyesztettek el. Ezzel 1939 szeptembere, a háború kitörése óta egyedül a német tengerészet és a német légierő összesen 19,1 millió tonna ellenséges kereskedelmi hajóteret semmisített Róma, június 30. A Stefani-iroda kedden délután 2 órakor az olasz főhadiszállás következő hivatalos jelentését tette közzé: Az olasz és német gépesített oszlopok, miután visszavetették az ellenség páncélos egységeit, elérték és elhagyták Fuka vidékét. A marsa-matruki, lövészárkokkal védett tábor elfoglalásában, amelyet a 21-ik hadtestünk — élén a 7-ik bersaglieri ezredünkkel — nyugatról s ugyanakkor a 90-ik német hadosztály csapatai által keletről végrehajtott heves támadással vettünk be, a tengely légihadereje hatékonyan közreműködött, alkalmazva lendületben és bátorságban kimagasló minden különleges tulajdonságát. Az erődítmény megtisztítása során újabb néhányezer foglyot ejtettünk, mindenféle hadianyagot zsákmányoltunk. Légi alakulataink hétfőn hevesen támadták az ellenség visszavonulási útvonalát és sok telitalálatot értek el. A légi harcok során három Curtiss-gépet lelőttünk. Repülőink június 29-én éjszaka megtámadták Gibraltárt. Tüzek keletkeztek a légi és hajókikötőkben, amelyek messze ellátszottak. La Linea, június 30. A Gibraltár ellen végrehajtott légitámadás a vasárnapról hétfőre forduló éjjel 1 óra 45 perckor kezdődött. Ekkor, a támadó bombázógépek első csoportja nagy magasságban elrepült a gibraltári szikla felett, magára vonva Gibraltár egész légvédelmének a figyelmét. Mialatt a légvédelem és a fényszórók a támadó bombázók első csoportját kutatták, addig a támadó bombázók második csoportja három hullámban 10 perces időközökben mélytámadást intézett Gibraltár repülőtere ellen, ahol több Liberator-mintájú négymotoros bombázó vesztegelt. Több gép a kikötő berendezéseit bombázta. A repülőtéren kigyulladt egy üzemanyagraktár. A bombázásnak három katona esett áldozatul, tizenegy pedig megsebesült. Berlin, június 30. „Hogy mi lesz most, azt nem tudhatjuk, ez teljesen Rommelen múlik." Ezekkel a szavakkal jellemezték berlini katonai körökben az északafrikai helyzetet Marsa Matruk elfoglalása után. Illetékes berlini helyen nem erősítették meg azt a jelentést, amely szerint a tengelycsapatok állítólag már 80 kilométernyire vannak Marsa Matruktól keletre. Kijelentették, hogy a jelentés angol részről származik. A birodalmi főváros politikai köreiben fontos kérdésnek tekintik, hogy az angolok Egyiptomban is megkísérli-e burmai mintára a „felperzselt föld" taktikájának alkalmazását. Berlini körökben nem hiszik, hogy az egyiptomiak tétlenül néznék az angolok ilyen eljárását. Német katonai szakértők emlékeztetnek arra, hogy a holland hadjárat idején a holland hidakat, csatornákat stb. szintén nem hollandok, hanem angolok és francia robbantó osztagok rombolták szét. Mindent összevéve Bérlmben a jelenlegi egyiptomi helyzetet nagyon érdekesnek mondották. A német távirati iroda katonai tudósítója írja: Az északafrikai helyzetet kevésbé Marsa Matruk eleste jellemzi — bármily figyelemreméltó is a tengelycsapatoknak ez az újabb győzelme, — mint inkább az a tény, hogy Rommel tovább folytatja az ellenség üldözését kelet felé. Ez a helyzet jellemző a 8-ik angol hadsereg teljes vereségére. Ezáltal az egyiptomi angol hatalmi pozíciók központjai a tulajdonképpeni harci terület közelébe kerültek. Éppen akkor, amikor Churchill és Roosevelt az általános hadihelyzet kedvező voltát emlegetik, nyomatékos figyelmeztetés ez arra, hogy a háború realitásait derűlátó szólamok hatása alatt ne tévesszék egészen szem elől. A birodalmi főváros irányadó katonai köreiben ma sem nyilatkoznak arról a kérdésről, hogy Rommel e páratlan diadalútjának mi is a végső földrajzi célja. Továbbra is az az álláspontot foglalják el, hogy ilyen célok egyáltalában nincsenek, mert Rommel vezértábornagy a harcokból adódó mindenkori helyzetei villámgyorsan Fotóképla-rokmfényfénykép: RÁD, Andrásavár 52. Monsolini-té ott. Telefon: 116-640.» Az ártatlan izraelita bárány és a gonosz antiszemita farkas címmel lehetne mesét írni arról a naivitásról, amellyel a pesti hitközség bizonyos eseményekkel szemben viseltetik. Itt van például a Dohány utcai zsinagógában en gros árult keresztlevelek ügye, amelyről az Andrássy úti fákon a legfiatalabb veréb is tökéletes tájékozottsággal csiripel, s amelynek titkait, hirtelen meg se lehetne számolni, hány hitsorsos tudta, hiszen a főkapitányság is a tízezredik kihallgatást jubilálja már a páratlan botrányban. Csak a hitközség nem tud róla semmit, csak a Síp utcában tárják kétfelé ártatlan tenyerüket az illetékesek, s hozzák tudomására mindazoknak, akiket illet, hogy „szomorúsággal olvasták a lapokban a híreket, amelyek szerint akadtak volna olyanok, akik visszaélve a templom szentségével, ott méltatlan üzelmeket folytattak ..Bizony, bizony, sajnos, akadtak ilyen ádáz hitsorsosok, mégpedig elég szép számban. Sőt régebben is fordultak már elő, s ha a hitközség vezetősége néha egy-egy újságot fellapozott, bizonyosan találkozott is ilyen esetekkel. Csak legfeljebb figyelmen kívül hagyta, gondolván, hogy azok a szélsőséges mordályégető antiszemiták találták ki az ártatlan és tisztességes izraeliták befeketítésére, a világ szemében való megrágalmazására az egészet. „Ha ilyen elvetemültség valóban megtörtént, ez legelsősorban bennünket, zsidókat háborít fel“ — deklarálják, de bárhogy kutatunk emlékezetünkben, nem tudjuk felfedezni, hogy annak idején, mikor a rendőrség leleplezte, a bíróság elítélte a zsinagógában valutázó hittestvéreket, a zsinagóga pincéjében és padlásán bort, cukrot, tisztátalan disznózsírt és egyéb oda semmiképpen nem való portékát rejtegetőket, olyan nagyon siettek volna felháborodni. Sőt, a felháborodást most se tapasztaljuk. Úgy látszik, még a rendőrségi hivatalos jelentésnek se akarják elhinni, hogy a Dohány utcai zsinagógában berendezett okmánytörze nem az antiszemiták rágalomtalálmánya. A sors néha tréfásan viselkedik, de mint a nagyurak tréfái általában, ezek a tréfák mindig nagyon kegyetlenek. Olvassuk, hogy Moszkvában bontani kezdik azt a házat, amelyet a világ legnagyobb építményének terveztek, túl akarták vele szárnyalni a mammutkapitalizmus büszkeségeit, a newyorki felhőkarcolókat is s úgy gondolták: megmutatják majd a burzsoá világnak, mire képes a proletár öntudat. A ház ugyanis a szovjetek székháza lett volna, behemót vaspalota s még a háború kitörése előtt hozzáfogtak építéséhez. El is jutottak vele a harmadik emeletig, de akkor jött a tragédia s mint valami új bábeli nyelvzavar emléke, ottmaradt a cárokhajdani székvárosának közepén, rozsdásodó traverzeivel, csonkán és sután. Most, egy berni jelentés szerint, végkép lemondtak már arról, hogy megcsinálják, sőt becsesebb és sürgősebb célok érdekében akarják hasznosítani még azt a vasat is, amit beleépítettek. Megjelentek a csonka épületen az elvtársak s amit nagy munkával felhúztak, összehegesztettek, szögecseltek, most lármás acélvágó gépekkel szétbontják, s a vasat sürgősen elviszik a hadianyaggyárakba, ahol majd ágyúkat és tankokat csinálnak belőle... " A napról-napra kisebbedő acélváz keservesen szimbolizálja a bolseviki rendszert, amelyet Sztálinék az egész világ felett uralkodónak szánták s amely most úgy pusztul, omlik össze a civilizált nemzetek pörölycsapásai alatt, mint a moszkvai Szovjetek Háza. Úgy lesz az is napról-napra kisebb, hogy aztán egyszer ne maradjon más a helyén, mint az alap tátongó gödrei. Egy politikai rendszernek igen bajos fellegekbe nyúló vastornyot építeni akkor, amikor az állam polgárai állati sorban élnek, s az acélpalota árnyékában olyan tömegszállásokon húzódnak meg, aminőkhöz hasonlót , Gorkij se tudott elképzelni. Szárnyára kapott a hír egy fiatal parasztfiút, akinek a firenzei Strozzi-palota dísztermében az új Európa nemzeteinek szellemi olimpiájzán első díjat nyert képéért Del Giudice nemzetnevelési államtitkár maga adta át a jutalmat. A várpalotai leventét — mint a híradás mondja — percekig ünnepelte az előkelő közönség, olyan környezetben, aminől az egyszerű földmíves-ivadék fantáziája még álmában se igen tudott eddig elképzelni. Nagy Gyula mindössze hat elemi iskolát végzett, ezt is hallottuk már róla, de miközben dicsőségét ünnepeljük, ezt olyanféleképpen emlegetik fel, mintha különös erény volna s a nemzet számára is dicséret, hogy íme, minálunk még a népiskola padjaiból is igen zseniális festők kerülhetnek ki! Pedig, ha valaha, most s a Nagy Gyuláéhoz hasonló esetekből kellene igen komoly tanulságokat levonnunk. Ki tudja, évtizedek során hány ilyen világraszóló tehetség, hány zseni kallódott el a zsellérházak földes szobáiban, hány zseninek jutott a napszámos, gyári munkás, vagy falusi kanász sorsa s hányan lehetnek, akik egy egész világ versenyében a Nagy Gyuláéhoz hasonló dicsőséget hozhattak volna nemzetüknek. Ez is a műi bűnei közé tartozik, ez a pazarlás a magyarság értékeivel s ott van kiegyenlíthetetlen számláján annak a korszaknak, amely a paraszti tömegeket csak arra tartotta jónak, hogy az amerikai kivándorlás koldusbotját nyomja kezébe s egy idegen világ bányáinak és gyárainak proletárérvényesülését fesse szemeik elé, mint ábrándképet. Ezen a múlton változtatni nem tudunk, de vigasztaló, hogy a falusi tehetségeknek, a magyar parasztság gyermekeinek a középosztályba való jutásáért, iskoláztatási lehetőségeiért, — ha nem is mindent, — sokat tettünk már. Az állam a föld népéből sarjadó, kiváló képességű gyermekek iskoláztatására nemrég hozott igen dicséretreméltó intézkedéseket, s ugyanezt a célt tűzte maga elé a minap megalakult, Győrffy Istvánról elnevezett parasztkollégium is, amelynek versenyén első díjat nyert hatelemis várpalotai levente. .SZERDA, 1943 JÚLIUS 1