Uj Magyarság, 1942. szeptember (9. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-01 / 197. szám
Kedd, 1942 szeptember IX. évfolyam 197. szánt Marosvásárhelyi körkép a zsidók nagy gyülekezéséről Aha 12üflér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KOT HÓNAPRA . SZERKESZTŐSEORIS KIADÓHIVATAL: S.20 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9.30 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: .BUDAPEST, VTTI., JÓZSEF-BORCT 0. FÉLJÍVRE 1800 PENGŐ, EGYES SZAMARA MNI flTAV IQTlfJ&M (v INT^O '.J TELEFON: 1-464-20, 1-404-28, 1-464-29 OS ROZNAFON 12, VASARNAP 24 FILLER IwIi &~ U Ifi« O I VHI1 \*0r^,\}jy 1-444-00. POSTACSERESZAMLA 6500 --------— - "-M-" "'■ IP'—■—■■■WH»»mwniiiiniH JllllllBiWPi!»?- ■■* — A NEGYEDIK ÉV KÜSZÖBÉN (V. F.) Három esztendővel ezelőtt is ugyanígy bearanyozta a késői nyár szeptember első hajnalát, amikor Hitler parancsára Keletnémetország lankáin 1939 szeptember 1-én reggel 5 óra 45 perckor ellentámadásba mentek át a német csapatok s a sziléziai erdőkből alázúduló tankok nyomán végigdübörgött az új világháború végzete. Huszonnégy órával azelőtt még azt írtuk mindannyian Londonban, Parisban, Berlinben, Rómában ésBudapesten a szerkesztőségi asztaloknál: minden menthető, az utolsó pillanatban talán mégis visszaretten az egész világ az újabb háború véres rémétől. Augusztus 31-én az esti órákban bizalmat keltő táviratok érkeztek hozzánk a világ minden részéről. Hitler újabb békeajánlata felett vitát kezdtek Londonban és Párisban is, újból üzembe helyezték az egy héttel azelőtt leállított londoni római repülőjáratot, elhalasztották az angol katonai intézkedések azonnali életbeléptetését, Páris diplomata köreiben pedig már arról beszéltek: a Duce, mint 1938 őszén, a cseh válság idején, ismét békeakciót kezdeményezett és Georges Bonnet, Franciaország külügyminisztere máris támogatja a tervét. Az előző napok izgalmas órái fölkavarták mindannyiunk lelkét, megtépázták az idegrendszerünket s így, amidőn az új remények megcsalantották a már elvesztettnek hitt béke megmentését, nyugodtan hajtotta mindenki álomra a fejét.. Az új világháború még ezen az éjszakán megindult s amikor szeptember 1-én kinyitottuk a rádiónkat, a nyugati fővárosokból százszámra idehulló jelentések már nem a békéről, hanem a hadparancsokról, Európa végzetéről szóltak. Három rendkívül súlyos, megpróbáltatásokkal teli esztendő pergett csak le azóta az idő mérlegén s most, amikor magunk elé rakjuk a tovatűnt 1096 nap eredményeit, áldozatainak összegezését, úgy érezzük mindannyian, mintha a három esztendő egy egész örökkévalóságot jelentene. Nem csüggedtünk, nem veszítettük el bizalmunkat soha egyetlen órára sem s az idegrendszerünket nap-nap után súlyos próbáknak kitevő szellemi és fizikai fáradság sem rendítette meg az új Európa diadalába vetett bizalmunkat, úgy érezzük azonban mégis, mintha minden háborús esztendő az évtizedek felelősségteljes lassúságával járt volna el fölöttünk. A győzelembe vetett szent hitünket minden téren igazolták azóta a katonai és a diplomáciai helyzet eseményei, a világtörténelem legdiadalmasabb koalíciójának tagjaként tekinthetünk a közeljövő elé , mégis, ha visszatekintünk a régi énünkbe,úgy találjuk egytől egyig, mintha nem is három évvel ezelőtt búcsúztunk volna el a fiatalság gondtalan örömeitől, a béke csodaszép világától. Átalakultunk, megkeményedtünk mindannyian az európai civilizáció élet-halál küzdelmében, olyan mélységes lelki átalakuláson esett át az egész európai társadalom, hogy a három esztendő tükrébe évtizedeket is nyugodtan belezsúfolhatnánk. Kollektívháborút vívunk, a Rnderff géptechnika a hadviselés módszerét is kollektívvé avatta s mégis, elmondhatjuk: a világtörténelem egyetlen nagy háborúja sem kívánta annyira meg az egyén helytállását, az egyetlen gombnyomásra irányított milliós tömegek egyénenkénti helytállását is, mint a mostani háború. Sokszor talán nem is vesszük észre, hogy amikor csillogó szemekkel az új Európa terveiről, családunk, nemzetünk, a kontinens jövőjéről beszélünk, máris az az új Európa szólal meg bennünk, amely a három esztendő megpróbáltatásai közepette szinte párhuzamosan született meg a belső és a külső frontokon. Ha emberileg akarunk beszélni, a krónikás mindenre kiterjedő figyelmével a háborús eredmények öszszegezésénél mindenekelőtt erre a legnagyobb eredményre kell rámutatni: megszületett az új Európa, a családi, népi, nemzeti és kontinentális kötelességét egyformán érző és vállaló új európai férfi típusa, az az embertípus, amely már csupán lelki alkata következtében is győztese, egyedüli győztese a háborúnak. Nevezhetjük lelki forradalomnak is ezt az átalakulást, hiszen végeredményben a világtörténelem egyik legmélyrehatóbb és legjelentőségteljesebb forradalma zajlott le Európa lelkében e három esztendő alatt. Akik tegnap még materiális érdekek alapján kialakult egyéni értékítélettel szemlélték a világ folyását, akiket a nevelés, a családi, a nemzeti tradíciók köteléke tegnap még szorosan is ahhoz a Csatornán túli másik világhoz láncolt, ugyanúgy érzik már az új Európa szükségességét, mint mi, akik az első pillanattól kezdve hitvallói voltunk ennek az új világnak. Nincsenek többé lényeges különbségek ember és ember között az egész kontinensen a jövő megítélését illetően, mert ott, ahol az ész, a józan agy mérlegelése nem segített, ahol az adatok, a tények sem billentették el a mérleget, a lelki egység legnagyobb kovácsára vér szólott kézbe. Alig van a kontinensnek egy népe, amely ne gyászolná a hősi halottak tízezres tömegét s alig van egy család egész Európában, amely nem érezte volna már szűkebb vagy tágabb rokoni kötelékében a háború kegyetlen felszólítását az áldozathozatalra. Egyszerűbb, szürkébb, szegényebb lett Európa: egy külsőségeitől megfosztott, de lelkiekben sokkal erősebb és egységesebb kontinens gondol vissza 1942 augusztusának utolsó napján arra a másik viágra, amelytől három esztendővel ezelőtt búcsúztunk el talán mindörökre, szeptember első hajnalán. . - .......... Fölösleges volna sorra venni az új világháború egyes drámai fordulópontjait, felvázolni ismét az események logikus egymásra következését, a ma színes aktualitásával él bennünk úgyis minden, ami tegnap történt. A lengyel hadjárat, a nyugati villámháború, a tengereken vívott, percnyi szünetet nem ismerő öldöklő küzdelem, a Balkán-háború, az északafrikai hadjárat, a távolkeleti szövetséges, Japán világraszóló szingapúri, burmai, jávai, pearl-harbouri győzelmei, a bolsevizmus ellen viselt keresztesháború minden egyes állomása, döntő véres diadala úgy ötlik fel emlékezetünkben, mintha csak miatt történt volna. Sokszor olyan gyorsan követték egymást az események, hogy nem is értünk rá megállni mindegyiknél, hogy kellően érzékeltessük az egyes katonai győzelmek világtörténelmi jelentőségét. Három esztendő alatt jóformán teljesen átrajzoltuk a világtérképet, a harc azonban olyan totális részvételt követelt meg mindannyiunktól, hogy nem értünk rá méricskélni, összeadni és kivonni: ennyivel vagy annyival erősödött a hadigépezetünk. Pedig immár az egész európai kontinens a mi koalíciónk törvényei szerint él, csapataink a Volga partjain, a Kaukázus hegyláncaiban küzdenek. Távolkelet legfontosabb stratégiai kulcspontjait is a mi szövetségünk őrzi: soha, egyetlen pillanatra sem nyugszik le a nap a koalíciónk által meghódított területek összessége fölött. Százszor annyi nyersanyaggal rendelkezünk, mint a háború kitörésének napján: a mi számunkra gyártanak Franciaország, Belgium, Hollandia világhírű fegyvergyárai, az ukrán gabonatermő vidékek a mi katonáink tarsolyait tömik meg kenyérrel, a jávai és a kaukázusi olajforrások, a burmai gyapotföldek, a Dnyeper-vidéki vasbányák ugyancsak a mi erőinket szolgálják, növelik. Talán ez a legnagyobb különbség 1917 és 1972 között, amikor az elmúlt világháborúban ünnepeltük a háború harmadik évfordulóját, az egész front, a levegő, a tenger és a szárazföld minden egyes frontja a mi győzelmünket hirdethett nyersanyagban azon,ban egyre szegényebbek lettünk és 1917 nyarán már nekünk kellett száljba venni minden töltényt, minden ársfyút és hajót. A mostani küzdelmünk hároméves mérlegének legfontosabb eredménye pedig éppen az a tény, hogy immár mi parancsolunk mindazon nyersanyagforrások jelentős része fölött is, amelyeknek korlátlan birtoklásával 1939 szeptember 1-én még az antanthatalmak kérkedtek. "Az elmúltháromesztendő alatt az eredmények összegezésénél és az új perspektívák megrajzolásánál soha, egyetlen pillanatra sem tértünk el a realitástól, egyszer sem estünk ellenfeleink hibáiba és nem hirdettük a közeli, olcsó béke igéretes panorámáját sem. Most még kevésbé tehetjük, az európai civilizáció legfontosabb fordulópontjának harmadik évfordulóján. Nehéz, fáradságos lesz a küzdelmünk s talán még több áldozatot követel tőlünk, mint az első három esztendőben, de mit számít ez, hiszen mindig közelebb érkezünk a döntés pillanatához. Ezt a háborút többé már el nem veszíthetjük! Az ellenséges koalíció elveszítette vláguralmának mindazon kulcspozícióját, amelyre támaszkodva még akciókat indíthatna a hadihelyzet mérlegének visszabilentése érdekében. Ahhoz, hogy Európa ismét Anglia uralma alá kerüljön, előbb újból meg kellene szállni az angol csapatoknak Norvégiáit, Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot, fel kellene támasztani Jugoszláviát, Görögországot, Lengyelországot, meg nem történtté kellene tenni a szovjet elleni háború minden csatáját. Vissza kellene vetni Rommelt Tripolisz határába, birtokba kellene venni újból Krétát, a Fekete-tenger kijáratát őrző görög szigeteket, el kellene foglalni újból Szingapúrt, Jávát, a hollandindiai szigeteket külön-külön. Vissza kellene hódítani a maláji félszigetet és Burmát s mindennek tetejébe elő kellene varázsolni az elpusztított húszmillió tonnányi hajótért, a repülőgépek, fegyverek, tankok tízezreit és millióit. Olyan stratégiai pozíciókat foglaltunk el a három év alatt, amelyek csak akkor válnának semmivé a kezünkben, ha nem válnának fegyvereink többé a védelmükre. A világ legtökéletesebb hadiipara viszont nekünk dolgozik s most már arra sem kell gondolnia, hogy szűkösen bánjon a nyersanyagokkal. Európa legvégzetesebb óráit éljük: élet vagy halál, ez volt a jelszó s ez marad a jövőben is mindaddig, amíg végre a La Manche-csatornán túl is elismerik a három esztendős nacionalista sikereinek és győzelmeinek megváltoztathatatlan tényét. Az új Európa lelki Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes nyilatkozott sebesüléséről és honvédeink hősi harcairól Sztálingrádtól délre a németek áttörték a szovjetvonalakat és 25 kilométerre állanak a várostól Az angolszászok újabb 30 hajójukat vesztették el