Uj Magyarság, 1944. január (11. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

pasfcsfppw« K­fc v • ¥ 1 -­­ 7 «Hl *«'*»›■• n Szombat, 1944 január 1 London a titkos német AU u. évfolyam 1. szám fegyverekről és a megtorlásról ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BOT HÓNAPRA «17FIth­F«57Tft­ /fi&EsfcS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. 660 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 1« PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ. BUDAPEST. VIK­., JÓZSEF-KÖRÚT 6 FÉLÉVRE 82 PENGŐ, EGYES SZÁM­ARA MM R £ ITITISV 1 ffi *■* Iff «I RS V - TELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS KÖZNAPON 20, VASARNAP 40 FILLÉR 2­6» SJ ■**­ IO I 11-41-00. POSTACSEKRSZAMI.A 650« Német repülők Londont, amerikai bombázók Mannheimet és Imswlmhafent támadták A lengyel határkérdés befolyásolhatja az amerikai elnökválasztást, amely­nek új jelszava: a háború megnyerése — Az USA naponta 225 millió dollárt költ katonai célokra —A vasutassztrájkot nem fújták le, csak „elhalasztot­ták“ .Török lapok a háborúbalépés ellen és a kisnemzetek problémájáról Német tengeralattjárók az amerikai az Atlanti-óceán északi részén és a Földközi-tengeren újabb sikereket arattak Évfordulóhoz érkeztünk, ötödször immár, mióta kardélen táncol az emberiség jövője. Ki tudná megmon­dani, mit takar az új esztendő vérfüstös, ködös kárpitja? A földgolyóra annyi súlyos megpróbáltatást zúdított 1943-as év utolsó napján a nyugati invázió áll az általános érdeklődés előterében. Nyugateurópa elleni készülődéseiket hetek óta szellőztetik az angolszászok s ez a propagandahadjárat berlini véle­mény szerint olyan helyzetet teremtett London és Washington számára, hogy most vagy megkísérlik a legrövidebb időn belül az inváziót, vagy pedig be­szüntetik az egész világot behálózó hír­verésüket. Egy-két hétnél tovább semmi esetre sem folytathatják az angolszász kormányok propagandáju­kat, — mondotta a Wilhelmstrasse egyik magasrangú tisztviselője, — mert különben Moszkva mellett saját orszá­gaikban is hit­elvesztett­ekké válnak, hacsak tényleg meg nem kezdik a teheráni értekezleten Sztálinnak meg­ígért hadműveleteiket. Pillanatnyilag még teljes erővel tart az angol és amerikai inváziós sajtó­háború, amelyben a Wilhelmstrasse megállapítása szerint új és érdekes árnyalatot lehet észrevenni. Katonai kérdések mellett most már politikai állásfoglalásokkal is foglalkoznak, így például azt a kérdést is tárgyalják, hogy mi történjék Franciaországgal az invázió után. Ezt részben arra lehet visszavezetni, hogy a katonai hadműve­letek tárgykörét propagandisztikus szempontból már teljesen kimerítették, másrészt viszont a politikai témákat különösen alkalmasnak tartják arra, hogy ezekkel folytassák a Németország elleni idegháborút. Berlinben azonban nem hagyják magukat befolyásoltatni ettől a „propaganda-inváziótól“, amely így, vagy úgy előbb-utóbb véget kell, hogy érjen Nagy figyelmet kelt egyébként Ber­linben az amerikai közvélemény vissz­hangja azokra a bejelentésekre, hogy az Egyesült Államok 73 százalékos részt vállal az inváziós hadműveletekben. Né­met megfigyelések szerint a washing­toni kormány máris kénytelen magya­rázkodni amiatt, hogy az US­A igen ha­talmas mértékben veszi ki részét a nyugateurópai vállalkozásból. Az ame­rikai közvéleményt határozottan kelle­metlen meglepetésként érte az a tény, mondják a Wilhelmstrassén, hogy az Egyesült Államoknak ilyen nagy áldoza­tot kell vállalnia olyan háborúban, amelybe mesterségesen vitték bele, elsősorban Anglia és nem utolsó sorban a szovjetunió kedvéért. A Wilhelmstrassért az egyik újságíró feltette a kérdést, vájjon az invázióval kapcsolatban kell-e arra számítani, hogy az angolszászok újabb nyomást fognak kifejteni az európai semlegesekre. Az illetékes szóvivő ezzel kapcsolatban utalt az angolszászoknak arra az erő­kifejtésére, amellyel legutóbb Török­országot akarták háborúba sodorni. Ez a törekvés, mint ismeretes, kudarcot vallott. Hogy másutt is alkalmaztak-e hasonló nyomást, vagy hogy ilyen nyo­más kifejtésére készülnek-e az angol­szászok, azt ma még nem lehet meg­mondani. Az Isztanbul jelentés szerint Szádok képviselő vezércikk formájában fel­tűnést keltő fejtegetéseket közöl az Alisam című lapban. Azt írja, hogy az emberiesség és szabadság jegyében csak akkor szabad egy nemzetnek a jelenlegi háborúba beavatkoznia, ha meggyőző­dése, hogy a jövő békét nem egyes nagy­hatalmak érdekeinek megfelelően, ha­nem a nemzetek egyenjogúságának alapján fogják megalkotni. Ám a jelen­legi körülmények között lehetetlen, hogy valakit ez a meggyőződés tölsön el. A háború utáni állapot sok nemzet előtt rettenetesebbnek tűnik fel, mint maga a háború és vannak nemzetek, melyek egyáltalában nem hisznek a háború­utáni paradicsomban. Ami már most azt az érvelést illeti, hogy valamely nemzet­nek szerződésbeli kötelezettségei foly­tán kötelessége a háborúba beavat­kozni, előbb pontosan meg kell állapí­tani, hogy mit ír elő az a szövetségi szerződés. Lehetetlen egy nemzettől azt kívánni, hogy életeket áldozzon akkor, amikor a másik szerződő fél csak árukat akar neki szállítani. A háborúba­­lépést mindenképpen csak a szerződéses kötelezettségek legszigorúbb értelme­zése mellett lehet valamely nemzettől várni. Mi ezekben a fejtegetésekben nem neveztünk meg senkit sem, jegyzi meg végül Szadak képviselő, de nyilván­valóan olyan esetről szóltunk, amely a jelenlegi háború alatt fordult elő. A török közvéleményt élénken foglal­koztatja a kisnemzetek problémája is és a sajtó állandóan visszatér erre a kérdésre. A Taszviri Elkiar szerint a legutóbbi események alkalmasak voltak arra, hogy a kisnemzeteket elkedvetle­nítsék. Anglia politikája határozott vál­tozást árul el a köznépek­ irányában, hogy ezáltal kivívja nagy szövetségese, Oroszország tetszését. Úgy látszik, hogy ilyen körülmények között Lengyelorszá­got joggal töltheti el nyugtalanság jövőjét illetőleg, főképp mióta tettes Moszkvában közös orosz-cseh határról tárgyalt. De a jövő miatti aggodalom egész Európára kiterjed, mert egyre többen kezdenek aggódni amiatt, hogy a kicsiket feláldozzák a nagyok kedvéért. A dolgok és eszmék mai zűr­zavara mellett a világ valóságos bolon­dokházához kezd hasonlítani. A baseli Nationalzeitung ankarai tudósítója vezércikkben foglalkozik a törökországi helyzettel és közli egy meg nem nevezett „kiváló török politikus“ nyyatkozatát Ez a török politikus ki­jelentette: Törökország boldog, hogy mindeddig megmenekült azoktól a bor­zalmaktól, amelyek más népeket sújtot­tak és ezért megtesz mindent, hogy továbbra is kívül maradjon a háborún. Tekintettel azonban arra, hogy a há­ború még nem érte el tetőpontját és kö­vetkező szakasza újabb veszedelmet hoz azokra az államokra, amelyek eddig kívül maradhattak, Törökországnak meg kell tennie mindent, hogy felkészül­jön az összes eshetőségekre. . A török politikát — mint azt a török állam­férfiak különösen az angolszász állam­férfiakkal folytatott megbeszéléseik után ismételten hangoztatták — csupán török érdek irányíthatja, lehetőségei pedig korlátozottak. Másrészt azonban semmi kétséget sem hagytunk afelől, folytatta a török politikus, hogy készen állunk eleget tenni szövetségi kötele­zettségünknek, hogy hozzájáruljunk szilárd, békés rend létesítéséhez. Azt hisszük, hogy azok a hallatlan áldoza­tok, amelyeket az emberiség az elmúlt öt évben hozott, csak akkor indokoltak, ha ebből a háborúból szabad nemzetek világa kerül ki, amelyben nem lesz helye elnyomásnak és igazságtalanság­nak. Az emberiség sohasem bocsáthatná meg a népek sorsa mostani irányítóinak, ha a háború áldozatai hiábavalóknak bizonyulnának. Mikolajczyk lengyel miniszterelnök küszöbönálló washingtoni útja az ame­rikai sajtó figyelmét ismét ráterelte a lengyel kérdésre. Általánosságban az a vélemény, jelenti a stockholmi Dagens Nyheter amerikai levelezője, hogy az 1939. évi lengyel határok revíziója el­kerülhetetlen. A Newyork Times szerint a legjobb megoldás az lenne, ha Sztálin kijelentené, hogy Oroszország csak azokat a területeket óhajtja megtartani, amelyeknek lakossága szabad népszava­zásban az Oroszországhoz való csatla­kozás mellett foglalna állást. Minden más esetben arra lehetne számítani, hogy a lengyel lakosság elkeseredett ellenállást tanúsít az oroszokkal szem­ben. Az Atlanti Charta félretolása — folytatja a Newyork Times — kedvezőt­len hatással lehet Amerika közvélemé­nyére. Ha az amerikai lengyelek az elnökválasztással egyidőben propa­gandahadjáratot indítanának a szovjet ellen, ez az elnökválasztást is befolyá­solhatná és az amerikai választókat egy szovjetbarát és egy szovjet­ellenes táborra osztaná. Ez legalábbis azzal a következménnyel járna, hogy szét­­foszlanának a háború utáni orosz-ame­­rikai együttműködés kilátásai. Itt az ideje, mondja a cikk, hogy Oroszország nyivánosságra hozza Lengyelország irányában követett politikáját, még­pedig teljes egyetértésben az Atlanti Chartával. * * Az angolszász hírszolgálat jelenti Washingtonból, hogy ebben az esztendő­ben, az év utolsó órájáig számítva, az északamerikai kormány kiadásai na­gyobb összegre rúgnak, mint amennyit az Egyesült Államok megalapítását követő százötven évben költöttek. A kiadások végösszege 1943-ban közel 88 milliárd dollárt tesz ki. Egyedül katonai célokra naponta 225 flVió dollárt fordítanak. Hírül adja még az angol szírszolgálat washingtoni jelentése, hogy az amerikai hadügyminisztérium csütörtökön este tett közlése szerint a három vasutas szakszervezet: a fűtők, a mozdonyveze­tők és váltókezelők szervezete a sztráj­kot tulajdonképpen nem fújta le, hanem elhalasztotta. A hadügyminisztérium­nak a vasutak igazgatásával megbízott szervei nyilvánosságra hozták annak a közlésnek a szövegét, amelyet az emlí­tett szakszervezetek közül kettő a tagokhoz intézett. Ebben a közlésben tényleg az áll, hogy a vasutak állami ellenőrzése miatt a sztrájkot „elhalaszt­ják“. A hadügyminisztérium megálla­pítja, hogy e fogalmazás miatt a had­sereg nincs abban a helyzetben, hogy a vasutakat visszaadja magántulajdono­saiknak, legalább is addig, amíg a hely­zetet nem tisztázták. Más washingtoni közlés szerint Roose­velt elnök a sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy a New Deal vezetődve, amelyen 1933 óta politikája épült, ma már nem jogosult és új jelszóval kell helyettesíteni, megnyerni a háborút. Az ellenzéki sajtó Roosevelt szavait választási propagandaként fogta fel és e lapközlemények alapján az egyik újságíró a sajtóértekezleten megkér­dezte az elnöktől, vájjon negyedízben jelöltetni szándékszik-e magát az elnök­* .

Next