Uj Magyarság, 1944. február (11. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

A WiQttiaconi meflet­ £%aTh ***** » Kedd, 1944 febraát i ergsfldnek a Midi harcok is Mg®. '©iP^ilSEt pS* s . .......... .................... • ............ KUNmSETfiSl ARAK: EOT HÓNAPRA ct^itfct^. SZERKESZTŐSÉG fiS KIADÓHIV­ATA&s 5.69 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 16 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: y^'^UTO BUDAPEST, VIII., JOZSEF-KOBCT 5. FÉLÉVRE S3 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA MR H1 fl*TMW I $B Y II A M ^ V^ ‘}'£­ TELEFON: 14-64-30, 14-64-20, 14-64-38 ÉS KÖZNAPON 20, VASARNAP 40 FILLÉR ■** ILMIHI ■ ^ ■ lf fi ■■ 14-44-00. POSTAC­EKRSZAMLA 6508 H­itlernek a győzelemről tett bejelentése világszerte rendkívüli visszhangot keltett Spanyolország ellenáll az angolszász nyomásnak — Az olasz demokraták III. Viktor Emánuel lemondását követelik—Az Observer szerint küszöbön áll II. Péter és Mihajlovics szakítása — Risto Ruti köszönete Magyarországnak Mint minden alkalommal, Hitler ve­zér és kancellár most is rendkívül nyílt és őszinte beszédet mondott Német­ország törekvéseiről, a világháború pillanatnyi mérlegéről, s a közeljövő kilátásairól. Szemben ellenfelei minden részletre kiterjedő megállapításaival. Hitler ezúttal sem tagadta meg ön­magát: általános, világpolitikai jelentő­ségű megállapításokat tett, s mondani­valója a legegyszerűbb hallgatója vagy olvasója számára is nyilvánvaló, köny­­vigen érthető igazságokat tartalmaz. Amire a beszédével kapcsolatban mindenekelőtt rá kell mutatni, az a Németország európai hivatásáról mon­dottakra vonatkozik. Hitler még sosem körvonalazta ilyen egyszer­ű, szinte erős színekkel Németország szerepét a mai világháborúban. Felállította a már min­denki által ismert tételt: Németország győzelme vagy a bolsevizmus! Érveinek hatása alól még ellenfelei sem vonhat­ják ki magukat, példa erre a londoni rádióleadó, amely késő éjszakai kom­mentárjában elismerte, hogy n­émet kancellár ezúttal sokkal meggyőzőbb volt,, mint máskor“. Hogy mi lesz a hivatalos londoni reakció, azt természe­tesen nem tudhatjuk,­­ kétségtelen azonban, hogy nemcsak az angol nagy­­közönség, hanem a Londonban székelő emigráns kormányok is megfontolás tárgyává teszik mindazt, amit Hitler mondott. A lengyel-szovjetorosz vita az angol nép legszélesebb rétegeit is meg­győzhette Moszkva igazi törekvéseiről, amelyek végső, Angliára vonatkozó konzekvenciáit most Hitler kancellár is levonta. De nyilvánvalóan lelkük mélyén igazat adnak Hitlernek az emigránsok is, hiszen Lengyelország esete ékes­szólóan bizonyíthatja a vezéri szózat minden egyes kijelentésének igazát. Európát senki se menthetné meg a tel­jes anarchiától, a bolsevizmus rém­uralmától, ha Németország kezéből ki­esne a fegyver. Anglia semmiféle segít­séget sem tudna nyújtani, s nem segít­hetne már csak azért sem, mert a Né­metország esetleges legyőzetése nyomán keletkező óriási anarchia egyesegyedül a szovjet világforradalmi terveinek ked­vezne. Igen, Hitler beszéde annyira világo­san megrajzolta a bolseviki veszélyt és az angolszászok tehetetlenségét, hogy Európa népei a legnagyobb kétségbe­eséssel nézhetnének jövőjük elé, ha ugyanekkor, e kitűnő megnyilatkozás utolsó soraiban nem jelentette volna be, hogy Németország történelmének leg­nagyobb győzelmével fogja befejezni ezt a háborút. Az elmúlt esztendőben mon­dott beszédeivel szemben, amelyekben csupán a tények és a lehetőségek rögzí­tésére törekedett, a német kancellár most a leghatározottabb optimizmussal beszélt a jövőről, s mint az első washing­toni távirati jelentések mondják, Ame­rikában is ebből a szempontból kom­mentálják beszédét. A részleteket is fel­tüntető visszhang természetesen csak kedden vagy szerdán érkezhetik meg Európába, biztosra vehető azonban, hogy ezúttal az amerikai sajtó sem veszíti el komolyságát Hitler beszédé­nek megvitatása során, hiszen a vezéri szózat újabb bizonyítékot szolgáltathat Rooseveltnek: az invázió, ha ugyan egyáltalán sor kerül rá, irtózatos ember­veszteségébe fog kerülni az angol­szászoknak ... * Már kienc napja tart a Spanyol­­ország ellen indított idegháború, amely, mint a Madridból, Londonból és Wash­ingtonból érkező táviratok mondják, mind veszélyesebb méreteket kezd öl­teni. Az olajzárlat kimondása után a szövetséges kormányok most azzal a gondolattal foglal­sosnak, hogy beszün­tetik a Spanyolország részére történő gabonaszállításokat is, s Argentína pél­dájára megkezdik Spanyolország ki­­éheztetését. Argentínát elsősorban ipari nyersanyagok visszatartásával kény­szerítették térdre, Spanyolország eseté­ben a kenyeret szánják annak a félel­metes eszköznek, amellyel eggyel több hatalmat állíthatnak szembe Német­országgal. Az angol és az amerikai la­pok fenyegetései között ugyanekkor ott bujkál az a lehetőség is, hogy ha Spa­nyolország e rendkívül szigorú rendsza­bályok életbeléptetése után sem változ­tatná meg politikáját, esetleg szemben találhatja magát az angolszászok egész katonai hatalmával. A cél nyilvánvaló. Az Evening Star szerint Spanyolország és Argentína technikailag semlegesek ugyan, de gyakorlatilag semlegességük a tengelyhatalmaknak kedvez. Más szó­val: az angolszászok végleges szakítást szeretnének előidézni Spanyolország s a nacionalista nagyhatalmak között. Hogy ez a legtitkosabb céljuk, ahhoz már csak azért nem férhet kétség, mert az egyik leghivatalosabb sajtófórum, az Associated Press beismerte: a Spanyol­­országgal szemben hozott rendszabá­lyokat csakis abban az esetben oldanák fel, ha Madrid nyíltan is a szövetsége­sek oldalára állna. Jellemző egyébként az idegháború kiszélesítésére, hogy va­sárnap reggel az amerikai sajtó már a szénszállítmányok leállítását is meg­jósolta. Ha Spanyolország elveszítené az angol-amerikai nyersanyagokat, a Boston Herald szerint rövidesen olyan változások következhetnek be a spanyol belpolitikában, amelyek elől Franco nem térhetne ki többé. A radikálisok tehát attól sem retten­nének vissza, hogy újabb forradalomba kergessék a polgárháború által annyira megpróbált országot. Bár rendkívül komoly az angolszászok fenyegetése, Franco tábornagy kormánya mégis a semlegességi politika fenntartása mel­lett döntött. Madridban hivatalosan is bejelentették, hogy Spanyolország nem változtat eddigi külpolitikáján, s min­den külföldi nyomással szemben is végrehajtja a semlegesség elvéből kö­vetkező feladatait. Ez a bejelentés lisz­szaboni jelentések szerint nemcsak Madridban, hanem Portugáliában is őszinte megelégedést keltett A portu­gálok már kénytelenek voltak meghát­rálni, s most, mint a Voz cikke mondja, súlyos bonyodalmaktól tartottak. „Ha felborulna az Ibériai-félsziget semleges­ségi egyensúlya, rendkívül rossz napok következnének el Portugáliára is”, — állapította meg a lap, amivel nyilván arra céloz, hogy az idegháború további kiéleződése olyan konfliktushoz vezet­hetne, amely Portugáliát is belekever­­hetné de facto a háborúba. * Az „olasz demokraták kongresszusa“, amely százhúsz politikus részvételével szombaton ült össze, s amelynek ta­nácskozásain Sforza gróf és Benedetto Grace is jelen volt, vasárnap határo­zati javaslatot tett közzé, amelyben 111. Viktor Emánuel azonnali lemondá­sát követeli. „Az értekezlet ama meg­győződésének ad kifejezést, — mondja a hivatalos nyilatkozat, — hogy Olasz­ország erkölcsi és anyagi újjáépítésé­nek élő feltétele az olasz király azonnali lemondása. A kongresszus meg van győződve olyan kormány alakításának szükségességéről, amely teljhatalom­mal rendelkezik és rendkívüli körülmé­nyek között is határozhat. Ebben a­­kormányban helyet kell adni a kon­gresszuson képviselt valamennyi párt­nak. (Így tehát a kommunistáknak is, a szerk.) A kormány feladata lenne a háborús erőfeszítések fokozása, a tö­megek támogatásával a legsürgősebb problémák megoldása és ■, biztosíték nyújtása arra nézve, hogy a háború megszűnte után azonnal megtörténik egy alkotmányos nemzetgyűlés össze­hívása. Gondoskodni kell ezenkívül egy állandó végrehajtó hatalom megszerve­zéséről is, melyben a felszabadítási moz­galom pártjai a központi bizottsággal és a politikai vezető személyiségekkel meg­egyezés alapján lennének képviselve...“ Az az erjesztő, forradalmi munka, ame­lyet Visinszki elvtárs négy hónappal ezelőtt Olaszországban megindított, te­hát máris eredménnyel járt. A HL Vik­tor Emánuel lemondására hozott hatá­rozattal kapcsolatban, most tulajdon­képpen újabb lengyel-szovjet vitára van kilátás: Anglia s az Egyesült Államok már a király mellett döntöttek, a szov­jet pedig, mint az antifasiszták határo­zatából kitűnik, tudni sem akar III. Viktor Em­ánnélról. Amikor első ízben vetődött fel a király lemond­atásának terve, Eisenhower tábornok hatalmi szóval megszüntette az összes erre irá­nyuló próbálkozásokat. Az angolszász befolyás azonban azóta, úgy látszik, meggyengült Délolaszországban,­­s most egy újabb válaszút elé érkezett a szö­vetséges koalíció: a bolsevizmus támo­gatását, vagy a polgári életformák vé­delmét kell választania. Rómából érkező táviratok szerint az új olasz fasiszta hadsereg vasárnap tette le az esküt. Graziani tábornagy, akit az ünnepség előtt Mussolini kihall­­gatáson fogadott, nagyszabású beszéd­ben ismertette az újonnan létesített fasiszta haderő célkitűzéseit. Az eskü­­szöveg felolvasása után megcsókolta a haddobogót. Példáját követte Gambam tábornok vezérkari főnök és a többi tábornok is A finn birodalmi gyűlés ünnepélyes üléssel fejezte be az 1943-as esztendő törvényhozási munkáját Előzőleg a képviselők istentiszteleten vettek részt, majd az ünnepi ülésen Risto Ryti állam­elnök nagyobb beszéd keretében mél­tatta a parlament múltévi felelősség­­teljes munkáját .A finn politika az elmúlt évben is arra törekedett, mon­dotta Ryti, hogy minél szerencsésebben oldja ,meg az időszerű létkérdéseket. Az ország védelmi harca a szovjet ellen valamennyi arcvonalszakaszon állóharc formájában megszilárdult,­­ a front pillanatnyi nyugalma azonban még nem jelenti a katonai kérdések megoldását További éberségre van szükség, s újabb áldozatokra.“ A nagyhatalmakkal való kapcsolatokról szólva az államelnök be­­jelentette, hogy Finnország külpoliti­kája semmit sem változott A Német­országból jövő gabonabehozatalnak döntő jelentősége van az ország ellátá­sának szempontjából. De nemcsak Né­metországot, Magyarországot, Svéd­országot, Dániát, Svájcot és a Szent­széket is köszönet illeti meg. Finn politikai körökben Ryti állam­elnök beszédét bizakodónak jellemez­ték. Helsinkiben egyébként most min­den figyelem a küszöbön álló külügyi bizottsági választásokra irányul. Nem tartják kizártnak, hogy feltűnő sze­mélyi változások következnek be a kül­ügyi bizottság összetételében. Úgy ta­lálják, hogy az utóbbi időben rendkívül megerősödött az úgynevezett béke­ellenes csoport, de ugyanekkor a másik oldalon, a baloldal is jelentős erőgyara­podásra tett szert. A szociáldemokrata párt nyomásának tudható be többek között a főváros rendőrfőnökének le­mondása is. A Mint várható volt, a lengyel-szovjet válságban az elmúlt napok sem hoztak semmi változást. Bár Eden legutóbbi parlamenti beszédét még mindig nem hozták nyilvánosságra, az emigráns lengyel kormány vezetése alatt álló lapok cikkeiből kitűnik, hogy Eden szembeszállt azzal a hiedelemmel, amely szerint Anglia és az Egyesült Államok a szovjet álláspontját képviselik Len­gyelországgal szemben. Általában az a benyomás uralkodik az angol főváros­ban, hogy Eden beszéde megerősítette a lengyelek ellenállását, s az emigráns kormány most még ridegebben kitart majd korábbi álláspont­ja mellett A len­gyelek megsegítését célozta tulajdon­képpen Attlee helyettes miniszterelnök vasárnapi beszéde is, amely a szovjet­­orosz-angolszász együttműködés sikerét .

Next