Uj Magyarság, 1944. február (11. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-01 / 25. szám
A WiQttiaconi meflet £%aTh ***** » Kedd, 1944 febraát i ergsfldnek a Midi harcok is Mg®. '©iP^ilSEt pS* s . .......... .................... • ............ KUNmSETfiSl ARAK: EOT HÓNAPRA ct^itfct^. SZERKESZTŐSÉG fiS KIADÓHIVATA&s 5.69 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 16 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: y^'^UTO BUDAPEST, VIII., JOZSEF-KOBCT 5. FÉLÉVRE S3 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA MR H1 fl*TMW I $B Y II A M ^ V^ ‘}'£ TELEFON: 14-64-30, 14-64-20, 14-64-38 ÉS KÖZNAPON 20, VASARNAP 40 FILLÉR ■** ILMIHI ■ ^ ■ lf fi ■■ 14-44-00. POSTACEKRSZAMLA 6508 Hitlernek a győzelemről tett bejelentése világszerte rendkívüli visszhangot keltett Spanyolország ellenáll az angolszász nyomásnak — Az olasz demokraták III. Viktor Emánuel lemondását követelik—Az Observer szerint küszöbön áll II. Péter és Mihajlovics szakítása — Risto Ruti köszönete Magyarországnak Mint minden alkalommal, Hitler vezér és kancellár most is rendkívül nyílt és őszinte beszédet mondott Németország törekvéseiről, a világháború pillanatnyi mérlegéről, s a közeljövő kilátásairól. Szemben ellenfelei minden részletre kiterjedő megállapításaival. Hitler ezúttal sem tagadta meg önmagát: általános, világpolitikai jelentőségű megállapításokat tett, s mondanivalója a legegyszerűbb hallgatója vagy olvasója számára is nyilvánvaló, könyvigen érthető igazságokat tartalmaz. Amire a beszédével kapcsolatban mindenekelőtt rá kell mutatni, az a Németország európai hivatásáról mondottakra vonatkozik. Hitler még sosem körvonalazta ilyen egyszerű, szinte erős színekkel Németország szerepét a mai világháborúban. Felállította a már mindenki által ismert tételt: Németország győzelme vagy a bolsevizmus! Érveinek hatása alól még ellenfelei sem vonhatják ki magukat, példa erre a londoni rádióleadó, amely késő éjszakai kommentárjában elismerte, hogy német kancellár ezúttal sokkal meggyőzőbb volt,, mint máskor“. Hogy mi lesz a hivatalos londoni reakció, azt természetesen nem tudhatjuk, kétségtelen azonban, hogy nemcsak az angol nagyközönség, hanem a Londonban székelő emigráns kormányok is megfontolás tárgyává teszik mindazt, amit Hitler mondott. A lengyel-szovjetorosz vita az angol nép legszélesebb rétegeit is meggyőzhette Moszkva igazi törekvéseiről, amelyek végső, Angliára vonatkozó konzekvenciáit most Hitler kancellár is levonta. De nyilvánvalóan lelkük mélyén igazat adnak Hitlernek az emigránsok is, hiszen Lengyelország esete ékesszólóan bizonyíthatja a vezéri szózat minden egyes kijelentésének igazát. Európát senki se menthetné meg a teljes anarchiától, a bolsevizmus rémuralmától, ha Németország kezéből kiesne a fegyver. Anglia semmiféle segítséget sem tudna nyújtani, s nem segíthetne már csak azért sem, mert a Németország esetleges legyőzetése nyomán keletkező óriási anarchia egyesegyedül a szovjet világforradalmi terveinek kedvezne. Igen, Hitler beszéde annyira világosan megrajzolta a bolseviki veszélyt és az angolszászok tehetetlenségét, hogy Európa népei a legnagyobb kétségbeeséssel nézhetnének jövőjük elé, ha ugyanekkor, e kitűnő megnyilatkozás utolsó soraiban nem jelentette volna be, hogy Németország történelmének legnagyobb győzelmével fogja befejezni ezt a háborút. Az elmúlt esztendőben mondott beszédeivel szemben, amelyekben csupán a tények és a lehetőségek rögzítésére törekedett, a német kancellár most a leghatározottabb optimizmussal beszélt a jövőről, s mint az első washingtoni távirati jelentések mondják, Amerikában is ebből a szempontból kommentálják beszédét. A részleteket is feltüntető visszhang természetesen csak kedden vagy szerdán érkezhetik meg Európába, biztosra vehető azonban, hogy ezúttal az amerikai sajtó sem veszíti el komolyságát Hitler beszédének megvitatása során, hiszen a vezéri szózat újabb bizonyítékot szolgáltathat Rooseveltnek: az invázió, ha ugyan egyáltalán sor kerül rá, irtózatos emberveszteségébe fog kerülni az angolszászoknak ... * Már kienc napja tart a Spanyolország ellen indított idegháború, amely, mint a Madridból, Londonból és Washingtonból érkező táviratok mondják, mind veszélyesebb méreteket kezd ölteni. Az olajzárlat kimondása után a szövetséges kormányok most azzal a gondolattal foglalsosnak, hogy beszüntetik a Spanyolország részére történő gabonaszállításokat is, s Argentína példájára megkezdik Spanyolország kiéheztetését. Argentínát elsősorban ipari nyersanyagok visszatartásával kényszerítették térdre, Spanyolország esetében a kenyeret szánják annak a félelmetes eszköznek, amellyel eggyel több hatalmat állíthatnak szembe Németországgal. Az angol és az amerikai lapok fenyegetései között ugyanekkor ott bujkál az a lehetőség is, hogy ha Spanyolország e rendkívül szigorú rendszabályok életbeléptetése után sem változtatná meg politikáját, esetleg szemben találhatja magát az angolszászok egész katonai hatalmával. A cél nyilvánvaló. Az Evening Star szerint Spanyolország és Argentína technikailag semlegesek ugyan, de gyakorlatilag semlegességük a tengelyhatalmaknak kedvez. Más szóval: az angolszászok végleges szakítást szeretnének előidézni Spanyolország s a nacionalista nagyhatalmak között. Hogy ez a legtitkosabb céljuk, ahhoz már csak azért nem férhet kétség, mert az egyik leghivatalosabb sajtófórum, az Associated Press beismerte: a Spanyolországgal szemben hozott rendszabályokat csakis abban az esetben oldanák fel, ha Madrid nyíltan is a szövetségesek oldalára állna. Jellemző egyébként az idegháború kiszélesítésére, hogy vasárnap reggel az amerikai sajtó már a szénszállítmányok leállítását is megjósolta. Ha Spanyolország elveszítené az angol-amerikai nyersanyagokat, a Boston Herald szerint rövidesen olyan változások következhetnek be a spanyol belpolitikában, amelyek elől Franco nem térhetne ki többé. A radikálisok tehát attól sem rettennének vissza, hogy újabb forradalomba kergessék a polgárháború által annyira megpróbált országot. Bár rendkívül komoly az angolszászok fenyegetése, Franco tábornagy kormánya mégis a semlegességi politika fenntartása mellett döntött. Madridban hivatalosan is bejelentették, hogy Spanyolország nem változtat eddigi külpolitikáján, s minden külföldi nyomással szemben is végrehajtja a semlegesség elvéből következő feladatait. Ez a bejelentés liszszaboni jelentések szerint nemcsak Madridban, hanem Portugáliában is őszinte megelégedést keltett A portugálok már kénytelenek voltak meghátrálni, s most, mint a Voz cikke mondja, súlyos bonyodalmaktól tartottak. „Ha felborulna az Ibériai-félsziget semlegességi egyensúlya, rendkívül rossz napok következnének el Portugáliára is”, — állapította meg a lap, amivel nyilván arra céloz, hogy az idegháború további kiéleződése olyan konfliktushoz vezethetne, amely Portugáliát is belekeverhetné de facto a háborúba. * Az „olasz demokraták kongresszusa“, amely százhúsz politikus részvételével szombaton ült össze, s amelynek tanácskozásain Sforza gróf és Benedetto Grace is jelen volt, vasárnap határozati javaslatot tett közzé, amelyben 111. Viktor Emánuel azonnali lemondását követeli. „Az értekezlet ama meggyőződésének ad kifejezést, — mondja a hivatalos nyilatkozat, — hogy Olaszország erkölcsi és anyagi újjáépítésének élő feltétele az olasz király azonnali lemondása. A kongresszus meg van győződve olyan kormány alakításának szükségességéről, amely teljhatalommal rendelkezik és rendkívüli körülmények között is határozhat. Ebben akormányban helyet kell adni a kongresszuson képviselt valamennyi pártnak. (Így tehát a kommunistáknak is, a szerk.) A kormány feladata lenne a háborús erőfeszítések fokozása, a tömegek támogatásával a legsürgősebb problémák megoldása és ■, biztosíték nyújtása arra nézve, hogy a háború megszűnte után azonnal megtörténik egy alkotmányos nemzetgyűlés összehívása. Gondoskodni kell ezenkívül egy állandó végrehajtó hatalom megszervezéséről is, melyben a felszabadítási mozgalom pártjai a központi bizottsággal és a politikai vezető személyiségekkel megegyezés alapján lennének képviselve...“ Az az erjesztő, forradalmi munka, amelyet Visinszki elvtárs négy hónappal ezelőtt Olaszországban megindított, tehát máris eredménnyel járt. A HL Viktor Emánuel lemondására hozott határozattal kapcsolatban, most tulajdonképpen újabb lengyel-szovjet vitára van kilátás: Anglia s az Egyesült Államok már a király mellett döntöttek, a szovjet pedig, mint az antifasiszták határozatából kitűnik, tudni sem akar III. Viktor Emánnélról. Amikor első ízben vetődött fel a király lemondatásának terve, Eisenhower tábornok hatalmi szóval megszüntette az összes erre irányuló próbálkozásokat. Az angolszász befolyás azonban azóta, úgy látszik, meggyengült Délolaszországban,s most egy újabb válaszút elé érkezett a szövetséges koalíció: a bolsevizmus támogatását, vagy a polgári életformák védelmét kell választania. Rómából érkező táviratok szerint az új olasz fasiszta hadsereg vasárnap tette le az esküt. Graziani tábornagy, akit az ünnepség előtt Mussolini kihallgatáson fogadott, nagyszabású beszédben ismertette az újonnan létesített fasiszta haderő célkitűzéseit. Az esküszöveg felolvasása után megcsókolta a haddobogót. Példáját követte Gambam tábornok vezérkari főnök és a többi tábornok is A finn birodalmi gyűlés ünnepélyes üléssel fejezte be az 1943-as esztendő törvényhozási munkáját Előzőleg a képviselők istentiszteleten vettek részt, majd az ünnepi ülésen Risto Ryti államelnök nagyobb beszéd keretében méltatta a parlament múltévi felelősségteljes munkáját .A finn politika az elmúlt évben is arra törekedett, mondotta Ryti, hogy minél szerencsésebben oldja ,meg az időszerű létkérdéseket. Az ország védelmi harca a szovjet ellen valamennyi arcvonalszakaszon állóharc formájában megszilárdult, a front pillanatnyi nyugalma azonban még nem jelenti a katonai kérdések megoldását További éberségre van szükség, s újabb áldozatokra.“ A nagyhatalmakkal való kapcsolatokról szólva az államelnök bejelentette, hogy Finnország külpolitikája semmit sem változott A Németországból jövő gabonabehozatalnak döntő jelentősége van az ország ellátásának szempontjából. De nemcsak Németországot, Magyarországot, Svédországot, Dániát, Svájcot és a Szentszéket is köszönet illeti meg. Finn politikai körökben Ryti államelnök beszédét bizakodónak jellemezték. Helsinkiben egyébként most minden figyelem a küszöbön álló külügyi bizottsági választásokra irányul. Nem tartják kizártnak, hogy feltűnő személyi változások következnek be a külügyi bizottság összetételében. Úgy találják, hogy az utóbbi időben rendkívül megerősödött az úgynevezett békeellenes csoport, de ugyanekkor a másik oldalon, a baloldal is jelentős erőgyarapodásra tett szert. A szociáldemokrata párt nyomásának tudható be többek között a főváros rendőrfőnökének lemondása is. A Mint várható volt, a lengyel-szovjet válságban az elmúlt napok sem hoztak semmi változást. Bár Eden legutóbbi parlamenti beszédét még mindig nem hozták nyilvánosságra, az emigráns lengyel kormány vezetése alatt álló lapok cikkeiből kitűnik, hogy Eden szembeszállt azzal a hiedelemmel, amely szerint Anglia és az Egyesült Államok a szovjet álláspontját képviselik Lengyelországgal szemben. Általában az a benyomás uralkodik az angol fővárosban, hogy Eden beszéde megerősítette a lengyelek ellenállását, s az emigráns kormány most még ridegebben kitart majd korábbi álláspontja mellett A lengyelek megsegítését célozta tulajdonképpen Attlee helyettes miniszterelnök vasárnapi beszéde is, amely a szovjetorosz-angolszász együttműködés sikerét .