Uj Magyarság, 1944. április (11. évfolyam, 75-97. szám)
1944-04-20 / 88. szám
CSÜTÖRTÖK, 1544 ÁPRILISA. Kitört a riadalom az Aladárok széles frontján Beszámolt az Új Magyarság arról a rendeletről, amelynek értelmében a zsidók összes vagyonát és értékeit zár alá vették. A kormányrendelet szerint a zsidók április 10-ig kötelesek minden néven nevezendő vagyonukról a legrészletesebb kimutatást készíteni és azt a rendeletben előírt bejelentési íveken az előírt helyekre benyújtani. Nem kell dús fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, mekkora riadalmat keltett el a kormányintézkedés a zsidóságnak elsősorban vagyonos rétegei körében. A dolgok rendje szerint megindult a lázas tevékenység, forr, rotyog és sustorog a zsidó vagyon, keresi az utat, a menekülés útját és a vagyonok birtokosai — átérezve a helyzet végzetes komolyságát — súlyos áldozatokra hajlandók, ha vagyonukat, vagy annak egy részét megmenthetik. Illetékes kormánytényezők természetesen számoltak ezzel a mozgalommal, jól tudták, hogy a zsidóság a legagyafúrtabb módszerekkel és kitartó szívóssággal fog szembehelyezkedni a kormányintézkedéssel, mert hiszen most oda érkeztünk el, ami a zsidóság számára a legszentebb, valósággal szentség: a pénzhez és vagyonhoz. Azt is jól tudták kormánykörök, hogy a vagyonzárolással és bejelentéssel kapcsolatban új munka-terrénumhoz juthatnak az Aladárok, mert vájjon kikhez fordulhatnának nagyobb bizalommal most a nagy zsidóvagyonok urai, mint a régi, kipróbált gárdához, amely őket 1938 tavasza óta, tehát hat esztendőn keresztül annyi nehézségen és vészen simán átsegítette. Az újabb — minden eddiginél nagyobb — konjunktúrától kívánta kedvét szegni az Aladároknak a kormányzat, amikor a rendelet vasszigorral bünteti azokat, akik most a zsidó vagyonmentést kívánják esetleg megkísérelni. Bizonyára sokan megtorpannak most az Aladárok közül a nehéz és veszedelmes feladat láttára, de sajnos, bizonyára sokan lesznek olyanok is, akiket meg fog szédíteni továbbra is a pénz ereje. Ezekben a napokban együtt ülnek az Aladárok kedvenc zsidóikkal és tárgyalnak naphosszat. A határidő április 30-ika veszedelmesen közeleg. Az Aladárok tevékenységének most gátat szab a vagyonelkobzás és a súlyos büntetés, vagy internálás. Súlyos pácba kerültek ilyen módon az Aladárok, mert a hatesztendős szüret után a zsidóvagyonok urai most már komoly segítséget kérnek tőlük. Az a munka, amit Aladárék mostanáig végeztek, nagyon sima, nagyon könnyű és hasznos volt. Odaadták nevüket a zsidó vállalkozásokhoz, takarták és mentették a zsidóvagyont. ők voltak az áttörhetetlen pajzs, amit a nagyzsidók maguk elé tartottak. Az óriási zsidóvagyonokhoz képest, aránylag olcsón végezték feladatukat az Aladárok. Annyi bizonyos, hogy az üzleti megérte a zsidóknak. Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy az Új Magyarság a legszigorúbb cenzúrakörülmények között is gyakran közölt cikkeket ezekről az állapotokról, annak ellenére, hogy a gyermeket nevén nem nevezhettük. Ma már másképpen írhatunk és a mai helyzetben már az olvasóközönség is más szemmel nézi a dolgokat. A vasárnapi számban közölt cikkünk után megpróbáljuk tovább felvázolni az elmúlt helyzetet. Azt, hogy a szereplő személyek közül kik az Aladárok, az olvasóközönség megítélésére bízzuk, nak rendkívül szerteágazó a működési területe. Itt van például Kétly Károly báró, nyugalmazott miniszteri tanácsos, akinek gazdasági pályafutása az, — általában inkább éjszaka használatos — emailhozott tárgyaktól kezdve, a brilliánsokon keresztül, egészen az inas egyenruhákig terjedt ki. Kétly báró igazgatósági tagja és egyben ügyvezető igazgatója például a Projectograph Mozgófénykép és Gépgyár Rt.-nek, elnöke a Schember Mérleg gyárnak és benn ül még a következő igazgatóságokban: Fuchs és Schlichter zománc- és bádogárugyár, Magyar Oxigéngyár Rt., Szegedi Kenderfonógyár, Lána Kereskedelmi Rt., Colonus Kereskedelmi Rt., Bachruch A. utóda Ékszer Rt. és végül a Schwartz M. L. Rt. Azon nem csodálkozhatunk, hogy a hatalmas szegedi kenderfonógyár előkelő igazgatósági tagokat tudott magának szerezni, de már nem kis megerőltetésébe kerülhetett a Schwartz M. L. inasruha-cég tulajdonosának, özv. Somló (Schwartz) Mórnénak igazgatóságát mostani előkelő állapotára feltornászni. Itt említjük meg, hogy az Aladároknak hatalmas konjunktúrája azzal is nőtt, hogy egyes részvénytársaságok alapszabály-módosítás útján igazgatósági tagjainak számát erősen növelték abból a célból, hogy a zsidók ilyen módon az igazgatóságban megmaradhassanak. Két-három Wolfnerék pajzshordozói Első vázlatnak vegyükelő a Wolfner Gyula és Társa bőrgyárat. Ez a vállalkozás évtizedeken keresztül egyéni cég volt és családi vagyon. A különböző zsidótörvények esztendeiben a változás mindössze az volt, hogy a cég részvénytársasággá alakult át, de a vagyon a Wolfnerek kezében maradt. Ezt a vagyont kereken százmillió pengőre becsülhetjük. Ha most azt kutatjuk, mibe került ennek a vagyonnak öt-hat éven keresztüli megfelelő konzerválása, akkor körülbelül kerek kétmillió pengőt hozhatunk ki. Tudnunk kell azonban, hogy az utóbbi években a bőripar jövedelmezősége rendkívüli módon emelkedett és a tőke hozama is nőtt. Mindent egybevetve, megállapítható, hogy a vagyonnak még fél százalékába sem került — az öt-hat évet figyelembe véve — az a tökéletes biztosítás, amit az Aladárok nyújtottak Wolfneréknak. Most pedig lássuk, kik tömörültek a Wolfner-féle vagyon körül. A családot a részvénytársaságban Wolfner András báró, özvegy újpesti Wolfner Györgyné és újpesti Wolfner László képviselik. Mellettük a következő személyeket találjuk az igazgatóságban: Simonyi Semadam Sándor dr., ny. miniszterelnök, a vállalat elnöke, Burchard Bélaváry Rezső dr. ny. miniszteri tanácsos, Jekelfalussy Zoltán v. b. t. t., a Nemzeti Casino volt igazgatója. Ezek az urak az igazgatóságban állottak Wolfnerék mellett, míg ügyvezetőnek nemes Suhay Imre nyugalmazott altábornagyot szerződtették. A jogügyi igazgatóság éllére nemrégen került Szabolcska Mihály dr. ny. közigazgatási bíró. A Wolfner-féle tőkének olyan nagy ereje volt, hogy még a felügyelő-bizottságba is jutott a nyugalmazott miniszterek köréből Nagy Emil dr. személyében, akinek szakértelmét az arizálás terén senki ez országban kétségbe nem vonhatja. Sikeresen arizálta ő többek között Kemény Hugó vállalkozását, a Carpathia Selyemgyárat és mint elnök-vezérigazgató, látja el bokros teendőit a Bäder Illatszergyár élén, de ezen kívül részt vesz több vállalat ide-oda igazgatóságában. Ilyen összeállítás mellett ment Wolfneréknélminden a legnagyobb rendben és a végén a zsidó tőkéseknek még több szabadidejük is maradt, mint azelőtt. Egyegy nehezebb hivatali ügy elintézésénél felkértek egy-egy igazgatósági tagot ,egy kis intervencióra, amit néha telefonon is el lehetett intézni kérlek alássan. Nincsen az a tőke a világon, amely ennél nyugalmasabb állapotot kívánhat magának. Ügyvédek, mint Aladár-cupringerek Különben az Aladároknak a fővárosban rendes piaca volt. Egyes lipótvárosi ügyvédek valósággal specializálták magukat erre a szakmára. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy ezeknél a fiskálisoknál úgy ültek az Aladárok, mint boldog békeévekben a cypringernél a jó cselédek. A hozzáértő ügyvédek kezében úgy ment a zsidóvállalatok urizálása, mint a karikacsapás. A jogi tanácsot kérő zsidó tőkés válogathatott a kellemesnél kellemesebben hangzó nevekben. Az Unió-klubban úgy beszélgettek a nagyzsidók az Aladárokról, mint a háziasszony arról, hogy most végre dolgos, jó szobalányt sikerült szereznie. Persze, kisebb vállalkozások nem tudtak olyan előkelő igazgatóságot összeállítani, mint a sok-sok millióval rendelkező iparvállalati tőkés. De, mert a konkurrencia aránylag nagy volt, az árak néha nyomottak voltak. Egy-egy ilyen urizáló igazgatósági tag A MAGYARSÁG tM*** egyszerű zsidó név jobban megfért nyolctíz csillogó patinás név mellett. Alig sétált már a pesti Dunakorzón egyegy letört dzsentri. Legtöbbjük nyugodalmas biztonsághoz jutott a legkülönfélébb zsidó vállalatok direkciójában. A körülbástyázott Hatvani-vagyon Bátran állíthatjuk, hogy nincsen Európának, de akár az egész világnak, még egy olyan országa, amelynek részvénytársaságai, illetve azok igazgatóságai anynyira heterogén képet mutatnának, mint a magyarországiak. Az utóbbi években nem azt kifogásolták bizonyos társadalmi körökben, hogy valaki Aladárságra adta bús fejét, hanem sokkal inkább az volt a szégyen, ha valaki annyira együgyű volt, hogy a mai világban még néhány igazgatósági tagságot sem tudott összekaparni. Vagy várjon ki meri azt állítani, hogy az igazgatósági tagok nem eléggé dekorálták a Hatvani bárók óriási vagyonát. A Földbérlő Rt. igazgatóságában ott támogatták őket Khuen-Héderváry Károly gróf, Ottlik György, Rudnyánszky Béla, Apponyi György gróf és Baróthy Pál. Politikustól volt miniszterelnökig, volt főügyésztől felsőházi-tag — főszerkesztőig mindenkit ott találunk a Hatvani-vagyon körül. A Magyarföld Rt. igazgatóságában ott látjuk Bethlen István gróf elnök mellett Hatvani Endre bárót, vagy Odescalchi Károly herceget és Tisza György grófot, vagy Ullmann György báró mellett két Wenckheim grófot, a Józsefet és Lajost. A hatvani cukorgyárban Hirsch Albert és Ilatvani Endre neve mellett ott csillog a Montenuovo Nándor herceg és Urban Pál báró neve. Kép az Unió-klubból Az igazgatósági tagok juttatása általában 3000 és 20.000 pengő között ingadozott. Évi 3—5000 pengőért egy egyszerűbb fajtát, 10—12.000 pengőért egy jó közepest és 20.000 pengőn felül már a legragyogóbb igazgatósági tagot lehetett biztosítani. A nagyzsidók az Unió Klubban néha a felháborodás hangján beszéltek arról, ha egy-egy kisebb zsidó , aki még oda se szagolhatott az Unió Klubhoz, valamikor ismert grófi név viselőjét szerezte meg igazgatósági tagjának. Más esetekben viszont a káröröm hangján beszéltek arról, aki egy valósággal már hírhedt, lusta igazgatósági tagot, vagy Aladárt szerzett. Ilyenkor azután megint úgy beszéltek az Unió Klubban a szóbanforgó Aladárról, mint a háziasszonyok a heti zsúron a személyzetről. —■ Ez az inas három év előtt volt nálam, drágám, két baja van: lusta és iszik, így mondta a háziasszony, viszont az Aladárról így beszéltek az Unió Klubban: — Én, kérlek, bevettem igazgatósági tagnak, de a világon semmit nem akart elintézni, csak a pénzért jött el pontosan. Sokat mulattak a Lipótvárosban egy eseten, amikor egy Aladár igazgatósági tag úgy eltűnt, hogy miatta kétszer kellett ülést tartani, mert aláírásával nem hitelesítette a jegyzőkönyvet. Ki is alakult az Unió Klubban egy általános felfogás, hogy ezeknek az Aladároknak előleget adni nem szabad és a tantrém is csak utólag fizetendő. Mindez azonban már a múlté, hol vannak a régi, idillikus aladári idők?! Vasárnap óta teljes a zűrzavar, az összes Aladárok körében, kivétel nélkül. Valahogyan úgy érzik, hogy szerepüknek vége és a jövő nagyon sivár. A sokévi vigasság után most együtt sírhatnak gazdáikkal a Hatvani báróktól kezdve egészen Somló Schwarz Móméig. Új horvát államtitkár Zágráb, április 19. Mint a Transkontinent Press jelenti, az államvezető Bjelovár eddigi nagyzsupánját, Vladimir Szabolicsot belügyminisztériumi államtitkárrá nevezte ki. Szabolics, aki annak idején a horvát parasztpárt tagja volt, 1943-ban csatlakozott az usztasamozgalomhoz. Vokics usztasa ezredes, horvát hadügyminiszter egyébként kíséretével együtt kedden reggel németországi útjáról visszaérkezett Zágrábba.