Uj Magyarság, 1944. július (11. évfolyam, 157-171. szám)

1944-07-14 / 157. szám

A MAGYARSÁG. Baron és Esquay helységek közt fekvő 112-es számú magaslat azo­­ban nap­­hosszal heves tüzérségi tűz alatt állott. A magaslattól északra erős angol készenléti állásokat figyeltek meg. Nyilvánvaló: ezeknek az volt a rendeltetésük, hogy a német állások ellen rohamra induljanak. A német tarackütegek hatásos tüzében a készenálló csapatok ismét olyan érzékeny veszteségeket szenvedtek, hogy a támadás szerdán nem tudott kibontakozni. Összefoglalóan meg lehet állapítani, hogy Montgomery terve, amely arra irá­nyult, hogy Normandiában a német arc­­vonalat az arcvonal egész­­ szélességé­ben meginduló általános támadással fellépje és déli irányban keresztültörje, a kétnapos elhárító csatában véres kudarcot, szenve­dett, jóllehet a legutóbbi megállapítások szerint ennek a vállalkozásának az érde­kében nem kevesebb, mint 33—35 gyalog­sági és páncélos hadosztályt, továbbá igen sok egyéb csapatot ve­tett harcba és ezeket az egységeket több csatahajó tü­­zérsége, valamint a légierő nagy tömege támogatta. Az Interinf további ért­esülése szerint német harci repülőgépek a Szajna-öbölben jó hatással folytatták had­akozásukat az ellenséges hajógyülekezések ellen. Az egyik nagy egységen, amely a német repülők megfigyelése szerint hadihajó volt, heves robbanások keletkeztek. Valószínű, hogy a hajót több telitalálat mérte és erősen meg­rongálódott. A német légierő gyors horci köteléki bombákkal­ és fedélzeti f­egy­ve­­­rekkel tömör tám­a­dlást intéztek az Orgu hídjai ellen. Több ládát eltaláltak. Washington, július 13. A perui köztársaság újonnan kinevezet washingtoni követe, Pedro Beltram­ szer­dán megjelent a Fehér Házban és átnyúj­totta megbízólevelét. Beszédére Roosevel hosszabban válaszolt és a háború kilábt­savval is foglalkozott. Az elnök csatlako­zott a szövetséges szakértők és vezető tá­bornokok egy időj óta nyíltan hang­oztatot véleményéhez, am­ely szerint az invázió­s hadjárat kilátásait nem lehet túlságosa derűlátóan megítélni. Ilyen értelemben ny­iatkozott legutób­b, mint ismeretes, az in­váziós seregek főparancsnoka, Eisenhowe­r tábornok is. S reméli ugyan, — mondott Roosevelt, —­­sogy végül mégis csak meg­­ nyerik a háborút, hangsúlyozza azonban , hogy a harc a legborzalmasabb szakaszt , amityetire nerre volt példa a világtörténe­lemben, még küszöbön áll. Az egyesült, nemzetekre nagy szenvedések és óriási áldozatok várytak. Meglepő német ellentámadás Cotentin félszigetén Kluge megszentlelte a csatornamenti erődítményeket Berlini július 13. A német távirati iroda ezeket jelentette az inváziós arcvonalról: A harcok súlypontja iszm­mét a Cotentin­­félsziget déli részére tevődött át. Számos új kötelék érkezett az első Amerikai had­sereghez. Ezeket azonnal harcba vetették és már a tűzpróbánál jelentékeny vesztesé­get szenvedtek. Az amerikeiak hadműve­letei jelenleg St. Lo és Pervers ellen irá­nyulnak. St. Lónál sikerült­ az ellenségnek az előző napokon kiharcolt betöréseit ki­szélesíteni és északról, valmint keletről közelebb jutott a városhoz. A Vire és a Cotentin-félsziget északi partja között az ellenség szüntelen kemény támadásokkal két irányban nyomul előr­­, hogy Perierst átkarolja. A keleti ék a Vire mentén déli irányban nyomul előre és­ körülbelü­l Pont Hebertnél tart. A nyugat­ a La Haye du Puits és Lessay közötti út mentén halad. Élcsapatait Angovillenél tartották fel. A két előretolt ék közeit folyamatban veri egy német páncélos hadosztály ellen­támadása Saint Jean de Vaye környékén készenlétben álló két ész­akamerikai pán­célos hadosztály ellen. Ez a meglepő hát­támadás teljesen megzolvatta az észak­amerikaiak felvonulását. Kényszerítette az ellenséget arra, hogy a déli irányban tör­ténő előrenyomulás helyett előbb ellen­­támadásokat indítson nyugati irányban a mélyen betörő német páncélos és ellen. Lényeges sikert szerdán sem tudtak ki­harcolni az amerikaiak, mivel támadásai­kat a német csapatok ismételten feltar­tóztatták a záróvonalak előtt. Von Kluge vezértábornagy, az újonnan kinevezett nyugati főparancsnok szemle­­­utat tett a Csatorna partján. A vezér­tábornagy útjának első napján különösen­ behatóan szemlélte meg azt a parti sza­kaszt, amelyhez az 1940. évi nyugati had­járatban az ő neve fűződik. Az akkor még vezérezredes von R­uge, mint a 4-ik had­sereg főparancsnoka, itt kényszerítette ki a meghosszabbított Magishot-vonalon való áttörést és a Somme mellén egész Abbe­­villeig jutott. Ezáltal két í­észre szakadt az ellenséges arcvonal. A Kluge-hadsereg az­után gyors előretöréssel­­ Boulognenak és Calaisnak vette útját és nyugatról meg­támadta Dünkirchent. Július 5 és 8 között Kluge hadserege áttörte la Weygand-vona­­lat a Somme-on, majd f­ranciaország bel­sejébe tört. Von Kluge vezértábornagyra az akkori állapottal való összehasonlítás nyomán mély benyomást gyakoroltak a Csatorna partja mentén lévő erődítmények. A véd­erő mindhárom részének parancsnokaival elmagyaráztatta ma pánik az atlanti fal eme Angliához legközelebb álló helyének védelmi rendszerét is feladatait. Különö­sen felkeltette érdeklődését a minden űr­méretű tüzérség, mivel 56 maga is régi tüzér. Borzalommal színlelte meg azokat a községeket, amelyek hadseregének e te­rületen való átvonulásig, alkalmával sér­­tetlenek maradtak, most­ ellenben az utóbbi hónapokban az angolszász terrorbombázók romvárosokká alakítottak át. Mint a leg­­korszerűbb h­aditechnikáiak alapos­sme­rője tekintette meg az Erődítmények­­és a hátsó állások­­ építése alkalmával kifejtett hatalmas munkát. Újabb nappali terrortámadás München ellen Berlin, július 13. Északamerikai terrorbombázói­ szerdán a délelőtti órákban zárt felhőtakaró vé­delme alatt terrortámadást intéztek Mün­chen körzete ellen. A válogatás nélkül le­dobott robbanó és gyújtó bombák ismét kizárólag a lakónegydeket sújtották. Az Interinf értesülése szerint a kedvezőtlen időjárás ellenére az ellenséges gépeket a berepülés egész területén töm­eges légvé­delmi tűz támadta. A szerdai bombázás következtében Münchenben pótolhatatlan Sműemiének egész sora rongálódott meg súlyosan. Ta­lálat érte többek között a Deutsches Mu­­seumot, a világ legnagyobb műszaki gyűjteményét, a bajor nemzeti múzeumot, a Königlicher Platzon lévő Glyptotheket és a városi képtárat. Ezenkívül még az északamerikai terrorbombák áldozatául esett a schwabingi szórház, a Hauner-féle gyermekkórház, egr­ tartalékos tábori sor­ház, diakonisszák­­ háza, valamint egy templom. Július 13-án, csü­­rtökön délelőtt aztán az elmúlt két nap b­­ejárásához hasonló kö­rülmények között az északamerikai bomba­vető kötelékek ism­é megtámadták Mün­­chen lakónegyedeit Műemlékek és lakó­házak újra jelenté­keny károsodást szen­­vedtek. Az ellensé­ges repülő kötelékek azonnal a birodalom határának átrepütése után erős légelhárít tűzbe kerülttek, amely a bombázás egész területe fölött folyta­tódott.­­ A japánok éjjel-nappal bombázzák Kínában az amerikai repülőtereket I kió, július 13.­­ közli, hogy a légierő egységes kületben meglepő 'tid­­ig repülőtere légierő egyik tá­­k és elpusztítot­ 9 kisebb repülő­­nül visszatértek tám­asz­, pin­junra. Egy nappal előbb a tvangszi tartomány­ban lévő tansuki rept­őtér ellen intéztek támadást a japán gépe­k. Itt hat T. 51 min­tám vadászgépet elpu­stítottak és heves géppuska tűzzel megrongáltak más katonai 'herendez é’­ei*‘,t is­. 5­­ Washington, július 13. Maguk azt amerikaiak is beismerik, hogy a saipani elkeseredett harcokban rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek. Forested haditengerészeti miniszter közlése szerint a veszteség p eddig 15.053 fő, mégpedig 2359 halott, 1211 eltűnt és 11.481 sebesült. Sanghaj, július 13. A japán­ csapatok, amelyek két hét óta körülzárva­­­tartják Hongjang városát, ked­den megkezdték az általános támadást a csungkingi csapatoknak a városban körül­zárt marad­ékai ellen. A légierő szorosan együttműköd­ik a csapatokkal. A városban és a város körül heves harcok folynak. Hengjang e este közvetlenül küszöbön áll ,2. ,PÉNTEK, 1944 JÚLIUS 14 A hadszínterek Keleti arc­vonal Az invázió és a megtorló V. 1. harctere Az olaszországi arcvonal Ahol a finnek harcolnak az óriási túlerő ellen

Next