Uj Magyarság, 1944. szeptember (11. évfolyam, 205-221. szám)

1944-09-10 / 205. szám

Vasárnap, 1944 szeptember 1- XI. évfolyam 205. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 5,60 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 16 PENGŐ FÉLÉVRE 32 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA KÖZNAPON 20, VASARNAP 40 FILLÉR UCIACICLCUI vj piacycos.cu feladták az angolszászok FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VI., JÓZSEF KÖRÚT 6. TELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS 14-44-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 válasszatok, írta: Milotay István A brit hírszolgálati iroda helsinkii diplomáciai tudósítója a következő megjegyzéssel kísérte a finn-orosz fegyverszünet létrejöttét: „Finnország beletörődött ugyan a megváltozhatatlanba de a bűnbánat minden jele és átérzése nélkül. A finneknek feltétel nélkül kell megadniuk magukat és kénytelenek elfogadni Moszkva reájuk erőszakolt követeléseit. Minden más magyarázat üres játék a szavakkal, amelyek megédesíteni igyekeznek a finn nép számára a keserű pirulát“ ... Ez ugye egészen őszinte és érthető beszéd? De van még tovább is. Az angol Exchange Telegraph egyik kairói jelentése azt mondja: „Anglia és az Egyesült Államok semmiféle bolgár küldöttséggel nem tárgyalnak se Kairóban, se másutt. Nincsszükség tehát személyi változásokra az úgynevezett bolgár küldöttségben sem.“ Nagybritannia és az Egyesült Államok képviselői ezt a választ adták az új bolgár kormánynak arra a közlésére, hogy kész a fegyverszüneti tárgyalásokra kiküldött képviselői közül ,néhá:','vakik..?!’**»’ bV~m okból kifogás merül net fei, \izalyvni és alkalmasabbakkal pótolni. Az angolszászok erre azt felelik: nem kellenek az alkalmasabbak se, s úgynevezett tárgyalásról szó se lehet közöttük és a bolgárok között. A bolgár kérdés kizárólag Moszkva ügye, és se Londont, se Washingtont nem érdekli... Hát ugye ez is egészen őszinte beszéd? Moszkva pedig a bolgár kormány állásfoglalására, mellyel Bulgária semlegességét proklamálta, ezzel válaszolt: A szovjet kormány nincs abban a helyzetben, hogy a Bulgáriával való kapcsolatokat továbbra is fenntartsa. (Bulgária és a szovjet között tudvalévően a háború négy esztendeje alatt se szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatok.) Most tehát a szovjet megszakít minden diplomáciai összeköttetést Bulgáriával — így hangzott a további válasz — s hadiállapotban levőnek tekinti magát vele szemben. Szegény Bulgária erre minden feltétel nélkül fegyverszünetet kért a szovjettől s közben a szovjet csapatok száz kilométer széles arcvonalon már elérték a Dunát, átlépték a bolgár határt Konstanzától délre és megkezdték Bulgária elözönlését... Hogy mi várt Romániára, az bennetükröződött Olaszország sorsában. Hogy mi vár Bulgáriára, az benne tükröződik Románia sorsában s hogy mi vár Finnországra, azt előre jelezni fogja Bulgária pusztulása, a bolgár nép rabszíjra fűzése, az országra zúduló anarchia és rémuralom, az értelmiség és a munkásság százezreinek elhurcolása, a háborúban elpusztult szovjetgyárak, várak és városok, vasutak és kikötők, bányák és hadiüzemek helyreállítására, rabszolga-elbánás és rabszolgasors mellett a szovjetsivatag borzalmai között. Hova lettek az angolszász ígéretek, a garanciák, a biztatások, hová lettek az angolszász ejtőernyős hadseregek, amelyeknek érkezését a románok és a bolgárok is várták s amelyekről azt hitték, hogy fel fogják tartóztatni a serovjet megszállást, vagy legalább is védelmet fognak nyújtani a bolsevista erőszak zsarnokságával, rablásával és rémtetteivel szemben? Hova lettek? Még az, amivel az angolszászok, egyéb hijján, legalább eddig nem fösvénykedtek a békére felbiztatott kis nemzetekkel szemben, még a szép szó is megfagyott a londoni és washingtoni békediplomácia száján. Hiszen, mint kiderült, ami különben kezdettől fogva nyilvánvaló volt, még annyi joguk se maradt ezeknek a hatalmaknak, hogy Moszkva uraival szemben legalább egy jó szót ejtsenek a tőrbecsalt áldozatok érdekében ... A szovjettel nem lehet békét kötni. A béke fogalma Moszkva számára, illetve a Moszkvával szembeszálló kis népek számára ismeretlen fogalom. Moszkva a béke alatt csak a föltétlen megadást érti, ami viszont egyértelmű a legborzalmasabb mártírhalállal, a könyve-kegyre kiszolgáltatott sors mérhetetlen szenvedéseivel, az élve való keresztrefeszítés kínjaival és megalázásával. A szovjet, a bolsevista imperializmus mér az, érte,lelkesülő, az filazugságával, az ő sátáni propagandákjával elkábított népek vagy tömegek számára is soha és sehova nem a békét viszi, hanem a pusztulást, a fegyvert, a nemzeti felbomlást és meghasonlást, a népi öntudat kioltását, a vérből, tűzből, gyilkolásból táplálkozó zsidó rémuralom poklát, szégyenét, alvilágirettenetét... A mi szerencsétlen közvetlen szláv szomszédaink számára Moszkva mindezt egyelőre egy évszázados közös vágyálomnak szárnyain jelenti be. A bolsevizmus, a szovjet zsarnokság igazi arcát, a társadalmi anarchia rémét, a vallási és kulturális öngyilkosság bizonyosságát, a sovinizmus, a faji összetartozás, a faji nagyzolás és a faji gyűlölet szenvedélyeivel takarja el. A lengyel népet, melyet, szláv fajisága ellenére, a katolikus vallás és az ugyanilyen nyugati kultúra öntudata állított szembe az évszázadok óta Moszkvától hirdetett pánszláv gondolattal, Sztálinék a vallás kiirtásával akarják magukhoz fordítani. A cseheknek Benes útján az értelmiség vezető szerepét ígérik a középeurópai szláv népek fölött. A bolgár és szerb népet, amelyekkel erős szlavofil érzelmeiken át a régi rokonszenv nyílt és titkos szálai kapcsolták egybe az oroszságot, a kis népi egzisztencia szerény köre helyett egy világbíró, együttes hatalmi magaslatával kínálják meg, amely előtt még az angolszász birodalmak is félelemmel hajlanak meg. A szerbeknek, cseheknek ugyanakkor részt ígérnek Magyarország testéből, a románoknak ugyanakkor egész Erdély birtokát vetik oda a Tiszáig, az árulás zsákmánya gyanánt. Ezek közül mindegyik kap tehát valamit, aki Moszkva föltétlen békeföltételeit vállalja. Vagy legalább is mindenki azt hiheti, hogy kap valamit és hogy magának kap, miközben az odaígért és kiosztott zsákmány végeredményben egyetlen úrnak, Moszkvának birtoka marad: a szabadság látszatával s a hűbéres szolgaság véres valósága gyanánt szétosztva a behódolt „rokon“népek között. A hadijelentés kiegészítéseképpen illetékes katonai helyről a következőket közölték: Románia pénteken hadiállapotban őrzi. ■ nyilvánította magát Magyarországgal szertben. E lépését azzal indokolja, hogy Magyarország eddig semmi kezdeményező lépést nem tett az árulás béreként Romániának ajándékozott Északerdély önkéntes feladására, sőt bejelentette, hogy határait védeni fogja. Ez az indokolás mindennél ékesszólóbban bizonyítja, hogy a két ország közül melyik a támadó fél. Románia árulása után, azonnal megtette az intézkedéseket Északerdély megszerzésére. A határaink mentén felvonult román erők több helyen megkísérelték Miért ne legyek bolsevista, miért ne tagadjam meg a nyugati civilizáció minden közösségét, miért ne szaggassam el minden vallási, erkölcsi, szellemi kötelékét, miért ne gyújtsam fel, miért ne omlasszam porba saját országom társadalmi szerkezetét, Moszkva kívánsága szerint, ha ennek ellenében viszont legvadabb nacionalista álmaim és igényeim beteljesítése kárpótolhat? Miért ne legyek bolsevista, — mondhatja a szerb, — ha ezért Dél-Magyarországot kapom és Horvátországot és Dalmáciát és talán Isztriát és Szlovéniát is, hűbérül Moszkva uraitól? És miért ne legyek én is az, — mondja a román, — ha egész Erdély és a magyar Alföldt el a Tiszáig, a román-szovjet tartozéka lesz? És miért ne csapjak föl bolsipartizánnak, ha Kassa, Losonc, Érsekújvár, Ungvár és a többi „elrabolt” szlovák területek újra engem illetnek? — riad föl régi önmagára a régi szlovákpánszláv kísértés, Szvatopluk álmait Sztálinék véres vágyaival egyesítve? Hát igen, Mosz’va régen ismeri ezt az ő uralmi céljaira oly jól felhasználható közös pánszláv éhséget, a benne rejtőző és nyomában ásító szenvedélyeket, amelyek évszázadok óta várják a maguk kielégülését, diadalra jutását minden áron. Előbb a cári zsarnokság eltűrésével s most, ha másképp nem megy, a szovjet zsidó szolgaság állításával és feldicsőítésével. Moszkva mindezt tudja és úgy játszik a nacionalista káprázatoktól elvakult kis rokonokkal, mint macska az egérrel. Még ha el is a határ átlépését, e betöréseket azonban határvédő csapataink részben feltartóztatták, részben a határon túlra dobták vissza a támadókat. A bécsi döntéskor kijelölt határvonal a" legnagyobb erdélyi magyar városhoz, Kolozsvárhoz oly közel húzódik, hogy e város az ellenség legkisebb térnyerése esetén is veszélyes helyzetbe kerül. Kolozsvár e veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében — mint ismeretes — csapataink az e határszakaszon felvonult, túlsúlyban lévő román erőket megsemmisítették és arcvonalukat a Középső Marosig előretolva, Kolozsvár közvetlen veszélyeztetettségét elhárították. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek az előretolt csapataink kizárólag rabol tőlük mindent: emberi jólétet, polgári önérzetet, nemzeti, állami önállóságot s ha benyeli, beemészti is mindannyiukat a szovjet behemót rabszolgaközösségbe, ha meg is öli,, ha ki is végzi őket, mindezt egy nagy álom narkotikumáb, kábító gőgjébe, győzelmébe burkolja. Ez az álom véres valóság gyanánt csak Magyarország romjain, a magyar nemzet és magyar nép megsemmisülésével valósulhat meg. Nekünk, a mi számunkra ebből még a kábítás pillanatnyi önkívülete se juthat osztályrészül. A mi számunkra mindez, minden mást kizáró ridegséggel és könyörtelenséggel, csak a halált jelenti. A halált, a százezer és millió egyéni élet pusztulásában és a nemzeti lét elmerülésében, kialvásában. Mi csak kettő között választhatunk Az egyik, hogy becsülettel, utolsó leheletünkig küzdve, az utolsó talpalatnyi földet, az utolsó házat, az utolsó otthont, az utolsó gyermeket, s utolsó önmagunkat védelmezve, fegyverrel a kézben küzdjük ki magunknak a győzelmes életet, vagy ha ez meg nem adatik, ugyancsak fegyverrel kezünkben fogadjuk el a katonahalált. A másik, hogy, a gyáva árulók s a lelkűket vesztett kishitűek módjára, élve megadjuk magunkat Moszkvának, a dicstelen, a férfit és nemzetet meggyalázó rabszolgasorsnak és rabszolgahalálnak. Erdély szorosaiban, az ősi, ezeréves magyar életkapuk küszöbén erre a kérdésre kell választ, feleletet adni. Feleljetek! Válasszatok! A Tordán át előretört csapataink a megvert román erők üldözése közben elérték a Maros vonalát A mezőhegyes-kolozsvári határszakasz mentén több román előretörést a határon túlra vertünk vissza A Székelyföld peremén változatlan hevességgel folynak a kemény harcok A Magyar Távirati Iroda jelenti. A honvédvezérkar főnöke a következő, 30-as számú hadijelentést közli: A mezőhegyes—kolozsvári határszakasz mentén több román előretörést a határon túlra vertünk vissza. A Kolozsvártól délre Tordán át előretört csapataink a megvert román erők üldözése közben elérték a Maros vonalát. A Székelyföld peremén a túlerejű orosz és román kötelékekkel vívott harcok változatlan hevességgel folynak. A keleti és az északkeleti Kárpátok előterében több ellenséges felderítő vállalkozást vertünk vissza. A szeptember 2-től 9-ig terjedő időben nagyobb ellenséges légikötelékek terrortámadást intéztek Budapest és számos tiszamenti és tiszántúli városunk ellen. Tizenhét ellenséges repülőgépet lelőttünk.