Uj Magyarság, 1944. december (11. évfolyam, 272-277. szám)

1944-12-01 / 272. szám

Péntek, 1944 december I XI. évfolyam 272. számajtol! nyáron ér véget a hébert* ELŐFIZETÉSI ARAK: FAJT HÓNAPRA 0.99 PENGŐ, NEGYEMSVRK 15 PENGŐ, FIJEBVBE 30 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA KÖZNAPON 30, VASARNAP SO FN­JLER FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTOSfIG *S KIADOHTVATAEI BUDAPEST, VIII.. JÓZSEF-KÖRÚT B. TELEFON: 14-64-20, 14-64-38, 14-64-29 ÉS 14-44-00. POSTACSEKK SZ­A­MI A 1 590 Sikeres ellentámadások Budapesttől keletre A szovjet aktivitása szerdán a délmagyarországi előretörésekre korlátozódott, a többi arcvonalszakaszon csak helyi harcok voltak Nyugaton továbbra is súlyosan véreznek az angolszászok . T*:—ja_1 A--* • ' ■ • Berlini jelentés szerint az Interinf­o szerdán éjjel a következőkben számolt be a keleti arcvonal eseményeiről: A német és magyar csapatoknak a Dráva-torkolattól északra levő magyar szakaszon az utóbbi napokban átmeneti válságot kellett leküzdeniük. Miután te­temes tartalékok jelentek meg a csata­téren, a helyzet már kiegyensúlyozódott. Ezzel szemben bizonyos terepsávok fel­adása kevéssé esik latba. Mindamellett számítani kell arra, hogy a bolsevisták, akik jelentékeny kötelékeket hoztak át a Dunán, rohamukat folytatni fogják, hagy csata kezd kifejlődni. A bolsevisták nyomása kedden is egész nap tartott váltakozó hevességgel. A reggeli szürkülettől a­ sötétség beáll­táig,» noiywd. gránátosok erő« páncélos és gépesített kötelékek támadásait há­rították el és a repülőgépelhárító tüzér­séggel együttműködve, megint megsem­misítettek 209 harckocsit, úgyszintén 35 más páncélozott járművet. Délután két szovjet zászlóalj hatolt be Pécs déli és délnyugati részébe. Szétverték­, őket s a maradék csapatok kénytelenek voltak visszahúzódni. A német hadvezetőség mindamellett helyénvalónak látta, hogy az éjszaka védelmében a várost elhagy­ja és a város nyugati határában új állá­sokat szálljon meg, hogy elejét vegye a szovjet gyors osztagai részéről az átka­rolás veszedelmének. Az ellenséges erő­ket, amelyek szerdán reggel keresztül­haladtak Pécsen és előreta­pogatóztak az új arcvonal ellen, az összpontosított tü­zérségi és gránátvető tűz visszaterelte a város szélére.­ Egyébként a helyzet ebben a harci térségben nem változott. Budapest és Miskolc között a felszán­tott és véráztatta csatatéren a harci zaj néhány szakaszon úgyszólván elné­mult. A szovjet előretörései csak helyi jellegűek voltak és mind összeomlottak. Csak Egerért folyt órák hosszat makacs vnaskodás. Egy bolsevista lövészezre­det, amely néhány páncélossal a város közepéig áttört, ellentámadásokkal ha­­rapófogóba szorítottak és csekély töre­dékektől eltekintve, felmorzsoltak. En­nek során 200-nál több fogoly került német kézre. .A német csapatok a vissza­húzódó ellenségnek keményen a sarká­ban voltak és estig teljesen megtisztí­tották a várost. Minthogy újabb tarta­lékok harcbavetése nélkül a szovjetnek szemmel láthatóan nincs módjában új­ból megkezdeni a támadást, egyelőre tüzérségét vonja előre. Mint a véderőfőparancsnokság jelen­tése már tudtul adta, ezzel a magyar fő­városért folyó csatának újabb szakasza tekinthető befejezettnek. Az október 29-ike óta megsemmisített 819 szovjet­­harckocsival együtt — mint már jelen­tették — a bolsevista páncélos veszte­ségek összes száma az egész óriási csatatéren kereken 1100-ra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy ötnél több páncél a hadtestet szétzúzták.* Az elhárító csa­tát tehát joggal lehet egyúttal a legna­gyobb arányú felörlő csatának tekin­teni. Abból a 61 lövészhadosztályból, amely­­Budapestet akarta megroha­mozni, legalább 26 oly súlyosan meg­gyengült, hogy további hadműveletekre egyelőre valószínűleg nem használható fel Ungvárt­ól északnyugatra, távol a szovjet Nagymihály irányában átlépte Szlovák­ia keleti határát, kedden csak kisebb csatározásokra került sor, ame­lyeknek lefolyása ugyan véres volt, az általános helyzetképet azonban nem mó­dosították. A német és magyar csapa­tok most mér négy hét óta tartó nehéz harcokban meg tudtak hiúsítani min­den áttörési kísérletet és ezzel ügyes és mozgékony harcvezetésükkel a kezde­ményezés elvesztése nélkül meg tudták akadályozni, hogy oldalszárnyukat Mis­kolától keletre benyom­ják. A keleti arcvonal egész többi részéről csak felderítő vállalkozásokat jelentet­tek. A Kur­földön a bolsevisták nagy­támadása már három napja megint megakadt, összefogott helyi német erők kedden a német főharcvonalat előre­tolták kedvezőbb állásokba és sok fog­lyot szállítottak be.­­ A nyugati helyzetről szerdán éjjel ugyancsak részletes tájékoztatást adott az Interinf a következőkben: Az elk­eseredett anyag- és elhaszná­lási csata 12 mpja sem hozott említésre méltó változást a nyugati arcxxinal északi részének általános helyzetéb­en. Az ellenfelek az aacheni nagy csata har­madik fordulójában, amellyel dél felől akartak benyomulni a­ nyugati német iparvidékre, nem tudtak döntést ki­vívni. Ugyanígy meghiúsult az angolok­nak az a szándéka, hogy észak felől Amheimon és Nymwegenen át törjenek be. Egyes, valósággal óriás­i vér- és anyagveszteségek árán megszerzett te­­rü­letnyereségek, amelyek a mostani tá­madási térség legmélyebb helyén alig 15 kilométert tesznek ki, nem változtat­nak, azon, hogy a hadműveleti áttörés, amelyre törekedtek, az egész xxmalom meghiúsult. A súlyos harcok mind az amerikai 9-ik és 1-es hadsereget, mind a 2-ik an­gol hadseregnek a harcokban résztvett kisebb erőit oly messzemenő elhaszná­lásra kényszerítették, ho­gy a tulajdon­képpeni áttörés céljára készentartott hadműveleti tartalékokból már több páncélos és gyaloghadosztályt voltak kénytelenek bevetni, hogy a támadást egyáltalában folytathassák. A Maas hídfőinél, amelyek továbbra is német kézen vannak, a 2-ik angol hadsereg nyomása tovább tart ugyan, de már nem viseli magán a nagytáma­dás jellegét, minthogy­ Montgomery nyilván biztosra akart menni és meg akarta várni az amerikaiak áttörését az aacheni térségben. Ennek következtében az angolok csaknem két hete csak erős fogyasztó elhasználási harcokat folytat­tak a német előtérségen. Ők sem tudtak sehol sem betörést vagy éppenséggel a mélységbe sernyuló áttörést elérni. A nyugati arcvonal déli szárnyán most világosan kirajzolódik az ameri­kai vezetés két szándéka. A Patton tá­bornok vezetése alatt álló 3-ik amerikai hadseregnek szemmel láthatóan az a megbízása, hogy a Saar-vidékre való át­törést a rendelkezésére álló összes erők kíméletlen bevetése árán kikényszerítse, a tőle délre működő amerikai 7-ik és francia 1-es hadseregnek a megbízása az, hogy a strassburgi betörési térség­ből dél felé és a neihlhauseni térségből észak felé irányuló koncentrikus löké­sekkel beszakítsa a németek végéri ál­lását. A Strassburg és Mühlhausen mel­lett elért bizonyos kezdeti sikereik az egész, helyzet­képét lényegesen nem be­folyásolták, annál kevésbé, mert a né­met csapatok mozdulata a legteljesebb rendben ment végbe és elenálásuk az amerikaiakat és a franciákat támadó erőnk erős elhasználására kényszerít­tette, úgyhogy nagyobb hadműveleti tartalékok netán kibontakozó siker ki­használására aligha állhatnak rendel­kezésükre. ~~ Az­­­tlantioceáni támaszpontokon és az egész francia-olasz határvidéken a helyzet változatlan maradt. *• A-s ■ Interinf szerda éjszakai jelentése 11 végezetül a középolaszországi helyzetről­­* számolt be a következőkben: Az Appenin-arcvonalon folyó helyi­­ jellegű és hadműveleti összefüggésben­­ nem álló harcok nem ejthetnek téve-­e­désbe abban a tekintetben: a két szövet­­­­séges hadsereg berendezkedett rá, hogy a közeli jövőben folytassa félbeszakított " effemiváját a régi súlypontok térségé­ben, Bolognától délre és Faenzánál,­­ hogy még a tél beállta előtt kikénysze­­rítse, a döntést a Po-síkságról. Bolognától délre, ahol néhány napja befejeződött a felvonulás, úgy látszik, az amerikai 5-ik hadsereg jobb időre vár. Az adriai szakaszon viszont az an­golok úgy­ látják, hogy minden pihenő nap előnyére szolgál a német védelem­nek. Ezért megritkult kötelékeiknek, amelyek súlyos veszteségekkel hatoltak előre a Faenzától délre eső környékre és a Lamone folyó mentén, újból és új­ból támadniok kell. Amíg pótlást nem kapnak, ezek nem elég erősek ahhoz, hogy a töretlen harci szellemű német védelmet a­ legcsekélyebb mértékb­en is meg­gyeng­ítsék. Az amerikaiak felderítő osztagait, amelyek kedden a liguri partok mentén és az Erchia völgytől keletre törtek előre, a zárótűl még a német fő harc­­vonal előtt visszazavarta. Bolognától délre sok német rohamcsapat a Futár hágóúttól keletre meglepetésszerűen be­hatolt az ellenséges állásokba, felrob­bantott néhány tábori erődöt és magá­val hozott 87 foglyot. Faenza mindkét oldalán az angol 8-ik hadsereg nagyobb erői hasztalanul rohamoztak a város előtt álló teteszállás ellen. A helyi tar­talékok igénybevétele nélkül vissza­vetették őket és a senki­ földjén 500-nál több halottat hagytak hátra. Egy erő­­csoportot, amely át akart kelni a La­mone folyón, még a nyugati part el­érése előtt úgyszólván teljesen felmor­zsoltak. * Az angol hírszolgálat jelenti, hogy Churchill, szerdán az alsóházban emlé­keztetett ,,korábbi jóslataira“, amelyek szerint a Németországgal­­ óvott háború a nyár elejéig fog tartani. Ki­jelentette: már néhány hónappal

Next