Uj Magyarság, 1944. december (11. évfolyam, 272-277. szám)
1944-12-01 / 272. szám
I MAGYARSÁG ezelőtt igyekezett a háború közeli befejezéséről táplált korai reményeket fékezni, amikor hangsúlyozta, hogy a Németország elleni háború még januárig vagy februárig is eltarthat. Bár szavai csalódást keltettek, mégis már akkor rámutatott arra, hogy tavaszuta vagy nyár eleje is lehet, mire a háború végetér. Ha most némileg módosítania kell ezeket a jóslatokat, illetőleg ezt a találgatást, — hiszen aligha lehet szó többről, mint találgatásról, — ez a módosítás abban áll, hogy a „nyár" után el kell hagyni az ,,erejes‘ szócskát. Ezt az elhúzódást az időjárás megváltozásával igyekezett magyarázni, ami keresztezte a szövetségesek terveit. Ezután a nyugati hadműveletekkel foglalkozott és kijelentette, hogy csak az Antwerpennél és Hollandiában folyt harcokban 40.000 embert vesztettek a kanadai és angol egységek. Nagy dicsérettel szólott az amerikai csapatokról, valamint a gaulleista kötelékekről. Beszéde további során óva intett attól, hogy akárcsak egy pillanatra is elterelődjön a figyelem a háborús erőfeszítésekről és hogy bárki a jövő terveivel foglalkozzék, mert ma egyedül és kizárólag a háború diktálja az angol élet törvényeit és ezeknek minden más követelményt alá kell rendelni. Tekintettel az ellenség ellenállására, Nagybritanniának, az Egyesült Államoknak és szövetségeseiknek a legnagyobb erőfeszítéseket kell tenniök és minden erőt sorompóba kell állítaniok. Végezetül a következőket mondotta: — A háborút annak befejezéséig teljes erővel és teljes egységben tovább kell folytatnunk nemcsak itthon, magunk között, hanem a nagy szövetséges hatalmak között is, amelyek — mint ezt örömmel megállapíthatom — soha nem tartottak még olyan szorosan, bensőségesen és egyetértésben össze, mint éppen a jelen pillanatban. Berlini jelentés szerint a háborús bűnösökről írt cikksorozatában Sündermann, a birodalmi kormány helyettes sajtófőnöke a Völkischer Beobachterben az angol miniszterelnök 70-ik születésnapjával kapcsolatban foglalkozik Churchillel és az első meg a második világháborúban való szerepével. Mint tengerészeti miniszter már 1914 június 29-én, tehát hat nappal az angol hadüzenet előtt táviratot bocsátott ki valamennyi hajóraj főnökéhez, hogy álljanak készen a háborúra. Asquith akkori angol miniszterelnök naplójában egy 1914 októberi eseményről ír, amely rávilágít arra, hogy Churchill miért volt olyan elszánt háborús uszító. Winston Churchill — írja Asquith — kért, hogy mentsem fel a tengernügyi hivatal vezetői állásától és bíztak rá egy katonai parancsnokságot. Kijelentette, hogy politikai pályafutás semmit sem jelent számára a katonai hírnévvel összehasonlítva. Churchill tudvalevőleg a Dardanellakudarc okozója volt és ez a kudarc állásába került. Ezután ezredesként utazásokat tett a harctereken és az ott elejtett megjegyzései nagyon jellemzők reá. ,fia, nem szeretitek a háborút?“ — ezekkel a szavakkal köszöntötte az angol katonákat Flandriában. Egy angol életrajzírója borzalommal jegyzi meg Churchillről: „Mennél többet látott ez a különös ember a háborúból, anná több örömet talált benne.“ Miután az első világháború elmúlt anélkül, hogy Churchill a vágyravágyott katonai hírnévre szert tudott volna tenni, csakhamar körülnézett, hogy újabb háborús tevékenység lehetőségére bukkanjon. Amikor 1922-ben hadügyminiszter volt, majdnem háborúra került sor Törökországgal. Ekkor mondotta Beaverbrook lord azokat a szavakat, amelyek hosszú időre elrontott Churchill politikai pályafutását: „Ez az ember a háborút jelenti.“ 1934-ben 60 éves lett Churchill. Nem volt sok vesztegetni való ideje. Most ismét Németország ellen fordult és a versaillesi béke heves védelmezője lett. Itt új háborús esélyt szimatolt. Masaryk cseh követ már 1934 március 15-én a következőket jelentette Londonból Prágába: ..Közismert, hogy Winston állandóan a háború lehetőségére és a felfegyverkezés szükségességére utal.“ Ezzel járult hozzá Churchill fáradhatatlanul a háború előkészítéséhez. Már 1938 májusában nyíltan követelte Manchesterben Németország katonai bekerítését, mint az angol politika fő feladatát. Mikor pedig Chamberlain visszatért Münchenből, tajtékozva nekiesett és nemzeti szégyennek bélyegezte a békés megegyezést. Aztán 1939 nyarán beutazta Franciaországot és tüntetőleg meglátogatta a Maginot-vonalat. 1939 szeptember 8-án célhoz ért: itt volt a háború és Churchalnek újra volt hivatala. Nyolc hónap után, 1940 május 10-én végre miniszterelnök is lett, amire régóta vágyódott. Most elérte, amit akart, elérte a katonai dicsőséghez vezető utat. Mit számít, hogy ez az út egyelőre Dünkirchenhez és Szingapúrhoz vezet el, azután pedig függővé teszi őt az Egyesült Államoktól, végül pedig napszámos szolgálatokra kötelezi a szovjetnek. ,Madd bukjék el Anglia, hadd átkozzon el az emberiség, én Winston Churchill, a marlboroughi hercegek utóda, valóra váltottam életem álmát!“ _________2TM Őszinte helyzetkép a szövetségesek táborából Amerikában infláció fenyeget — A bukaresti zsidó értekezlet a bolsevizmus szolgálatában állott — Növekvő aggodalom Londonban a lengyelországi, belgiumi, görögországi és olaszországi válság miatt — Angliában támogatják a szovjet vezetése alatt álló Balkán-föderációnak ismét felmerült tervét Madrid, november 30. A spanyol távirati iroda newyorki jelentése szerint amerikai gazdasági körökben nagy nyugtalanságot kelt az Egyesült Államok növekvő bankjegyforgalma. A bankjegyforgalom az 1939-es évévi 7,0 milliárd dollárról 1944 novemberére 24,9 milliárd dollárra emelkedett. Az aranyfedezet, amely 1942 februárjában még 91 százalékos volt, ma 49,7 százalékkal csökkent. A szóbanforgó körökben inflációtól tartanak, mert a mostani viszonyok között nem kerülhető el az aranyfedezet további csökkenése, ami pedig a fennálló törvények értelmében nem lehet kevesebb 40 százaléknál. Bécs, november 30. Az atlantic-cityi zsidó világértekezletnek figyelemreméltó előjátéka volt Bukarestben. A román fővárosban néhány nappal ezelőtt mintegy az atlantic-cityi értekezlet bevezetőjeként zsidó nagygyűlés volt, amely nyíltan és leplezetlenül ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozott, mint a világértekezlet és a romániai helyzetből kiindulva, a bolsevizmus iránti hűségének adott kifejezést. A nagygyűlésen a romániai zsidókon és a balkáni zsidóság néhány képviselőjén kívül lengyel és cseh zsidók is részvettek. A szovjetuniót képviselő zsidóknak a megfigyelők szerepe jutott. Az, hogy a kongresszust gondosan és a bolsevista érdekek szem előtt tartásával készítették elő, három tényből derült ki. Először Petroscanu, Románia kommunista igazságügyminisztere már néhány nappal a nagygyűlés előtt indíttatva érezte magát arra, hogy biztosítsa a zsidóság jóindulatát, amennyiben kijelentette, hogy a zsidótörvények eltörlését egyik legfontosabb feladatának tekinti. Továbbá Nicodim, a román görögkeleti egyház pátriárkája készsége sem hajlandó volt arra, hogy pásztorlevelében megfelelően előkészítse a hangulatot a zsidó nagygyűlés számára. Pásztorlevelében ugyanis állást foglalt a Romániában és az egész világon megnyilvánuló antiszemitizmussal szemben. Végül a román külügyminiszter eleget tett a zsidók felszólításának és személyesen felszólalt a nagygyűlésen „a zsidók szabadságának helyreállítása“ érdekében és hangsúlyozta a világ zsidóságának vezető szerepét a nemzetiszocializmus ellen vívott küzdelemben. Ez a három tény eléggé bizonyítja, hogy Románia mai urai mennyire alkalmazkodtak máris a bolsevista irányzathoz. A nagygyűlésnek Churchillhez intézett köszönő távirata, valamint több más távirat angolamerikai és bolsevista személyekhez tetszetősen kiegészíti a képet. Basel, november 30. A Basler Nationalzeitung londoni tudósítója jelenti, hogy a lengyel, belga, görög és olasz válság Londonban növekvő aggodalmat kelt. Eden külügyminiszternek Mikolajczykkal és Romerrel folytatott szerdai tanácskozását a Times a legfájdalmasabbnak minősíti, amióta Anglia közvetíteni igyekszik. A lengyelek és a szovjetoroszok közötti feszültség az angol diplomácia számára a legsúlyosabb problémát jelenti az egész háború alatt. A lengyel válságban való részvétel abból a szükségességből fakadt, hogy be akarják tapasztani a szövetségesek táborában tátongó legveszedelmesebb rést. A belga válság viszont közvetlenül érinti a nyugati szövetségesek hadviselését, mivel a belgiumi zavargások életbevágóan fontos katonai érdekeket is veszélyeztethetnek. Ez tette szükségessé a szövetséges katonai hatóságok beavatkozását, amit viszont londoni baloldali körökben kedvetlenséggel és általános rosszulással fogadtak. Az olaszországi válságról az angol fővárosban igen tartózkodóan nyilatkoznak, mivel Olaszország még jobban mindhárom nagyhatalom befolyási körébe esik. Egyébként Londonban bizonyos aggodalom állapítható meg amiatt is, hogy az úgynevezett felszabadított országokban a kollaborácionistákkal való leszámolás könnyen osztályharcra szolgáltathat ürügyet. Amszterdam, november 30. Az angol hírszolgálat közli, hogy a Brüsszelből érkezett legújabb hírek szerint Belgiumban tovább terjed sztrájk. Csaknem valamennyi posta- és telefonhivatalnok, valamint az öntödék és a gyárak sok munkása beszüntette a munkát. Brüsszelben alig néhány villamos jár. Az utcákon páncélkocsik cirkálnak. Lisszabon, november 30. Az angol hírszolgálat jelenti, hogy a Burton on Trent közelében az angol légierő felrobbant bombaraktárának helyén folyó mentési munkálatokkal, mint a helyszínre érkezett első orvosok egyike szerdán kijelentette, valószínűleg rövidesen felhagynak. Azokat az embereket, akik a lőszertároló helyeken voltak, többezer tonna föld borítja, mondotta az orvos. Több száz ember hetedig tartó munkával juthatna csak el a bombaraktár földalatti helyiségeiig. A hatóságok alkalmasint belátják ennek a vállalkozásnak reménytelen voltát és elrendelik a mentési munkálatok beszüntetését. Stockholm, november 30: Mint az angol hírszolgálat Washingtonból jelenti, a külügyi bizottság szerdán egyhangúlag jóváhagyta Stettinius külügyminiszteri kinevezését. A Svenska Dagbladet közli, hogy Talinnban ismét életbe léptették a szovjeturalmi rendszert, amely 1940—41-ban, Észtország első megszállásakor hatalmon volt. Bern, november 30. Mint a svájci távirati iroda Parisból jelenti, a kedden ülésezett minisztertanács elhatározta, hogy gyorsítják az eljárást a Németországgal együttműködök ellen. A fellebbviteli eljárást decentráltan folytatják le. Amszterdam, november 30. Az angol sajtóban néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra került ama szovjettervet, hogy a balkáni államokat szovjetbefolyás alatt álló föderációban egyesítsék, angol részről, mint „az illető országok érdekei védelmének leghelyesebb megoldását“ megvalósításra ajánlják. A Balkán bizottság vezetői, Noel Buxton és Edward Boyle a Times kiadójához intézett írásukban egy ilyen Balkán-föderáció mellett foglalnak állást. A jelen pillanat alkalmasnak látszik — írják — ennek a kérdésnek újbóli felvetésére. Remélni lehet, hogy minden balkáni országban akadnak olyan, a közelmúlt eseményeinek hatása alatt álló tanult emberek, akik ezt a kivételes alkalmat megragadják. Az írás szerzői végülis azt követelik, hogy Anglia rövid időn belül tömörítse és támogassa ezeket az erőket. Az angol hírszolgálat diplomáciai tudósítója jelenti, hogy az új lengyel menekült kormányt a szocialista Arkuzewszki alakította meg Londonban. Az új kormány külügyminisztere Tarnovszki lett, aki Kukiel altábornagy ideiglenesen megbízott nemzetvédelmi miniszterrel együttpártonkívül. A belügyminiszteri tárcát a nemzeti demokrata Berogovszki vette át, míg a szocialista Krapinszkit az újjáépítési ügyek intézésével bízták meg. Pragier dr. tájékoztatásügyi miniszter ugyancsak a szocialista párthoz tartozik. A lengyel menekült kormány új külügyi minisztere hivatásos diplomata. A belügyi miniszter a lengyelországi úgynevezett földalatti mozgalom vezetője volt. Bern, november 30. ♦ A londoni Financial News ,,A felszabadilítás ára“ címmel tanulságos jelentést közöl az úgynevezett felszabadított országok élelmezési helyzetéről. A lap szerint az ínség oka az, hogy megszűnt a kiváló német szervezés. Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Görögországban, Jugoszláviában és Olaszországban — írja a lap — a felszabadított népek a legnagyobb nélkülözések közt élnek. Még a legszükségesebb dolgokat is nélkülözik és alig tudják életüket fenntartani. Az Exchange jelenti Athénből. Míg eddig a kormány és az ellenállási mozgalom közötti politikai tárgyalások a megértés szellemében folytak és minden kilátás megvolt a békés megoldásra, most a baloldali pártok makacs magatartása miatt nagy nehézségek támadtak, így a baloldali pártok többi között a szabadcsapatosok leszerelése tekintetében jelentős módosításokat kívánnak és követelik, hogy oszlassák fel a reguláris hadsereghez tartozó görög Riminidandárt. Követelik továbbá, hogy két és fél hónapon belül általános választások legyenek. Elvetették Papandreunak azt a javaslatát, hogy hat hónapon belül tartsák meg a választásokat. ,1’ÉMEK, 1344 RKOEMBEE 1 MHMmMer nr fa» héfltílxnap 1 pangd, n«Sn>p (• ftnnepnap 1.00 T, ltf, M**b hlrdetóa 08 mm) 10—r, lUetn IS— T. AlMAkeresCkTW* M% Wi —. ELVESZETT a vasúton feladott utazókosár, mely Balatonföldvárról Budapest- Déli pályaudvara lett irányítva. Tartalma: női ruhák, gyermekholmik, származási okmányok és egyéb iratok. Kérem, aki tud a csomagról, jutalom ellenében értesítsen. Címem: PÁL FERENC, Bpest, VIII. Csokonai u. 6. fajz. ELVESZETT barna aktatáska családi okiratokkal Hurtyadi-Buzás Károly névre november 15 körül, Apc,Zagyvaszántó között. Magas jutalom ellenében kérjük megtalálójának értesítését. Tel.: 167-634. [ Lewaleié] | Sztankovits L. József tartózkodási helyét adja le „Dodi C. 458“ jeligére a kiadóhivatalba. . NAGY SÁNDOR fhdgy. keresi Szentegről családját, rokonait és Nagy Ernő Otiszári tisztet. Címe: Koppány szántó, Tolna megye. KECSKEMÉTRŐL keresem szüleim, Koncz Andrásékat. Aki tud róluk, értesítsen! FölDY IMRE, Székesfehérvár, Budai-úsi 19. KECSKEMÉTRŐL MESTER LÁSZLÓ keresi feleségét és kisleányát. Weil Alajos ékszerész családjával menekültek okt. 30-án Lajosmizsén keresztül. Aki tud róluk, értesítést Váczy Zoltán, Csurgó, vagy özv. Friedrich Józsefné, Budapest, VIII. Kisfaludy utca 22. I. 2, szíveskedjék küldeni. Kiss Károly (Nagyszénás) bethleni postamesterhelyettes címe: Érsekvadkert, Nógrád megye. Kérem BALOGH SÁNDOR dr ügyvéd urat — állítólag Sopronba távozott — és kunmadaras ismerőseimet, közöljék velem címüket az 1, 202 tábori postaszámra. Sípos Sándor fhidgy. HÓDMEZŐ VÁSÁRHELYRŐL hozzátartozóikat keresik: D. Nagy Sándor karp. őrv., Molnár Ernő őrv.,Blaskovics Sándor, Vetró Pál, Rostás János és Komlód Sándor honvédek. Címük: Tátori posta K 198 Akik tudnak róluk, szíveskedjenek írni. Hátfalvi Béla dr. értesíti hozzátartozóit, hogy címe Budapest, XII. Fürju tea 19/b. Debrecenből keresem az édesanyámát, szzv. Szent-Andrássy Árpádnét, valamint László és Tibor öcsémet. Szent-Andrássy Gyula dr. Móv titkár, Tapolca, pályaudvar. SZENTIRMAI GYULA kerényi közállatorvost keresi fia. Mi a gyerekekkel együtt jól vagyunk, Esztergom, Baross Gáborutca 16 számra értesítést kérünk. Vécsy Lajos Zrs. kéri kisvárdai ismerőseit, aki szüleiről és testvéreiről tud, értesítse Budapest, XII. Fürj-utca 32/a. Tamás Béla címén. Tiszalökiek! Kérem, aki tud családomról, értesítsen engem: Osváth Sándor, Magyaróvár, Timár-utca 2. " forvátfi Sándor Topolyáról (Bácska) kéretik címét adja le Hegedűs Alotól, Budapest, Drégely-u, 10, aWu »