Új Művészet, 1999 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1-2. szám
te kenyerét, hímzéseket készített, bizonyára varrni, szőni is tudott. Rippl-Rónai mindkettőjüket munkásként alkalmazta, majd Lazarine, mint egyszer kijelentette róla, „élete jobb fele lett”. Lazarine nővéréről kisméretű mellképet festett Rippl- Rónai, ez későbbi kiállításain Spanyol nő névvel szerepelt talán villogó szeme, sötét bőre és ismét spanyolnak gondolt öltözete miatt.10 A Baudelaire által megírt, Manet által megfestett Lola de Valence temperamentuma sugárzik a képről, melynek előzményei, ideáljai között valószínűleg Courbet Szajna-parti kisasszonyai is fellelhetők. Rippl-Rónai a kilencvenes években több ilyen egyszerű, „közönséges” nőt festett meg sajátos méltóságban. Nem véletlenül volt tisztelője Justh Zsigmond Gányó Julcsájának, mely regényben és színdarabban egyaránt hasonló nőtípussal foglalkozott.11 Justh Zsigmond Naplója és levelei között egy 1893 november 29-i Czóbel Márkának írt levelében tűnik fel Rippl-Rónai neve, akit az író ekkor nem ismer igazán, de aki „magasztaló levelet” írt neki erről az irodalmi hősnőről (241. levél). Rippl- Rónai felnézhetett Justhra már Munkácsy szalonjában is. Justh festőbarátja Mednyánszky László és Feszty Árpád volt, de később felismerte a naturalista-szimbolista irodalom lelkes hívének festői kvalitásait is, Rippl-Rónaival több levelet váltott. Rippl barátai közül Theodor Botkin, bár gazdag család sarja, különös szellemi proletár, világ terhét hordó orosz megváltó a képen valóságos Dosztojevszkijhős. Vuillard, Bonnard a róluk készült Rippl portrékon is póztalan kisember, művész, aki szürke egyszerűségével elmélyült figyelmével ragadja meg a nézőt, noha a beállítás egy pillanatot idéz fel csupán.12 A Prófétának nevezett festők, barátok egyszerre öntudatosan önmagukban hívők és végtelenül szerények. A korszak végén, 1899-ben csaknem tízéves szoros barátság után csak Aristide Maillol-ról fest méltóságteljes portrét Rippl-Rónai, háttérben a művész szűkebb hazájával, Banyuls-sur-Mer házaival. Maillol és Rippl-Rónai barátságáról sokat írtak, a magyar szakirodalom elsősorban 1899-es hosszabb együttlétüket említi, amikor számos tájkép között ez a kitűnő portré készült.13 Rippl-Rónai arcképfestő kedvét ismerve nem valószínű, hogy csak ez az egy portré készült Maillol környezetében. Levelezésükből — melyet 1953-ban Wertheimer Klára adott ki a Művészettörténeti Értesítőben,14 s melynek „átemelése” a jelenlegi Rippl-Rónai katalógusba sajnálatos módon nem történt meg — kiderül, hogy Rippl több alkalommal is volt Banyulfban, és Párizsban is többször találkoztak. Rippl-Rónai 1890-ben ismerkedett meg Maillol-lal, a Rippl hagyatékból származó első Maillol-levél 1894-ben keltezett. Maillol portrékról levelezik Rippl-Rónaival, s arról tudósít, hogy „felfogadott két csinos munkásnőt, akik nagyon jól szőnek”, majd az idő varázslatáról elmélkedik és idézi az egyik munkásnőt, „aki 20 éves, s azt mondja, ilyen időben úgy érzi az ember, mintha megfiatalodnék”. A második levélben, melyről lemaradt a keltezés, Maillol már így ír: „feleségem és kisfiam üdvözlik”. A feleség Clotilde, az egyik munkásnő ekkor már találkozhatott Rippl-Rónaival, sőt Lazarine-nel is, mert egy következő levélben azt jelzi, nagyon szeretné látni Lazarine-t, mert az összes nő közül, akiket Rippl-Rónai József: Theodor (Fjodor) Botkin képmása, 1892 körül, olaj, lemezpapír, v. 39 x 33 cm, Kát. 12. Rippl-Rónai József: Spanyol nő arcképe (Claudine), 1892, olaj, vászon, 42 x 33 cm, Kát. 21. Magyar Nemzeti Galéria Theodor Botkin, fotó, 1898, Kaposvár, Rippl Rónai Múzeum Rippl-Rónai József: Hímző nők, papír, pasztell, lappang Rippl-Rónai József: Hímző nők, papír, színezett szénrajz, lappang 5 1999 JANUÁR - FEBRUÁR