Új Művészet, 2006 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
igénye nélkül: birsalmák, körték, régi fotográfiák, Esterházy, Kierkegaard, könyvek, gombok, tollak, madarak, kutyák, csillagok, krumplik, három grácia, báb, dominó, cseresznye, tarisznyás rák stb.) A FILOZÓFIÁRÓL Az Ernst Múzeum falán - a zongora és a halkan ciripelő rádió társaságában egy hatalmas felirat díszelgett: „Amit a filozófusok a valóságról mondanak, az gyakran éppoly félrevezető, mint ha a zsibárusnál ezt olvassuk: Mángorlás. Ha aztán megjelennénk a holmikkal mángoroltatni, a félreértés máris kiderülne, mert a tábla csupán eladásra vár." A Hegedűs 2-nél rendre visszatérő, metafilozofikus Kierkegaard-idézetből árad a bölcseletkritika. A zsibárusnál kirakott cégértábla csupán valós tartalmát vesztett felírat, ahogy a filozófusok is csak holt szavakkal vitézkednek. Hegedűs 2 gyors mozdulattal kiiratkozik a koncept art iskolájából. Hiába a gondosan felpingált mondat, a fogalmiságot művészetében felszippantja a látvány. A vissza-visszatérő motívumokat nem a szikár gondolat, hanem a képi logika kifundált rendje szervezi alkotássá. Ilyet pedig nem a filozófusok és nem is a tudósok készítenek.,, AZ ALKÍMIÁRÓL Hegedűs 2 művészi birodalma olyan, mint az újkor hajnalán tevékenykedő alkimisták tudományos világa. A régi humanista mágusok - ahogy Foucault írja A szavak és a dolgokban - nem a nyelv és az értelem tiszta logikai struktúrájának fényében értelmezték a valóságot. Az alkimistákban összekeveredett a tekintélyek tisztelete (antikváriustudat) az irracionális iránti fogékonysággal (szürrealizmus) és a természet iránti fogyhatatlan érdeklődéssel. Hegedűs 2 a felvilágosodás túlsó oldaláról hasonul az alkimistákhoz. Az aufklérista vívmányok itt már érvényüket veszítették: a bölcselők kategóriái csalóka mángorlóvá váltak, a geometriára rátelepedett egy szardínia, a természetrajz osztályai szürreális kollázsokba keveredtek, a biológiai embert pedig a fűcsomók és a regényidézetek kötötték gúzsba. A természet iránti érdeklődés mellett Hegedűs 2 gondosan bánik a nyersanyagokkal is, a különböző műfajok és technikák lehetőségeihez virtuóz pedantériával igazodik. Minden kiszámított és rendezett. Egyik festményén egy közel életnagyságú dalmata áll az élénksárga háttér előtt (Dalmata). Az oldalról ábrázolt fekete pettyes kutya büszke tartása az ebszakkönyvek anatómiai pontosságát idézi. A sárga alap és a fekete pettyek viszont Hegedűs 2. kedvelt motívumait, a kissé túlérett őszi almákat és birseket juttatják az eszünkbe. Az elegáns dalmata hátsója felett fehér-szürke hanglemez lebeg. A párosítás igazi Hegedűs 2-féle vizuális metafora, amelyet hosszasan variál a többi vásznon: a bakelitkorong társaságában megjelenik a pointer és a dog is, a háttér árnyékai pedig térképszerű kristályos foltokká lényegülnek át. Az egymásba olvadó műalkotássorozatok óvatosan, tapogatózóan írják körül a jelenségeket. Nem véletlenül tér mindig vissza egy Esterházy-idézet: „Az, hogy »minden egész eltörött«, egyrészről mindennapi tapasztalat, de másfelől azt gondolom, ezt a kérdést mindig újra fel kell vetni, hogy mi van az egésszel. A prózaírést a mesével hozom kapcsolatba, az Erzählunggal, az elbeszéléssel, az elmeséléssel, ezért újra és újra fel kell tennem a kérdést: lehet, hogy elvileg ennek nincs esélye, de akkor is nézzük meg, kezdjük el: egyszer volt, hol nem volt, hogy meddig lehet eljutni, van-e én és mi együtt." Az Esterházy-interjúból való pár mondat Hegedűs 2 munkamódszeréről is szól. Hogy saját motivikus hangulatketrecén belül maradva hogyan veselkedik neki újra és újra a hangulatketrec (pontosabban: a belső világ) körbejárásának. Ez a világ foltokból, pettyekből, színekből és formákból épül fel, de otthon van benne az antikvárius, a metaforikus gondolattársítás és a szkeptikus filozofikum is. (Ernst Múzeum, 2005. XI. 6-23.) Hegedűs 2 László: L. da V., 2000, digitális nyomat, 83,5x59 cm 13 I JANUÁR