Új Művészet, 2006 (17. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

Most és in Az alkimista, az antikvárius és a metafora Hegedűs 2 László képzőművészeti munkái RIEDER GÁBOR A HISTORIZMUSRÓL Földi dolgok Esterházy-idézettel: egy kis­méretű objekt, üveges fedelű fadobozka. Al­ján régi anatómiaábra, az ember hasi szer­veiről (a képaláírás alapján: „Mell- és has­­szervek"). A metszet tipikus orvosi illusztrá­ció: a lehántott bőr és izomszövet alatt meg­bújó testrészeket - a beleket és hólyagokat - mutatja. A régi korok diákjai számára ké­szült kép alatt pár valódi, applikált gomb dí­szeleg, a has elé biggyesztve pedig egy szá­raz fűgombolyag csüng. Az egészet fedő üveglapon a következő Esterházy-idézet ol­vasható: „Egy nő, pontosabban annak ros­­­szabbik énje így szólt: - Én nem tudom, hi­deg front lehet vagy mi, de napok óta szerel­mes vagyok magába.­­ Ehhez aztán a leg­csekélyebb mértékben sincs mit hozzáten­ném." Hegedűs 2 László alkotásai esetében nem meglepő a szenvtelen és velős Ester­­házy-citátum. Jelen esetben a 19. század vé­gi, pszichologizáló regényirodalom kerül na­pirendre, a szalonpárbeszédek metsző rideg­sége, az emberi játszmák dekadens natura­lizmusa. Vagyis életbe lép az a posztmodern múlthasznosítási mechanizmus, amely He­gedűs 2 munkáit is (legyenek azok filmek, fotók vagy festmények) áthatja. A hagyományos posztmodern történelemtu­dat historikus jellegű, őszinte átéléssel és nosz­talgiával fordul a múlt felé, attól sem megriad­va, hogy saját képére szabja át a történelem már lejegyzett fejezeteit. A szeretetteljes és ap­rólékos tényfeltárásban Nietzsche antikvárius történésze köszön vissza, a kreatív (de)kon­­struálásában pedig Hayden White és J. L Borges szelleme. Ez a fajta beleélő kreativitás teljesen idegen a jelenleg tetőző retrohul­­lámtól. A retro a neomodern divatáramlata, fel­színes módon csak a formát idézi meg (a 60-as, 70-es évek formavilágát és popkultúráját), mi­közben érzéketlen marad a kor eseményeire, a mikro- és makrotörténetekre. Ihletért és hangu­latért tekint hátra, érzéketlenül és cinikusan. Hegedűs 2 a fehérvári árvízről készített korai fotósorozatában (és az 1998-as filmváltozat­ban) fiktív történelmet ír. Klasszikus posztmo­dern­ scriptorként manipulált felvételekkel te­remti meg a kitalált árvíz poétikus narratíváját, az omladozó székesfehérvári házak kapuzatai­ról, az elárvult madarakról, a víz színén „lebe­gő" szovjet katona sírkövéről - az esendőség és az elmúlás poéziséről. A cikk elején megidézett applikált dobozkép viszont a kétféle történe­lemszemlélet között áll: a múlt létező relikviáit rendezi, félúton a retro és Borges között. A SZÜRREALIZMUSRÓL Adott egy palatábla, vaskos, kopottas nyersfa kerettel (Számtan). A fekete felüle­ten egy szabványos matematikai feladat megoldása látható: „Számítsuk ki az a­ 14 cm, bő 23 cm hosszúságú befogókkal meg­adott derékszögű háromszög hiányzó adatait...” A pedánsan megoldott feladvány mellett ott a Pitagorasz-tételt szemléltető derékszögű háromszög is. Csakhogy az átfo­gó mentén egy méretes szardínia díszeleg! Hogy kerül a szardínia a palatáblára? Ez nem a szürrealizmus álommechanizmusa, ahol a tudattalanból kilépő irracionális tár­sítások szervezik a vizuális teret. Hegedűs 2 megzabolázza a szürrealizmust, úgy, mint Magritte. A fantasztikus képzettársítások in­kább metaforaként hatnak, hiányzik belőlük a dadaizmus kényszerű összevisszasága. Hegedűs 2 saját kelléktárából emel ki motí­vumokat és helyezi őket egymás mellé vég­telen türelemmel. (A palatáblán, a szardínia társaságában máskor kotta vagy szépirodal­mi idézet olvasható.) A metafora egyszerre racionális és irracio­nális. Szűk körű minimalizmusa, behatároltsá­­ga miatt a gondolattársítás asszociatív ugrása (a tertium comparationis) elemezhető és vé­gigkövethető. (A szürrealizmus vi­szont véget nem érő, kusza metafo­rafüzér, őrült logikai bakugrások követhetetlen sorozata.) A pettyes, sárga almák - Hegedűs 2 kedvelt főszereplői - pöttyögetett alapon hevernek. Máskor az almák klasszi­kus tájképek elé állnak, megint máskor a Hermelines hölgy előtt tűnnek fel. A Leonardo-reprodukci­­ónál rendszerint feltűnik egy feke­te-piros mérőléc is, amely sokszor átvándorol más képekre is. Hege­dűs 2 művészi világában a motívu­mok szabadon járnak-kelnek, vé­gigkövethető (bár elég szövevé­nyes) asszociációs fonalat húzva maguk után: az egész egy fotóból, grafikából, festészetből, animáció­ból és filmből gyárt metaforikus hálózat. (A motívumok a teljesség Hegedűs 2 László: Anonim 1-2, 2005, akril, vászon. (2x)115x100cm 12 I ÚJ MŰVÉSZET

Next