Új Művészet, 2013 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2013-07-01 / 7. szám

Alternatív teremtéstörténet Popovics Viktória Képzőművészeti alkotás minti tiéprténelmi szöveg Roskó Gábor alternatívái ■ MODEM, 2013. IV. 28-VI. 28. Mi lett volna, ha István király zsidókat telepít a Csepel­­szigetre, vagy ha Rózsa Sándort elfogja a borkommandó? Roskó Gábort ilyen és ehhez hasonló „történelmietlen” kér­dések foglalkoztatják. Formai tekintetben sem szokványos festményein és szobrain sajátos narratíva bontakozik ki, nem csoda, ha a művészettörténet hagyományos módsze­rei itt csődöt mondanak. Ha elfogadjuk azt a posztmodern álláspontot, miszerint egy korszak történelemfelfogásának a művészeti alkotások hitelesebb példái, mint maguk a tör­ténetírói szövegek, akkor mit üzen a jövőnek A történelem terhe c. tárlat? Miként leplezik le Roskó alkotásai saját kul­turális-történeti kontextusukat? Mi végre a kurátor által a kiállítás címében kiindulópontként felkínált diszkurzív tér? A történelem terhe kiállításcím Hayden White történe­lemfilozófus 1966-ban megjelent könyvére utal, aki szerint „a történeti diskurzus legalább annyira poétikai konstrukció, mint kognitív tevékenység eredménye”.­ A White-féle törté­nelemelmélet egyik központi fogalma a cselekményesítés, amit a történész az események narratív módban törté­nő elbeszélése során végez a nyelv által. A nyelv azonban szükségképpen árulkodik használója világnézetéről, a tör­ténelmi szöveg így leginkább az irodalmi alkotáshoz mint fikcionális műfajhoz hasonlítható. A kiállítás kontextusá­ban a történelem terhe valójában a történelmi emlékezet megkonstruálásának terhe, melyet a művészet is visel, főleg olyan traumatikus események megjelenítésekor, me­lyek értelmezése és feldolgozása nem lehetséges. Az az értelmi és érzelmi intelligencia, ahogy Roskó a témához nyúl, mikor Osama bin Ladent (2001-2002)­­ tűzben ége­tett­ kerámiává szelídíti, kitűnő példa arra, miként vizua­­lizálható ma egy „történelmi” esemény kritikai módon. A kiállítás egyik legenigmatikusabb alkotása ez a zöld színű falikút. A tálib terroristavezér kezei között koponyát tart­va arra kárhoztatott, hogy vízköpőként funkcionáljon. A terrorista mint szent harcos, illetve maga a megtestesült gonosz nézőpontok csak esztétikailag lehetséges kombiná­ciója.2 A mű kontextusában érvényes megállapítás, hogy a nagy narratívák sosem lesznek képesek kielégítően értel­mezni az egyedi jelenségeket.3 A szenteste a családé Roskót, úgy tűnik, épp a nagy nar-2003-2004, olaj, rétegelt ... . . . rativák feltörése, a történelmi prob­pmP7 77x7X rm 1 témák megfejthetetlensége, a törté­netek többarcúsága izgatja. Ahogy a közeli és távoli múlt problémáira is több válasz létezik, alkotásainál is hasztalan a helyes megfejtés után kutatnunk. Festményei és szobrai leginkább egy zen feladványhoz hasonlíthatóak, a művein való gondolkodás, a velük való foglalkozás fontosabb, mint maga a megfejtés, ami talán nem is létezik. Tíz férfi Mózes tanítása szerint már gyülekezetnek szá­mít. A Minjan (1993-2003) - tíz darab kerámiaszoborból álló installáció­­ Mózes, Dávid, Sámson, Jeromos, Káin és Ábel, Noé, Jákob, Ábrahám és Izsák, Bálám és Salamon közössé­ge. A figurális rokokó porcelánokat idéző ótestamentumi fi­gurák állati vagy félállati alakban, jelmezben vagy meztele­nül, attribútumokkal jelennek meg. Megszokott ábrázolási sablonok helyett sajátos értelmezéseket, merész képzettár­sításokat, hátborzongató jeleneteket látunk. A hajától meg­fosztott Sámson önfegyelmezett, kezeit térdére helyező alakja, Ábel sorsába belenyugodott arckifejezése, miközben Káin a vérét szívja, Bálám égre emelt tekintete, amint Isten új művészet 2013­ 07 7

Next