Új Művészet, 2015 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2015-06-01 / 6. szám
és Párizsban folytatta tanulmányait. Hosszabb időt töltött Firenzében és Nápolyban. Molnos elhelyezi a korszakban alkotó európai művészek koordinátarendszerében Batthyány korai munkáit (Leo Putz, Angelo Jank, Beardsley, Bayros, Zuloaga és a londoni Stúdióban sokat publikáló, méltatlanul elfeledett Frank Brangwyn). Párizsban megismeri az Orosz Balettet és annak alkotóit. Itt Leon Bakszt mellett meg kell említenünk a díszleteket tervező Alekszander Benois-nak (a szentpétervári Mir Iszkussztva csoport vezető alakjának) a nevét, akinek munkái is hathattak a magyar művészre. A magyarok közül felmerülhet Helbing Ferenc neve is. A harmadik fejezet (Az elit festője) a két világháború közötti időszak nagyvilági életébe ágyazza be a művészetét. Mintha Justh Zsigmond naplójának modernizált változata jelenne meg előttünk. Bemutatja a budapesti társaság a,Leading Ladies' hölgykoszorúját, az Ullmann Szalont stb. Talán a főúri dámák életrajzi csokra kiegészíthető lenne a Kolnospéter Színházi Életben publikáló báró Hatvany Lilinek és, már csak a párhuzam miatt is, az art déco nemzetközi hírű festőnőjének, Tamara Lempickának, báró diószegi Kuffner Raoul feleségének életrajzával. Az érzéki játék című fejezetben Batthyány festészetének erotikus vonatkozásait járja körül a szerző. A történelem színpadán című fejezetben megismerhetjük a kiváló illusztrátort és díszlettervezőt. A második világháború alatt készült történelmi tablói fontos részei munkásságának (kettő kivételével egy bécsi magángyűjtemény darabjai). Ezek egyébként nagyméretű falképekre termettek, de valószínűleg a világháború miatt sem kapott ilyen megrendeléseket, pedig Aba-Novák, Chiovini, Kontuly mellett érdekes színfoltjai lettek volna a kor falképfestészetének. Ami a háború után történt a festővel, az addigi életének ellentéte volt. Nincstelenség, börtön, üldözés. Jól illusztrálja ezt a korszakot egyik (lappangó) munkája, az 1956-os Séta a börtönudvaron. Az Avatart idéző Az erdő csendje olyan dzsungelt mutat, ahonnan nincs visszatérés. Batthyány művészetével kapcsolatban máig sok az averzió. Sokakat zavarhat (plebejus vagy polgári nézőpontból) túlfinomult, arisztokratikus lénye és világa, nem ritkán túlfűtött, (homo)erotikus attitűdje, sokszor ügyetlenül megformált építészeti részletei, manierista modorossága. Művészete egy kissé a tiszadobi hatfogásos ebédet juttatja eszünkbe, melyet unokatestvére, Károlyi Mihályné gróf Andrássy Katinka ír le visszaemlékezéseiben. Ezzel együtt gróf Batthyány Gyula életműve fontos és szerves része a magyar múltnak. Ahhoz, hogy végre helyére kerüljön, nagy lépésnek tekinthetjük ezt a kiállítást és a kiváló monográfiát. Jegyzetek 1 Gajdó Tamás: Arcátlanságból siker. Színházi Élet, Nemzeti 2015/január-február 2 Magyar művészet 1890-1910 (szerk. Németh Lajos), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981 3 Magyar művészet 1919-1954 (szerk. Kosztka Sándor), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985 4 Beke László-Gábor Eszter-Prakfalvi Endre-Sisa József-Szabó Júlia: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Corvina, Budapest, 2002 5 Vadas József: A magyar art deco. Corvina, Budapest, 2005 Batthyány Gyula: Fekete akt függőágyban, 1934 körül, olaj, vászon, 61x100,5 cm, magántulajdon f? U .június Az új monográfia egyik címlapja BATTHYÁNY GYULA Fekete akt lakkcipőben című művével.