Uj Nemzedék, 1919. szeptember (1. évfolyam, 1-2. szám)

1919-09-28 / 1. szám

[Vasárnap, 19: 9 szeptember 28. W ugy mondják — etiamerésreméltó bátor­sággal tartottak ld egy# nagy x^atrvum: a háborús politika ellenzese mellett. De aztan iez is volt minden. Mindenesetre szerény toké s aligha elég, hogy egy politikus megfen Ibelőle. Mert: a Lovászyek u. n. entemte-ba- rátsága mindössze egy nagy hallgatás vo , egy sip hiánva abban a parlamenti orgon Ibin, amely négy esztendőn át pzakadatiamd ■zúgta a németbaratsag himnuszát. Ez a passzivitás akkor, mikor a háború e-v lsekor semmink se volt, mindenesetre értvol- ua valamit, ha teljes ndegsegeben es disz- , . élességében érvényesült volna a . Ámde Károlyi mapux pare :ból való hazatéré­Mdmlynak Franciaoim^^ e politikának se után első megnydat>We-barátöág nyílt mogtagadasa volt, az ei ^ ho önként je- elarulasa, amit tetőzett az Ttl. V kótowí— lentkezett katona, szolgáig szögéből L/Ovaíszy-politika, a magya i elrégezve, csak tekintve, nem volt rosezu ünnlasa hí tételen cselekedetekben vak nyilv /a,,, , s tipiku­úgyefogyott, majdmm eg«^. végrehajtva, san malom alatti módon v rászvéknak [(Joggal lehetett kételkedni m vagy az er- [vagy. az entente-harátságábí legkisebb koc- kölcsd bátorságában, hogy a állaim, holott ká-zatot sem merték magukra v 'ólpolitikája a régi függetlenrégi harco. k. ^ hdyt- ' (Rákóczi, Kossuth) egyenes, férfi, e poli- állásra kötelezte volna azokat akik tat. El- tika hagyatekosainak hirdették magul másik végre a magyar nyilvánosságot s a lekel- rtagy tényezőt, az eütente-ot kevés té érc •ar- * hette, hogy Lovászy és társasága a 'Magy A ország szerkesztőségének csendes elvonult ságában Rodostót játszott, jövendőit, kor­holt, ítélt, — de nyíltan, féJreértheté-Üenül j egyetlen mozdulatával sem árulta el magát. r'^Bgyik zuglap a minap Eoyászy tündö’dő po­étikai bátorságát azzal illuszt álta, hogy a tfelbom kétségtelen elvesztése tehát a uón, , oolítifea bukása után. az oar/.iiggyülésan h. cet vallott az entente-baráteág mellett. Ne- i fdink viszont az a nézetünk, hogy ama vég- J otteíjes októberi napor, mikor elhangzott kiiéíentée, neon a Lovászy bátorságának ** ADmeoibaBtft db csrW * kellett a nftm párti fene. "‘zárai •vator.uro árén, hogy ndanny’ k politikai tétek tobbanaaakor. Loyászyba »ígw ssSmI .í ■■■ •'** Minő'egy. Ahv rr mára Lóvá aag volt a h zet ura. M Int már a inagvax gy ismét a nagy nyr | íren dőlt el, jóllehet, a magún iiegyetle’ csaté t se v sztettünl1 ludárc Műik .edóse eg t-rkké tette a null 1 at s állar ta naiudazox. t, \ .ahábori íré spekuláltak. De ne be ját, valóságos értékóue1 politikai előrelátásuké látót* 'A! német-mpr szett el, mert e - nyörtelxm log ’ nem egyszer tika 1 ezeknek németbarát múltja meg ne zavarja a hazamentési monopóliumot. Tették ezt rosszhiszemüleg vagy csodálatos konokságá- val a szenvedélytől íobos szemű politikusak­nak. Mert mia az, ha nem mala fides vagy határtalan ostobaság, bőgj’ nem adtak ke­gyelmet, sőt nem adták még még a könyör­gő tt két heti időt sem Andrássynak, hói ott ugyanakkor a szent szövetségbe befogadták a tizenhárompróbás mittel európai Jászi Oszkárt? Mi az, ha nem politikai esaeve- szettség, hogy száműzték maguk köréből Apponyit s ugyanakkor közös küzdelemre egyesültek Kunfiékkal, akiknek akarata, eél- gondolata, forradalmi irama még csak egy heti közös munkáról sem kezeskedett Lová- szyékkal? Vagy ha léteztek ilyen közös cé­lok: akkor Lovászyék Herosztrateszek és balekok voltak egy személyben, amint hogy az a történeti absztrakció, ami ennek a for­radalmi társaságnak viselkedéséből egy kép­ben lerögzíthető, csakugyan kénytelen meg­állapítani rólnk mindakettőt Az ember utólag, mikor seregszemlét tart á magyar októbristák fölött, elképed, zavarba jön Lovászyék ízlése és Ítélete mi­att: nem politikai korlátoltságok csüggesztő látványa az, ami az első pillantásra szembe­szökik, hanem: az a tény, hogy akadtak ma­gyar úri emberek, tele jó érzéssel és forró magyarsággal, akik összeállottak egy nem­zeti sriinhedriont alkotni Diner-Dénes Jó­zseffel, Szende Pállal, Hatvani Lajossal, Jászi Oszkárral, Knnfi Zsigmonddal, hogy j .^Debrecen egyesült a Ghettóval, az alföldi ta­nya a Dob-utcával* Hogy, Lovászy később — nagyon' későn — megemberelte magát is fele nton elfordult ettől a kalandor kara­vántól: nem alkalmas arra, hogy Lovászy politikai értékelésén változtasson, csakis ar­ra jó, hogy! elkerülje azt a legnagyobb gya­lázatot. hogy a történelem Károlyi Mihály­ival és Zsigmonddal közös nevezőre állítsa. Lova&>? igaz — jobb útra tért. A poliíiKaiJidyzct Kettészakadt a Lov'dszy-párt. — Egységes nem­zeti pért alak«!. — Friedrich tárgyalásai a poli- jt, fikusokkal. keresztény blokkal szemben a régi politikusok, de főleg azok, akik a közvetlen selékvósbol kimaradtak, meg akarják szer­vezni a liberális pártok együttműködését,' ebben az irányban már folytak is több iz- ben a kLserletezósek, de sena a tárgyi alapt sem a személyi kérdéseikre nézve nem tud-1 tak megállapodásra jutni. A vállalkozás mindannyiszor kudarcot vallott s mindem ilyen próbálkozás utam tüstént egyuj párt alakult. Azok közül a pártok közül, amelyek egy ilyen alakulásban résztvennónek: a Mas gyár polgári párt, a Nemzeti Társaskör egy; csoportja, a volt 48-as alkotmánypárt ne­hány tagja, a régi 48-asok (Bizony-párt) áa a Lov7 ászy-párt egy töredéke jöhetnének szá­mításba. A Lovászy-p&rt, küszöbén egy nagy. akciónak, amikor Lovászy Miárton újból ^yesiteni akarta á polgárság szétszórt ele-' meit, két részre szakadt s a szátmottbevő po­litikusok közül az egy Ábrahám Dezsőt ki­véve, úgyszólván senki sem maradt Loyászy mellett, úgy, hogy mosi a választmány oa boldog-boldogtalant, teljesem ismeretlen em­bereket hoztak he. A Lovászy-pártból kivál­tak Bállá Aladár vezetése alatt nemzeti füg- getlenségi és 48-as párt elnevezéssel uj pár­tot alakítottak. Bállá Aladárok — mint az Dj Nemzedék értesül — a keresztény nein* zeti blokkal óhajtanak kooperálná, anélkül,' hogy a párt feladná a maga eredeti demo­krata hagyományait. A Lovászy-párt vál­ságát a Priedrich-kormány támogatása kö­rül kialakult vita siettette a csütörtöki ér­tekezleten, Polónyi Dezső hangoztatta, hogy a függetlenségi pártnak nem szabad a koty many helyzetét megnehezítenie, hanem tá-< mogatnia kell nemzeti törekvéseit. A párt nagjrésze osztotta ezt a felfogást, rét maga Lovászy is érintkezési alapot keresett erre vonatkozóan a miniszterelnökkel. Lovászy* azonban kötötte magát althoz, hogy a Friod- rich-kormányt csak abban az esetben táiüo-‘ gatná, ha a miniszterelnök hajlandó a szo- ciáldemokrat óikkal együtt kormányozni, ho- vászynak ezt a felfogását a túlnyomó töbto ség elutasította és helytelenítette, mire Bállá Aladár vezetése alatt a párt értékes elemei kivonultak a pártból. Bithez a frakcióhoz csatlakozik értesülésünk szerint Csizmazta Endre is, aki szintén támogatja Friedrieheti Friedrich István miniszterelnök — in­formációnk szerint — az elmúlt, napokban Vázsonyi Vilmossal, Hegedűs Loránttal is tíirgjralt aktuális politikai kérdésekben. Vá­zsonyi feltétlenül szükségesnek tartja, hogy, a jelenlegi kormány és a kormányon kívül álló pártok között a kiegyenlítődés létrejöj­jön. A miniszterelnök azonkívül beható [tár­gyalásokat folytatott a pesti zsidóság előke­lő tényezőivel is. Azok a kívánságok, ame­lyok e pur-parték során felmerültek,, egyál­talában nem túlzottak és nem érintik a kor" má/ny keresztény összetételét és irányzatát.’ Az a terv pedig, hogy a kultuszminisztori- umban külön zsidó ügyosztály áll itassák fel, nem keltett visszatetszést s amint konkret alakban merül fel a tervezet, az illetékes té­vézők honorálni is fogják. * L 2

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék