Uj Nemzedék, 1919. szeptember (1. évfolyam, 1-2. szám)

1919-09-28 / 1. szám

"Vasárnap, 1919 szeptem­ber 28. Uj nemzedék ,tőség társadalmi feladat, mely támaszkodha­­tik politikai pártra. Becsületes, a társadal­mat nem veszélyeztető szocialista szakszer­vezeteknek­­kell uj eszmekörben és nemes el­vi alapokon egy, táborba gyűjteni a rou­­tkásságot. A örvendetes, hogy, a kresztényszociá-­­­lista szakszervezetek ezt a munkát nemcsak vállalták, hanem becsületesen végzik is. A keresztényszoci­alista szakszervezetek nem politizálnak, de vez­etőik hivatalból tagjai a keresztény szociális párt vezetőségének. A szakszervezetek vezetőiket saját kebelükből választják, tehát nem lehetséges, hogy pél­dául az éttermi munkások szakszervezeté­nek egy ügyvéd, vagy újságkiadót hivatali al­kalmazott legyen a­ vezetője, mint az a szo­ciáldemokratáknál megtörtént. A szakszer­vezetek a keresztény, erkölcsi világfelfogás alapján állanak,­­de semmiféle felekezeti po­litikát nem űznek, nem akarnak és nem is fognak űzni. A szakszervezetek autonóm munkásszervezetek, azt teszik, amit maguk akarnak. Természetesen nem akarnak „ha­zátlan bitangok“ lenni, mikor az utolsó he­gyi pásztornak is van hazája' és hazafias ér­­ zése. Nem vallják vezérükül a bolsevikiek: havi 5000 frankkal dotált ügynökét, Garami­­Grün­ 'Ernőt, sem pedig a szakszervezeti sikkasztásokban érdekelt Peidl Gyulát, s lásd a nyomdászok­ szakszervezetének' lapját, m jVilágOSSágot)!,­­s, , Y­oltunk a keresztény szervezetek központi irodaiáiban!, .a ber­­teá­kéig 'János, a fővárosi sokszen­vezetek:' tit­kárának ezttvess­égébol tajékozódhattaink & szervezkedés ereje felőL Megálla­piítható t&s hogy igenis, inog a talaj, a iesnzetközű szél­hámosok lába alatt L­ szociáldemokrata szakszervezetekben megindult a bomlás. Nincsen olyan szakszer­vezet, melyből ne jöt­tek volna át a keresztényszocialisták tábo­rába. Sa­jnos, pontos és részletes statisztikai­­kimutatás még nem állhat rendelkezésünk­­­re, csak október végén eddig is megalapít­­ható, hogy amíg a szociáldem­okrat Sknrffi­ több évi agitáció után 1917 végén Budapest..­ten 121 ezer szakszőnyegi tagjuk vett, ad­dig a keresztényszociálistáké két hóbap el­teltével, a vasutasok és postások leszám­ítár­sávai is 60 ezer. Egyelőre pedig inkább­b csak általános bizalmatlanság eszi­dbvető a mun­kásság körében, minden párt- és szakszerve­zeti mozgalom felé. A botcevákiek jóvoltából megcsömörlöttek minden szervezkedéstől, és várakozó álláspontra helyezkednek. És m^­. is: az eredmény két hónapi munkának nagyszerű. ‘­v:"'" A keresztényszocialista szakszerveze­tek sz­áma ezidő sze­rint 42. A legerősebbak­-a vasutasok­, postások és villamosvasúti­­alkal­mazottak, akik mind testületileg jöttek. Egyedül a­ vasutasok: több mint­ 60­ ezren van­nak, az állami gépgyári munkások (Máv. gépgyár, Istvántelki főműhely stb.) , a do­hánygyári munkások (Óbuda és a vidék egé­szen), éttermi és kávéházi alkalmazottak (kb. 25 ezren), kereskedelmi alkalmazottak, egészségügyi alkalmazottak legalább fele keresztényszocialista. A többi keresztény szakszervezetek, közalkalmazottak, fővárosi alkalmazottak, bank- és hivatalsegédek, bá­nyászok, cipész, bőr stb. minkások, droglis­­ták, világító munkások, élelmezési munká­sok, építészek és építőmunkások, famunká­­sok, fodrászok, festőművészek, gyógyszeré­szek, tanítók, kisiparosok, mérnökök, kerté­szek, nyomdászok, húsiparmunkások, könyv­kötő munkások, molnárok, háztartási alkal­l­mazottak, hírlapterjesztők, ipari és kereske­delmi segédmunkások, kantényseprők, ma­gántisztviselők, szobafestőik­, szabómunká­sok, szállítási és közlekedési alkalmazottak, szűcsök, textilmunkások, vas- és fémmunká­sok, vegyészek, zenészek szervezetei szintén folytonos erősödésben vannak, a kisiparo­sok­ szövetségébe számos ipartestület lépett b­e testületileg. A szociáldemokraták‘a legerő­­sebb szesszel’ vezetőnek szimlálsát bizonyít­ja, hogy a vas- és fémmunkásoknak h­árom ke­­resztényszocialista csoportjuk van: a Váci­­úti (újpesti), az Erzsébetfalvai (fegyver­­gyári) és a csepeli (lőszergyári) csoport. Ezt a munkát persze nem lehetett fá­radhatatlan agitáció nélkül elérni.­­Augusz­­tusban­ és szeptemberben mintegy 240 gyobb és legalább ugyanennyi kisebb na­­ke­resztényszociálita gyűlést tartottak s e szám megítélésénél sz­óba kell venni a gyű­lések engedélyezésének mai külpolitikai ne­hézségeit is. A szociáldemokraták nem za­varták a gyűléseket, holott ez a bolsevizmus előtt napirenden volt. "Emlékezzünk csak az Ébredő Magyarok ismételt szétverésein "Vi­szont a keresztényszocialisták, bár ott vol­tak a szociádemokratáik gyűlésein, mivel a szónokok nem viselkedtek agresszíve, szin­tén nem­ zavarták a gyűlésezést. De hiszen a keresztényszocializmusnak más is az er­kölcse! A­ keresztényszocialista szakszerveze­tek ugyanolyan harcos szervezetei akarnak lenni­ a munkásoknak, mint aminek — gaz­daságilag — a szociáldemokrata szakszerve­zetek voltak. Csak amíg ez utóbbiak háza­kat vettek és sztrájkalapokat gyűjtöttek, a ,, keresztény szocialisták a munkások önsegé­­­­lyét él elsősorban muinkásszövetkezeteket és pedig t^y termelő-, mint fogyasztási szövet­kezeteket akarnak, létesítni. A ^sztrájkot természetesen,— mondja" rfeéktSy'—­ épp úgy használni fogjuk gaz­dasági harci eszköz gyanánt, mint a szoci­­áldemokrá­­ia, sőt akár még jobban is, de a politikai sztrájkot n­em rendezünk. Követ­­k­­jük az­ állani szabályozó és békéltető beavat­kozását a gazdasági életbe bérm­­kniumot,­­ alanilikáisbiztosítási kiépítését, aggkorbizt­o­­­­sítást. Gondoskodni­ akarunk tagjainkról, í mnnrimmákültete­ eseten "de nem Úgy, mint | ^-szórnál demokritea, mely­ ugyanakkor^ &m$­­•• bor“» munkanélköliekn­e­k csak enárfősre, sem ■ méltó­­segeket juttatt, p politikai sztrájkká kergetett ny­omdászoknak 700.000 koronát fizet M. Mi ásít alkarjuk, hogy­ a mTiuk^- Tésze^jfiék w vállalatok nyereségé­be!», tehát 'osztalékot .Kaphasson naegtakarf­­. jtdtr- pénzecske után* nem pedig csak sze-, i rébyhtetett kamatot a bacrrkotkban, Tfezto­­gatsounk kel? és akarunk in a budapesti kte­xitetb-muntkásbfeto^ pénztáraknál, ahol.a . ezodíá:demokrata vezérek mind dhelyezked­­­tek, hozták a köz pénzét és elené dolgoz­tak. Ham újság, a pénztárak vezetőinek $ojQ-a nem keresztény volÉ,3z alkáfrrrazot­­hakna­k pekEg 9Qfa-a i^pdáldertícferatai, vagy­­.'is szociálMa-kommunista. —r—* Nemsokára megindul külön szakszer- VeZefi lapjan­k. Kétszer hetenkért fog megje­lenni az Igaz szó, szakszervezeti értesítőnk. “ AMwm majd be fogunk számolni a szervez­kedés újabb eredméyeiroL — •'Talfjuk, hogy munkátok, nem lesz könnyű, de bízunkj a sikerben. Most, még­ nincsenek külön szakszervezeti helyiségeink •sem, csak a Saskört tudták megkapni, de már kilátásunk van több helyiségre^ így a volt Károlyi-pártkörre és másra­ is.. . Buchinger Manó egyik gyűlésükön szinte könyörgött a munkásoknak, hogy se­gítsenek szegény Magyarországot megmen­teni. Hát igen, mi nem is akarjuk elveszteni! Meg fogjuk menteni­ a szociáldemokráciá­tól. Mert a szociáldemokrácia veszítette el Magyarországot! A munkásság nagy több­sége is így­ gondolkozik. A bolsevizmust okolja a mai állapotokért. Ha tavaly a for­radalom után­ megindult volna a termelő­i munka, ma már minden munkást foglalkoz­tatni lehetne, az árak nem volnának ily elvi­­selhetetlenek és mégis mindent lehetne kapni. . .Vannak érdekes adataink elszánt kommunisták magukba szállásáról. A pápai direktórium tagjai közé véletlenül keresz­­tényszocialista érzelmű munkáb is került, akinek a többiek­ a börtönben őszintén elpa­naszolták, hogy jóhiszeműek voltak, nagyot tévedtek, de ezután már keresztényszocialis­ták lesznek és maradnak. — Szervezeti irodánkban történt meg,­­hogy egy vasmunkás, 14 éve szervezett mun­kás, kényezve mondta el, mennyire hitt a szociáldemokráciában s most sárba rántva,­­ összetiporva látja az eszményét, a szociálde­mokrácia igazi arculatát. És ez a jelenet éppen nem egyedülálló. Tehát: mégis csak bomlanak a szociál­demokrata szakszervezetek! A svábhegyi villa szám­űzött­je. — Károlyi Mihály élete a kommunizmus alatt — Károlyi Mihály gróf hóriborgas ala­kja, furcsán bandizsalitó vizenyős szeme már márci­us végé® hirtelen eltűnt a kommunizsimis ködta­­karója alatt. A furcsa meteort elnyelte a szenny, amelyet ő hozott, amelyet ő zúdított a szegény magyarságra. Voltak naivok, hiszékenyek és be­csapottak, akik az­t hitték, hogy a nemes g­róf nem fürdik bele a pocsolyáiba és hozzá hasonul a bolseviki csirkefogókhoz. Azt hitték, fejébe nyomja a kommunista tányérsapkát, és munkás­­zubbonyban fog hisztériás vonaglások között tüntetik a mellett a társadalmi rend mellett, me­lyet már a parlamentbe mint az egyedül lehet­séges rendszert emlegetett­. A gróf ur, aki ke­­resztülpózolta a háborút és keresztülhártekin - ke­dte saját gaz rendszerét, természetesen­ hnzizé, ia idomult a pro­letárditotatik­a erfeölcnöbbiez, azonban életmódja keveset változott. A proletárdiktatúra április 1-ére ledobta, a grófi palotákból a gazdákat és helyükbe nagy­bőgősöket, hangkártyánkat, éjszakai leányo­kat és hasonló söpredéket* terejített oda. Ha valaki gróf volt, egyszerűm kirabolták, elvették mindenét; ha nem vote pénze, éhezhetett Sokan hazBak Károlyi Mihályhoz foosdultak, hogy tte-' gYSB ki őket Bércsbe, azonban a nemes elve­rs kereken megtagadta ezt a BEzüvességet, mert­ el­' veivel nem egyezett, Vérben proletárnak érezte magját,, s mint ilyen a Hangya termelés­i­ bizatosa tett, mondanunk se­jtet, hogy jegy szegény“­ pro­letárhoz illő fizetéssé], tehát Károlyi Mihály, gróf itt sean járt rosszul. Míg a polgárai családokat minden lehető módon vegzetták, bankbetéte­ket ítülettárc, rossz-azagn­­emiesperceik telepitettek be szűk tekásaikba, ad®.g a nemzet lepasszolt ve­zére m. Istenhegyi-út 26. számú vitájában élte keresztil a komm­iunizmus napjait un gya­log jártunk, addig Károgd k­vtárs autón robo­­lgat keresztül; a városon, mdg a,®*1 felesége­k félnapokat ácaerogfalk burgonyáért, addig Jab­­tinka elvtársná, Károlyi Mihály feleség­e azzal töltötte idejét, hogy uj ruhákat varratott és étte a nagyúri a­sszonyos, régi, kényelmes és meleg eietét. Megható egy­erüségű ruhái tízezreket nyerítése el, de ezekben“, ebben azonban nem vol­t semmi csodáira való, hiszen csak a népbiztos elvtársak becses feleségeit utánozta. A grófné annyira kommunista volt és olyan komolyan vet­te azt a jelszót, hogy mioten a preffetároscé, vagy Julius közepém leüaesnt parédi uradaknak­ sik­er­­dőmerteri hivataléhoz. Nagy megillatoésse­l fil­­takozott ellene, hogy a kastélybóll a paráth­­­itofdtériumt jóvoltából kiesib-nagyobb értéktár­gyak eltűntek. A legszigorubb' felelősségrevont fó terhe alatt meghagyta, hogy mindenre Ugyanúgy vigyázzanak, mintha mi se történt volna. "A két gyete­es asszony tehát, miközben az elvtársai­ az egész országot feldúlták, kirabolték és elpuffi­­tizották, még a gorrdolatától is felháborodott an­nak, hogy az ő kastélyát haraonló sors fenyeget­hetné, ha csak egy­ asztalter­fe erejéig is. A svábhegyi villát különöse­n­ népszerű­e l­oltáiból állandóan 20 detektív és volt csendőr őrizte. Ez az őrizet egyik bizonyítéka­ annak, hogy a grófnak mekkora volt a népszerűsége és megszentelt személye mennyire a nemzet szívéhez nőtt. A nemes grófot ugyanis a proletárdiktatúrát követő napokban a budai dumaparton inzultálták, magyarán mondva leköpték. A gróf erre az illeté­kes belügyi népbiztos elvtárshoz fordult és ettől kezdve nem mutatkozott az utcán gyalog, csak proletár­ módon autóban és­­Jancsik elvtárs őrsé­get rendelt villájához. A villa minden kénye­lemmel, minden puhasággal és nagyúri melegség­gel bélelődött ki. Károlyi elvtárshoz sokkal ne­hezebb volt most bejutni, mint elnöksége idején, amikor az ál­hírlapírók kara ki- és bejárhatott a miniszterelnöki palotába. Az elv­társ most titkárt tartott, bár nem volt senki bejelenteni való, mert hívei, kivéve Simányi Henryt és Halász Lajost, elpártoltak tőle. A veszteség bizonyára szíven szúrta a grófot, de mivelhogy mindenre van balzsamir Gi­­leádban, szerzett helyettük hasonló erkölcsiségű barátokat. Házában megfordultak a népbiztosok és feleségeik és Katinka elvtársnő meleg barát­ságot szőtt Kun Bélánéval és a többi desperadesz­­szel. Napjaik elég vidáman teltek, mert hol a Károlyi-villában volt nagy evés, hol pedig ők vol­tak hivatalosak a népbiztosi dőzsölésekre. A ké­nyes ízlésű grófnő nem átallotta leülni ahhoz az asztalhoz sem, amelynél Szamuely Tibor evett, s nem feszélyezte a magyarság hóhérának kitün­tető szimpátiája sem. A név­biztos elvtársak le­ut­ánozták a nagy francia forradalom alakjait és úgy jártak-keltek, mint a karrikaturák. Hasonló karrikatura volt a Károlyi-házaspár, amely szin­tén forradalmi mintákra építette szereplését. 5

Next