Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)
1919-10-18 / 17. szám
Publicatiune. Se aduce la cunostinta generala, ca Comandamentul trupelor Romane a dismis incetarea oricarui fel de rechizitiuni in regiunea ocupata de trupele romane intre Dunare si Tisa, cu exeptiune insa pentru cele strict necesare hranirei personalului si animalelor Armatei. Pa viitor aceste rechizitiuni se vor face numai prin Comisiuni speciale, alcatuite pentru fiacare corp de trupa si divizie. Gereriile se vor adresa intotdeaune autoritatilor administrative Ungare locale, aratand nevoile ce trebuesc satiafacute. Autoritatile administrative Ungare sunt invitate, ca toate cererile de alimente si furaje sa fie repartizate in mod echitabil si proportional cu starea fiecaruia, asupra intregei populatiuni, fara nici o deosebire. Orice abatere dela aceasta dispozitiune se va aduce la cunostinta Comandamentului militar ain localitate, iar in caz de nesatisfacerea Comandamentului diviziei respective. Rechizitiunile individuale si directe la louitori sunt complectamente interzise ori care ar fi natura lor. Comandantul Trupelor din Transivania General Mardarescu Sef de Stat Major General Panaiteseu gáltatandó szükségek (dolgok) kimutatása mellett, mindig a helyi magyar illetékes hatóságokhoz ckrpezendők. A magyar illetékes hatóságok hivatva vannak arra, hogy minden élelmiszer vagy takarmány iránti kérelmet az egész nép között minden kivétel nélkül az illető vagyonával arányosan és behajtható módon vessenek ki. Ezen rendelettől bármilyen eltérés a helyi Katonai Parancsnokság tudomására hozandó, ha pedig az ügy nem intéztetik el, úgy a Hadosztály Parancsnokság a mérvadó. Mindennemű egyéni és közvetlen rekvirálás a lakosságnál szigorúan tilos bármely esetben. I . Harcarescu tábornok, az erdélyi csapatok főparancsnoka, Paraitescu tábornok,vezérkari főnök. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy a románkatonai parancsnokság a Duna és Tisza közötti megszállott területeken mindenféle rekvirálást beszüntetett, azonban kivételt képeznek a katonai személyzet és az állatállomány ellátására feltétlenül szükséges élelmiszerek. Jövőben ezen rekvirálások csakis speciális bizottságok által lehetnek végrehajtva , amelyek a csapattestek és hadosztályok részére lesznek, összeállítva. A kérelmek a beszeltam—wiMimniwhMii m ................. .——................mu. [Rendelet. Az engedélyezett gyűltőkön a felvállalt kötelességek nem teljesítése végett, minden eddig már engedélyezett gyűléshez az engedélyt ezennel visszavonom. További intézkedésig semmiféle gyűlésekre engedélyt nem fogok adni, tehát az ily irányú kérvények be nem nyújtandók. Felhívom a közönség figyelmét azon tilalomra, hogy az utcán minden csoportosulástól tartózkodjék. Háromnál több személy az utcán együtt nem állhat. Az ezen rendelet ellen vétők 2 évig terjedő börtönnel vagy 10000 lej pénzbírsággal vagy mindkettővel lesznek sújtva. Ezen rendelet f. é. október hó 14-én lép érvénybe. Budapest, 1919 október hó 14-én. Mosom tábornok s. k., a budapesti román királyi csapatok parancsnoka. _______ Két ősz. Irta: Ritoók Emma. Odakint a kukoricát törték, bent sütűn rakták a fát a cserépkályhába, mert az öreg tekintetes asszonyt elővette a köszvénye. Őtt ült a tűz mellet, a lábát nagykendőbe takarták és Sári a kályhaajtó előtt kucorgott, fújta a tüzet, hogy csak úgy duzzadt a képe és vidám fénysávok cikáztak vörös arcán, széles hátán és csípőjén megfeszült a virágom karton és meztelen talpán még nem száradt meg a friss sár. — Elég melegen vagy felöltözve? — kérdezte az asszony az urát, aki indulóban volt. — Ugyan fagyd, nem vagyok gyerek... Az asszony sóhajtani akart, de elfojtotta, hogy az öreg úr észre ne vegye. A fiára gondolt, aki Galíciában már talán szakad az eső és ki tudja, van-e a fiának fedele ... ki tudja? . . . Nem bírta tovább fűzni, elhomályosodott előtte a fellobbanó láng ennél a gondolatnál, aminek a végéig nem mert elmenni, olyan szörnyű sötétség várt ott rá. De az öreg úr már tudta, mire gondol, mikor így összeszorítja a száját és elcsendesedik. Bár beszélne inkább, hogy megmondhatná neki újra, hogy hát elment, el kellett menni, becsület dolga, csak nem maradhatott itthon szégyenszem". . . . Ewet-kettőt fordult még araobni, de nem tudta, hogyan kezdje el a mérgeskedést, hát kiment és becsapta az ajtót. — Persze, megint félti, hogy megázik . . . Majd megszárad, csak annyi baja legyen ... Nem olyan anyámasszony katonája az! — dobogott odakint, de úgy égett a szemehéja, hogy szinte érezte a vörösségét A kutyája elébe rohant, mikor meglátta, haragosan rúgott felé, a kutya szűkülve kushadt le a lábánál. Az őre"1" lehajolt, megsimogatta és akkor mégis előretolakodott egy könycsepp vöröses szemhéja alól. — Na te szegény pára —át te is!. . . Na menjünk! Elindultak a tarlón át a kukoricás felé. Még nem volt késő délután, de máris elsötétedett, a felhők ráfeküdtek a dombokra, onnan meg könnyű köd kezdett szállingózni a lapos felé. Asszonyok szoknyája virított messziről a szárazra sárgult leveles kórók közül; a kukoricás szélén két szekér állott, az egyikben aranyosan sárgállottak a csövek. A lovak ropogva ették a ledobott héjakat, leheletük füstje melegen szállt az öreg úr felé. A tarlón felhalmozott trágya szagát hordta a szél. Az öreg megbékélten ment tovább; már hallotta a reccsenéseket is, amint a nehéz cső szakadt le a szárról s a kocsis felesége a legszélén messziről jó estét köszönti — Na Rozi, kaptálé hirt az uradról? — Tegnap volt egy hete, hogy postát kaptam. — Hát aztán mit ir abból az Istentől elhagyott országból? — Nem lehet az olyan, — vetette viszsza az asszony szinte megbántottan — mert az uram azt írja, hogy ott szép idő bír és nagyon szép a kukoricatermés is. — Na lám, a tekintetes asszony ,„c~ mindig azt beszéli, hogy ott bizonyosan szaka az eső — Pedig az már biztos, amit az uram ir, aztán meg együtt is vannak az urfival. Én már azt hiszem, hogy ott nem is lesz habon se, mert csak nem lövik-tapossák csúffá azt a szép kukoricatermést! — Igaz lesz az, Rozi — kiáltott fel az öreg úr és szinte megkönnyebbedve ment tovább. Egy darabig még tréfálkozott is az asszonyokkal, de nem ment végig az egész tagon; nagyon megnehezedett a cipő a lábán, ragadós volt már a föld az őszi nedvességtől. Lehajolt, fölvett egy marokkal belőle. — Jó föld, jó föld ez — ismételgette, míg lassan pergette le kezéből az apró rögöket. — Jó föld, de ki tudja, hogy jövőre... — Félbeszakította a gondolata végét és felsóhajtott. Itt lehetett, nem hallotta meg a felesége, aztán indult is hazafelé, hadd tudja meg az öregasszony is, hogy arra szép idő jár, ők már két hete nem kaptak levelet... A lovak előtt megállt, az lapunk mai száma 8 oldal, Censurat: Spida. Előfizetési árak : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre . . 220 K —f. Negyedévre . . 56 K —f. Felelős szerkesztő : Milotay István. Budapest, IV. kerület, Gerlóczy utca 11. szám. Félévre .... 110 „—f. Egy hóra . . 20 „ — f. Telefonszámok: Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Szerkesztőség: 76-88 és 76-31. Kiadóhivatal: 75-09. lllllllllllllllllllllllllllllllllllll!ll!lll!lllllllllinillllllinilllllll!llll!!l!llin!ll!lll!![l!IIIIIIIIIlllllllllllllllll!llllllllllllll^^ Budapest, 1919. ' I. évfolyam 17. szám. Szombat, október 18. Fiz államforma. Az államfoma kérdése ma már az események logikájának útmutatása, s az erkölcsi felfogások tisztulása melett nem is probléma. A konszolidációt, békét, nyugalmat, s fejlődést kívánó lelkek a jó ösztönök biztos kalauzolásával csöndben, hallgatólag, minden eszmecsere s összebeszélés nélkül — már megállapodásra jutottak. Nem kérdeztek, nem szavaztattak még meg senkit, agitáció sem indult meg, mégis minden józan s a közelmúltból tanúságot mentő magyar lélek tökéletesen tisztában van azzal, mily államformát parancsol a kül és belpolitikai helyzet az országra. A zsidóságon kívül természetesen a munkásság a legcsökönyösebb híve a köztársasági rendszernek A zsidóság nem azért, mintha a királyság államformája őt bármi irányban feszélyezné, hisz mindenkor lojális elemnek bizonyult; a magyarországi zsidóság története pedig éppen azt mutatja, hogy felekezeti (valóban gazdasági) kérdések kiéleződése esetében a korona (egyébként érthető okokból) rendszerint a zsidóság védelmére kelt. A zsidóság azonban jelenleg úgy veszi észre, hogy az ország keresztény társadalma a királyság államformájának visszaállítását kívánja. Ez időszerint tehát felekezeti okokból nem szimpatizál a királyság visszaállítására irányuló törekvésekkel. A Károlyi- és bolseviki-éra alatt teljesen megmételyezett munkásságnak termé