Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)
1919-10-23 / 20. szám
fi tőzsde. Pontosan hat hónapi kényszerszünetelés után újból megnyílt a tőzsde. A tőzsdelátogatók kara izgatott, túlhevült és hellyelközzel meghatott arccal állta körül az árjegyző titkárság emelvényeit. A tőzsde megnyitása valóban igen nagy eseménye a magyar gazdasági életnek. A jogaiba viszszatérő tőke egyik legfontosabb várába indokálódott, hogy megkezdje a gazdasági javak értékmérésének sok megbízhatóságot követelő feladatát A mai rendkívüli időkben kétszeresen fontos, hogy a tőzsde becsülettel töltse be hivatását és több köze legyen a nemzeti élethez, mint eddig volt Az az ellenszenv és kárhoztatás, ami a budapesti tőzsde ellen, főkép a mezőgazdasági részéről évtizedek óta felhangzik és reformok sürgetésében nyer kifejezést, éppen abban leli magyarázatát, hoy a budapesti tőzsde bizonyos elvonatkozással kezelte eddig a nemzetgazdasági jelenségeit idegen gazdasági érdekek járszalagán függve, fegyelmezett belső nemzeti érzéstől ritkán sugalmazva, eltávolodott arról az alapról, amelyen bizalom kísérhette volna és a nemzet érdekeinek védelmezőjéül tekinthették volna. Az az egyoldalúság pedig, amely az árutőzsde határidő-üzleteiben a magyar paraszt munkaeredményének kellő érvényesülését Ausztria javára ellensúlyozta, szintén nem volt arra alkalmas, hogy a budapesti tőzsdét a magyar gazdasági élet védekező és támadó fegyverei közé iktassa. A külföldön nincsen ez így. Igaz, hogy azoknál az állami befolyás nagyobb mértékben érvényesül, s míg amazoknál egy-egy kölcsön, vagy más államgazdasági művelet alkalmával a kormánytényező stratégiája jut kifejezésre, addig a budapesti tőzsdén, mely a bécsinek csupán függvénye volt, mindig csak akkor érvényesült az állami befolyás, ha azt Ausztria érdeke is megkívánta. Viszont a speciális nemzeti érdekeket rendszerint áldozatul dobták egy egy pénzügyi-kondottieri csapatnak, amely a tőzsdét saját vadászterületének tekintette. Az állami és a városgazdasági élet ebben a jegyben kötött vérszerződést a budapesti tőzsde idegen és kizsákmányoló szellemével. Láttuk a budapesti tőzsde magatartását az állami hitelműveleteknél, az állami szénbányászat fejesztésének megakadályozásánál, az állam vasútpolitikájának megnehezítésénél, a városi üzemek megváltásánál. Mindannyiszor csak a tranzakció kezdetén bizonyult a tőzsde nemzetgazdasági szempontból hasznos segítőtársnak. Később a tranzakciókba összpontosított bizalom kizsákmányolására és diszkreditálására vetette magát a tőzsde. Emlékezzünk csak vissza azokra a nagy tőzsdemanőverekre, amelyek pl. a magyar aranyjáradék konvertálásánál a budapesti tőzsdén folytak. Az ebben érdekelt konzorcium maga dicsekedett el, hogy a 600 milliós konverzión közel 160 milliót keresett. Midőn azonban a tranz-akció végrehajtói már az összes papirosokat elhelyezték volt, ügyes manőverrel a k kibocsátási árfolyam alá verték le az eddig égig dicsért papírokat, s igy a visszavásárláson is kerestek . . . De nem kell 1882-ig visszamenni. Még élénk emlékezetünkben áll az a tőzsdekrach, mely milliókat falt föl a magánosok vagyonából 1917-ben, egy-két hét alatt. A tőzsde vezetőségét, a tőzsdetanácsot nyíltan vádolták, hogy hatalmát, amelyet kormányzatunk öntudatlansága segített, az árfolyamok lerombolására használta fel. Ezzel azokat a tömegeket sújtotta, amelyeket igen nehéz agitációval sikerült a sajtónak rábírnia, hogy vagyonát értékpapírokba fektesse, s ezzel megteremtse az alapját az állam belföldi hitelműveleteinek. Hogy azok az árfolyamok mennyire nem voltak túlhajtottak, hanem csupán pénzünk romlásának természetes függvényei, azt mi sem igazolja jobban, mint azok a hihetetlen kurzusok, amelyeken a tőzsdeüzlet ismét megindult Ma persze az az érdeke a tőzsdetanácsban képviselt bankoknak, hogy minél többen vegyenek papírt, minél több kék pénz kerüljön a bankok pénztárába, és a bankok részvénytárcája a felértékelés folytán minél kedvezőbb színben tüntesse fel a vagyoni helyzetet. Ma tehát ez a jelszó: Hajrá! El lehetünk készülve rá, hogy az áremelkedésben nem csupán a hazai tőke fog szerepet játszani, hanem a külföld is, amely papír-koronánkkal degeszre zsúfolt zsebében, végzetes érdeklődést kezd mutatni még meglevő gazdasági értékeink iránt. „Magyarország gazdátlan terület“ ... olvastuk a minap egy nyilatkozatban, amely az idegen tőke kisajátító munkáját kísérte nyomon. Óriási érdekek szervezkednek" körülöttünk, amelyek a budapesti tőzsdét szivattyúnak szánták részvényeink külföldre telepítésére. Minden nap más vállalatunk határozza el, hogy a Fabank mintájára, hütlenül elhagyja azt a gazdasági területet, amelyről azt gondolja, hogy belőle immár hasznot nem húzhat. Vájjon hogyan fog viselkedni e megdöbbentő jelenségekkel szemben a budapesti tőzsdei Vájjon a magyar, vagy az idegen érdekek szolgálatát tartja-e előbbvalónak? Most alakították újjá a budapesti tőzsde fontos szerveit, az árjegyző bizottságokat Megdöbbenve látjuk, hogy a bizottságokban olyanok is szerepelnek, akiket nyíltan vádoltak a bolsevizmus támogatásával. Ez így nem maradhat! Gyökerénél kell kezdeni az orvoslást, újjá kell szervezni mindenekelőtt a tőzsdetanácsot és az eddiginél hatékonyabbá tenni a kormány felügyeletét. A budapesti tőzsde nem maradhat hatalmi szerve továbbra is a nemzetietlen tőkének. Olyan tőzsdetanács kell, amelynek lelkiismerete izgató szókat suttogjon fülébe: a nemzetért, a nemzet boldogulásáért! Lapunk mai száma 8 oldal* Consurat: E. Miron. Előfizetési árak : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre . . 220 K —f. Negyedévre . . 56 K —f. Felelős szerkesztő : Milotay István. Budapest, IV. kerület, Gerlóczy utca 11. szám. Félévre .... 110 „ —f. Egy hóra . . 20 „ — f. Telefonszámok: Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Szerkesztőség: 75*88 és 75-31. Kiadóhivatal: 75-09. lll!lllllllllllll!!llllllllir!lllltlllllllll!llll!IIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII)'lllllllllll!!llllililllllIIIIIIIIIIIIIII!nill!lllllllllll!llllllllllllll!llllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIII|]llll!llll!llIll!llllllllllinil!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllll||||||||!l|||| Budapest, 1919. I. évfolyam 20. szám. Csütörtök, október 23 Magyargyűlölő volt-e Ferenc Ferdinánd? Andrássy Caemnin emlékiratairól. Czemin Ottokár gróf volt külügyminiszter egy német lapban cikket írt Ferenc Ferdináriáról, amely cikkben a néhai trónörököst úgy állítja be, mint aki határozottan magyarellenes s a magyar politika vezéreivel állandóan ellentétes viszonyban volt. Megkérdeztük Andrássy Gyula grófot, aki a cikkben érintve volt, mi a megjegyzése Czernin visszaemlékezéséhez? Andrássy gróf a következőket mondotta: — Czernin memoárjaiban közlemények jelentek meg Ferenc Ferdinánd főhercegre vonatkozólag. Elmondta a volt külügyminiszter, hogy a trónörökös mennyire gyűlölte a magyarokat és a magyar politikusokat, így Tiszát és engem is. Megemlíti Czernin egy a főhercegnél tett látogatásomat, amikor összekülönböztünk és én egészen sápadtan tántorogtam ki a főherceg lakásából. Kijelentem, hogy ez félreértés lehet és semmi esetre sem felel meg az igazságnak ez a beállítás. Én csak egyszer tárgyaltam, mint belügyminiszter, Ferenc Ferdinánddal és pedig ama törvényjavaslatok érdekében, amelyeket alkotmánybiztosítékoknak neveztek. Sok nehézségem volt e javaslatokkal, a király is ellenezte őket, a trónörökös is. Végül, mikor a király a javaslatok tetemes részét hajlandó lett volna már elfogadni, a döntés előtt ő maga utasított arra, hogy menjek el Ferenc Ferdinándhoz és próbáljam őt kapacitálni. őfelsége megemlítette nekem Ferenc Ferdinánd azon kijelentését, hogy amennyiben a törvényjavaslatokat szentesítené, ő leteszi tiszti rangját és tiltakozásul cilinderben fog végigsétálni a Ringen. — Az audiencia a főhercegnél a lehető legsimábban és legbarátságosabban folyt le, összevészés nem volt. Sikerült is előtte bebizonytanom, hogy a javaslatok már akkori megváltoztatott formájukban egyáltalában nem veszélyeztetik a királyi hatalmat és csak azt célozzák, hogy bizonyos összeütközések esetében bíróság döntsön kormány és törvényhatóság közül Ferenc Ferdinánd kijelentette, hogy nevan nem tartja ezeket a javaslatokat valami üdvöseknek, azonban továbbra nem fog ellenük tiltakozni. — Czemin szerint a főherceg azt is mondotta, hogy én akkor törvénykönyvekkel felszerelve mentem hozzá, ő azonban, kijelentette, hogy „fütyül a törvénykönyvekre“. Ilyen nyilatkozatot előttem a trónörökös nevezett. Az igaz, hogy törvénykönyvekkel mentem hozzá, de ő az azokra vonatkozó előadást a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta végig és úgy tett, mintha meg volna győzve. Több, mint két óra hosszat voltam nála és azösszes függő kérdéseket ",megbeszéltük a katonei kérdéseket is. Ekkor tette nekem azt a később be nem vált kije,hogy a katonai kérdésben-ns. számítsunk -az „általunk magyarok által képviselt álláspont e’fogg számva a jövőben sem, mert három generáció uralkodója azonosította magét a régi osztrák fofomisttól.