Uj Nemzedék, 1919. december (1. évfolyam, 54-77. szám)
1919-12-03 / 55. szám
Szerda, 1919 december 3. Uj Nemzedék — Megbánta? — Nincs mit megbánnom. Nem csináltam énsemmit. Mit tehetek rá arról, hogy Schön Gábor vagy már gyilkolt? — De ha régegyszer bolsevizmus volna, Jeran fogadná el a vádbiztosságot. — Hát ha mégegyszer bolsevizmus lenne, csak egy lennék. Tudja mi? Népbiztos. Összeszednék egypár százezer koronát, aztán elegem volna. —Én nem lennék, semmi, mert nem hinnék benne. Igaz, hogy először se hittem. — Hát tudja mit, én megmondom magának őszintén, aki bolseviki volt és nem hitt benne, az gazember. Én csak azért vettem részt, mert azt hittem, hogy tovább fog tartani. ■ A hátam mögött érdekesebb beszélgetés kezdődik, oda vonzódik a figyelmem. — Hogy van, hogy van? — Csak úgy, mint maga. — Mit csinál? — Töltik a helyemen Bécsben. Már csak itt, lehet megmaradni és legfeljebb Olaszországban. — Magyarországon, úgy látszik, mindennek vége. Itt Bécsben se lesz semmi. Hallotta? Oroszországból valami pénzsegítséget várnak. — Nam hiszek tin már abban. — Jó volna Oroszországba eljutni, de nem lehet. Azok most jól állnak, katonailag. — De csak katonailag. S az nem ér már semmit. Ott se tart sokáig. •— Szeretnék Németországba menni, Berlinbe. Ha tudnám, hogy tavaszra lesz ott miami, elmennék. — Hát lesz? Lesz ami van, semmi. Kezd a beszédjük nagyon a semmi körül forgolódni. Visszafigyelek az előbbi asztalhoz. Most a háborúról ás az egyenruháról beszélnek. — Mit beszél, maga itt esgsz a háborúról? Hießen nem is volt ott. — Maga se! — De én ott vattam, hadnagy voltam. Igaz, hogy hátul voltam, de láttam, hogy mi a háború. Vájjon fölveti etem-e most az uniformieomat ! — Azt mondják, hogy csak az, hordhatja, aid me is hozzátartozik a hadsereghez. — Akkor még a hadnagyi nemgomat is elvették.Előttem is alkudoznak vagy ketten. — Szeretnék a feleségemnek felhatalmazást adni, hogy ő utalványoztasson magának a pesti folyószámlám terhére. — Nincs zár alatt a vagyona? — Nincs. Hogy kéne akkor eljárni? A másik megmagyarázza a módját A boleovád köszönettel veszi, így legalább rendelkezhetik a vagyonáról. Ezalatt hallom, amint nevek röpködnek a levegőben. Illés . . . Rudas-Rabi . . . Földes . . . Göndör . . . Fráter Aladár. Két pompás selyembe, drága prémbe bujtatott nő is érkezik, nagy hódolattal fogadják őket. Nagyságos asszony igy, nagyságos asszony úgy. Ekkor tűnik csak fel, hogy az elvtárs szót egyetlenegyszer se hallottam itt Kedvem volna összecsőditeni az ablakhoz Pest ipari munkásait, hadd lássák, milyen jó ruhában és kényelemben ..sínylődnek'' itt, az ő vezető elvtársnak, a dolgozók. Hátha még' hallanák a beszédjét ennek a gyülevész hadnak, s látnák meg végre, hogy mennyire egymáshoz s nem a munkásokhoz kötötte őket kétezer esztendő gettójának közös emlékezete. N. Gy. Pardon... itol tanulták? A Világ, amely a polgári jogegyenlőség alapján boldogan jelenti, hogy „terjesztését és árusítását ma már a tömény ereje garantálja“ — vezércikkben támadja a régi parlamentet, ezt a szánalmas halottat, amelyen rúgni mi már nem is előkelő. Főképp a szovjetkongreszszus után. De a Világ megrugdalja, kisütvén, hogy a régi parlament eszelte ki a terrort. „Szerencsére szocialisták egyáltalán írem, voltak ebben a parlamentben s igy a politikai terrort nem tanulhatták el tőlünk“ — mondatja egy képzelt képviselőjelölttel. Ez vágás akart lenni, de nagyon, ostobán sikerült. Annak a szegény dicstelen magyar parlamentnek az az egy erénye megvolt, hogy a terror dolgában kezesbárány volt azokhoz a pacifistákhoz, emberbarátokhoz és nemzetköziekhez képest, akikért a Világ szíve vérzett és tintája csöpögött. Pardon, de azt a bizonyos terrort valóban nem az országháziban tanulták a „szocialista“ vezérek. Hiszen ha csak azt a terrort tanulták volna el, amit a magyarság a legkomoyabb időiben is gyakorolt, nem lennénk ott, ahova jutottunk. Mi szocialistáig Követelései, fő politikai helyzet A kitűzött minisztertanács, amelynek tárgyköréről az Új Nemzedék megemlékezett tegnapi számában, egyelőre bizonytalan időre elhalasztódott. Az elodázás okáról Huszár Károly miniszterelnök gyöngélkedését hozták fel hivatalosan, mi azonban úgy vagyunk értesülve, hogy a minisztertanács időpontjának elhalasztásában politikai természetű körülmények játszanak közre. Azt is megírtuk, hogy a minisztertanács legfontosabb tárgya a szociáldemokrata párt javaslata lett volna, hogy a kormány a fogolytáborokban internált kommunistákat és vörös katonákat bocsássa szabadon, amely javaslat azonban a jobboldali miniszterek ellenzése miatt, minisztertanácsi határozattal keresztülvihetetlennek látszik. A keresztény blokk pártjai különben is abban a véleményben vannak, hogy a munkásbiztosítás államosításának rendelete, illetőleg ennek a rendeletnek visszavonása csordulásig megtöltötte a keresztény közvélemény türelmének poharát. Ez az engedmény az a maximum volt, amelyet a keresztény pártok a szociáldemokrata, pártnak felajánlottak. Esetleges újabb előzékenység, amely a vörös katonák és a kommunista foglyok szabadon bocsátására irányulna, a legnagyobb mértékben megzavarná azt az összhangot, amely a pártközi kormányzatnak nélkülözhetetlen feltétele. A keresztény pártok aligha tűrnék akormányzati iránynak az újabb halra bilencsét akkor, amikor a feltartózhatatlan keresztény nemzeti áramlat már a liberális és demokrata frakciókat is kikezdte és megbomlasztotta. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában van a hangulat, hogy a párt nem engedhet semmiféle olyan kényszernek, amelyet a szélsőbaloldali párok újabb kívánságaikkal mellüknek szegeznek akkor, amikor a balpártoknál is egy jobb felé irányuló tájékozódás tüneteit lehet megállapítani. Erre nézve nagyon érdekes tény Márkus Jenő doktornak, a Nemzeti Demokrata Par egyik zűrének képviselőjelöltetése alkalmából mondott programmbeszéde, amelyben hangsúlyozta annak a szükségét, hogy a demokrata kurzus jó csak keresztény és nemzeti alapon tartható fenn. Ez a megnyilatkozás leplezetlen szembefordulás a Vázsonyi pártban a szélsőbaloldali álláspontot képviselő Itarczyékkal és Ugrón Gáborokkal, amelynek eszteg a párt jövőjére nézve nagy kihatású következményei lehetnek. Előkészületek a választásra Az Országos Földmíves- és Kisgazda Pártban a választások kimenetele iránt nagyon bizakodó a hangulat. Ami a vidéki centrumokat illeti, nagyatádiék főképpen Tolna és Somogy vármegyében szervezkedtek, ezenkívül Fejér megye egyes részein és Veszprém megye enyingi járásában. A Dunán innen pedig Heves vármegyében vannak egyes szigeteik. Ezzel szemben a sokorópátkaiak pozíciója kiválóan erős Zalában, Veszprémben, Fejér megyében és csaknem egészen kezükbe van a Duna—Tisza köze, míg a Tiszántúl megszervezése most van folyamatban. A pártbanelterjedt vélemény szerint a keresztény-szocialisták s a Keresztény Nemzeti Párt főképpen a városi kerületekre támaszkodhatnak. Szívesen látnák különben, hogy a parlament európai színvonalának biztosítására a régi heves politikusok, akik ma pártokon kívül, vagy pártok fölött állanak, a párt támogatása mellett okvetetlenül helyet kapjanak a nemzetgyűlésben, hogy politikai iskolázattságukkal jótékony hatást gyakoroljanak azokra a friss, forradalmi s ma még fegyelmezetlen elemekre, akik előreláthatólag nagy számmal kerülnek be a parlamentbe. • A Kisgazdák Pártjában különben éppúgy, mint a Keresztény Nemzeti Egyesülésben, most folynak a tanácskozások a jelölő pártlisták hivatalos összeállításáról. A jelölő szervezkedések és agitáció a meg nem szállott területeken jóformán most kezdődtek el s ma még nagyon korai volna véleményt formálni, vagy képet alkotni a választások eredményéről. Ami az egyes jelöléseket illeti, úgy értesülünk, hogy Beniczky Ödön belügyminiszter Szombathelyen fog fellépni. A Keresztény Nemzeti Egyesitt parkerének igazgatója, Anna Jánosvasárni... mondotta el programmbeszédét Ráckevén, ahol a keresztény pártok egyhangúlag jelölték. Túri Béla, a Nemzeti Újság főszerkesztője alkalmasint Zalaszentgróton, Foss József dr egyetemi tanár vagy Fejér megyében lép fel, vagy pedig valamelyik ma még le nem foglalt fővárosi kerületet kapja. A budapesti V. közigazgatási kerület Ajtay József drt. a harmadik (hegyvidéki) kerület Wein Dezsővel szemben Vitter László dr ügyvédet léptette fel. A főváros 16-ik választási kerületében Miklóssy István középiskolai tanárt, a keresztény politika régi harcosát jelölte a Keresztány Nemzeti Egyesülés Pártja. Beavatott helyről nyert értesülésünk szerint a keresztény blokk részéről kérdést tettek Andrássy Gyula grófhoz, hajlandó volna-e Cegléd város kerületének mandátumát vállalni, e táviratra azonban a gróf még nem válaszolt. Egy kiskunfélegyházi küldöttség különben a Keresztény Nemzeti Egyesülésben tegnap bejelentette, hogy szintén Andrássy Gyulát kivája fölléptetni. A fúziós tárgyalások. Az Országos Nemzeti Párt és a Nemzeti Társaskör összeolvadására vonatkozó tárgyalások tovább haladnak. Tegnap egyik esti lap jelentette, hogy a fúzió még e hét derekán megtörténik. Mi úgy vagyunk informálva, hogy a tárgyalások egyelőre még mindig a közös programmpontok kidolgozásánál tartanak s hogy a megállapodásokat mikor véglegesítik, még bizonytalan. Megkérdeztük Perényi Zsigmond bárót, aki a következőket jelentette ki munkatársunknak : — A fúziós tárgyalások folynak. Még semmi végleges álláspont nem alakult ki. Most a Programm non tok megállapítása van soron. Komoly nehézség ugyan már nincs, de arra, hogy a fúzió már szerdára létrejönne, még egyáltalán nincs kilátás. Arról, hogy az Országos Nemzeti Párt Kovászy-csoportja akár a mi elvi kifogásunk folytán, akár saját aggodalmai miatt a fúzióban nem venne részt, nincs tudomásom. Ezzel szemben bizonyos, hogy Lovászy Márton egyelőre visszavonul a gyakorlati politikától, mégpedig azzal a megokolással, hogy a békedelegációban vállalt szerepe összeférhetetlen a pártpolitikával. 3 . Hogyan válaszoltak a románok temesmegyta. Temesvárról kapjuk kerülő után a következő érdekes levelet: A románok, mint ismeretes, a délvidékei is kiírták a választást, de kivéve a tiszta román nyelvű kerületeket, még annyi szavazatot sem tudtak összegyűjteni, amely elég lett volna ahhoz, hogy az egyes képviselőket jelöljék. Semmiféle presszióval sem lehetett a sváb lakosságot arra bírni, hogy az erőszakolt választáson részt vegyen és így egész vidékek képviselő nélkül maradtak. A románok erre azt a taktikát alkalmazták, hogy ezekre a vidékekre román elemeket szivárogtattak be, úgy hogy 10—15 betelepített román hivatalnok választotta meg a képviselőket. Egyedül Temesvár városa volt az, amely m megváraztotta a románok által előírt szabályok között a képviselőké. Itt ugyanis a zsidó ág, amely teljesen meghódolt a románoknak, a legnagyobb készséggel ment a választási urnák elé és megválasztotta az ismert délvidéki román agitátorokat képviselőnek. A magyar tisztviselői kar teljesen távol tartotta magát a reá kényszerített aktustól, ugyancsak távol maradtak a német iparosok és munkások s csak mintegy háromezer főnyi román söpredék, mely a külvárosok odvaiban lakik, hozott össze a zsidók, támogatásával körülbelül tízezer főnyi szavazatot a románok számára. Temesvár városát a románok minden eszközzel igyekeznek arra bírni, hogy meghódoljon a román impériumnak. Minthogy a román, politika mögött nem áll a nép, kénytelenek a várost enyhébben kezelni,mint ahogy például az erdélyi városokat kezelik. A városban eltávolítottak minden magyar felírást, a kereskedőket arra kényszerítették, hogy kizáróan román cégtáblákat használjanak s most folyik a régi utcai táblák eltávolítása is. A közigazgatást természetesen nem lehet ellátni az magyar tisztviselők nélkül. A románok az egyes hatóságok élére fiatal román gyerekeket állítottak, de ezek is olyan kevesen vannak, hogy a legtöbb közigazgatási hivatal egyáltalán nincsen betöltve A román főispán, Kozma Aurél dr mindent elkövetett, hogy a magyar tiztviselőket a román erőszakos uralom szolgálatában.