Uj Nemzedék, 1920. február (2. évfolyam, 51-52. szám)

1920-02-28 / 51. szám

z­ kori munkapártnak, sem a­ képviselőtánznak­, sem az egész országgyűlésnek. Igenis a nemzetgyűlésnek módjában van helyreállítani a jogfolytonosságot, de nem a személyek vagy testületek folytonosságának helyreállítása útján, hanem akként, hogy régi alkotmányunkat tiszteletben tartva, magának a szent korona tekintélyének a helyreállítására törekszik, mely tekintélyt a forradalom súlyo­san megsértett. Ha a nemzetgyűlés nem ezt az utat akarja követni, hanem azt, amelyiket Ká­rolyi Mihály kezdett meg, t. i. a forradalmit, amit aligha hiszünk, akkor kár szól­ni a jog-, folytonosság helyreállításáról, mert hiszen a forradalom a régi joggal való szakítást és új jognak a megteremtését célozza még akkor is, ha a királyság intézményét fentartja. A magyar alkotmány alapeszméje a szent koronához fűződő közjogi felfogás, m­ely a ko­ronázás közjogi jelentőségében "megadja azt az érzelmi alapot, mely az alkotmányt szívóssá, a polgárok millióinak közkincsévé teszi s mely­nek a maga teljes tisztaságában és csorbithatat­­lanságában való fentartása jogfolytonosság lényege.­ Szombat, 1920 február 28.* if] Nemzedék Ugrón és Andrássy A nemzetgyűlés ülése —­­u Ugron Gábor a mali hímeiről — Andrássy /a legfőbb hatalomról A képvis­előház folyósójan­z élet ma is csak ,10 óra. Után kezdődik és elsőnek a szokás­hoz híven Hui­szár Károly m­iniszterelnök ér­kezik. A kápviselők kisebb csoportokban tár­gyalják a tiszántúli felszabaduló kerületekben a választási­ esélyeket.­ A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ré­széről Taszler Béla alelnök a következőt mondotta mulikamisunknak: — Mi valamennyi kerületben felvesszük a választási versenyt s lehetőleg mindenütt helyi jelölteket állítunk, mert az általános választá­sok azt bizonyították, hogy a vidék sokkal szí­vesebben küldi a helyi nagyságokat a parla­mentbe, mint a központ jelöltjét. A Kisgazda­­párt részéről Kovács­ J. István kezdeményezé­sére­ ismét megindulnak a két párt között a vá­lasztási kompromisszumra vonatkozó tárgyalá­sok. A liberálisok bizonyára ismét csak hasonló eredménnyel dolgoznak. Egy-két kerületben azonban a Függetlenségi párt valószínűleg szó­hoz jut, hiszen a tiszántúli kerületek voltak min­denkoron fészkeik.­ Nekünk azonban hatalmas agitációs eszköz van a kezünkben az ilyen, most már szükségtelen közjogi alapra fektetett párt eheti. "A Kis­gaz­dapártot is élénken foglalkoztatja a felszabadulandó kerületek sorsa. A párt ti­zenöt olyan nevet akar behozni, amelyre neki okvetlenül szüksége van a nemzetgyűlésen. A Kisgazdapárt ugyanis érzi hiányos parlamenti felkészültségét és szeretne kereskedelmi, pénz­ügyi, katonai szakértőket látni soraiban. Mi­helyt a tiszántúli terület felszabadul, a kerüle­tekbe leküldik embereiket, akik ott előkészítik a Kisgazdapárt érdekében a központból lekül­­dendő jelöltek ügyét. Tegnap este különben értekezlet is volt a Kisgazdapártban és egyelőre csak elvi megállapodást létesítettek. A cinkotai kerületben, ahol tudvalevőleg új választás lesz, a párt hivatalos jelöltje, Bulla Aladár, a kun­szentmártoni kerületben pedig, melyről so­­korópátkai Szabó István mondott le, Kimer András. Ugrán az álliberalizm­us ellen A nemzetgyűlés mai ülését jó későn, há­romnegyed tizenegy órakor nyitotta meg R­a­­kovszky elnök. A jegyzőkönyv ki­hitele­sítése után bejelentette, hogy Borsod vár­megye és Szeged törvényhatósági bizottsága Horthy Miklós államfővé való megválasztása érdekében feliratot intézett a­­nemzetgyűlés­­hez. Drozdy Győző és Kerekes Mihály man­dátumát panasszal támadták meg. Ezután N­­éber János a Ház gazdasági­­ügyeiről jelentést­­terjesztett, be. Minthogy a kormány indemnitással akar gondoskodni az ország költségvetéséről, a Ház gazdasági bi­zottsága is csupán átmenetien kéthónapos időtartamra állapította meg költségelőirány­zatát. Egyelőre a képviselők illetményei a régiek maradnak, mindaddig, amíg­ a sláz er­ről a kérdésről máskép nem határoz.­­Most áttért a Ház az alkotmányosság helyreállításáról szóló törvényjavaslat folyta­tólagos tárgyalására. Az első szónok Ugrón Gábor. Ugrón Gábor: Mikor utoljára felszólalt erről a helyről, a marosvásárhelyi kerületet, a székely fővárosit,képviselte. Akkor Szent István koronájának birodalma érintetlenül a mi ke­zünkben volt még. Az az ezeréves kapocs, amely benne él minden magyar ember lelki idében, nem engedi, hogy megfeledkezzék ebben a pil­lanatban arról a szent kötelékről, amely őt sző­kébb hazájához fűzi. Ennek a szent földnek minden talpalattnyi rögéhez, minden virágához ragaszkodik. (Felkiáltások a Kisgazdapárt pad­jairól : Éljen Jászi Oszkár!) Egyetlen vágya, hogy mégegyszer rátehesse a lábát arra a szent földre, hogy ott még egyszer térdreborulhassak. (Felkiáltások a keresztény párt oldaláról: Té-Ugrón Gábor azt fejtegeti, hogy mi volt az ország romlásának alapoka. Ha ezeket az okokat keressük, sokkal messzebbre kell visz­­szamenni, mint azt a többi szónok tette. (Szé­chenyi Viktor gróf: Károlyi külpolitikája volt az oka!) Az álliberalizmus sodort minket idáig. A régi kormányzat nem törődött a nép érdekeivel. Hagyta, hogy a magyar munkásság az internacionalizmus téves útjain járjon. Hi­bás volt nemzetiségi politikánk is. A nemzeti­ségeket nem tudtuk meghódítani a magyar ál­lameszmének. Mikor azután elkövetkezett a válságos óra, nemzetiségeink szembefordultak velünk. Hibás volt a külpolitikánk. Nem le­het ugyan ma még történelmileg elbírálni ak­kori külpolitikai tájékozódásunkat, de két­ségkívül oka volt bukásunknak az a szövetsé­ges politika, amelynek alapjait Andrássy és Bismarck fektették ugyan le, de méltatlan utódok tűrték és engedték, hogy érdekeink el­len történt hatalmi csoportosulással valóság­gal cernirozzanak, megfojtsanak bennünket. Hibás volt a háború gazdasági politikája is, amely tétlenül­­nézte, a háborús vagyonok mér­hetetlen felhalmozódását és a szegénység, az el­­vagyontalanodás folytonos növekedését. Erre jött a destrukció a frontokon és a front mögött. Utolsó felszólalása ebben a Házban az volt, amikor nyomatékosan és sürgősen követelte, hogy magyar csapatokkal rakják meg a hatá­rokat a­z ellenséges invázió ellen. Ami nálunk történt, az nem forradalom volt, hanem a for­radalom paródiája. Nem minden forradalom destruktív, hiszen nagy nemzeti felvirágzásunk is a 48-as forradalomból sarjadt ki. A Caesa­rok, Napóleonok, Cromwellek forradalma ter­mékenyítő vihar volt, amelytől a nemzet élete megtisztult és megifjult. (Felkiáltások: Zsidó forradalom volt, a Schwu­rtzok forradalma!) Ugron Gábor: Megbontották a jogrendet, megsemmisítették az alkotmányos élet folyto­nosságát, lerontották intézményeinket, hadse­regünk fegyelmét aláásták s egész gazdasági életerőnket gyökerében támadták meg." (Zákány Gyula: Keresztény pogromot csináltak!) A megszállott területek szava nélkül ez a nem­zetgyűlés nem dönthet a területről való lemon­dás "kérdésében. A Szent István birodalmának minden régéhez való ragaszkodás gondolata kell, hogy minden lépésünket és tettünket irá­nyítsa. Ezt parancsolja nekem szűkebb hazám, a megszállott, agyonsanyargatott székelyföld és ezt parancsolja a nemzeti becsület. (Helyeslés a középen.) Ugrón beszédével kapcsolatosan Perlakis György kisgazdapárti képviselő szót kért sze­mélyes ügyben és visszautasítja az élő és el­esett magyar katonák nevében Ugrón Gábor­nak azokat a szavait, mintha magyar csapato­kat az ellenség szétvert volna, a magyar kato­nákat a frontokon sehol sem győzték le, csak az ellenséges propaganda tudta szétzülleszteni. Ugrón erre félreértett szavainak helyreiga­zításaképpen újból felszólalt és kijelentette, hogy csupán nyelv­botlásról van szó, a szétve­rést" is a destruktív propagandára értette, nem pedig arra, hogy az ellenség verte le a magyar katonákat. / / Kitör a­­vihar Mik­or Ugrón Gábor beszédének ahhoz a passzusához fért, aranyben azt vizsgálta, hogy a mai súlyos Audyrolből melyek lehetnek a ki­vezető utak, parázs vihar tört ki a Házban. Ugrón ugyanis azt mondotta, hogy e krízisből csak úgy szabadulhatunk, ha visszatérünk a magyar alkotmányhoz. Erre a kijelentésre a Ház römden oldaláról viharos kitörések röp­ködtek feléje , a keresztény alkotmányhoz ! Ne tagadja meg a kereszténységet! Bródy Ernő képviselő a nagy zajban he­vesen összeszólalkozott több képviselőtársával, a keresztény laborból pattogva röpködött a de­mokraták felé a vád, különösen Bródy Ernő felé adresszálva : Hazaáruló magyarok­ voltak, tiazaárulók! . Az elnök a vihart alig tudja lecsendlesíteni, folyton csenget. Ugrón­ nem tudja beszédét folytatni és mihelyt újra belekezd, kijelenti, hogy a jog­folytonosság alapján áll, de ismét kitör a vi­har és minden oldalról gúnyos neveléssel fo­gadják kijelentéseit. Ugrón Gá­bor: Hadsereg kell, jogrend és reorganizálni kell gazdasági életünket! Aki magyar (Felkiáltások: keresztény), az mind igyekezzék az ország újjáépítésénél. . Patacsi Dénes államtitkár: Csak a fekélyt ki kell operálni előbb! Ugron Gábor: örömmel hallottam tegnap Prohászka püspök beszédében (a Ház hosszú tapssal üdvözli Prohászkát), hogy Magyaror­szág jövője demokratikus alapokon nyugszik. (Felkiáltások: De keresztény demokratikus alapokon.) Visszautasítja a puhakezű pacifis­ták politikáját, erős nacionalizmust, követel. (Felkiáltások : Hát nem vagyunk­­világpolgá­rok?) Mi a nyugati civilizáció védőbástyái va­gyunk. Nekem Keletről nem kell semmi, nem kell Keletnek despotizmusa. (Felkiáltások: Onnan kaptuk a bolsevizmust!) Ne bántsuk tehát a Nyugat civilizációját, mert az a hang, amely itt esetleg Nyugat ellen foglal állást, elferdlve megy ki külföldre. A jogfolytonosság alapjára kell helyezkedni, mert csak így re­mélhetjük az ország fejlődését. Palacsi Dénes : Valláserkölcsi alapon ! Ugron Gábor: Úgy van, valláserklcsi ala­pon. (Felkiáltások: Keresztény alapon.) A javaslatot elfogadja, de van még egynéhány mondanivalója. Ez a nemzetgyűlés nem kép­viseli az egész nemzetet, miután a megszál­lott részeknek követei nincsenek itt. Le kell szögeznünk, hogy Magyarország egyetlen t­al­­palatinyi földjéről sem mondunk le. Vagy népszavazásnak kell történni, vagy pedig szükséges, hogy itt üljenek a megszállott te­rületek képviselői, mint ahogy 1871-ben El­zász követei benn ültek a francia parlament­ben, míg a békét nem ratifikálták.­­ • Andrássy beszéde Elnök jelenti, hogy szólásra Andrássy Gyula gróff következik. Andrássy Gyula gróf: A felvetett inci­denshez kivarr"par szót szólani. örömmel hal­lottam — úgymond — azt a mélységes felhá­borodást, m­ely pár perccel előbb itt tombolt e Házban a hadsereg szétzüllesztése miatt? Ez volt a legnagyobb vétke a forradalmaknak, ez tett lehetetlenné bennünket, a sokkal gyen­gébb szomszédokkal szemben, ez volt alapfor­rása minden romlásunknak. Ezután áttért fel­szólalásának tulajdonképpeni tárgyára. Andrássy Gyula gróf: Aggályaim vannak a javaslattal szemben, de a javaslat egészé­ben helyes és el is fogadom, mert kerülni aka­rom a harcokat. Véleményem szerint a ma­gyar társadalomnak ma sürgősen összefor­­rásra van szüksége és harcokkal nem szabad gyengíteni. A javaslat alapelvei helyesek, hi­bákat csupán a végrehajtás módjában látok benne. Elfogadom a javaslatnak azt a felfogá­sát is, hogy ma nem foglalhatunk végleges álláspontot alkotmánykérdésben. Helyes ez azért, mert nem tudjuk még a nemzeti határo­kat sem, nem tudjuk, hogy kiknek lesz joguk résztvenni itt a Házban és alkotmányt, hozni. Elfogadom a javaslat alapgondolatát, hogy ideiglenes államfőt választunk. Szükség van egy erős végrehajtó hatalomra, ámbár az ál­lamfői hatalom megalkotása teljesen hibás, miután a kormányzónak nincsen annyi joga, hogy őt abba a helyzetbe hozhassa, hogy köte­lességének meg tudjon felelni. Helyes volt an­nak a kimondása is, hogy a közös birtoklás elvét, mely a pragmatika szankcióból folyt, megszüntetjük. A volt monarchia egyetlen népe sem akarja fentartani ezt a köteléket. Nagyon helyes volt tehát, hogy mi siettünk ezt a kapcsolatot megszüntetni. (Közbeszólás a baloldal felől, Fejével együtt.) Helyes az is, hogy­ a nemzet nevében beszélünk és cselek­szünk. A nemzetgyűlésnek erre kétségtelenül joga van. Ami engem illet, én nem könnyen léptem erre az álláspontra, mert az a meggyő­ződésem, hogy a törvényhozóság felrúgása ve­szélyezteti a jogrendet, azonban el kellett fo­gadnom ezt a megoldást, mert ez az egyetlen járható út, miután a rendes törvényes utat nem a mi hibánkból, de mégis elhagytuk, a király és az országgyűlés kijött régi formájá­­­ból. A forradalmak korát le kellett zárni és egyetlen lehetőség volt: a nemzethez fordulni, miután minden jogforrás a nemzet, amelyből minden jogrend erejét meríti. Egyetlen jogrend sem állhat meg ma a nemzet sziklaszilára

Next