Uj Nemzedék, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-02 / 53. szám
2 még lehetetlen, de annyit mégis el kell érniök a lengyeleknek, hogy legalább a kassaoderbergi vasúti vonal útján közvetlen érintkezésük legyen Magyarországgal. A szlávok mai helyzetére ügyelnünk kell és a tót kérdést nagy jóindulattal kell kezelnünk. A csehek azt mondják, hogy tót nemzeti öntudat nincsen. Föltéve, hogy ez így van, akkor is a cseh agitáció eredménye. A csehek ugyanis a huszitizmustól kezdve, mintegy 500 éven keresztül terjesztették a szlovákok között a cseh nemzeti öntudatot és a cseh-szlovák nemzeti egységet. Tehát nem a magyarok forgatták ki a tót népet nemzeti jellegéből, hanem éppen a csehek, akik mindig a magyar elnyomásról szónokoltak. A kolozsvári egyetem Budapesten/ Szombaton volt az ünnepélyes első tanácsülés — Tiltakozás az oláhok rablószándékai ellen Az erdélyi magyarság legfőbb tudományos intézetét,, a kolozsvári egyetemet oláh erőszak rombolja’ már közel egy esztendeje. Tavaly május 12-én, oláh katonaság jelent meg , egyetem,rektoránál és az egyetemi épületet öszszes felszereléseivel maga számára foglalta le. Ugyanakkor az alah a csak két nappal előbb adott szavát megszegve, — nyomban távozásra kényszerette az intézet összes tanárait, akiknek jórésze Budapestre menekült. Az elmúlt napokban pedig, február 2 2-án az oláh kolozsvári egyetemet — királyi udvara jelenlétében s román egyetemmé avatta fel, azt az egyetemet, melynek még hallgatósága is állandóan mintegy nyolcvanöt százalékban volt magyar anyanyelvű. A száműzött kolozsváriak a budapesti Pedagógiumban és a budai első kerületi főgimnáziumban találtak ideiglenes hajlékot, míg a Műegyetemen Tangl Károly részesítette őket bajtársi segítségben. Azok a kolozsvári professzorok, akik a fővárosban várják be a magyar igazság napjának földerülését, most ama meggyőződésük demonstrálásául, hogy akincses város ismét csak magyar lehet, megkezdték Budapesten működésüket és szombaton Hétben, az első ünnepélyes tanácsülés kereteiben, már két doktort is avattak. A bensőséges, megható ünnepség a jogi fakultás jelenlegi vendégszállásán, a budai Attila utcai főgimnáziumban játszódott le. Tizenkét órakor vonult be az első emeleti nagyterembe az egyetemi tanács, melyben a következő tanárok foglaltak helyet: Schneller István dr. prorektor, elnök, Menyhárt Gáspár dr. jogii dékán, Lechner Károly dr. orvoskari dékán, Dézsi Lajos dr. bölcsészetkari prodékán és a fiatal fizikus tudós, Ortvay Rudolf dr., a matematikai fakultás prodékánhelyettese. Rajtuk és adoktorjelölteken, Fodor Gyulán és Székely Györgyön kívül nem is volt más jelen a nemes méltósággal teli irredenta-tüntetésen, mint egy-két hírlapíró. A rektor halk, reszkető hangon szólalt meg . — Most, amidőn a kolozsvári magyar Ferenc József-tudományegyetem első nyilvános aktusára, nyernek egymással és mindegyik külön egyéniség. De kettőben egyek, csak kék pénzt fogadnak el és csak egyfajta közönség látogatja őket. Néha-néha betéved ugyan más is és ilyenkor a rendőri jelentés kénytelen megemlékezni róluk — árdrágítás címén. Nem akarom végigsétáltatni az olvasót e mulatóhelyeken, csak a két legelsővel foglalkozom. Azelső az Imperial, a másik a Greshambar. Egy ideig a Gresham volt felül, most azonban határozottan az Imperial viszi a pálmát. Az Imperial ugyanis szerződtetett egy Engel-Berger nevű bécsi zeneszerzőt, aki Johann Strauss hagyományait és stílusát bizonyos keleti fűszerrel teszi elfogadhatóvá a bécsi és pesti győzők számára. Engel- Berger úr egy hónapra csekély harmincezer koronát kap a bártól azért, hogy személyesen interpretálja, illetve kísérje dalait. A bárban azóta nincs üres asztal, azóta előre kell lefoglalni. A helyiség Falus Elek és Jób Dániel faji ízlésében ragyog, bárki tervezte légyen is. A falak mentén páholyszerű ülések, a sarkokban pálma, az asztalon mindenütt vérvörös virág, mert elvégre is nem lehet elfelejteni olyan hamar a vörös világot, mely kegyes volt hozzájuk, hiszen mindannyiukat, akik ide járnak, halomra lőhette volna. De a diktatúra csak a paraszttal foglalkozott és megkímélte az „értékes elemet“, mely este kilenc órakor már hajtat a Rákóczi-út végére, hogy ott legyen, mert lefoglalás ide, lefoglalás oda, egy százkoronás borravaló megsemmisít régi jogokat. Jómagam elmulasztottam asztalt lefoglalni, tehát hoztak egy tenyérnyi álmárványlapot, mely négy sétapálcán meg is állt. A neve pótasztal. Megkaptam a vörös széki út is, de megkaptam a csodálkozó, idegen, szemtelen pillantásokat, melyek ezt látszottak kérdezni: mit mint számkivetettek is kiraboltak, minden egyetemi disz és ékesség nélkül idegyültünk, lehetetlen, hogy elsősorban ünnepélyesen ne protestáljunk ama merénylet ellen, mellyel a román kormányzótanács egyetemünket lefoglalta, tanárait elűzte és a dánmagyar egyetemet románegyetemmé avatta fel. Protestálunk e merénylet ellen a tudományt és annak működését biztosító hágai konvenciók alapján, de protestálunk magyar államunk, sőt a békeszerződést kötő mind a két fél nevében eme jogtalan támadás ellen, amely a békeszerződés megkötése előtt, tehát Erdély és Kolozsvár hovatartozásának eldöntése előtt határozott ilyképen egyetemünk sorsáról. A kolozsvári, tudományegyetem de jure fennáll a maga egészében és de facto él a magyar államhoz egytől-egyig hű és hűségükért szenvedő professzoraiban, akik a pozsonyi hasonló sorsú tanárokkal együtt ideiglenes munkára itt Budapesten most egyesültek. Tették ezt azért, hogy a kolozsvári magyar egyetem fennállását ténnyel is bizonyítsák és létének jogfolytonosságát biztosítsák. Majd köszönetét fejezte ki Schneller dr. rektor azoknak a hatóságoknak, melyek lehetővé tették, hogy a kolozsvári egyetem, bár korlátozod mértékben , de mégis fentarthassa e főiskolának a magyar állhatatóság jogfolytonosságára támaszkodó életét. ” Ezután a két doktorjelölt tette le a jogtudori esküt, mire az egyetem tanácsa doktorrá fogadta őket, majd ismét a rektor tett nagyhatású nyilatkozatot. — Társadalmi életünk Erdélyben azt bizonyítja, hogy a joggal és igazsággal nem törődő győztesek hatalma önmagában gyorsan összeomlik, míg akik a jogra és igazságra támaszkodnak, győzni fognak. Állami életünket a rágalmaktól félrevezetett és a félelemtől és bosszúvágytól mozgatott antánt hatalmak ezeréves múlt után megsemmisíteni igyekeznek. Csak pillanatnyi sikert érhetnek el, mert hiszen, hogy mi félrevetve minden pártoskodást, minden személyi érdeket, magyar szerelésünkben egyesülni fogunk és igy csak mienk lehet az igazság végső diadala... Még az uj doktorok köszönete következett és befejeződött a nevezetes akta: Uj Nemzedék Kedd, 1920 március 2. i műhelyi nevelés és a pályaválasztás. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának közoktatásügyi és közgazdaságügyi bizottsága elölést tartott Ba 11 ag Aladár elnöklése alatt. A bizottság először Zselitszky Szilárd műegyetemi tanár indítványával foglalkozott, hogy a szünetekre való tekintettel rövidíttessék meg a nyári szünidő. A javaslatot egyhangúlag elfogadták s igy felterjesztik a közoktatásügyi miniszterhez. Másik részét az ülésnek Orer Géza dr. tanár, címzetes igazgató „műhelyi nevelés és a pályavá lasz tás“-ról tartott előadásával töltötte ki. Előadó témája lényegét arra a bázisra építette, hogy a mai iskoláinkból hiányzik a gyakorlati életre, azaz az önállóságra nevelés. Javasolja, hogy a műhely, miként a nyugati államokban, vonuljon be elsősorban a tanítóképzőkbe, majd a polgári iskolákba s amennyire a költség engedi, a középiskolákba is. Javasolja továbbá a természetrajz és kémia gyakorlati alapon nyugvó tanítását, hogy az megfeleljen egy agrárállam követelményeinek. Ennek folyománya legyen akár itt ez az idegen ? Vagy ha már itt van, miért nem pincér ? Árját ugyanis csak pincérben látni a „lakásban“, de a fizető — a kereső — itt is a győzők közül való. Egy arabus mászkál keleti titokzatossággal keresztül-kasul az asztalok között és feketekávét kínál. Süteményesek és trafikosok mozgó lánccá egyesülnek a pincérekkel, szinte művészet, hogy nem gázolják tönkre egymást. A szoba aránylag szűk, a falak faburkolatosak, a mennyezeten csillár, a falakon köröskörül stilizált ernyős lámpák szikráinak. A középen zongora, a zongora előtt egy fiatalember, kinek ujja alól ki nem fogy a hang. Ez a csalétek: Herr Willy Engel-Berger, der berühmte wiener Komponist. Szemei üresen nézik a füstöt és a gőzt, felfogják a perzselő szemek pillantásait, melyeken keresztülszikrázik az idegen faj hiperszexualitása. A vendégek jönnek. Az egyik asztalnál falusi zsidók. Fajuk beilleszkedni tudásával el akarják felejteni, hogy kurtakorcsmán keresztül visz ide az ujjuk. Asszonyaik is velük vannak. Kulturátlanság és ízléstelenség csorog végig rajtuk. Esznek és isznak. Megvárják, míg a kiköszörültebb példányok megrendelik a vacsorát és akkor a láncrablók gőgjével szólnak a pincérre : nekünk is ugyanazt! Egy másik asztalnál ott ül az elmaradhatatlan „szerkesztő úr“, aki szuverén gőggel intézkedik. Potyázik, mert rendeléseit szomszédja „foganatosítja“. A szomszéd keze piszkos, mellényen zsírcseppek, de ujjain mogyorónagy brilliánsok, szemében a galíciaiak mohó élni akarása. Két leány van velük: ezek árják. Szerények, de új rajtuk a ruha. A galic szeme szinte üvölti: ést vásároltam nekik. Kereskedősegédforma alakok dőzsölnek egy sarokban. Újgazdagok, régi piócák. Egy na egy márvány!.) körül egy egész család a tanárképzés reformja. Az érdekes és minden izében megokolt előadást megbeszélés követte. Zselinszky Szilárd egyetemi tanár, Pintér Jenő főigazgató, a Baross-szövetség képviselője ,stb. alegmelegebben üdvözölték a felvetett eszmét s a tárgy fontosságára való tekintettel, kérték ennek iiká namrendre tűzését. A kormány lemondása I Huszár előtérben £■" A kormányzó megválasztAttff után a fiuszár-komány nyomban beaten lemondását, & a pártközi megegyezés sjuspark-féle paktum alapján kapott hatalmadét eszi az államfő kezébe. A kormányzidokálaszikü meg még ma, esetleg holnap up kormányelnököt dezignál, az interregnum hírtere pedig a régi szokás szerint az eddigi kormányt megbízza az ügyek további vitelével. A forradalom után alakuló első parlamentáris magyar kormány elnöke és személyi öszszetétele tekintetében a pártok között megegyezés még nincs. A Kisgazdapárt, amely eddig többségi jogon követelte magának a miniszterlenökséget és a hatalmi tárcák többségét, a két kilépés következtében, valamint az esetleg várható újabb diszolgálások következtében nem követelheti magának azt a jogot, hogy hatalmi túlsúlyát a kormány összetételében érvényesítse. Minthogy a két párt számaránya között eltérés alig van, a középpárt részéről azt a hírt hozták forgalomba, hogy a miniszterelnökségre olyan férfiút jelöljenek, aki az uralkodó pártok egyikéhez sem tartozik s akinek pártatlansága leginkább biztosítaná a Keresztény Nemzeti Egyesülés és a kisgazda tábor sima együttműködését. Így bukkant fel Ráday Gedeon grófnak, Pest vármegye kormánybiztos-főispánjának nevét akit erélyes férfiúnak s kiváló adminisztratív erőnek ismernek, akinek jelöltségét azonban a keresztény párt nem fogadta túlságos rokonszenvvel. Emlegették Teleki Pál gróf nevét is, akinek jelöltsége azonban a békedelegációban való elfoglaltsága miatt aligha aktuális. Minthogy Rubinek miniszterelnöksége ellen teljesen egységes tiltakozás mutatkozik a kereszténypárt részéről, másrészt pedig Kalter István kinevezését a kisgazdák oppozíciója nehezítené meg, kézenfekvő az a föltevés, hogy Huszár Károly, aki tagadhatatlan ügyességgel tartotta egyensúlyban a szövetséges pártok viszonyát, újabb megbízatást fog kapni kormányalakításra. Az ütközőpont a két párt között való iegegyezésben a belügyi tárca, amielyet mindkét párt a maga számára követel s melyről egyik sem akar lemondani a küszöbön álló tiszántúli választások miatt. Mihelyt a kormányzó kinevezi az új kabinetelnököt, megindul a pártközi megegyezésre irányuló tanácskozás s valószínű, hogy egy-két napon belül megalakul a parlamentáris és felelős kormány, helyezkedik el. Hatvan-hetvenéves öregaszszonyok is vannak közöttük. Pergament az arcuk, ősz a hajuk, fülükben drága függő. Roskadt férjük versenyt iszik velük, a vő, a leány és a tizenöt-tizenhat esztendős kisaszszonyunoka belepölyesszkedik a rothadt hely miliőjébe. Megszűnt az erkölcsi törvény ha- talma, a faji tűz magasra lobban, kókfais, bólé, pezsgő, vörösbor, pálinka csorog az abroszon, békében is ritka ételek gőzölögnek. Öt-hat ilyen társaság rossz szaga émelyíti gyomrom, látom a világ legrettentőbb szolidaritásának minden pillanatban kilobbanó jelét, a régi lipótvárosi kudurzsidó köszönti az újat, kezet fog vele, titkos jelet vált a hadikisasszonnyal, üzletről cseveg a papával. A szomszédos asztalnál egy knikkerbokkeres úr helyezkedik el. Piros bort iszik és körülnéz. Meglátja az egyik hadimilliomos kisasszonyt és hangosan szól oda a pincérnek . — Gusztusom volna arra a nőre! Senki nem botránkozik meg. Ami nekünk titkos és szent érzés, mélységes, lejekből kiáramló folyamat, mely néha megöl, neki egyszerűen gusztus. Ráéhezés. Engel-Berger úr játszani kezd. Egy csúf, fekete «művész» áll mellé. Ez Neuhaus utaz énekes. Mosoly émelyedik arcára és belekiáltja a puncsgőzbe az új kompozíció címét: — Sulamith! Orientalischer Foxtrott! A zongora szól. Neuhaus úr énekel,a poharak csörömpölnek, a rágószervek működésben vannak. A dal buta, rossz, ötlettelen, ez a keleti szentimentalizmus nem Jo- Jiann Strauss lírája. Egyik dal a másikba fuladt. A lelkem és a fülem szenved, a Vendégsereg azonban élvez és olvad. Ami erotikum vált a muzsikában, magjába szívja és olvasztja, az étel, melyet kristálytálakban.