Uj Nemzedék, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

2 még lehetetlen, de annyit mégis el kell érniök a lengyeleknek, hogy legalább a kassa­­oderbergi vasúti vonal útján közvetlen érintke­zésük legyen Magyarországgal. A szlávok mai helyzetére ügyelnünk kell és a tót kérdést nagy jóindulattal kell kezelnünk. A csehek azt mondják, hogy tót nemzeti öntudat nincsen. Föltéve, hogy ez így van, akkor is a cseh agi­táció eredménye. A csehek ugyanis a huszitiz­mustól kezdve, mintegy 500 éven­ keresztül ter­jesztették a szlovákok között a cseh nemzeti öntudatot és a cseh-szlovák nemzeti egységet. Tehát nem a magyarok forgatták ki a tót né­pet nemzeti jellegéből, hanem éppen a csehek, akik mindig a magyar elnyomásról szóno­koltak. A kolozsvári egyetem Budapesten/ Szombaton volt az ünnepélyes első tanácsülés — Tiltakozás az oláhok rablószándékai ellen Az erdélyi magyarság legfőbb tudományos intézetét,, a kolozsvári egyetemet oláh erőszak rombolja’ már közel egy­ esztendeje. Tavaly május 12-én, oláh katonaság jelent meg , egyetem,rektoránál és az egyetemi épületet ösz­­szes felszereléseivel­­ maga számára foglalta le. Ugyanakkor az alah a csak két nappal előbb adott szavát megszegve, — nyomban távo­zásra kényszerette az intézet összes tanárait, akiknek jórésze Budapestre menekült. Az el­múlt napokban pedig, február 2 2-án az oláh ko­lozsvári egyetemet — királyi udvara jelenlétében s­ román egyetemmé avatta fel, azt az egye­temet, melynek még hallgatósága is állandóan mintegy nyolcvanöt százalékban volt magyar anyanyelvű. A száműzött kolozsváriak a bu­dapesti Pedagógium­ban és a budai első kerü­leti főgimnáziumban találtak ideiglenes hajlé­kot, míg a Műegyetemen Tangl Károly része­sítette őket bajtársi segítségben. Azok a kolozs­vári professzorok, akik a fővárosban várják be a magyar igazság napjának földerülését, most ama meggyőződésük demonstrálásául, hogy a­­kincses város ismét csak magyar lehet, meg­kezdték Budapesten működésüket és szombaton Hétben, az első ünnepélyes tanácsülés kerete­iben, már két doktort is avattak. A bensőséges, megható ünnepség a jogi fakul­tás jelenlegi vendégszállásán, a budai Attila­ utcai fő­gimnáziumban játszódott le. Tizenkét órakor vo­nult be az első emeleti nagyterembe az egyetemi ta­nács, melyben a következő tanárok foglaltak helyet: Schneller István dr. prorektor, elnök, Meny­­h­á­r­t Gáspár dr. jogii dékán, L­e­c­h­n­e­r Károly dr. orvoskari dékán, Dézsi Lajos dr. bölcsészetkari prodékán és a fiatal fizikus tudós, Ortvay Ru­dolf dr., a matematikai­ fakultás prodékánhelyettese. Rajtuk és a­­doktorjelölteken, Fodor Gyulán és Székely Györgyön kívül nem­ is volt más jelen a nemes méltósággal teli irredenta-tüntetésen, mint egy-két hírlapíró. A rektor halk, reszkető hangon szólalt meg . — Most, amidőn a kolozsvári magyar Ferenc József-tudományegyetem első nyilvános aktusára, nyernek egymással és mindegyik külön egyé­niség. De kettőben egyek, csak kék pénzt fogadnak el és csak egyfajta közönség láto­gatja őket. Néha-néha betéved ugyan más is és ilyenkor a rendőri jelentés kénytelen meg­emlékezni róluk — árdrágítás címén. Nem akarom végigsétáltatni az olvasót e mulató­helyeken, csak a két legelsővel foglalko­zom. Az­­első az Imperial­, a másik a Gresh­am­­bar. Egy ideig a Gresham volt felül, most azonban határozottan az Imperial viszi a pálmát. Az Imperial ugyanis szerződtetett egy Engel-Berger nevű bécsi zeneszerzőt, aki Johann Strauss hagyományait és stílusát bizonyos keleti fűszerrel teszi elfogadhatóvá a bécsi és pesti győzők számára. Engel- Berger úr egy hónapra csekély harmincezer koronát kap a bártól azért, hogy személye­sen interpretálja, illetve kísérje dalait.­­ A bárban azóta nincs üres asztal, azóta előre kell lefoglalni. A helyiség Falus Elek és Jób Dániel faji ízlésében ragyog, bárki tervezte légyen is. A falak mentén páholyszerű ülések, a sarkokban pálma, az asztalon mindenütt vér­vörös virág, mert elvégre is nem lehet elfelej­teni olyan­ hamar a vörös világot, mely kegyes volt hozzájuk, hiszen­­ mindannyiukat, akik ide járnak, halomra lőhette volna. De a dikta­túra csak a paraszttal foglalkozott és megkí­mélte az „értékes elemet“, mely este kilenc órakor már hajtat a Rákóczi-út végére, hogy ott legyen, mert lefoglalás ide, lefoglalás oda, egy százkoronás borravaló megsemmisít régi jogokat. Jómagam elmulasztottam asztalt lefoglalni, tehát hoztak egy tenyérnyi álmárványlapot, mely négy sétapálcán meg is állt. A neve pót­asztal. Megkaptam a vörös széki út is, de meg­kaptam a csodálkozó, idegen, szemtelen pillan­tásokat, melyek ezt látszottak kérdezni: mit mint számkivetettek is kiraboltak,­­ minden egye­temi disz és ékesség nélkül idegyültünk, lehetetlen, hogy elsősorban ünnepélyesen ne protestáljunk ama merénylet ellen, mellyel a román kormányzótanács egyetemünket lefoglalta, tanárait elűzte és a dánma­­gyar egyetemet román­­egyetemmé avatta fel. Pro­testálunk e merénylet ellen a tudomány­t és annak működését biztosító hágai konvenciók alap­ján, de protestálunk magyar államunk, sőt a béke­­szerződést kötő mind a két fél nevében eme jog­talan támadás ellen, amely a békeszerződés megkö­tése előtt, tehát Erdély és Kolozsvár h­ovatartozá­sá­n­ak eldöntése előtt határozott ilyképen egyetemünk sorsáról. A kolozsvári, tudományegyetem de jure fennáll a maga egészében és de facto él­ a magyar államhoz egyt­ől-egyig hű és hűségükért szenvedő professzoraiban, akik a pozsonyi hasonló sorsú ta­nárokkal együtt ideiglenes munkára itt Budapesten most egyesültek. Tették ezt azért, hogy a kolozsvári magyar egyetem fennállását ténnyel is bizonyítsák és létének jogfolytonosságát biztosítsák. Majd köszönetét fejezte ki Schneller dr. rek­tor azoknak a hatóságoknak, melyek lehetővé tették, hogy a kolozsvári egyetem, bár korlátozod mérték­ben­ , de mégis fentarthassa e főiskolának a magyar állhata­tóság jogfolytonosságára támaszkodó életét. ” Ezután a két doktorjelölt tette le a jogtudori esküt, mire az egyetem­­ tanácsa doktorrá fogadta őket, majd ismét a rektor tett nagyhatású nyilatko­zatot. — Társadalmi életünk Erdélyben azt bizo­nyítja, hogy a joggal és igazsággal nem törődő győztesek hatalma önmagában gyorsan összeomlik, míg akik a jogra és igazságra támaszkodnak, győzni fognak. Állami életünket a rágalmaktól félrevezetett és a félelemtől és bosszúvágytól mozgatott antánt hatalmak ezeréves múlt után megsemmisíteni igye­keznek. Csak pillanatnyi sikert érhetnek el, mert hiszen, hogy mi félrevetve minden pártoskodást, minden személyi érdeket, magyar­ szerelésünkben egyesülni fogunk és igy csak mienk lehet az igaz­ság végső diadala... Még az uj doktorok köszönete következett és befejeződött a nevezetes akta: Uj Nemzedék Kedd, 1920 március 2. i­ műhelyi nevelés és a pályaválasztás. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának köz­­oktatásügy­i és közgazdaságügyi b­i­zo­tts­á­ga elö­lést tartott B­a 11 a­g­­ Ala­dár elnöklése alatt. A bizottság először Zsel­­its­z­k­y Szilárd műegyetemi tanár in­dítványával foglalkozott, hogy a szüne­tekre való tekintettel rövidíttessék meg a nyári szünidő. A javaslatot egyhangúlag elfogadták s igy felterjesztik a közoktatásügyi minisz­terhez. Másik részét az ülésnek Orer Géza dr. tanár, címzetes igazgató „műhelyi neve­lés és a pá­l­y­a­v­á l­a­s­z t­á­s“-ról tartott elő­adásával töltötte ki. Előadó témája lényegét arra a bázisra építette, hogy a mai iskoláink­ból hiányzik a gyakorlati életre, azaz az ön­állóságra nevelés. Javasolja, hogy a mű­hely, miként a nyugati államokban, vonul­jon be elsősorban a tanítóképzőkbe, majd a polgári iskolákba s­ amennyire a költség engedi, a kö­zépiskolákba is. Javasolja továbbá a természet­rajz és kémia gyakorlati alapon nyugvó taní­tását, hogy az megfeleljen egy a­g­r­á­r­állam követelményeinek. Ennek folyománya legyen akár itt ez az idegen ? Vagy ha már itt van, miért nem pincér ? Árját ugyanis csak pincér­ben látni a „lakásban“, de a fizető — a kereső — itt is a győzők közül való. Egy arabus mász­kál keleti titokzatossággal kereszt­ül-kasul az asztalok között és feketekávét kínál. Sütemé­nyesek és trafikosok mozgó lánccá egyesülnek­ a pincérekkel, szinte művészet, hogy nem gá­zolják tönkre egymást. A szoba aránylag szűk, a falak faburkolatosak, a mennyezeten csillár, a falakon köröskörül stilizált ernyős lámpák szikráinak. A középen zongora, a zongora előtt egy fiatalember, kinek ujja alól ki nem fogy a hang. Ez a csalétek: Herr Willy Engel-Berger, der berühmte wiener Komponist. Szemei üre­sen nézik a füstöt és a gőzt, felfogják a perzselő szemek pillantásait, melyeken keresztülszikrá­zik az idegen faj hiperszexualitása. A vendégek jönnek. Az egyik asztalnál fa­lusi zsidók. Fajuk beilleszkedni tudásával el akarják felejteni, hogy kurtakorcsmán keresz­tül visz ide az ujjuk. Asszonyaik is velük van­nak. Kulturátlanság és ízléstelenség csorog vé­gig rajtuk. Esznek és isznak. Megvárják, míg a kiköszörültebb példányok megrendelik a va­csorát és akkor a láncrablók gőgjével szólnak a pincérre : nekünk is ugyanazt! Egy másik asz­talnál ott ül az elmaradhatatlan „szerkesztő úr“, aki szuverén gőggel intézkedik. Potyázik, mert rendeléseit szomszédja „foganatosítja“. A szomszéd keze piszkos, mellényen zsírcseppek, de ujjain mogyorónagy brilliánsok, szemében a galíciaiak mohó élni akarása. Két leány van velük: ezek árják. Szerények, de új rajtuk a ruha. A galic szeme szinte üvölti: ést vásárol­­tam nekik. Kereskedősegédforma alakok dőzsölnek egy sarokban. Újgazdagok, régi piócák. Egy na egy márvány!.)­­ kör­ül egy egész család a tanárképzés reformja. Az érdekes és minden izében megokolt előadást megbeszélés követte. Zselinszky Szilárd egyetemi tanár, Pin­­t­é­r Jenő főigazgató, a Baross-szövet­ség képvi­selője ,stb. a­­legmelegebben üdvözölték a felve­tett eszmét s a tárgy fontosságára való tekin­tettel, kérték ennek iik­á nam­rendre tűzését. A kormány lemondása I Huszár előtérben £■" A kormányzó megválasztAttff után a fiu­­szár-kom­ány nyomban beaten lemondását, & a pártközi megegyezés sjuspark-féle paktum alapján kapott hatalmadét eszi az államfő ke­zébe. A kormányzidokálaszikü meg még ma, esetleg holnap up­ korm­ányelnököt dezignál, az interregnum­ hírtere pedig a régi szokás sze­rint az eddigi kormányt megbízza az ügyek további vitelével. A forradalom után alakuló első parlamen­­táris magyar kormány elnöke és személyi ösz­­szetétele tekintetében a pártok között megegye­zés még nincs. A Kisgazdapárt, am­ely eddig többségi jogon követelte magának a minisz­­terlenökséget és a hatalmi tárcák többségét, a két kilépés következtében, valamint az esetleg várható újabb diszolgálások következtében nem követelheti magának azt a jogot, hogy hatalmi túlsúlyát a kormány összetételében ér­vényesítse. Minthogy a két párt számaránya között eltérés alig van, a középpárt részéről azt a hírt hozták forgalomba, hogy a minisz­terelnökségre olyan férfiút jelöljenek, aki az uralkodó pártok egyikéhez sem tartozik s aki­nek pártatlansága leginkább biztosítaná a Ke­resztény Nemzeti Egyesülés és a kisgazda tá­bor sima együtt­működését. Így bukkant fel Ráday Gedeon grófnak, Pest vármegye kormánybiztos-főispánjának nevét akit erélyes férfiúnak s kiváló adminisz­tratív erőnek ismernek, akinek jelöltségét azon­ban a keresztény párt nem fogadta túlságos ro­­konszenvvel. Emlegették Teleki Pál gróf nevét is, akinek jelöltsége azonban a békedelegáció­ban való elfoglaltsága miatt aligha aktuális. Minthogy Rubinek miniszterelnöksége ellen tel­jesen egységes tiltakozás mutatkozik a keresz­ténypárt részéről, másrészt pedig Kalter Ist­ván kinevezését a kisgazdák oppozíciója nehe­zítené meg, kézenfekvő az a föltevés, hogy Huszár Károly, aki tagadhatatlan ügyességgel tartotta egyensúlyban a szövetséges pártok vi­szonyát, újabb megbízatást fog kapni kor­mányalakításra. Az ütközőpont a két párt között való i­eg­­egyezésben a belügyi tárca, am­ielyet mindkét párt a maga számára követel s melyről egyik sem akar lemondani a küszöbön álló tiszántúli választások miatt. Mihelyt a kormányzó kine­vezi az új kabinetelnököt, megindul a pártközi megegyezésre irányuló tanácskozás s valószínű,­ hogy egy-két napon belül megalakul a parla­mentáris és felelős kormány, helyezkedik el. Hatvan-hetvenéves öreg­asz­­szonyok is vannak közöttük. Pergament­ az arcuk, ősz a hajuk, fülükben drága függő. Roskadt férjük versenyt iszik velük, a vő, a leány és a tizenöt-tizenhat esztendős kisasz­­szonyunoka belepölyesszkedik a rothadt hely miliőjébe. Megszűnt az erkölcsi törvény ha-­ talma, a faji tűz magasra lobban, kókfais, bólé, pezsgő, vör­ösbor, pálinka csorog az abroszon, békében is ritka éte­lek gőzölögnek­. Öt-hat ilyen társaság rossz szaga émelyíti gyomrom, látom a világ legrettentőbb szoli­daritásának minden pillanatban kilobbanó jelét, a régi lipótvárosi kudurzsidó köszönti az újat, kezet fog vele, titkos jelet vált a hadi­kisasszonnyal, üzletről cseveg a papával.­­ A szomszédos asztalnál egy knikkerbok­­­keres úr helyezkedik el. Piros bort iszik és körülnéz. Meglátja az egyik hadimilliom­os kisasszonyt és hangosan szól oda a pin­cérnek .­­ — Gusztusom volna arra a nőre! Senki nem botránkozik meg. Ami ne­­künk titkos és szent érzés, mélységes, lejek­ből kiáramló folyamat, mely néha megöl, neki egyszerűen gusztus. Ráéhezés. Engel-Berger úr játszani kezd. Egy csúf, fekete «művész» áll mellé. Ez Neuhaus ut­az énekes. Mosoly émelyedik arcára és bele­­kiáltja a puncsgőzbe az új kompozíció címét: — Sulamith! Orientalischer Foxtrott! A zongora szól. Neuhaus úr énekel,­­a poharak csörömpölnek, a rágószervek műkö­désben vannak. A dal buta, rossz, ötlette­­len, ez a keleti szentimentalizmus nem Jo- Jiann Strauss lírája. Egyik dal a másikba fuladt. A lelkem és a fülem szenved, a Ven­dégsereg azonban élvez és olvad. Ami ero­­tikum vált a muzsikában, magjába szívja és olvasztja, az étel, melyet kristálytálakban.

Next