Uj Nemzedék, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

Kedd, 1920 március 2. Uj Nemzedék Horthy Miklós az ország kormányzója Kormányzót választ a nemzetgyűlés — Horthy Miklós megválasztása -Esküt tesz a kormányzó­ ­Az Országház-tér ma reggelre levetette Ütött, gyűrött, közömbösű­ túrázatát, a paloták­ról és házakról lenyúló lobogónyelvek hosszú idő múlta magyar­ örömet kezdtek beszélni. A képviselőház lejárója elé sürű egymásután­ban siklottak baz autók és kétfogatuak, az autók és kocsik- a sirakába azonban női fejek rajzo­lódtak. Minden megváltozott ugyanis, a t. Ház szétment, a vezérek vagy pihennek, vagy hallgatnak, vagy haragusznak, minden új lett, az arcok, a célok, az emberek. Csak a szoká­sok maradtak a régiek, minekutána az írat­lan törvények ereje örök. A törvény pedig a nagy és kis napokra egyformán szól, mond­ván : az első mindig a karzat. Ma kétszeresen az. Alig fordul kilencre az óramutató, alig he­lyezkednek el régi díszben a szolgák, már tar­­kul és színesedik a karzat, már megjelenik a legelső tollas kalap a szűk gót karzativ alatt, mely márványos rámába foglalja a fejeket, a megvillanó látócsöveket. A karzat első lélekzése ébreszti a hon, illetve a nemzet atyjait. Ünnepiesebbek, mint máskor,­­ mert hölgyeket kisérnek és az asz­­szonyi szemnek kedves lévén a gesztus, ünne­­pies, komolykodó tartásuk végigmered­ a fo­lyosón. Ennek meg van az a következése is, hogy kevesebbet kacérkodnak a sajtóval, le­foglalják a hölgyek, az asszonyok és a háború alatt serdült kisasszonyok, kik nem ismerik a régi stílust, a régi képeket, akik nem keresik önkéntelenül is Tisza István komoran kemény alakját a padsorokon. A német, francia és angol kollégák ugyanis ezt kérdezgetik tőlünk. Nem győzzük muto­gatni azt az árva sarkot, amely körül most csizmás kisgazdák ülnek, arcukon komoly, magyaros hallgatás, szemükben azonban élet lobog. Ők a legnyugodtabbak úgy kint, mint bent, még nem férkőzött hozzájuk a Ház iz­galmat szóró levegője. A folyosó, a régi, kedves uram-bátyámos folyosó, alig akar megtelni. Hiányoznak az anekdota-mondók, a régi magyar urak, kik pillangós nyakkendőkben jártak és humorrá formáltak mindent. A régi udvartartók és ud­varlók székhelyén most kezdenek kialakulni az új körök görbe vonalai, no de ilyenkor, amikor meg nem egészen bizonyos, hogy ki lesz a főminiszter és egyáltalán ki lesz mi­niszter, óvatos az udvarlók tömjénező kórusa. Majd egy-két hét múlva, ha Horthy kormány­zó írásával jön az új, az ismeretlen ... Azért a miniszterek ma sincsenek egyedül. A lemondó miniszternek az a természetrajza, hogy gyorsabban intézi el a kéréseket, de a ké­rők nem nemzetgyűlési tagok, kívülről jöttek és a nogy aktust, a kormányzó esküjét össze­szolgálnak, kinyitja az orientális foxtrot­ előtt a nem nyugati szíveket, a dalokat kez­dik Neuhaus úrral együtt énekelni, lángol és ég minden, a mulatságba vadulás tömjén­­felhője fojtogatni kezd. Egyszerre elhallgat az ének, Engel-Ber­­ger mosolyogva bólogat egy betócsuló társa­ság felé. A társaság élén egy Rátkai Márton nevű színész és Lábass Juci haladnak. Szvit­jük szinfalmölgötti elemekből verődött össze. A hölgyeken megrázóan drága toalettek (egy kúriai bíró felesége jutott az eszembe, a­ki férje elhasznált cipőjét kénytelen viselni), a kalapokon toll, a váll a kép drága prém. A társaság­ rezervált asztalhoz telepszik és va­csorázni kezd. Hús- és tésztacsodák, cukrász­­remekek terh­esitik az abroszt, italkirályok gyöngyöznek a poharakban, kacagnak, dú­dolnak, isznak és esznek. Neuhaus úr a kis Gréte románcát énekli. Ilihon vagyonban dide­reg a kivert hivatalnok, ott messzi, apáim földjén oláh botverés alatt vonaglik a ma­gyar asszony dereka. A bécsi vas írek azon­ban nem engedik ide a sikoltást, -­­a magyar tisztviselőgyerek hangtalanul hal meg. De a valcer ring, a valcer hullámzik, a melódiák édesek, az emberek megm­ámorosodnak. Re­kedt rikoltások sertednek, egymáshoz csen-­gli a pohár. Fizetnek köröskor­ól. Repked az ebesek kék szárnya, az elvik ricsaság nyolc- a má­sik hatezer koronát f­el, mások­é többet. A melódiák keresztül n­­a­tóznak a lelkeken melyekben öröm és jóllakottság fészke meleg­szik... Künn az utcán uj plakátok fogad­nak. «Egy napot a hazáért!­» — ezt kiállja a feliratuk s egy bilincsbe vert ember emeli rajtuk ökleit kétségbeesve a magasság felé. Csak egy fillért a hazának! A plakát egyik gazkábgját,­ fertohfijit kapcsolják egy kis hasznossal. A nagy aktu különben ünnepélyes hangulatot sugároz, ameb már a külső habituson is meglátszik. A minisz­terek ugyanis zsakettben vannak. Idők válto­zása! A szekrénytorkokban szunnyadó disz­magyarok bánatosan vonaglanak meg erre a hírre. Kormányzóválasztás diszmagyar nélkül E néhány szóban benne van Magyarország nagy, véghetetlen nagy metamorfózisa. Haller István körül folyton ott gombolyog egy-egy csoport, míg Rubinek maga megy hí­­veihez. A kisgazda — már­mint az igazi— rá tarti rajta, nem szalad a miniszter után, ha meg megy, inkább a két Szabó István felé hú­zódik. A folyosón végigsuhog Andrássy Gyüri elegáns alakja. Redingot van rajta. Szemei hi­deg-idegenül sirdanak végig a csoportokon Egyedülisége feltűnő, szinte fájdalmas. Palla­vicini és Sigray is itt vannak a grófok közül Külön-külön mozognak, de az arisztokratái nehézkedési törvényénél fogva, mindig össze­kerülnek hol a folyosón, hol pedig benn a te­remben. Politikai nyilatkozat nem sok esik, bár a minorum gentiumot az érdekli ezer év óta hogy ki a kivát! ki lesz a miniszterelnök. Ezt azonban most már Horthytól kellene meg­kérdezni, aki sphinx-szerűen titokzatos, egy­szóval az lesz, aki helyrezökkenti a magyar politikát, visszaadván a régi elemeket, melyek nélkül nem teljes a parlamenti élet. A karzaton ezenközben elhelyezkednek, a régi, nagy ülések zsúfoltak, majd szét­­pattantják a karcsú oszlopokat Az egyiken ott van barna selyemkendőben sokorópálkai Pista bácsi felesége. Olyan nyugodtan ül, mintha már ezer éve volna ottan, nem tudva bizalommal, nem tudva csodálkozással, egy­szóval igaz magyar asszony. A régi új kar­zaton már izgékonyak a szemek, néhány szép asszony villogtatja, mint a kardpengét A fő­­vezérség külön helyen van. Ott van a fővezér felesége, Paula leánya, István és Miklós fia. Ott van Horthy István tábornok, a f­ővezér bátyja, Lukasich tábor­nok, Panos alezredes, Dobokay alezredes, Görgey őrnagy és néhány fiatal tiszt. Az első karzaton Beniczkyné, Huszainé, Pallavicininé érdeklődnek, néhány ismertebb hölgy nevét emlegetik. A villamoscsengők féltizenegy után ber­regni kezdenek, a terem minden zuga, minden sarka megtelik, csak a képviselői padok ma­radnak üresen, tátongóan, fájdalmasan be­szélve arról, hogy Magyarország legszebb ré­szein oláh, cseh és szerb terpeszkedik. A telt Ház mint a megnyirbált magyar királyság földabrosza ... Az elnök megnyitja az ülést, a névszerinti szavazás nem izgat senkit, csak a karzatot. A látcsövek fürgén siklanak a terem mélye felé és üvegük felszippantja az új ismeretlen nem­zetatyák fejét. Az eredmény kihirdetése nem hoz meglepetést az első pillanatban, csak azt nem tudják, hogy a liz nem Horthy-szavazat kire esett. A helyzetgyilés kormányzói választ A képviselőháza kiörnyéke már jóval tíz óra előtt nagy erélyítésgel mutat. A főkapukhoz ve­zető Aitriea­rt men­tén a kiváncsiak tömege áll. Díszruhás rendőrök és katonák tartják fenn a rendet. A parlamenthez vezető utcák fel van­nak lobogózva. Az Alkotmány­ utca és az Or­szágház tér­ torkolatán két nagy nemzeti szinti zászló között magyar címeres fehér zászló leng. A déli órákban a különben csendes Alkotmány­­utca is megtelik érdeklődőkkel. A parlament kapuinál az igazoltatás a rendesnél szigorúbb, a hátr­ügyi hivatalt még mindig ostromolják belépőjegyek­kret, bár napokkal ezelőtt már min­den előjegyzés megtörtént. A folyosókon sok a­z idegen arc. Az ülésterem képe is megváltozott. A h­áz közepén lévő asztalt, melyen a törvény­könyvek fekszenek, a gyorsírói asztal elé fol-­yik és az ülésterem közepén szabadon maradt helyet perzsaszőnyeggel vonták be. Ezen a hé­ven fogja a megválasztott kormányzó­ esküjét­­ letenni. A képviselők ma a szokottnál korábban­­ jöttek az ülésre, valamennyien ünneplő-feke­tében. Huszár Károly miniszterelnök röviddel 9 óra után elsőnek érkezett a Házba. A halói-­­ dali hírlapíró-karzaton a bécsi külföldi újság­írók uniójának többtagú küldöttsége foglal­­ helyet Mandl Leopold vezetésével. A bécsi új­­­­ságírókon kívül még számos külföldi újság­, s író jött el erre a nevezetes ülésre, köztük Lé­vai, a Temps munkatársa is. A kormány tag­jai 11 órakor már valamennyien együtt van­nak a Házban. A jobboldali hírlapírói karza­ton filmoperatőrök masinái és fotografáló­­s gépek szemeződnek az ülésterem felé. A karza­tok roskadásig tele vannak. Féltizenegy órakor nyitotta meg Rakovszki István a Ház ülését. A Jegyzőkönyvet Kontra Aladár vezeti. A múlt ülés jegyzőkönyvénél­ felolvasása után bejelentette az elnök, hogy napirend szerint a mai ülés tárgya Magyar­ország kormányzójának megválasztása. A be­jelentést a képviselői padokból éljen Storb­y Miklós felkiáltással fogadják. Az elnök be­jelenti továbbá, hogy miután a törvény tit­kos szavazást állapít meg a kormányzóvál­asz­­tás módjaira nézve, ezt elrendeli. A képviselők névsorát Szabóky Jenő fogja olvasni, a távol­levők neveit pedig Szabóky Sándor jegyzi A szavazás elrendelése után a jegyző névsor szerint felhívja a képviselőket, hogy a sza­vazócéduláikat a terem közepén felállítod urnába helyezzék el. A szavazást Ambrózy Migazzi gróf nevével kezdik, aki nincs jelen. Utána a jegyző Andrássy Gyula grófot szó­litja, aki azonban nevének említésekor még nincsen a teremben. Féltizenegy óra után érkezett meg Andrássy Gyula gróf a nemzetgyűlésre és elfoglalta szo­kott helyét. A szavazás ünnepi komolysággal folyik. A szavazás alatt a Házban megéljenez­ték és megtapsolták Horthy Jenőt, Huszár Ká­roly miniszterelnököt, Meskó Zoltánt, különös meleg tapssal üdvözölték Prohászka Ottokárt Rubinek Gyulát és a kisgazdapárt képviselői között megint a két Szabó István mellett tün­tettek. A névsor felolvasása után a távozók ne­veit olvassák föl. Távol voltak és nem szavaz­tak Ambrózy­ Migazzi gróf, Apponyi Albert gróf, Teleki Pál gróf, Vázsonyi Vilmos, Pete Sándor dr. Korányi Frigyes báró, Koszó Ist­ván, Letenyei Pál és Klebelsberg Irm­e gróf. Mielőtt azonban az elnök elrendelte volna a távollevők neveinek felolvasását, a padsorok­ból több helyről felkiáltások hangzottak el: Helyre! Helyre! A képviselőház közepén ugyanis beszélgető csoportokba alakultak át a képviselők. Az elnök csenget. Kérem a képviselőket, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Ezután az elnök elrendeli, hogy a jegyzők számlálják össze a szavazatokat. A szavazatok megszámlálása vagy 10 percig tartott. 11 óra után öt perccel hirdette le Ra­­kovszky István elnök a szavazás eredményét, leadtak összesen 141 szavazatot, az elnök nem szavazott, ezekből 131 esett Itorin­y Miklósra, hét Apponyi Albert grófra, két szavazat meg­oszlott. Az elnök Jlortny Miklóst Magyarország megválasztott kormányzójának jelentette ki. Mikor az elnök kihirdette a szavazás ered­ményét, a képviselők felállóitok helyeikről, tapssal, lelkes éljenzéssel fogadták Horthy megválasztását. Éljen Horthy Miklós ! zúgta az egész terem. Az elnök ezután javasolta, hogy a nem­zetgyűlés kebeléből küldjön ki bizottságot, hogy a megválasztott kormányzót a törvényes eskü letételére felkérje. A bizottság elnökévé Prohászka Ottokár dr.-t, tagjaivá pedig Gyömörey György, Pa­­tacsi Dénes, Szij­j György és Ugron Gábor kép­viselőket ajánlotta az elnök. A Ház ehhez hoz­zájárult. Ekkor az elnök felkérte a bizottságot, hogy a főméltóságú kormányzó­kat hívják meg az ülésre. Majd az elnök felhívta azokat a bizottsági tagokat, akik esküjüket még nem tették le, hogy a házszabályokban előírt esküt letegyék. Miután ez megtörtént, az elnök tíz percre felfüggesztette az ülést. A kormányzó megválasztásáról szóló törvényjavaslat A nemzetgyűlés méltányolván azokat a nagy érdemiket, melyeket nagybányai Horthy Miklós ur,­ volt cs. és kir. altengernagy, a ma­gyar nemzeti hadsereg fővezére, a II. oszt. ka­tonai érdemkereszt tulajdonosa, a Lipót-rend és a III. oszt. vaskoronarend tulajdonosa, a III. oszt. katonai érdemkereszt, a bronz katonai ér­demérem, a Károly csapatkereszt és a sebesülési érem tulajdonosa, a háború nehéz küzdelmei között, a haza védelmében, majd a nemzeti hadsereg megszervezésével az első rend és biz­tonság helyreállításával és fenntartásával és így a pusztulás és végenyészet szélére jutott ország megmentésében szerzett és áthatva attól a biza­lomtól, hogy a nemzetet súlyos megpróbáltatá­sok között a nemzetgyűléssel egyetértésben az alkotmányosság ösvényén megerősödés, fejlődés felé fogja vezetni, őt titkos szavazással, száz-­ negyvenegy szavazatból százharmincegy szava­zattal Magyar­ország kományzóntyán, választasai 3

Next