Uj Nemzedék, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
defizetesi árak: Egész évre.. 220 K — f. Negyedévre . . 56 K — f. Félévre .... 110 K — f. Egy hóra .. . 20 .. —f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron . 80 fillér. Felelős szerkesztő: Milotay István. Szerkesztubegrs kialofuvellai. Budapest, IV. kerület, Gerlóczy utca II. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. Budapest, 1920. II. évfolyam 74 (152). szám. Péntek, március 26. Keresztény kurzus és parlament Kaptuk a következő levelet : Igen tiszte# Szerkesztő Uram, engedje flieg, hogy lapja nyilvánosságához forduljak, paert máj? torkomat fojtogatja az a káröröm, amely a liberális lapok soraiból kiárad és zsidó ismerőseim ujjongása a keresztény pártok és vezérek egymást követő botrányai miatt. Már alig jósolnak néhány hónapot a keresztény kurzusnak, azt mondják, halálos sebet kapott. Azt mondják a keresztény kurzusról, hogy menthetetlenül kompromittálva van, kisült róla, hogy semmivel se jobb, sőt sokkal rosszabb, mint minden elődje. A bolsevizmus nemcsak vezéreinek bűnei miatt bukott meg, hanem elvei is teljes csődöt mondottak. Lehet a keresztény kurzus vezéreinek tízszerannyi bűnük, mint amennyi kitudódott róluk, ezek csak az ő lelküket terhelik, a kurzusnak semmi köze hozzájuk. A keresztény kurzus vezérei mind megbukhatnak, de a kurzusnak még akkor is meg lehet és meg kell maradnia. Talán kompromittálva vannak a keresztény kurzus elvei? Beigazolódott volna, hogy a kereszténység és a nemzeti eszme éppoly kevéssé államalkotó, konstruktív gondolat, mint a bolsevizmus ? Ugyan hol, miben, mikor bizonyult életképtelennek a keresztény nemzeti irányzat? A keresztény vezérekről sorra kimutatják, hogy hol ez, hol amaz a kis vagy nagy hibájuk. Hiába is keresnénk, tökéletes emberre úgy sem akadnánk, de különösen nem olyanra, akire nem is lehet semmit sem ráfogni. Nagyon kellemetlen, ha a kereszténység kényes erkölcsi ízlése miatt sorra elejt mindenkit, akire szüksége lehet s elveti magától egy puszta gyanúért is. Bizony, a liberálisok ezt máskép csinálják. Még akkor is megvédik egymást, ha tudják a másikról, hogy nem érdemli a védelmet. A legvégsőkigtámogatják egymást s csak akkor hagyják cserben a bajbajutottat, ha menthetetlen. Nagy kár, hogy minden vezérünket félretoljuk, mert így sohasem lesznek tekintélyeink, márpedig a társadalom egyetlen jegesedési pontja, a konszolidáció tengelye egyedül a tekintély. Mikor valaki már tekintéllyé kezd válni, egész bizonyosan akkor indul meg ellene az aknamunka vagy nyílt támadás s éppen azok, akik a konszolidáció szükségét a legtöbbet menydörgik, a leggyakoribb akadályai a konszolidációnak, mert állandó hajszát folytatnak minden új tekintély ellen. De mondhatnak a vezérekről, amit akarnak, lehetnek a vezérek akármilyenek, a kurzus sorsa, jövője nem függhet a vezéreitől. A munkapárt csak parlamenti párt volt, a munkapárt panamáival, politikájával az egész párt kompromittálva volt, mert testületileg, mint párt volt érdekelve. De egészen más a kereszténypártok helyzete. A keresztény kurzus nem egyes emberek szüleménye, nem pusztán parlamenti pártok politikai iránya, hanem az egész nemzet tömegmozgalma. Akkor tört magának utat a keresztény gondolat, amikor a nemzetet újból talpra kellett állítani, hosszas tetszhalálból új életre ébreszteni. Akkor jutott szóhoz a keresztény gondolat, amikor a megszakadt történeti jogfolytonosság után új kerületi beosztás és új általános választói jog alapján, a keresztény politika történeti múltja nélkül, kellett a gondolatnak méltó vezéreket és képviselőket választani. Az általános választói jog parlamentje különösen az első alkalommal üthet ki furcsán. A keresztény kurzus ilyen körülmények között nem választhatta ki személy szerint a legjobbakat a keresztény gondolat képviseletére. Akeresztény parlamenti pártok megbukhatnak, de a keresztény kurzus azért érintetlen marad, mert a keresztény irányt az egész nemzet követi és vallja. Az első keresztény parlament képviselői sem tisztességben, sem tudásban nem szükségképpen leghivatottabb képviselői a keresztény Magyarországnak. Ha ez a parlament, ezek a vezérek méltatlanoknak bizonyulnak a keresztény magyarság bizalmára, el fogja őket söpörni az ország. A keresztény választók nem pusztán szavazógépek, hanem élénk keresztény pártéletet élő tömegek s a keresztények milliói nem lehetnek részesei olyan visszaéléseknek, amelyeket egyes emberek éppen a milliók rovására követnek el. A keresztény milliókból még jónéhányszor akad oly százötvan, amilyen ma együtt van, sőt akadhat egészben különb is, tisztességben és tudásban egyaránt. Ha az első választás nem találta meg a leghivatollabbakat, ez lehet fájdalmas csalódás, amely keserűséggel tölthet el bennünket. A csalódásnak ezt az érzését személyekről elvekre átvinni ellenségeink részéről csak vakság és elfogultság lehet, a mi részünkről azonban helyrehozhatatlan történelmi hiba volna. A herceppt a pártokhoz / A keresztény irányzat hetedik hónapját éli. A nemzet gyülis összeült s a hatalmat két nagy párt vette kezébe, mely magyar törvényszerűséggel, a magyar közélet belső törvényeinek logikájával szembe került egymással. Alig van ember, aki e harc fölé tudna emelkedni, hiszen a pártérzés nem volt soha olyan intenzív, mint ma, amikor a párthegemónia döntő csatáját kezdi megvívni a két tábor. A régi tekintélyek, akik a régi pártharcokban bizonyos objektivitást képviseltek és jelentettek, eltűntek, a forradalom elnyelte őket. Alig van valaki, aki a dignitást át tudta volna menteni a jelenbe, a ma Magyarországába, akit régi elhelyezkedése ne befolyásolna az új dolgok megítélésében. Ezek az okok késztettek arra, hogy Csernoch János hercegprímást fölkeressük, aki állásánál fogva mindig azt az elfogulatlanságot képviselte, mely az ország első közjogi és egyházi méltóságával együtt jár. Pártok és szenvedelmek, emberek és irányok fölött állva szemléli a közdolgokat. Figyelme oda irányzódik a közéletre és kritikai szemmel, objektív érdeklődéssel nézi az eseményeket, a vajúdó új Magyarország külső és belső vívódását. ő eminenciája tegnap délután fogadott budai palotájában. Beszélgetésünk közvetetten volt, a nagy közvetettenség sokszor elfelejtette, hogy ,az ország első méltósága beszél. Szavai határozottak, hidegen csengők, minden 3 megjegyzése mögött egy nagy judicium megvillanását érzem, mely pillanatok alatt érdekes vetítéssel, sajátos szempontok érvényesítésével világítja meg a dolgokat. A hercegprímás, — ami ismeretlen a mai politikusok előtt, — tisztában van a szavak dinamikájával, mondatai precízek, a szavak pontosan tükrözik vissza a gondolatot. Az újságírónak nem kell magából adnia, mint rendesen, a hercegprímás a mi mesterségünk minden csinját-bűnját ismeri, régi parlamenti gyakorlata, a nyilvánossággal való érintkezése könnyűvé tette a feladatot. A köz dolgairól és problémáiról esett szó, ami természetes. Ő eminenciája a következőkben foglalta össze véleményét és aggodalmait: — Magyarországot figyelik. Az antant-államok éppen úgy, mint a semlegesek és különösen a szomszédságban alakult új államok. A rokonszenv le nem győzhető a megalázottak és szenvedők iránt, ha méltóságosan viseljük magunkat. Magyarország ezeréves régi ország, politikailag is érett ország. Azt hiszem, mint ilyen most sem veszti el fejét. Eleget okulhatott a történelemből, tudja, hogy a török hódoltságot meghosszabbította a pártoskodás. A Zápolya és az udvari, az erdélyi és a magyar párt, a kuruc és a labanc pártoskodás. Mindenre kérem meggyötört nemzetünket, most ne kezdjük újra. Egy összeomlott ország romjain állunk és a romok közt férfiaknak kell lennünk. Inpravidum feriunt ruinae. A higgadt viselkedés, vállvétett munka, nem veszekedés szerez barátokat, ez emeli ki az országokat a szegénységből. — A keresztény kurzus most virágzik, szörnyű nehézségek között. Az elv ugyan független az emberektől, de az emberekből magyarázzák az elveket. Ne kompromittáljuk a legdicsőbb elveket sem gyöngeség miatt. Ne palástoljuk a bűnöket, sőt ostorozzuk és javítsuk, de ne keressük a személyi torzsalkodást . Ítéljünk objektíven és az ügyet nézzük. Jelenleg ids incidensektől függhet az ország sorsa. Több higgadtságra és okosságra sohasem volt szükség, mint most. — Bizalmat kell kelteni a népben, hogy végre beváltják, amit ígérnek. A politika nem a hazugságok tudománya és nem is a csűréscsavarás mestersége. A nép most izgatott, a vezéreknek tehát kétszeresen meg kell őrizniük a lélek egyensúlyát. — Ami hibát elkövetünk, azt lássuk be és vonjuk le a konzkvenciát. Igazi demokráciához és szabadsághoz minden tisztességes embernek joga van. A társadalmi osztályharc úgy vezethető le, ha a hivatott intelligencia bemutatja tisztességét és valódi szociális érzését a szenvedők iránt. — Párt-, klub- és kaszinóharcok undorítóbbak ma, mint valaha. Minden képviselő az egész ország szégyenét, fájdalmát és érdekét viselje szívén — akkor megtaláljuk az utat a megértéshez. Nem az elválasztódást keresik, amikor az országnak minden igazán becsületes munkájára szüksége van. Ma az indokolatlan pártoskodás egyenlő a hazaárulással Az ország kér, könyörög, mint egy anya fordul veszekedő fiaihoz: beleüljetek! Tiszta puritán jellemek kellenek. Legyünk méltók a nagy időkhöz, mert szörnyű felelősséget viselünk.Ismerjük, sajnos, a lefelé vivő utat. Ne járjunk azon soha többé. Poklokra szállottunk alá — de ez csak egyszer történt legyen. Szeretnék minden egyes nemzetgyűlési képviselőt felhívni, hogy ezt a mostani nemzetgyűlési ülésszakot a magyar nemzet nagyhetévé avassák, mert ha ezt teszik, meg vagyok győződve arról, hogy követni fogja a magyar nemzet dicsőséges feltámadása. " Mélységes aggodalom szólt a hercegprímás minden szavából. Azzal az érzéssel váltam el Őeminenciájától, hogy figyelő, mindeneket számontartó szeme pontosan látta meg a pillanatot, amelyben meg kellett szólalnia. Kádár Lehel: Az Uj Nemzedék mai száma 8 oldal* Ausztria felsegítése. Bécsből jelentik: A amerikai gabonabizottság, amely Európa ínséget szenvedő államainak gabonával és lisztté való kisegítését irányítja, Ausztriának 200.001 tonna kenyérlisztet utalt ki, amelyet angol hajókon fognak elszállítani. A küldeményei megérkezése előtt Franciaország 30.000, Olaszország pedig 20.000 tonna kenyérlisztet bocsát Ausztria rendelkezésére. Ilyen módon biztosítják az osztrák szükséglet ellátását arra az öt hónapra, amely az új termésig hátra van