Uj Nemzedék, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-26 / 74. szám

d­efizetesi árak: Egész évre.. 220 K — f. Negyedévre . . 56 K — f. Félévre .... 110 K — f. Egy hóra .. . 20 .. —f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron . 80 fillér.­­ Felelős szerkesztő: Milotay István. Szerkesztubeg­rs kialofuvellai. Budapest, IV. kerület, Gerlóczy­ utca II. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. Budapest, 1920. II. évfolyam 74 (152). szám. Péntek, március 26. Keresztény kurzus és parlament Kaptuk a következő levelet : Igen tiszte# Szerkesztő Uram, engedje flieg, hogy lapja nyi­l­vánosságához forduljak, paert máj? torkomat fojtogatja az a káröröm, amely a liberális lapok­ soraiból kiárad és zsidó ismerőseim ujjongása a keresztény pár­tok és vezérek egymást követő botrányai miatt. Már alig jósolnak néhány hónapot­ a keresz­tény kurzusnak, azt mondják, halálos sebet kapott. Azt mondják a keresztény kurzusról, hogy menthetetlenül kompromittálva van, ki­sült róla, hogy semmivel se jobb, sőt sokkal rosszabb, mint minden elődje. A bolsevizmus nemcsak vezéreinek bűnei miatt bukott meg, hanem elvei is teljes csődöt mondottak. Lehet a keresztény kurzus vezérei­nek tízszerannyi bűnük, mint amennyi kitudó­dott róluk, ezek csak az ő lelküket terhelik, a kurzusnak semmi köze hozzájuk. A keresztény kurzus vezérei mind megbukhatnak, de a kurzusnak még akkor is meg lehet és meg kell maradnia. Talán kompromittálva vannak a keresztény kurzus elvei? Beigazolódott volna, hogy a kereszténység és a nemzeti eszme épp­oly kevéssé államalkotó, konstruktív gondolat, mint a bolsevizmus ? Ugyan hol, miben, mi­kor bizonyult életképtelennek a keresztény nemzeti irányzat? A keresztény vezérekről sorra kimutatják, hogy hol ez, hol amaz a kis vagy nagy hibá­juk. Hiába is keresnénk, tökéletes emberre úgy sem akadnánk, de különösen nem olyanra, akire nem is lehet semmit sem rá­fogni. Nagyon kellemetlen, ha a kereszténység kényes erkölcsi ízlése miatt sorra elejt min­denkit, akire szüksége lehet s elveti magától egy puszta gyanúért is. Bizony, a liberálisok ezt máskép csinálják. Még akkor is megvédik egymást, ha tudják a másikról, hogy nem ér­demli a védelmet. A legvégsőkig­­támogatják egymást s csak akkor hagyják cserben a bajba­jutottat, ha menthetetlen. Nagy kár, hogy minden vezérünket félretoljuk, mert így soha­sem lesznek tekintélyeink, már­pedig a társa­dalom egyetlen jegesedési pont­ja, a konszolidá­ció tengelye egyedül a tekintély. Mikor valaki már tekintéllyé kezd válni, egész bizonyosan akkor indul meg ellene az aknamunka vagy nyílt támadás s éppen azok, akik a konszoli­dáció szükségét a legtöbbet menydör­gik, a leggyakoribb akadályai a konszolidációnak, mert állandó hajszát folytatnak minden új tekintély ellen. De mondhatnak a vezérekről, amit akar­nak, lehetnek a vezérek akármilyenek, a kurzus sorsa, jövője nem függhet a vezéreitől. A mun­kapárt csak parlamenti párt volt, a munkapárt panamáival, politikájával az egész párt kom­promittálva volt, mert testületileg, mint párt volt érdekelve. De egészen más a keresztény­­pártok helyzete. A keresztény kurzus nem egyes emberek szüleménye, nem pusztán parlamenti pártok politikai iránya, hanem az egész nemzet tömegmozgalma. Akkor tört magának utat a keresztény gondolat, amikor a nemzetet újból talpra kellett állítani, hosszas tetszhalálból új életre ébreszteni. Akkor jutott szóhoz a keresz­tény gondolat, amikor a megszakadt történeti jogfolytonosság után új kerületi beosztás és új általános választói jog alapján, a keresztény po­litika történeti múltja nélkül, kellett a gondo­latnak méltó vezéreket és képviselőket válasz­tani. Az általános választói jog parlamentje kü­lönösen az első alkalommal üthet ki furcsán. A keresztény kurzus ilyen körülmények között nem választhatta ki személy szerint a legjob­bakat a keresztény gondolat képviseletére. A­­keresztény parlamenti pártok megbuk­hatnak, de a keresztény kurzus azért érintetlen marad, mert a keresztény irányt az egész nem­zet követi és vallja. Az első keresztény parla­­­ment képviselői sem tisztességben, sem tudás­ban nem szükségképpen leghivatottabb képvi­selői a keresztény Magyarországnak. Ha ez a parlament, ezek a vezérek méltatlanoknak bi­zonyulnak a keresztény magyarság bizalmára, el fogja őket söpörni az ország. A keresztény választók nem pusztán szavazógépek, hanem élénk keresztény pártéletet élő tömegek s a ke­resztények milliói nem lehetnek részesei olyan visszaéléseknek, amelyeket egyes emberek ép­pen a milliók rovására követnek el. A keresz­tény milliókból még jónéhányszor akad oly százötvan, amilyen ma együtt van, sőt akad­hat egészben különb is, tisztességben és tudás­ban egyaránt. Ha az első választás nem találta meg a leghivatollabbakat, ez lehet fájdalmas csalódás, amely keserűséggel tölthet el bennün­ket. A csalódásnak ezt az érzését személyekről elvekre átvinni ellenségeink részéről csak vak­ság és elfogultság lehet, a mi részünkről azon­ban helyrehozhatatlan történelmi hiba volna. A herceppt a pártokhoz / A keresztény irányzat hetedik hónapját éli. A nemzet gyüli­s összeült s a hatalmat két nagy párt vette kezébe, mely magyar törvény­­szerűséggel, a magyar közélet belső törvényei­nek logikájával­­ szembe került egymással. Alig van ember, aki e harc fölé tudna emel­kedni, hiszen a pártérzés nem volt soha olyan intenzív, mint ma, amikor a párthegemónia döntő csatáját kezdi megvívni a két tábor. A régi tekintélyek, akik a régi pártharcokban bizonyos objektivitást képviseltek és jelentet­tek, eltűntek, a forradalom elnyelte őket. Alig van valaki, aki a dignitást át tudta volna men­teni a jelenbe, a ma Magyarországába, akit régi elhelyezkedése ne befolyásolna az új dol­gok megítélésében. Ezek az okok késztettek arra, hogy Cser­­noch János hercegprímást fölkeressük, aki ál­lásánál fogva mindig azt az elfogulatlanságot képviselte, mely az ország első közjogi és egy­házi méltóságával együtt jár. Pártok és szen­vedelmek, emberek­ és irányok fölött állva szemléli a közdolgokat. Figyelme oda irány­­zódik a közéletre és kritikai szemmel, objektív érdeklődéssel nézi az eseményeket, a vajúdó új Magyarország külső és belső vívódását. ő eminenciája tegnap délután fogadott bu­dai palotájában. Beszélgetésünk közvetetten volt, a nagy közvetettenség sokszor elfelejtette, hogy ,az ország első méltósága beszél. Szavai határozottak, hidegen csengők, minden 3 meg­­jegyzése mögött egy nagy judicium megvilla­­nását érzem, mely pillanatok alatt érdekes ve­títéssel, sajátos­ szempontok érvényesítésével világítja meg a dolgokat. A hercegprímás, — ami ismeretlen a mai politikusok előtt, — tisz­tában van a szavak dinamikájával, mondatai precízek, a szavak pontosan tükrözik vissza a gondolatot. Az újságírónak nem kell magából adnia, mint rendesen, a hercegprímás a mi mesterségünk minden csinját-bűnját ismeri, régi parlamenti gyakorlata, a nyilvánossággal való érintkezése könnyűvé tette a feladatot. A köz dolgairól és problémáiról esett szó, ami természetes. Ő eminenciája a következők­ben foglalta össze véleményét és aggodalmait: — Magyarországot figyelik. Az antant-ál­­lamok éppen úgy, mint a semlegesek és külö­nösen a szomszédságban alakult új államok. A rokonszenv le nem győzhető a megalázottak és szenvedők iránt, ha méltóságosan viseljük ma­gunkat. Magyarország ezeréves régi ország, po­litikailag is érett ország. Azt hiszem, mint ilyen most sem veszti el fejét. Eleget okulhatott a történelemből, tudja, hogy a török hódoltságot meghosszabbította­­ a pártoskodás. A Zápolya és az udvari, az erdélyi és a magyar­ párt, a kuruc és a labanc pártoskodás. Mindenre kérem meggyötört nemzetünket, most ne kezdjük újra. Egy összeomlott ország romjain állunk és a romok közt férfiaknak kell lennünk. Inpravi­­dum feriunt ruinae. A higgadt viselkedés, váll­vétett munka, nem veszekedés szerez barátokat, ez emeli ki az országokat a szegénységből. — A keresztény kurzus most virágzik, szörnyű nehézségek között. Az elv ugyan füg­getlen az emberektől, de az emberekből magya­rázzák az elveket. Ne kompromittáljuk a leg­­dicsőbb elveket sem gyöngeség miatt. Ne palás­toljuk a bűnöket, sőt ostorozzuk és javítsuk, de ne keressük a személyi torzsalkodást . Ítél­jünk objektíven és az ügyet nézzük. Jelenleg ids incidensektől függhet az ország sorsa. Több higgadtságra és okosságra sohasem volt szük­ség, mint most. — Bizalmat kell kelteni a népben, hogy végre beváltják, amit ígérnek. A politika nem a hazugságok tudománya és nem is a csűrés­­csavarás mestersége. A nép most izgatott, a ve­zéreknek tehát kétszeresen meg kell őrizniük a lélek egyensúlyát. — Ami hibát elkövetünk, azt lássuk be és vonjuk le a konzkvenciát. Igazi demokráciá­hoz és szabadsághoz minden tisztességes em­bernek joga van. A társadalmi osztályharc úgy vezethető le, ha a hivatott intelligencia bemu­tatja tisztességét és valódi szociális érzését a szenvedők iránt. — Párt-, klub- és kaszinóharcok undorí­tóbbak ma, mint valaha. Minden képviselő az egész ország szégyenét, fájdalmát és érdekét viselje szívén — akkor megtaláljuk az utat a megértéshez. Nem az elválasztódást keresik, amikor az országnak minden igaz­án becsüle­tes munkájára szüksége van. Ma az indokolat­lan pártoskodás egyenlő a hazaárulással Az ország kér, könyörög, mint egy anya fordul veszekedő fiaihoz: beleüljetek! Tiszta puritán jellemek kellenek. Legyünk méltók a nagy időkhöz, mert szörnyű felelősséget viselünk.­­Ismerjük, sajnos, a lefelé vivő utat. Ne jár­junk azon soha többé. Poklokra szállottunk alá — de ez csak egyszer történt legyen. Sze­retnék minden egyes nemzetgyűlési képviselőt felhívni, hogy ezt a mostani nemzetgyűlési ülésszakot a magyar nemzet nagyhetévé avas­sák, mert ha ezt teszik, meg vagyok győződve arról, hogy követni fogja a magyar nemzet dicsőséges feltámadása. " Mélységes aggodalom szólt a hercegprímás minden szavából. Azzal az érzéssel váltam el Őeminenciájától, hogy figyelő, mindeneket számontartó szeme pontosan látta meg a pil­lanatot, amelyben meg kellett szólalnia. Kádár Lehel: Az Uj Nemzedék mai száma 8 oldal* Ausztria felsegítése. Bécsből jelentik: A amerikai gabonabizottság, amely Európa ínsé­get szenvedő államainak gabonával és lisztté való kisegítését irányítja, Ausztriának 200.001 tonna kenyérlisztet utalt ki, amelyet angol ha­jókon fognak elszállítani. A küldeményei megérkezése előtt Franciaország 30.000, Olasz­ország pedig 20.000 tonna kenyérlisztet bocsát Ausztria rendelkezésére. Ilyen módon biztosít­ják az osztrák szükséglet ellátását arra az öt hónapra, amely az új termésig hátra van

Next