Uj Nemzedék, 1920. május (2. évfolyam, 105-128. szám)
1920-05-26 / 125. szám
Előfizetési árak: . Egész évre. . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre .... 140 „ — f. Egy hóra ... 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron . .. 1 korona. r. Budapest, 1920. Felelős szerkesztő: Milotay István.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiii!ii! II. évfolyam 125 [203. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy utca 11. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. Szerda, május 26. A nemzetgyilkos békeszerződés A kormeany úgy találta, hogy a világháborúban szenvedett rengeteg vérveszteség után s az ujybek mellett, amelyeket a cseh, rondán és szerrb alattomosság azóta ütött rajtun é.az országnak pihenésre van szüksége, úgy határozott, hogy kíméli a megparadt magyar erőt , meghajlik a nyílt ,0» '‘brutális erőszak előtt, mert ez a zárdy elgyszerített békeszerződés ugyífcmsztMfizikai képtelenség. Mindezek alapján utasította párisi megbízottunkat, hogy írásban átnyújtott tiltakozásunk mellett jelentse ki a kormány készségét a békeszerződés aláírására. A kormány elhatározására döntően hatottak még olyan külső tünetek, sőt tények, amelyekben a kormány biztosítékot lát arra, hogy az antant a maga szántából s már most meg fogja javítani saját rossz békeművét s tettekkel fogja tűrhetőbbé és elfogadhatóbbá tenni azt a sorsot, amelybe kis szövetségeseinek kedvéért érdemetlenül sodort bele bennünket. A magyar kormány elhatározása, varmilyen megfontolás alapján történt is, irtózatos ökölcsapásként fog lesújtani minden magyar szívre, amely a földkerekség legrejtettebb zugában féltő gonddal és reszketve dobbant meg hazájáért. Katonatemetők holttest-piramisai alól, szibériai és turkesztáni fogolytáborok ottfelejtett magyarjainak szenvedő pillantásából, a brassói Cenk, a kassai Rákóczi-dóm, a pozsonyi fellegvár s a délvidéki városok szelíd akácfasorainak tövéből égő magyar szemek némán és megdöbbenve kérdik: hát lehetséges ez ? Lehetséges, hogy ükapáink megszentelt sírjait, becsületes szándékunk és alkotó munkánk ezeresztendős gyümölcsét csak úgy máról holnapra elrabolják tőlünk léha és jött-ment idegenek? Lehetséges, hogy ez az ország mindenkié volt, csak a magyaré nem , hogy mindenkit megkérdeztek, mindenkit meghallgattak, csak bennünket, magyarokat nem, akik a leggonoszabb föltevés esetében is közös birtokosai voltunk ennek az országnak románnal, tóttal, szerbbel egyetemben ? Nem, ez nem lehetséges. Nem lehetséges ma és nem lesz lehetséges soha, amíg egyetlen szál magyart hord hátán a föld ! A kormány elhatározását irányíthatta akármilyen helyes vagy helytelen föltevés, ennek a békeszerződésnek aláírása az arcunkba kergeti a vért, meggyalázza gondolatvilágunkat s megtapossa legelemibb emberi érzésünket. Ebből a békeszerződésből nem lehet soha valóság, ellene lázad a vérünk s ellene lázad maga a természet. Ez a békeszerződés nem oldott meg semmit a magyar kérdésből s az európai probléma is most még sokkal bonyolultabb, mint amilyen eddig volt. A magyar kormány súlyos hibát követett el már eddig is, hogy Európával nem éreztette meg eléggé, hogy a magyarsággal elkövetett minden rosszat a többi nemzetnek is elkerülhetetlenül meg kell sínylenie, mert Európa közepén nem lehet olyan kicsi nemzet, amely a többi nemzettel való organikus összefüggésénél fogva meg ne éreztesse velük mindazt, ami vele történik. De nem követhetett el a kormány olyan súlyos hibát, hogy a magyarság egész egyetemessége lázadt fölháborodottságának minden erejével történeti és emberi hivatására ne tegye ezentúl, hogy megdöntse azt az erkölcstelen szellemet, amely az egész civilizáció veszedelmére a neuilly-i szerződésből árad. Az antant a nemzetiségi hazugságok árterületéből könnyedén kihalászta azt a vádat ellenünk, hogy németbarátok vagyunk. Nos, a mi hivatásunk lesz megérteztetni a világgal, hogy amikor egy ezeresztendős európai kultúrnemzet őseinek földjét védi, az nem németbarátság, hanem emberi törvény, amelynek erkölcsi parancsai alól ma, a huszadik század fejlett gondorozásában, nem vonhatja ki magát a jyőzetés sem. Mert a győztes maga is csak addig élvezheti hatalmát, amíg hozzá neve nyúl ahhoz, ami neki is legdrágább és lejfezettebb kincse. Pillantsanak bele az angolok,franciák vagy olaszok a saját lelkiismeretükbe és feleljenek arra, hogy beletörődtek-e volna abba és békének ismerték-e volna el, ha az ő lazájukat is igy fölnégyelték volna, mint a mienket ? Nem borul-e föl majd minden társadamrend s nem kell-e föltartózhatatlanul a bolsevivi EUMinihiljébe sülyednie egész Európának, ha az ántánt ilyen alapon akar békét teremteni Középeurópában ? Ez a láziló békeszerződés arra született, hogy eltűnjön a föld színéről s minél előbb semmisül meg, annál nagyobb szerencséje lesz Európának és nekünk. De ameddig, mint írott malaszt, itt éktelenkedik köztünk, egyetlen betűjét be nem fogadja, aki magyar. Nem hagyjuk el soha elszakított magyar testvéreink millióit, nem fogjuk tűrni soha, hogy barbár betolakodók szétzüllesszék ősi kultúránk vetéseit, elorozzák természeti kincseinket, meggyalázzák fejedelmeink és királyaink emlékét s élni fogunk mindazokkal a jogokkal, amelyeket még ez a torz szerződés sem mert elvenni tőlünk. S ha szavunk, igazságunk, szenvedésünk nem fogja megnyitni a világ szemét, leszünk, ha kell, carbonarik, akik bandita eszközöktől sem riadtak vissza, hogy olasz hazájukat az osztrák uralom véres karmából kiragadják. Az antant szerződéseket kötött a balkáni kis államokkal. De ezekről a szerződésekről ma már az egész világ tudja, hogy rosszhiszemű szerződések voltak, mert olyasmit kötöttek maguknak, amihez semmi jussuk sem volt.Az ilyen csalárd szerződéseket semmiféle civilitási bíróság nem szokta utólag jóváhagyni. Ha tehát az antant presztízsével állnak elénk, mmi úgy véljük, ez a presztízs sokkal inkább miért kívánta volna azt, hogy ezeket a rosszhiszemű szerződéseket elutasítsa magától, mintsem hogy legfelsőbb szankciójával ellássa. Kisebb baj lett volna, ha három hónappal tovább dolgozik, hogy jobb és igazságosabb békeszerződést teremtsen, mintsem hogy ezzel a szerződéssel meghosszabbítsa Európa szenvedéseit. Olyanok döntöttek rólunk, akik sem földrajzot, sem történetet nem ismertek. És most, a békeszerződés mellett is, sőt teljesen ellentétesen mindazzal, amit kimond a döntő kérdés, még mindig az, hogy az antant még jókor vonja-e le a végső konzekvenciáját annak, hogy a magyar igazság nem román, cseh vagy szerb kérdés, hanem kegyetlen mathematika, földrajz, világtörténet, vagy ha úgy tetszik fizikai törvény, amely alól nem menekül semmiféle élő szerv, akár aktív, akár passzív szerepe van a teremtés rendjében. Itt élünk Európa közepén. Ezeréves adottságainkból nem változott meg semmi. A Kárpátokat nem nyelte el egy új vulkánnak a torka, a Duna és a Tisza vize nem apadt el, a magyar Alföld ugyanaz a termő ugar, amely tegnap, tegnapelőtt és ezer évvel ezelőtt volt. És ezek mindig együvé akarnak majd tartozni, együvé tartozni velünk, akik ezer év előtt jelentőségüket fölismertük. Európa egyik legnagyobb fejedelmének zseniális műve védelmez meg bennünket. Az az árpádi gondolat, amely ide helyezett minket és úgy teremtette meg az országot, hogy szinte kivonta az emberi önkény rendelkezése alól s egyenesen a Teremtő oltalma alá helyezte, ez az árpádi gondolat áll ezt ma is fölöttünk s gondoskodik arról, hogy Magyarországot senki részleteiben birtokba ne vehesse, mert Magyarország csak egészben ér valamit s mint egész akkora, hogy csak egy nagy és általános emberi cél szolgálatába lehet állítani. És mindaddig, amig mást akarnak velünk, mindaddig, amíg másra akarnak kötelezni bennírünket, az ilyen Tréuilly-féle szerződések csak egyoldalú megállapodások maradnak. " Június 4-ére tűzték ki a magyar béke aláírását Páris, május 25. A francia sajtó értesülése szerint a nagykövetek értekezlete Jules Combon elnöklésével ülést tartott, amelyen juniusi^é^ tűzték ki a magyar béke aláírását. Ajjwímartás színhelye a versaillesi NagVjjjpifkron palota lesz. Magyarországot emjiákbölhivták, hogy a lemondott küldi^Pr elnökének, Apponyi Albert grófnjjgilffyebe más személyiséggel kép^áfij4#*Wl*magát az aláíráson. ^minl Graznovszky Iván rendkívüli követ Versail-C lesba megérkezve május 21-én, az antant-jegyzékre adandó válasz határidejének lejárta előtt, fölkereste Henry francia ezredest és átadta a magyar békedelegációnak jegyzékét, amelyben Apponyi Albert gróf közli a legfőbb tanács elnökével, hogy a magyar békeküldöttség nem tekintvén magát illetékesnek, hogy döntsön a békeszerződés elfogadásának vagy visszautasításának a kérdésében, lemondott és visszaadta mandátumát a magyar kormánynak. Mivel a válaszadásra megszabott határidő aznap lejárt, francia részről kérdést intéztek követünkhöz, vájjon a magyar kormány részéről is nincsen-e közölni valója. Erre Praznovszky átadta a magyar kormány válaszjegyzékét, amelyben a magyarkormány kijelenti, hogy kész aláírni a békeszerződést és mihelyt közlik vele az aláírásra kitűzött határidőt, haladéktalanul kiküldi megfelelő felhatalmazással ellátott képviselőit. A jegyzéket Henry ezredes azonnal továbitotta illetékes helyre. A kormány jegyzékét és Apponyi Albert gróf levelét alább közöljük. A magyar kormány jegyzéke Elnök L úr ! A magyar békeküldöttség, mint a*, május 17-én kelt leveléből kitűnik, visszaadta mega megbízójának. A békeküldöttség erkölcsi lehetetlenségnek véli, hogy aláírjon egy olyan szerződést,mmelyet elfogadhatatlannak és teljesithetetkjjjd*K jelentett ki s amelynek rendelkezéseit(*»#roba igyekezett megváltoztatni. Vélemás^^zerint csak egy kivételes helyzeti|jprt(We^ kényszer tehetné meg Ntbh«ÉlÉÉ*«é,S?Sra)dés aláírását, azonban a békeküldöttség nem érzi magát illetékesnek annak elbírálására, vájjon ez a kényszer tényleg fennáll-e ? A magyar kormány teljesen osztja azokat a megokolt ellenvetéseket és bírálatokat, amelyeket a békeküldöttség állandóan hangoztatott, úgyszintén osztja azt az általános tiltakozást, amelyet a békeküldöttség mind a tárgyalásokfolyamán, mind pedig jelen lemondó levelében kifejezésre juttatott. Tiltakozik különösen a magyar kormány a népek szabad önrendelkezési jogának nyílt megsértése ellen, mert csak ez a jogelv alkalmas arra, hogy bonyodalmaknak és zavaroknak elejét vegye. S éppen erre a jogalapra helyezkedve mondott le a magyar kormány elvitathatatlan történeti jogaihoz való ragaszkodásának hangoztatásáról. Nem kerülték el azonban a magyar békeküldöttség figyelmét a szövetséges és társult nagyhatalmak kísérő levelének azok a részei, amelyek véleménye szerint, ha nem is tényleges biztosítékok, mégis határozott ígéreteknek látszanak arra, hogy a békeszerződés kikötései a közeljövőben enyhíttetni fognak. A szövetséges és társult hatalmak kijelentik a kísérő levélben, hogy a határvonalakat megváltoztatni nem lehetett. Ugyanakkor azonban felhatalmazzák a határmegállapító bizottságokat, hogy előterjesztéseket tegyenek a szükségesnek mutatkozó változtatások iránt, hogy kiküszöböltessenek a békeszerződésnek amaz igazságtalanságai, amelyeknek megszüntetése általános érdek. A kísérő levél szerint a határmegállapító bizottságok által teendő intézkedések teljes mértékben biztosítani fogják a határ mentén élő népességek érdekeit. Nem kételkedhetünk tehát abban, hogy a szövetséges és társult hatalmak őrködni fognak afelett, hogy a jóvátételi bizottságok mindannyiszor, valahányszor valamely igazságtalanságnak jönnek tudomására, híven meg fognak felelni feladatuknak és rajta lesznek, hogy a népszövetség tanácsa teljes befolyásának latbavetésével igyekezzék megszüntetni minden igazságtalanságot és méltánytalanságot. A ruténföldet illetően a kísérő levél széleskörű autonómiát helyez kilátásba, amely lehetővé teszi, hogy a rutén nép akaratát szabadon nyilváníthassa és minden befolyástól mentesen dönthessen során és hovatartozandósága dolgában. A szövetséges és társult hatalmak bizonyára nem vették volna föl a kisérő levélbe ezeket a határozott és világos kijelentéseket, ha nem lett volna kfiffiolyan.