Uj Nemzedék, 1920. május (2. évfolyam, 105-128. szám)

1920-05-26 / 125. szám

Előfizetési árak: . Egész évre. . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre .... 140 „ — f. Egy hóra ... 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron . .. 1 korona. r. Budapest, 1920. Felelős szerkesztő: Milotay István.­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiii!ii! II. évfolyam 125 [203­. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy­ utca 11. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. Szerda, május 26. A nemzetgyilkos békeszerződés A kormeany úgy találta, hogy a világhábo­rúban­ szenvedett rengeteg vérveszteség után s az uj­­ybek mellett, amelyeket a cseh, rondán és szerrb alattomosság azóta ütött rajtun é.az or­­szágnak pihenésre van szüksége, úgy ha­tározott, hogy kíméli a megpa­radt magyar erőt , meghajlik a nyílt ,0» '‘brutális erőszak előtt, m­ert ez a zárdy elgyszerített békeszerző­dés ugyífcmsztMf­izikai képtelenség. Mindezek alapján utasította párisi megbízottunkat, hogy írásban átnyújtott tiltakozásunk mellett je­lentse ki a kormány készségét a békeszerződés aláírására. A kormány elhatározására döntően hatottak még olyan külső tünetek, sőt tények, amelyekben a kormány biztosítékot lát arra, hogy az antant a maga szántából s már most meg fogja javítani saját rossz békeművét s tettekkel fogja tűrhetőbbé és elfogadhatóbbá tenni azt a sorsot, amelybe kis szövetségesei­nek kedvéért érdemetlenül sodort bele bennün­ket. A magyar kormány elhatározása, varm­i­­lyen megfontolás alapján történt is, irtózatos ökölcsapásként fog lesújtani minden magyar szívre, amely a földkerekség legrejtettebb zu­gában féltő gonddal és reszketve dobbant meg hazájáért. Katonatemetők holttest-piramisai alól, szibériai és turkesztáni fogolytáborok ott­felejtett magyarjainak szenvedő pillantásából, a brassói Cenk, a kassai Rákóczi-dóm, a po­zsonyi fellegvár s a délvidéki városok szelíd akácfasorainak tövéből égő magyar szemek né­mán és megdöbbenve kérdik: hát lehetséges ez ? Lehetséges, hogy ükapáink megszentelt sír­jait, becsületes szándékunk és alkotó munkánk ezeresztendős gyümölcsét csak úgy máról hol­napra elrabolják tőlünk léha és jött-ment ide­genek? Lehetséges, hogy ez az ország min­denkié volt, csak a magyaré nem , hogy min­denkit megkérdeztek, mindenkit meghallgat­tak, csak bennünket, magyarokat nem, akik a leggonoszabb föltevés esetében is közös birto­kosai voltunk ennek az országnak románnal, tóttal, szerbbel egyetemben ? Nem, ez nem lehetséges. Nem lehetséges ma és nem lesz lehetséges soha, amíg egyetlen szál magyart hord hátán a föld ! A kormány elhatározását irányíthatta akármilyen helyes vagy helytelen föltevés, ennek a békeszerződés­nek aláírása az arcunkba kergeti a vért, meg­gyalázza gondolatvilágunkat s megtapossa leg­elemibb emberi érzésünket. Ebből a békeszer­ződésből nem lehet soha valóság, ellene lázad a vérünk s ellene lázad maga a természet. Ez a békeszerződés nem oldott meg sem­mit a magyar kérdésből s az európai probléma is most még sokkal bonyolultabb, mint amilyen eddig volt. A magyar kormány súlyos hibát követett el már eddig is, hogy Európával nem éreztette meg eléggé, hogy a magyarsággal el­követett minden rosszat a többi nemzetnek is elkerülhetetlenül meg kell sínylenie, mert Eu­rópa közepén nem lehet olyan kicsi nemzet, amely a többi nemzettel való organikus össze­függésénél fogva meg ne éreztesse velük mind­azt, ami vele történik. De nem követhetett el a kormány olyan súlyos hibát, hogy a magyar­ság egész egyetemessége lázadt fölháborodott­­ságának minden erejével történeti és emberi hivatására ne tegye ezentúl, hogy megdöntse azt az erkölcstelen szellemet, amely az egész civilizáció veszedelmére a neuilly-i szerződés­ből árad. Az antant a nemzetiségi hazugságok árte­rületéből könnyedén kihalászta azt a vádat el­lenünk, hogy németbarátok vagyunk. Nos, a mi hivatásunk lesz megérteztetni a világgal, hogy amikor egy ezeresztendős európai kultúrnem­­zet őseinek földjét védi, az nem németbarátság, hanem emberi törvény, amelynek erkölcsi pa­rancsai alól ma, a huszadik század fejlett gon­do­rozásában, nem vonhatja ki magát a j­yőz­­etés sem. Mert a győztes maga is csak­ addig élvezheti hatalmát, amíg hozzá neve nyúl ahhoz, ami neki is legdrágább és lejfezettebb kincse. Pillantsanak bele az angolok,franciák vagy olaszok a saját lelkiismeretü­kbe és felel­jenek arra, hogy beletörődtek-e volna abba és békének ismerték-e volna el, ha az ő lazájukat is igy fölnégyelték volna, mint a mienket ? Nem borul-e föl majd minden társadam­rend s nem kell-e föltartózhatatlanul a bolsevivi EUMi­­­nihiljébe sülyednie egész Európának, ha az ántánt ilyen alapon akar békét teremteni Kö­­zépeurópában ? Ez a láziló békeszerződés arra született, hogy eltűnjön a föld színéről s minél előbb semmisül meg, annál nagyobb szerencséje lesz Európának és nekünk. De ameddig, mint írott malaszt, itt éktelenkedik köztünk, egyetlen be­tűjét be nem fogadja, aki magyar. Nem hagy­juk el soha elszakított magyar testvéreink mil­lióit, nem fogjuk tűrni soha, hogy barbár be­tolakodók szétzüllesszék ősi kultúránk vetéseit, elorozzák természeti kincseinket, meggyaláz­zák fejedelmeink és királyaink emlékét s élni fogunk mindazokkal a jogokkal, amelyeket még ez a torz szerződés sem mert elvenni tőlünk. S ha szavunk, igazságunk, szenvedésünk nem fogja megnyitni a világ szemét, leszünk, ha kell, carbonarik, akik bandita eszközöktől sem riadtak vissza, hogy olasz hazájukat az osztrák uralom véres karmából kiragadják. Az antant szerződéseket kötött a balkáni kis államokkal. De ezekről a szerződésekről ma már az egész világ tudja, hogy rosszhiszemű szerződések voltak,­ mert olyasmit kötöttek maguknak, amihez semmi jussuk sem volt.Az ilyen csalárd szerződéseket semmiféle civilitási bíróság nem szokta utólag jóváhagyni. Ha­ te­­hát az antant presztízsé­vel állnak elénk, mmi úgy véljük, ez a presztízs sokkal inkább miért kívánta volna azt, hogy ezeket a rosszhiszemű szerződéseket elutasítsa magától, mintsem hogy legfelsőbb szankciójával ellássa. Kisebb baj lett volna, ha három hónappal tovább dolgozik, hogy jobb és igazságosabb békeszerződést te­remtsen, mintsem hogy ezzel a szerződéssel meghosszabbítsa Európa szenvedéseit. Olyanok döntöttek rólunk, akik sem­ föld­rajzot, sem történetet nem ismertek. És most, a békeszerződés mellett is, sőt teljesen ellen­tétesen mindazzal, amit kimond a döntő kér­dés, még mindig az, hogy az antant még jókor vonja-e le a végső konzekvenciáját annak, hogy a magyar igazság nem román, cseh vagy szerb kérdés, hanem kegyetlen mathematika, földrajz, világtörténet, vagy ha úgy tetszik fizikai törvény, amely alól nem menekül sem­miféle élő szerv, akár aktív, akár passzív sze­repe van a teremtés rendjében. Itt élünk Európa közepén. Ezeréves adott­ságainkból nem változott meg semmi. A Kár­pátokat nem nyelte el egy új vulkánnak a torka, a Duna és a Tisza vize nem apadt el, a magyar Alföld ugyanaz a termő ugar, amely tegnap, tegnapelőtt és ezer évvel ezelőtt volt. És ezek mindig együvé akarnak majd tar­tozni, együvé tartozni velünk, akik ezer év előtt jelentőségüket fölismertük. Európa egyik legnagyobb fejedelmének zseniális műve vé­delmez meg bennünket. Az az árpádi gondolat, amely ide helyezett minket és úgy teremtette meg az országot, hogy szinte kivonta az emberi önkény rendelkezése alól s egyenesen a Te­remtő oltalma alá helyezte, ez az árpádi gon­dolat áll ezt ma is fölöttünk s gondoskodik arról, hogy Magyarországot senki részleteiben birtokba ne vehesse, mert Magyarország csak egészben ér valamit s mint egész akkora, hogy csak egy nagy és általános emberi cél szolgála­tába lehet állítani. És mindaddig, amig mást akarnak velünk, mindaddig, amíg másra akarnak kötelezni benn­­­írünket, az ilyen Tréuilly-féle szerződések csak egyoldalú megállapodások maradnak. " Június 4-ére tűzték ki a magyar béke aláírását Páris, május 25. A francia sajtó értesülése szerint a nagykövetek értekezlete Jules Combon elnöklésével ülést tartott, amelyen juniusi^é^ tűzték ki a magyar béke aláírását. Ajjwímartás színhelye a versaillesi NagVjjjpifkron palota lesz. Magyarországot emjiákb­ölhivták, hogy a lemondott küldi^Pr elnökének, Apponyi Albert grófnj­jgilffyebe más személyiséggel kép­­^áfij4#*Wl*magát az aláíráson. ^minl Graznovszky Iván rendkívüli követ Versail-C lesba megérkezve május 21-én, az antant-jegyzékre adandó válasz határidejének lejárta előtt, fölkereste Henry francia ezredest és átadta a magyar béke­­delegációnak jegyzékét, amelyben Apponyi Albert gróf közli a legfőbb tanács elnökével, hogy a ma­gyar békeküldöttség nem tekintvén magát illetékes­nek, hogy döntsön a békeszerződés elfogadásának vagy visszautasításának a kérdésében, lemondott és visszaadta mandátumát a magyar kormánynak. Mivel a válaszadásra megszabott határidő aznap lejárt, francia részről kérdést intéztek követünkhöz, vájjon a magyar kormány részéről is nincsen-e közölni valója. Erre Praznovszky átadta a magyar kormány válaszjegyzékét, amelyben a magyar­­kor­mány kijelenti, hogy kész aláírni a békeszerződést és mihelyt közlik vele az aláírásra kitűzött határ­időt, haladéktalanul kiküldi megfelelő felhatalma­­zással ellátott képviselőit. A jegyzéket Henry ezre­des azonnal továbitotta illetékes helyre. A kormány jegyzékét és Apponyi Albert gróf levelét alább közöljük. A magyar kormány jegyzéke Elnök L úr ! A magyar békeküldöttség, mint a*,­ május 17-én kelt leveléből kitűnik, visszaadta meg­­a megbízójána­k. A békeküldöttség erkölcsi lehetetlenségnek véli, hogy aláírjon egy olyan szerződést,m­m­elyet elfogadhatatlannak és teljesithetetkjjjd*K jelentett ki s amelynek rendelkezéseit(*»#roba igyekezett megváltoztatni. Vélemás^^zerint csak egy kivé­teles helyzeti|jprt(We^ kényszer tehetné meg­ Ntbh«ÉlÉÉ*«é,­S?Sra)dés aláírását, azonban a békekül­döttség nem érzi magát illetékesnek annak elbírá­lására, vájjon ez a kényszer tényleg fennáll-e ? A magyar kormány teljesen osztja azokat a megokolt ellenvetéseket és bírálatokat, amelyeket a békeküldöttség állandóan hangoztatott, úgyszin­tén osztja azt az általános tiltakozást, amelyet a békeküldöttség mind a tárgyalások­­folyamán, mind pedig jelen lemondó levelében kifejezésre juttatott. Tiltakozik különösen a magyar kormány a népek szabad önrendelkezési jogának nyílt megsértése el­len, mert csak ez a jogelv alkalmas arra, hogy bo­nyodalmaknak és zavaroknak elejét vegye. S ép­pen erre a jogalapra helyezkedve mondott le a magyar kormány elvitathatatlan történeti jogaihoz való ragaszkodásának hangoztatásáról. Nem kerülték el azonban a magyar békekül­döttség figyelmét a szövetséges és társult nagyha­talmak kísérő levelének azok a részei, amelyek vé­leménye szerint, ha nem is tényleges biztosítékok, mégis határozott ígéreteknek látszanak arra, hogy a békeszerződés kikötései a közeljövőben enyhít­­tetni fognak. A szövetséges és társult hatalmak kijelentik a kísérő levélben, hogy a határvonalakat megvál­toztatni nem lehetett. Ugyanakkor azonban felha­talmazzák a határm­egállapító­ bizottságokat, hogy előterjesztéseket tegyenek a szükségesnek mutat­kozó változtatások iránt, hogy kiküszöböltessenek a békeszerződésnek amaz igazságtalanságai, ame­lyeknek megszüntetése általános érdek. A kísérő levél szerint a határmegállapító­ bizottságok által teendő intézkedések teljes mértékben biztosítani fogják a határ mentén élő népességek érdekeit. Nem kételkedhetünk tehát abban, hogy a szövetsé­ges és társult hatalmak őrködni fognak afelett, hogy a jóvátételi bizottságok mindannyiszor, vala­hányszor valamely igazságtalanságnak jönnek tu­domására, híven m­eg fognak felelni feladatuknak és rajta lesznek, hogy a népszövetség tanácsa tel­jes befolyásának latbavetésével igyekezzék meg­szüntetni minden igazságtalanságot és méltányta­lanságot. A ruténföldet illetően a kísérő levél széles­körű autonómiát helyez kilátásba, amely lehetővé teszi, hogy a rutén nép akaratát szabadon nyilvá­­­­níthassa és minden befolyástól mentesen dönthes­sen során és hovatartozandósága dolgában. A szö­vetséges és társult hatalmak bizonyára nem vették volna föl a kisérő levélbe ezeket a határozott és világos kijelentéseket, ha nem lett volna kfiffiolyan.

Next