Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

1921 január 1. Uj Nemzedék kozni a háborús pszikozis és a gernofóbia légköréből. Még most sem akar másért is­merni, minthogy Németországot min mélyeb­­ben alázza s gazdaságilag minél jomn meg­bénítsa. Miller­and és Leygues Politik e te­kintetben csak árnyalatban és nemnyegben különbözik Clemenceau-étól. Jórészt-a meddő csökönyösség az oka, hogy Középetoa még m­a is a rendetlenség kaotikus állapban for­rong. Pedig az utóbbi hetek esetei­ ugyan­csak csattanós bizonyítékokkal száltak a francia politika román-szláv konceója ellen. Magyarország sz­szédai Elég egy pillantást vetnünk pionírsze­­repre szánt szomszédaink állapotát hogy lás­suk, mily hibás előfeltételekből ind ki s mily hamis illúziókban ringatja magát­­ is a fran­cia diplomácia. A délszláv állam olyos belső bajokkal küzd. A kiábrándult hortok Radics vezetésével elszakadásra és a közusaság ala­kítására gondolnak. Boszniában é­s Monte­negróban az alkotmány­ozó gyűlésválasztások véres összetűzésekre vezettek, írnek úgy lát­­szik, még most sem ültek el teljen. Macedó­niából szintén véres események ki­érkezik. A természetellenesen összetákolt állt politikai szerkezete minden porcikájában­­cseg-ropog.­­ A konstituante-ba küldött ötven communista képviselő viszont azt tanúsítja, hy szociális és gazdasági téren is bajok vanók, melyek esetleg végzetessé válhatnak s a­­lpolitikát is károsan befolyásolhatják. Románia szintén nem tud kibontakozni azokból a belső bajokból, melyek­ saját mohó­sága, kulturátlansága, , döntötte,­­ " képtelen megürközni a reá várakozó nagy feladatokkal. Gomz és erősza­kos nemzetiségi politikájával csal elkeseredést, rövidlátó és részrehajló gazdasái rendszabá­lyaival csak elégületlenséget kelt, ■a balkánnál is ala­csonyabb színvonalra sü­lyeszti ki életét. Nem sokkal különbek az álla­tok Csehor­szágban sem. A kommunisták újab megmoz­dulását ugyan sikerült elfojtani,de azért a szociális forradalom veszedelme még kísért. Még­ nagyobb veszedelmet rejt maában az ok­talanul kiélesített nemzeti kérdés mely már szinte létében fenyegeti a hazugságban fogam­­zott államot. Tehát bármelyik szomszédunk­, a francia középeurópai politika bárrael—in­­mitensére vetjük tekintetünket, mindenül a sztulás, az i 411 a 1 1-otó és feltartó erők te * ,’r.nya tűnik­­ szemünkbe. De az. a franciá n.­tom.- ia ma is szeretettel dédelgeti rövidlátá , és megbo­csátást nem ismerő gyűlölködő­ gyermekeit Meg ma sem Japia De, mily ulb­’ niyat követett el, amikor a bizonytalan értékű alakulatok ked­véért megbontotta Középeurópa legszilárdabb és egyetlen megbízható államszervezetének egy­ségét. Pedig ha volna benne tárgyilagosság és tisztánlátás, éppen az utóbbi hónapok esemé­nyeiből megtanulhatta volna, hogy komoly ve­szedelem esetén dédelgetett védettjeinek egyi­kére sem számíthat. Csehország a vörösök nyári offenzívájakor, Románia pedig a Vrangel­­expedíció felbomlása idején egyszerűen hátat fordított neki. Az orosz kérdés Hasonló rövidlátás jellemzi a francia poli­tikát a másik nagy probléma, az orosz­ kérdés kezelésében. Itt is a legrosszabb tanácsadó, a gyűlölet szavára hallgat. Szeretné leküzdeni a vörös veszedelmet s talpra állítani Oroszorszá­got, de csak azzal a titkos óhajtással, hogy is­mét fegyvertársul nyerhesse gyűlölt szom­szédja ellen. Németországnak tehát még a kis­­ujját sem engedi megmozdítani a bolseviki se­regek ellen. Mivel azonban magának e célra elegendő ereje nincs, szövetségesei pedig nem tudnak támogatásra bírni, félrendszabályaival mit sem tud elérni. A lengyel offenzíva megállí­tásával lélej­zethez juttatja a vörösöket, lehe­tővé teszi nekik szétzilált seregeik rendbeszedé­sét, a Vrangel-sereg energikus támogatásának elmulasztásával­ pedig valósággal új életre gal­vanizálja a haldokló szovjetet. Nem kis mér­tékben ezt az egyoldalú politikát terheli a fele­lősség azért, hogy a vörös Oroszország még ma is számottevő hatalom. A besszarábiai határról érkező hí­rek sejtetni engedik, hogy a közel­jövőben, legkésőbb tavasszal, ismét hallatni szándékozik magáról. Románia s esetleg a lengyel határ felől is komoly események várhatók, amelyek — nem lehetetlen — Magyarország helyzetének új szempontból való megítélésének szükséges voltát fogják­ bizonyítani. Törökországon összevesznek a hatalmak A világpolitikai szintér egyéb kényes pont­jain is könnyen veszedelmesekké válható erje­dések tűnnek fel. A török kérdés még ma is . Az Új Nemzedék tudósítójától.­­ A keresztény irányzat ellenségei szívós ki­tartással támadják a keresztény frontnak azt a részét, amelyet könnyen sebezhetőnek vélnek. Egy­oldali­ értesülések és Debreczenből keltezett ha­sábos tudósítások nyomán a budapesti liberális sajtó a felekezeti harc tüzet szítja és Huberth Ottó főispán személyén át igyekszik a keresztény „kurzusnak“ szánt kegyelemdöfést leadni. Rossza akaratú ferdítés és célzatos rágalom minden egyes szavuk. Informátoraik a debreceni törvény­hatóság háb­­alo­mravágyó szabadkőműves tagjai, akik a közelgő új választások előtt végső kiroha­násra indulnak az uralkodó rendszer­ ellen. Ka­tolikusok és kálvinisták harcának állítják oda a kárhozatra ítélt liberalizmus utolsó felocsúdását a keresztény és nemzeti irányzat ellen. Rendkívül tanulságos különben azoknak a­­ jegy­zeke, akik a b: »imatlansaA in«'otvány S lel­ és azoké, akik diene szavaztak. In a jegyzek az­­i.o pinftUt­ra iuSTortS h' noá. b­ofv r erőben egy szabadkőm­'ves v : de kiír'­támadta mt, a főispánt és raji■ Jeer r.ss fül a mai polt' ' ni író "v*. A főispán ellen erik egy-ké.­ jó hiszemü cívis szavazott, akikkel elhitették, hogy az ősi tradíció van veszedelemben. Hubert Ottó ellen egyébként a következők foglaltak állást: Balthazar Dezső, a hirhedt kommunista­vallomás szerzője és az oláh királynak hódoló püspöke, Gáspár Géza orvos, akit kommunista magatartása miatt heteken át internáltak, Grósz- Nagy Ferenc, a hatóságtól „üldözött” gyógyszerész, Fehér Ferenc, a debreceni mozi királya, Klein Ignác, Leitner Adolf dr., Lencz Géza dr., aki dé­kánja volt a teológiai fakultásnak, amikor a pro­­letárdiktatúrát, mint a „a Názáreti által hirdetett Isten országát“ üdvözölték, Schwartz Vilmos, a közélemezésnek diktátora, aki Hubert energikus fellépésére nem folytathatja kisded játékait és hűs segédje, Lukács Andor, Ullmann Salamon, akit az oláhok cukorkacsempészés miatt hosszabb ideig fogvatartottak. Részt vett még a szavazásban több szabadkőműves vezér is, Csurka István, Kun Béla, Zélinger Ede. Ezekhez járultak az állásaikat és hatalmukat sirató urak: Márk Endre, akit az oláhok tettek meg főispánná, Rostás István, akit a kommunizmus alatt tanúsított magatartása kö­­vekeztében mellőztek a főkapitányi állás betöltésé­nél; egy városi,tanácsnok, akit nem igazoltak, összes sógoraival, továbbá a Világ által meg­dicsért Nagy József volt pénzügyigazgató, bukott képviselőjelölt, aki­t a debreczeni nagytőzsdét, egy rokkant tiszt kérelmét elutasítva, pályázat nlélkül leányának adta. Ezek bizalmatlanok a főispán és a keresztény rendszer iránt, ezek gázolnak puritán férfiak be­csületébe. Az új választások után azonban hír­mondó sem marad közülök és hiába dobják a fele­kezeti viszály tüzesóráját abba a városba, ahol a reformátusok és katolikusok tízezrei a legbékésebb egyetértésben küzdenek nemzeti ideáljainkért. Nem érdektelen megnézni az érem másik ol­dalát is, hogy kik szavaztak bizalmat a főispán­juk. Ezek között találjuk: Kertész Istvánt és Kertész Lászlót, az ősi református civil-család utolsó sarjait és a gazdatársadalom vezéreit, Kom­­lóssy Imre dr.-t aki Debreczenben nagy tradí­ciókra tekinthet. Körössy Kálmán dr.-t, a több­­százados református kollégium ügyészét, Szentki­rályi Tivadart, a kereskedelmi és iparkamara el­­nökét, továbbá a városi tanácsnak ősi debreczeni családokból származó legértékesebb tagjait: Vargha Elemért, Csanak Jánost, Fráter Imrét, Gajzágó Bélát, Kiss Lórántot, az úri társadalom exponen­seit nemkülönben a közgazdasági élet tekintélyes vezetőit: Ab­er­le Rajmundot, Rodher Ernőt, Serly Gusztávot és Uhlarik Bélát, akik bármely világvá­rosnak is díszére válnának A kormány állásfoglalását nagyban ügyi könnyíti a város széles keresztény néprétegeinek megnyilatkozása. A Keresztény Liga, az EMB debreczeni osztálya, a Baross­ Szövetség, az Arany János-társaság, a vagongyár munkásai és még sátymos küldöttség kereste fel Huberth Ottó főis­pánt és az osztályérdekeket képviselő törvényható­ság állásfoglalásával szemben bizalmukról bizto­sították. A keresztény tömeg január 6-án Bernoláti Nándor, Milotay István és Proln­é Vilmos nemzet­­gyűlési képviselők részvételével nagy tiltal •-*« népgyüést rendez. Prahfe Ytim­os nvi* Munkatársnak felkereste Prohli Vilmos neu* '•tgyülési . képviselőt et. meguvatóié, . ma. s véleménye a debreceni szavazásról. A képviseli igy válaszolt: — Ami a debreceni eseményeket illeti, nem szabad azt gondolni, hogy ennek a nagy alföldi magyar városnak közvéleménye a most előnyomtu­lóban levő liberális-szabadkőműves irányzat mögött áll. Csupán csak arról lehet szó, hogy egy letinnl korszak hangadó emberei kedvező alkalmat tarl­tak ismét az előtérbe lépésre. A keresztény és nemzeti irányzat vereségéről szó sem lehet, mert ezzel az irányzattal áll vagy bukik az ország is. És ha a Gondviselés valóban tartogatna a magyar­­ság számára megváltót, egy ember alakjában, úgy az sem lehetne más, mint a keresztény magyar nemzeti eszme tökéletes megtestesülése.­­ Ez az irányzat nem volt elhibázott kezdeté­től fogva sem, csak mint minden új irányzatnak, ennek is át kellett esnie bizonyos gyermekbeteg­ségeken. Főleg pedig nem szabad elfeledni azt hogy ennek az irányzatnak kellett vállalnia­­ súlyos feladatot, hogy teljesen összetört közgaz­­das­ági életünket, kohézióját vesztett társadalmun­kat kirántsa a végpusztulás örvényéből.­­ A háború s a letűnt romboló korszak mii­­den elháríthatatlan következményével a kérész, témy­ nemzeti irány embereinek kellett birkóznia roig a liberális irány emberei kényelmes helyről, felelősség nélkül kritzálgattak, ijesztgettek, son áru­kodtak, áskálódtak. — Bál­­bazár Dezső püspöknek „Karácsonyi Mérleg"-éről csak azt mondhatom, hogy ha a püspök úr ugyanazt, amit 1920 karácsonyára irt, megírta volna 1919-ben az akkori rendszer húsvéti mérlegéről, akkor — feltéve, hogy­­Szamueliék életben hagyták volna — ő volna ma Magyaron, szág legnagyobb embere. Az ősi debreczeni családok Huberth főispán mellett szavaztak Szabadkőművesek aknarobbantásai — Debreczen lakossága nagy népgyűlésen foglal állást Baltazár ellen megoldatlan. A sévresi béke tarthatatlanságát mindenki látja, de még­sem mernek hozzá­nyúlni, mert hiszen a legkisebb változtatás el­vileg egyet jelentene a többi békekötés, tehát a tabunak minősített versaillesi béke megváltoz­tatása lehetőségének elismerésével. A hatalmak különben sem értenek egyet. Olaszországban és Franciaországban még esetleg meg­volna a hajlandóság az engedékenységre, de Anglia egyelőre még nem akar tudni róla. A versail­lesi béke kérdésében viszont Anglia és Olasz­ország állanak szemben a francia köztársaság­gal. Kemal basa és a török nacionalisták azon­ban nem sokat törődnek az európai hatalmak önző va-banque-játékával. Haladnak tovább megkezdett útjukon. Éppen most sikerült kapi­tulációra kényszeríteniök és lefegyverezniök Örményországot és ezzel újabb feltételét szerez­ték meg az orosz bolsevikiekkel való szoros együttműködésnek a gyűlölt Anglia K­­­A " . Szombat­t5 a keletkezhető világfelfordulás valószínűsége annál nagyobb, mert a proletár-imperiálizmus­­sal egyidejűen a sárgafaj nacionalista impe­­rializmusa is egyre öntudatosa­bban szegi fel fejét. A japán és amerikai bonyodalom lehető­sége, melyről az elmúlt napokban annyi szó esett, semmivel sem gyengült, annál kevésbbé múlt el. A Koreában támadt forrongás pilla­natnyilag bizonyára óvatosságra készteti a fel­kelő nap országát, de azért a csendes-tengeri hegemónia, Kína és a távol Kelet gazdasági kiaknázása s általában az ázsiai népeken való vezetőszerep megszerzése továbbra is változat­lanul csiklandja mérhetetlenül mohó étvágyát Németországgal való feltűnő barátkozása szin­tén nagy terveket sejtet. Tehát bármerre is vetjük tekintetünket mindenünnen égető problémák és fájó sebek tá­­­­tongnak felénk. A párisi lur­uzslók hiába távasztottak új csodaszereket és hiába lat­it el hangzatos felírásokkal: sevresi, trianoni békekötés stb., a beteg nemzetközi és gazdasági élet nem gyógyul meg és nem is fog, amíg or­vosszereikbe új alkotórészeket, önzetlenséget szeretetet és megértést nem vegyítenek. Balanyi György: AZ ANGOL KIRÁLYI PÁR FRANCIAORSZÁGBA UTAZIK London, december 31. Az „Evening Stan­dard“ arról értesül, hogy az angol királyi pár a jövő évben valószínűen hivatalosan megláto­gatja Franciaországot.

Next