Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
1921 január 1. Uj Nemzedék kozni a háborús pszikozis és a gernofóbia légköréből. Még most sem akar másért ismerni, minthogy Németországot min mélyebben alázza s gazdaságilag minél jomn megbénítsa. Millerand és Leygues Politik e tekintetben csak árnyalatban és nemnyegben különbözik Clemenceau-étól. Jórészt-a meddő csökönyösség az oka, hogy Középetoa még ma is a rendetlenség kaotikus állapban forrong. Pedig az utóbbi hetek esetei ugyancsak csattanós bizonyítékokkal száltak a francia politika román-szláv konceója ellen. Magyarország szszédai Elég egy pillantást vetnünk pionírszerepre szánt szomszédaink állapotát hogy lássuk, mily hibás előfeltételekből ind ki s mily hamis illúziókban ringatja magát is a francia diplomácia. A délszláv állam olyos belső bajokkal küzd. A kiábrándult hortok Radics vezetésével elszakadásra és a közusaság alakítására gondolnak. Boszniában és Montenegróban az alkotmányozó gyűlésválasztások véres összetűzésekre vezettek, írnek úgy látszik, még most sem ültek el teljen. Macedóniából szintén véres események kiérkezik. A természetellenesen összetákolt állt politikai szerkezete minden porcikájábancseg-ropog. A konstituante-ba küldött ötven communista képviselő viszont azt tanúsítja, hy szociális és gazdasági téren is bajok vanók, melyek esetleg végzetessé válhatnak s alpolitikát is károsan befolyásolhatják. Románia szintén nem tud kibontakozni azokból a belső bajokból, melyek saját mohósága, kulturátlansága, , döntötte, " képtelen megürközni a reá várakozó nagy feladatokkal. Gomz és erőszakos nemzetiségi politikájával csal elkeseredést, rövidlátó és részrehajló gazdasái rendszabályaival csak elégületlenséget kelt, ■a balkánnál is alacsonyabb színvonalra sülyeszti ki életét. Nem sokkal különbek az állatok Csehországban sem. A kommunisták újab megmozdulását ugyan sikerült elfojtani,de azért a szociális forradalom veszedelme még kísért. Még nagyobb veszedelmet rejt maában az oktalanul kiélesített nemzeti kérdés mely már szinte létében fenyegeti a hazugságban fogamzott államot. Tehát bármelyik szomszédunk, a francia középeurópai politika bárrael—inmitensére vetjük tekintetünket, mindenül a sztulás, az i 411 a 1 1-otó és feltartó erők te * ,’r.nya tűnik szemünkbe. De az. a franciá n.tom.- ia ma is szeretettel dédelgeti rövidlátá , és megbocsátást nem ismerő gyűlölködő gyermekeit Meg ma sem Japia De, mily ulb’ niyat követett el, amikor a bizonytalan értékű alakulatok kedvéért megbontotta Középeurópa legszilárdabb és egyetlen megbízható államszervezetének egységét. Pedig ha volna benne tárgyilagosság és tisztánlátás, éppen az utóbbi hónapok eseményeiből megtanulhatta volna, hogy komoly veszedelem esetén dédelgetett védettjeinek egyikére sem számíthat. Csehország a vörösök nyári offenzívájakor, Románia pedig a Vrangelexpedíció felbomlása idején egyszerűen hátat fordított neki. Az orosz kérdés Hasonló rövidlátás jellemzi a francia politikát a másik nagy probléma, az orosz kérdés kezelésében. Itt is a legrosszabb tanácsadó, a gyűlölet szavára hallgat. Szeretné leküzdeni a vörös veszedelmet s talpra állítani Oroszországot, de csak azzal a titkos óhajtással, hogy ismét fegyvertársul nyerhesse gyűlölt szomszédja ellen. Németországnak tehát még a kisujját sem engedi megmozdítani a bolseviki seregek ellen. Mivel azonban magának e célra elegendő ereje nincs, szövetségesei pedig nem tudnak támogatásra bírni, félrendszabályaival mit sem tud elérni. A lengyel offenzíva megállításával lélejzethez juttatja a vörösöket, lehetővé teszi nekik szétzilált seregeik rendbeszedését, a Vrangel-sereg energikus támogatásának elmulasztásával pedig valósággal új életre galvanizálja a haldokló szovjetet. Nem kis mértékben ezt az egyoldalú politikát terheli a felelősség azért, hogy a vörös Oroszország még ma is számottevő hatalom. A besszarábiai határról érkező hírek sejtetni engedik, hogy a közeljövőben, legkésőbb tavasszal, ismét hallatni szándékozik magáról. Románia s esetleg a lengyel határ felől is komoly események várhatók, amelyek — nem lehetetlen — Magyarország helyzetének új szempontból való megítélésének szükséges voltát fogják bizonyítani. Törökországon összevesznek a hatalmak A világpolitikai szintér egyéb kényes pontjain is könnyen veszedelmesekké válható erjedések tűnnek fel. A török kérdés még ma is . Az Új Nemzedék tudósítójától. A keresztény irányzat ellenségei szívós kitartással támadják a keresztény frontnak azt a részét, amelyet könnyen sebezhetőnek vélnek. Egyoldali értesülések és Debreczenből keltezett hasábos tudósítások nyomán a budapesti liberális sajtó a felekezeti harc tüzet szítja és Huberth Ottó főispán személyén át igyekszik a keresztény „kurzusnak“ szánt kegyelemdöfést leadni. Rossza akaratú ferdítés és célzatos rágalom minden egyes szavuk. Informátoraik a debreceni törvényhatóság hábalomravágyó szabadkőműves tagjai, akik a közelgő új választások előtt végső kirohanásra indulnak az uralkodó rendszer ellen. Katolikusok és kálvinisták harcának állítják oda a kárhozatra ítélt liberalizmus utolsó felocsúdását a keresztény és nemzeti irányzat ellen. Rendkívül tanulságos különben azoknak a jegyzeke, akik a b: »imatlansaA in«'otvány S lel és azoké, akik diene szavaztak. In a jegyzek azi.o pinftUtra iuSTortS h' noá. bofv r erőben egy szabadkőm'ves v : de kiír'támadta mt, a főispánt és raji■ Jeer r.ss fül a mai polt' ' ni író "v*. A főispán ellen erik egy-ké. jó hiszemü cívis szavazott, akikkel elhitették, hogy az ősi tradíció van veszedelemben. Hubert Ottó ellen egyébként a következők foglaltak állást: Balthazar Dezső, a hirhedt kommunistavallomás szerzője és az oláh királynak hódoló püspöke, Gáspár Géza orvos, akit kommunista magatartása miatt heteken át internáltak, Grósz- Nagy Ferenc, a hatóságtól „üldözött” gyógyszerész, Fehér Ferenc, a debreceni mozi királya, Klein Ignác, Leitner Adolf dr., Lencz Géza dr., aki dékánja volt a teológiai fakultásnak, amikor a proletárdiktatúrát, mint a „a Názáreti által hirdetett Isten országát“ üdvözölték, Schwartz Vilmos, a közélemezésnek diktátora, aki Hubert energikus fellépésére nem folytathatja kisded játékait és hűs segédje, Lukács Andor, Ullmann Salamon, akit az oláhok cukorkacsempészés miatt hosszabb ideig fogvatartottak. Részt vett még a szavazásban több szabadkőműves vezér is, Csurka István, Kun Béla, Zélinger Ede. Ezekhez járultak az állásaikat és hatalmukat sirató urak: Márk Endre, akit az oláhok tettek meg főispánná, Rostás István, akit a kommunizmus alatt tanúsított magatartása kövekeztében mellőztek a főkapitányi állás betöltésénél; egy városi,tanácsnok, akit nem igazoltak, összes sógoraival, továbbá a Világ által megdicsért Nagy József volt pénzügyigazgató, bukott képviselőjelölt, akit a debreczeni nagytőzsdét, egy rokkant tiszt kérelmét elutasítva, pályázat nlélkül leányának adta. Ezek bizalmatlanok a főispán és a keresztény rendszer iránt, ezek gázolnak puritán férfiak becsületébe. Az új választások után azonban hírmondó sem marad közülök és hiába dobják a felekezeti viszály tüzesóráját abba a városba, ahol a reformátusok és katolikusok tízezrei a legbékésebb egyetértésben küzdenek nemzeti ideáljainkért. Nem érdektelen megnézni az érem másik oldalát is, hogy kik szavaztak bizalmat a főispánjuk. Ezek között találjuk: Kertész Istvánt és Kertész Lászlót, az ősi református civil-család utolsó sarjait és a gazdatársadalom vezéreit, Komlóssy Imre dr.-t aki Debreczenben nagy tradíciókra tekinthet. Körössy Kálmán dr.-t, a többszázados református kollégium ügyészét, Szentkirályi Tivadart, a kereskedelmi és iparkamara elnökét, továbbá a városi tanácsnak ősi debreczeni családokból származó legértékesebb tagjait: Vargha Elemért, Csanak Jánost, Fráter Imrét, Gajzágó Bélát, Kiss Lórántot, az úri társadalom exponenseit nemkülönben a közgazdasági élet tekintélyes vezetőit: Aberle Rajmundot, Rodher Ernőt, Serly Gusztávot és Uhlarik Bélát, akik bármely világvárosnak is díszére válnának A kormány állásfoglalását nagyban ügyi könnyíti a város széles keresztény néprétegeinek megnyilatkozása. A Keresztény Liga, az EMB debreczeni osztálya, a Baross Szövetség, az Arany János-társaság, a vagongyár munkásai és még sátymos küldöttség kereste fel Huberth Ottó főispánt és az osztályérdekeket képviselő törvényhatóság állásfoglalásával szemben bizalmukról biztosították. A keresztény tömeg január 6-án Bernoláti Nándor, Milotay István és Prolné Vilmos nemzetgyűlési képviselők részvételével nagy tiltal •-*« népgyüést rendez. Prahfe Ytimos nvi* Munkatársnak felkereste Prohli Vilmos neu* '•tgyülési . képviselőt et. meguvatóié, . ma. s véleménye a debreceni szavazásról. A képviseli igy válaszolt: — Ami a debreceni eseményeket illeti, nem szabad azt gondolni, hogy ennek a nagy alföldi magyar városnak közvéleménye a most előnyomtulóban levő liberális-szabadkőműves irányzat mögött áll. Csupán csak arról lehet szó, hogy egy letinnl korszak hangadó emberei kedvező alkalmat tarltak ismét az előtérbe lépésre. A keresztény és nemzeti irányzat vereségéről szó sem lehet, mert ezzel az irányzattal áll vagy bukik az ország is. És ha a Gondviselés valóban tartogatna a magyarság számára megváltót, egy ember alakjában, úgy az sem lehetne más, mint a keresztény magyar nemzeti eszme tökéletes megtestesülése. Ez az irányzat nem volt elhibázott kezdetétől fogva sem, csak mint minden új irányzatnak, ennek is át kellett esnie bizonyos gyermekbetegségeken. Főleg pedig nem szabad elfeledni azt hogy ennek az irányzatnak kellett vállalnia súlyos feladatot, hogy teljesen összetört közgazdasági életünket, kohézióját vesztett társadalmunkat kirántsa a végpusztulás örvényéből. A háború s a letűnt romboló korszak miiden elháríthatatlan következményével a kérész, témy nemzeti irány embereinek kellett birkóznia roig a liberális irány emberei kényelmes helyről, felelősség nélkül kritzálgattak, ijesztgettek, son árukodtak, áskálódtak. — Bálbazár Dezső püspöknek „Karácsonyi Mérleg"-éről csak azt mondhatom, hogy ha a püspök úr ugyanazt, amit 1920 karácsonyára irt, megírta volna 1919-ben az akkori rendszer húsvéti mérlegéről, akkor — feltéve, hogySzamueliék életben hagyták volna — ő volna ma Magyaron, szág legnagyobb embere. Az ősi debreczeni családok Huberth főispán mellett szavaztak Szabadkőművesek aknarobbantásai — Debreczen lakossága nagy népgyűlésen foglal állást Baltazár ellen megoldatlan. A sévresi béke tarthatatlanságát mindenki látja, de mégsem mernek hozzányúlni, mert hiszen a legkisebb változtatás elvileg egyet jelentene a többi békekötés, tehát a tabunak minősített versaillesi béke megváltoztatása lehetőségének elismerésével. A hatalmak különben sem értenek egyet. Olaszországban és Franciaországban még esetleg megvolna a hajlandóság az engedékenységre, de Anglia egyelőre még nem akar tudni róla. A versaillesi béke kérdésében viszont Anglia és Olaszország állanak szemben a francia köztársasággal. Kemal basa és a török nacionalisták azonban nem sokat törődnek az európai hatalmak önző va-banque-játékával. Haladnak tovább megkezdett útjukon. Éppen most sikerült kapitulációra kényszeríteniök és lefegyverezniök Örményországot és ezzel újabb feltételét szerezték meg az orosz bolsevikiekkel való szoros együttműködésnek a gyűlölt Anglia KA " . Szombatt5 a keletkezhető világfelfordulás valószínűsége annál nagyobb, mert a proletár-imperiálizmussal egyidejűen a sárgafaj nacionalista imperializmusa is egyre öntudatosabban szegi fel fejét. A japán és amerikai bonyodalom lehetősége, melyről az elmúlt napokban annyi szó esett, semmivel sem gyengült, annál kevésbbé múlt el. A Koreában támadt forrongás pillanatnyilag bizonyára óvatosságra készteti a felkelő nap országát, de azért a csendes-tengeri hegemónia, Kína és a távol Kelet gazdasági kiaknázása s általában az ázsiai népeken való vezetőszerep megszerzése továbbra is változatlanul csiklandja mérhetetlenül mohó étvágyát Németországgal való feltűnő barátkozása szintén nagy terveket sejtet. Tehát bármerre is vetjük tekintetünket mindenünnen égető problémák és fájó sebek tátongnak felénk. A párisi luruzslók hiába távasztottak új csodaszereket és hiába latit el hangzatos felírásokkal: sevresi, trianoni békekötés stb., a beteg nemzetközi és gazdasági élet nem gyógyul meg és nem is fog, amíg orvosszereikbe új alkotórészeket, önzetlenséget szeretetet és megértést nem vegyítenek. Balanyi György: AZ ANGOL KIRÁLYI PÁR FRANCIAORSZÁGBA UTAZIK London, december 31. Az „Evening Standard“ arról értesül, hogy az angol királyi pár a jövő évben valószínűen hivatalosan meglátogatja Franciaországot.