Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-14 / 10. szám

jppiij g”BHr Tmid?*^ .-dmtH bbsosbtow -nawssv inirnilp^^ ea^T Pm!­i­mt ■ \ \„' • : . "' ; ;::, •' ■■' ■ ,_ Előfizetési árak: Egész évre . 440 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. Félévre ... 220 K — f. Egy kora... 40 K — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 2 kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. Szerkesztőség: V.,Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV. Gerlóczy­ u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszámai: Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető: 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadóó hivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. •­ Budapest, 1921. Ib­- évfolyam, 10. (395.) szám. Péntek, január 14. Franciaország válsága A francia kormány bukása és az új kor­mány megalakulása sokkal többet jelent egy­szerű személyváltozásnál, sőt »Sulván még belső jelentőségű irányváltozásnál is. Leygues rövid életű kormánya bünt-bürtre halmozott, mert Franciaország és Európa igazi érdekeinek vég­zetesen könnyelm­ük m­egsértésével gondolkodás­a nélkül folytat­ elődeinek közveszedelmes bosszúpolitikák­r­t. Ezért kellett elbuknia. Együttes kormányát nem a kamara bu­k­­tatta meg; a kamara csak végrehajtotta azt az ítéletet, melyet a bosszú rendszere érlelt meg és mondott ki önmaga fölött, mert elvakultságá­­ban még őt sem tartotta eléggé szélsőségesnek, noha vakon követte azt az irányt, amelyet kög­­yetetlen elődei honosítottak meg Franciaország külső politikájában. A francia politika , mai helyzete voltaképen meglehetősen zavaros. Kétségtelen ugyanis, hogy a francia politikusok és a francia sajtó jelentékeny része — és épen a higgadtabb és értékesebb része — tisztán látja, milyen kiszá­míthatatlan veszedelmet jelent Franciaor­szágra és egész Európára nézve a gyűlölet rö­vidlátó politikája, amely minden energiáját, minden befolyását és minden indulatát Német­ország megrontására és teljes elgyöngítésére tékozol­ja. Mindenki, akinek látását nem homá­­lyositotta el az oktalan gyűlölet és bosszúvágy, iijjiply ~,urujs4 lioj*iivOoxjv*.aI. 6iörcv€íi OvLi**’ vőrös fényé*. Es napdeaki, akinek Jjik ClUX OllliXfl 1 .Síilet A-UiOpdi ni­ apujiUA «v* sevizmus ökle. A józan francia politikusok szeretnél­, látni, hogy Franciaország vezető államférfiai tisztá­ban vannak ezzel a veszedelemmel és gondol­nak a védekezésre is. Eddig azonban semmi nyomát sem látják a feleszmélésnek. Nyug­talankodva kérdezik: ha az antant Franciaor­szág állandó sürgetésére teljesen harcképte­lenné teszi Németország hadseregét, ki védi meg Európát a bolsevizmustól? Sajnos, Franciaország politikájában ma még nem a józanabb elemé, a hatalom tulisúlya. A kormányt tehát azok is szorongatták, akik még szélsőségesebb föllépést követelnek Né­metországgal szemben és kifogásolják, hogy Anglia, de még inkább Amerika mérsékelni igyekszik Franciaország hisztérikus kitöréseit. Tegnap voltaképen ezek buktatták meg a kor­mányt, ez azonban nem jelenti azt, hogy az eddig követett szélsőséges irány ne lenne ha­nyatlóban. Sőt éppen a németgyűlölő áramlat szertelen és minden józansg nélkül való rohama mutatja, mennyire megérett ez az irány a végső elmúlásra. Akámmiképen van a dolog, akármelyik irányzat erősebb ebben a pillanatban, az az egy kétségtelen, hogy az új francia kormány­­politikai iránya nem Franciaország belső ügye, hanem egész Európát érinti. Ha az új kormány minden gondolkodás nélkül folytatni akarná az eddig követett gyűlölködő politikát, akkor­­egész Európának tiltakoznia kellene. Tűrhetet­len helyzet, hogy egyes francia államférfiak évtizedekre feláldozzák egész Európa nyugal­mát, sőt egész mai rendjét csupán azért, hogy néhány hónapra biztosítsák a saját egyéni nyugalmukat. Néhány hónapra csupán, mert egészen bizonyos, hogy ha a világ megtűri, hogy Franciaország nyomására Európa meg­fossza önmagát a bolsevizmus ellen való véde­kezés leghatalmasabb fegyverétől, a kitűnő német hadseregtől s a vörös veszedelem ismét betöri Európa kapuját, Franciaország sem néz­heti nyugodtan a szörnyű pusztulást, hanem éppen úgy szenved, tőle, mint Európa vala­mennyi állama. Németgyűlölők buktatták meg a francia kormányt A pártok későbbre tervezték a kormány buktatást • Szombaton megalakul az új kormány A francia­­kormányt leszavazták tegnap a kamarában, amidőn több válaszra váró inter­pellációval kapcsolatosan fölveth­ ad­t a bizalmi kérdést. Leygues miniszter urata és kormánya levonta a konzekvenciákat és nyomban az ülés berekesztése utálj.. bejelentette a köztársaság elnökének, hogy­ lemond. A nagy belső- és külső politikai kormány­­változásról a következő jelentéseket kaptuk: A kormány bukása váratlanul jött Bécs, január 13. A francia kormány lesza­vazása, miután a szenátusba történt legutóbbi részleges választás megerősíteni látszott Ley­gues helyzetét, váratlanul jött. Németország­nak a francia fölfogás szerint nem kellő mér­tékben való lefegyverzése nagyban hozzájárult annak a feszült atmoszférának megteremtésé­hez, amely a jobboldali pártok és a középső csoport határozatában jutott kifejezésre, ami­kor kimondották, hogy a mostani kabinetet energikus kormánnyal kívánják felváltani. Eh­hez sö­rült, hogy a c­sok­. .-kísérő szárnya is elé­­ge­detlen volt a kormánnyal és kijelentette, választást betolva­ A kormány nem volt eléggé energikus Bécs, január 13. Párisi jelentés szerint a pártok eredetileg nem akarták a kormányt meg­buktatni, mert nem tartották kívánatosnak,­­ hogy nyolc nappal a legfőbb tanács párisi ta­nácskozása előtt kormányválságot idézzenek elő. Később mégis az a felfogás kerekedett felül, hogy éppen e fontos tanácskozásokon nem képviselheti Franciaországot oly kormány, amelynek már nincs meg a többsége a pártok­nál. Ezért az úgynevezett köztársasági demo­krata csoport, amely a konzervatív köztársa­ságiakat és a haladókat egyesíti magában és amely a francia kamarának legerősebb pártja, Arrago elnöklésével ülést tartott és úgy határo­zott, hogy azonnal benyújtja interpellációját, ami azután a kormány sorsát eldöntötte. Ki alakítja meg az új kormányt? Paris, január 13. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy szombaton megalakul az új kor­mány. Valószínűnek tartják, hogy Paul Peres, a kamara most megválasztott elnöke lesz Leygues utóda. Természetesen más jelölteket is emlegetnek, a többi közt Jonnart, Viviani és Bonnavet nevét is. Bonnavet a kamara teg­napi ülésén elmondott beszédével vonta ma­gára a figyelmet. Nem valószínű ugyan, hogy ő kapna megbízást a kormány mega! "? ,ára,­zzt »zentepl 'ázom,’;,sra ver.:’“k..UQ£v. E kata toor­ i;íA, íoooe a£*;i t. . un:;.-.. Ä belfegymin^tesv^tem tartja szükségesnek­ / * & assmunMSiz-l A volt disszidálnék nem csatlakoznak Szmrecsányiékhoz­ . — Az Uj Nemzedék tafiSsitójától, —­­ Zala és Pest várarnegyéknek Ferdinándy figula belügyminiszter^és a kormány ellen irá­­nyü­ló határozatát^politikai körökben a nemzet­­gy­ülés tekhn­je ellen irányúlónak is tartják. A kelmeeiők körében, éppen ezért mozgalom in­dult meg a nemzetgyűlés február h­armadika előtti összehívására, hogy Ferdinandy­ miniszternek elég­tételt szolgáltassanak és tiltakozzanak a nemzet­gyűlés szuverenitásának sérelme ellen. Erről a mozgalomról Ferdinándy Gyula belügyminiszter az Új Nemzedék munkatársának ma a következő­ket mondotta: . .A nemzetgyűlés összehívását nem tar­tom szükségesnek. Ennek semmi okát nem látom, mert a nemzetgyűlés február harmadik­ összeilléséig is megteszek mindent, amit a cél érdekében alkalmasnak és szükségesnek tartok. Rövidesen intézkedés történik a belügy­minisztériumiban a főispánok kinevezése, illetőleg megerősítése ügyében is. Huberth főispán nyilatkozata Előreláthatólag más vármegye élén fogja kifejthetni képességeit Huberth Ottó debreceni főispán, aki a minap Budapestre érkezett, hogy a debreceni állapotokról a belügyminiszternek jelentést tegyen. A főispán az ottani viszonyok­ról a következőket mondotta: — A vasárnap lezajlott nagy­gyűlést a tör­vényhatóság bizalmatlansági határozatával szem­ben tizenkét legelőkelőbb törvényhatósági bizott­sági tag vnscankrozta, akik közül kilenc reformá­tus, Prohn­é Vilmos és Madolay István képviselők beszámolója után Bernolák Nándor, a város har­­madik képviselője, vasárnap, január tizenhatodi­kén ment:"ja ,el beszámoló beszédét négy népgyű­­­lés keretében, amelyre az előkészületek máris fo­lyamatban varrnak. A vasárnapi nagygyűlésen mintegy hatezer ember, nagyobbára a választók vettek részt. Ez a nagy tömeg, midőn a­ keresz­tény politika inaugurálásáról és személyemről volt szó, mindig nagy lelkesedéssel tüntetett. Az egész debreceni poltikai helyzet kiélesedése csu­pán néhány exponált személyiség harcán alapul. Körülbelül négyen-öten vannak, akiknek nagyon jó köpönyeg az, hogy én, aki a destrukciót erős kézzel igyekszem letörni, katolikus vagyok. Deb­recenben szó sincs református­ üldözésről, miként ezt a vasárnapi népgyűlésen lezajlott eseményeik is igazolják. Sőt. Ha felekezeti üldözésről lehet beszélni, annak egyedüli szenvedő alakja ma va­gyok. A volt disszidensek és Szmrecsányiék Ifire járt, hogy Szmrecsányiék számítanak a volt disszidensek csatlakozására is. Erre vonat­kozólag megbízható forrásból a következőket je­­lenthetjük: A csatlakozás híréből csak annyi igaz, hogy a volt disszidensek az új keresztény ellenzéki ala­kulás iránt szimpátiával viseltetnek. A kormányzó­­pártból eddig kilépett disszidensek azonban —­­Pallavicini György őrgróf, Czettler Jenő és Hu­u­szár Elemér — mégsem csatlakoznak Szmrecsá­­­ny­­akhoz és nincs szó ezidőszerint arról sem, hogy a kormányzópártban bennmaradt volt disszidensek onnan kilépjenek. A keresztényszocialisták ma este döntenek magatartásukról a Károlyi-palotában. Nyolc képviselő tagja lesz a keresztény­­szocialisták szociálpolitikai bizottságának A keresztény-szocialista képviselők a keresz­­tényszocialista munkásság vezetőivel folytatott­­hosszabb eszmecsere után szociálpolitikai bizottság alakítását határozta el, amelybe nyolc tagot pátt

Next